Új Barázda, 1928. július (10. évfolyam, 147-172. szám)
1928-07-01 / 147. szám
1928 juliusit vasárnap ára 12 fillér Budapest, X. évf., 147. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 17 pengő, félévre 8 pengő 60 f, negyedévre 4 pengő 40 f, egy hónapra 1 pengő 50 fillér. Egyes példány ára 6 f, vasárnapokon 12 fillér. Hirdetéseket milliméter díjszabás szerint vesz fel a kiadóhivatal. Megjelenik hétfő kivételével mindennap SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAl, Budapest, VII. kerület, József körút 5. szám. TELEFONSZÁMOK: József 463—06. J. 463—07, József 463—08. — Éjszaka: Teréz 140—71. LEVÉLCÍM: Budapest 4. szám. Fiókbérlő. Gseletaró hazaszeretet írta Trócsányi Zoltán Ne csak sírjunk és keseregjünk a haza szomorú sorsa fölött, ne csak öklünket nutogassuk a világ négy tájéka felé, ne csak zúgolódjunk és káromkodjunk, hogy mi, a nemrégiben még oly nagy és gazdag nemzet, ilyen koldussorsra jutottunk, hanem ragadjuk meg bátran az evezőket s nem törődve a fejünk fölé tornyosuló fekete viharfelhőkkel, a körülöttünk táncoló tarajos hullámokkal, félelmet nem ismerő, elszánt lélekkel vezessük országunk hajóját egy szebb és boldogabb kor, az új Nagy-Magyarország dicsőséges korszaka felé. Este, mikor a nap már lement s még nem jött szemünkre álom, ám gondolkozzunk, elmélkedjünk letűnt nagyságunkról, elveszett gazdaságunkról, sirassuk meg nótáinkkal mulatozásainkban pásztortűz mellett, ünnepi vacsorákon boldog múltúnkat, de ha fölkel a nap s aranyos sugarait széthinti közöttünk, ugorjunk talpra reménységgel, bizalommal, életkedvvel és lássunk munkának, mert aki csak kesereg és sir és sirat, az elveszettnek tekinti legdrágább kincseit és nem reméli többé, hogy még egyszer visszaszerezheti. Nem keseregni, hanem dacosan, keményen dolgozni a haza szebb jövőjéért! — ez a gondolat vonul végig azon a nagy könyvön, amelyet gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter írt az uj hazaszeretetről, a cselekvő nemzetmentésről. Könyvének minden sorából a nemzet jövőjének, az uj, elkövetkező nemzedékek sorsának aggodalmas és mégis bizakodó szeretete érzik ki, minden lapjáról az a szózat harsog felénk: ne csüggedjetek, szeressétek a hazát, de ne csak érzékeny, siró lélekkel, hanem dacos, kemény munkával is, mert ha elcsüggedtek, bénultan leeresztitek karjaitokat s zokogtok letűnt nagyságunk felett, — elvesztek, elvesz a nemzet s nyakatokra ülnek a mócok, a rácok, a svábok, meg a bocskoros cseh-tótok. A Klebelsberg-féle cselekvő hazaszeretetnek, vagy ahogy ő görög-latinos szóval nevezi: „neonacionalizmus"nak az a legnagyobb értéke, hogy — népbarát. Minden hazafias cselekedetnek a népért, — tehát nem egyes osztályok, nem a nagybirtokosok, nem a nagyiparosok, nem is a bankárok érdekében, hanem az egész nép érdekében kell történnie, a nép érdekében, amely teste a nemzetnek, ereje az országnak, amely, ha gyönge és beteg, gyönge és beteg a nemzet is és amely, ha elpusztul, elpusztul az ország is. S ki kívánhatná azt, hogy a magyar nemzet emlékét belepje az idők homokja s a történetírók _ugy foglalkozzanak vele, mint a szkitha, szittva nemzettel, amelyről csak anynyit tudnak, hogy a Fekete-tengertől északra lakott s lakosai kitűnő lovasok voltak, mint a magyarok. S ki volna oly bátor, beletörődni csak abba is, hogy a magyar nemzettest fölébe kerekedjék az „egész földet egyetlen golyóbisnak tekintő internacionalizmus, a nemzetköziség. Íme, mialatt a falu népe ekével, kapával miveli a földet, mialatt az iparos műhelyében készíti a cipőt, ruhát, mezőgazdasági eszközöket, mialatt a tudós a csillagokat vizsgálja s a föld forgását tanulmányozza, azalatt a magyar iskolák és a magyar tudomány legfőbb őre azon töri az eszét, hogy minő gondolatokkal lehet új erőt önteni a csüggedő lelkekbe s milyen utakon lehet a legbiztosabban elérkezni Nagy-Magyarországhoz, amelyben boldog, nyugodt élete lesz városi és falusi polgárnak, urnak és cselédnek, gazdának és zsellérnek egyaránt. Azok a nagy eszmék, amelyeket Klebelsberg Kunó gróf könyvében elénk tár, egy, a haza sorsáért aggódó nemes, nagy lelket mutatnak meg nekünk. S nem is kételkedhetünk benne egy pillanatig sem, hogy programmja: a népiskolák szaporítása, az imi-olvasni nem tudás megszüntetése, a tudományos kutatások támogatása, az egyetemek fejlesztése a nemzet egyetemes művelődésében olyan eredményeket fog szülni, amelyekkel nemcsak utolérjük, de meg is fogjuk előzni a híres nyugati államokat. Mert Klebelsberg gróf autója száz kilométeres sebességgel száguld előre a művelődés országútján. VETESBEJARÁSON GYULÁN A gyulai tanyász népe Péter és Pál napján nagy lelkesedéssel táviratilag tívösölte Mayer János minisztert, az első magyar Izisgaszáát Gyula környékén rekordtermésre van kilátás Gyulagyürkehely, Péter és Pál napján. (Az „Új Barázda“ tudósítójától.) A könnyű nyári szél végelátatlan messzeségben fodrozza fel a vetések kalásztengerét s itt-ott, szerte a gyulai határban, mint hol kicsiny, hol szélesen nagy szigetek hajolnak az ajándékozó földre az esőverte, szétkavarta kalászos táblák sárga fejei. Ragyog és áld a nap. Az égről szelíd bárányfelhők küldenek olykor hűs árnyékot a göröngyös dülőutakra. Csend van és a levegőt biztató ígérettel édesíti meg az érő búza kövérizű illata... Péter és Pál napja, az aratás kezdetének napja van ma, az a szorongva várt nap, amikor megtudja a magyar gazda: áldás-e, vagy istenverés egész évi nagy munkájának bére?! — Félve gondolok rá, — mondja reménnyel csillanó szemmel Góg András gyula-józsefvárosi kisgazda — szinte nem is merek benne hinni, de ha így marad még egy hétig az idő, akkor... akkor rekordtermésünk lesz! ... Kalásszal díszített kisgazdafogatok röpítik a gyulai állomásról a városházára a fővárosi, debreceni és békéscsabai vendégeket. A közgyűlési teremben Góg András pár talpraesett, értékes szóval üdvözli a vendégeket, aztán hamar megalakul a vetésbejáró bizottság, mert verseny, nemes, derék verseny van ma Gyulán: melyik kisgazda munkája adta a legszebb, legegészségesebb kalászt? A bizottság elnökévé egyhangúan Tar Gyula gazdasági főtanácsost, a békéscsabai földmivesiskola igazgatóját választották meg s a vetésbejáró bíráló bizottság tagjai a következők lettek: Hank Olivér, Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara titkára, Radnóty István, a Faluszövetség titkára, Boda Andor, az „Új Barázda“ szerkesztője, Konrád Jenő, a gyulagyürkehelyi tanyai iskola tanítója, Szacsvay Tibor, a bicerei iskola tanítója, F. Góg János, gyulai városgazda és Metz József, Demkó József, Szikes János, Csőke György, E. Schieffert József kisgazdák. Megalakulása után nyomban kocsikra ült a bizottság és bejárta Gyula harminckétezer holdas határában annak a huszonöt gazdának a földjét, amelyet a helyi bizottság alapos vizsgálattal kiválasztott. A pompás kisgazda-lovak a nehéz utón is csak úgy nyerték a kilométereket s a bizottság majdnem mindenütt, ahol megállapodott, csak szép és jó vetést talált. Üszkös búzája mindössze két helyütt akadt, annál több volt Ok Veicabejárás Gyula határában.