Ügyvédi Kamarai Közlöny, 1906 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1906-01-01 / 1. szám
4 törvényes előfeltételét a kamarai kötelékhez tartozási önként megszünteti. Ez az önkéntes törlés az, melyet az ürdts. 34. §. 1. pontjában meghatározott, s az ügyvédkedést megszüntető „önkéntes lemondás" elnevezése alatt ismer a törvény. Ezt a törvényben gyökerező fogalmat forgatta tehát fel a sérelmes ítélet akkor, mikor azzal homlokegyenes ellentétben kimondotta, hogy az önkéntes töröltetés nem egyértelmű az ügyvédkedést megszüntető önkéntes lemondással. Figyelembe kell venni e mellett, hogy oly cselekményeknek, melyeket ügyvédi képesítéssel bíró, de ügyvédi lajstromba be nem jegyzett egyén kötetel, nincsen illetékes fegyelmi bírája. (Az ürdts. 76. §-ának utolsó bekezdése azokra az esetekre szorítkozik, mikor a fegyelmi vétségbe esés után következett be az ügyvédi jegyzékből való törlés.) E szerint tehát, ha a sérelmes ítéletben megnyilvánuló törvénymagyarázat helyes volna, vagyis ha a magát önként töröltető ügyvéd az ügyvédkedésre jogosított volna, úgy az a képtelen állapot állna be, hogy az ilyen ügyvéd fegyelmi sérthetetlenséget élvezne, s az újabb bejegyzésnek elhanyagolása őt előnybe helyezné a bejegyzési kötelezettségnek eleget tevő ügyvédekkel szemben. Ilyen kísérletek, sajnos, eléggé gyakoriak. Rendesen a vidékről felköltöző és fegyelmikig erősen rovott múltú ügyvédek azok, akik addig illetékes kamarájuknál töröltetik magukat anélkül, hogy az ordts. 8. §-ában előírt átköltözési eljárást igénybe vennék és megtelepednek a fővárosban anélkül, hogy bejegyeztetésükért folyamodnának. Fegyelmi feljelentések tesznek bennünket figyelmessé ezen existencziákra, amely feljelentéseknek bírája azonban sem mi, sem korábbi kamarájuk, sem más kamara nem lehet. Késő és nem teljes remediumot abban lelünk, hogy ezen egyének az ügyvédkedésre nem jogosítják. Addig azonban felelőtlenül veszélyeztetik a jogbiztonságot s a sérelmes ítélet jogi felfogása ezt még szankcionálni is akarná. Továbbmenő törvényes remediumot csak az ordts. 39. §-a nyújt. Mert bár igaz, hogy a zugirászat kihágását a törvényszakasz betűje szerint az követi el, „ki anélkül, hogy ügyvéd lenne, a feleknek bíróságok vagy hatóságok előtti képviseletét üzletszerűen folytatja", de bizonyos az is, hogy ezen szakaszban ügyvéd névvel jelölt egyén alatt csak az értethetik, aki az ürdts. 1. §-a értelmében az ügyvédség gyakorlatára valamely kamaránál fennálló bejegyeztetése alapján jogosultsággal bír.