Új Barázda, 1930. november (12. évfolyam, 250-274. szám)

1930-11-01 / 250. szám

1930 noventer 1, szombat Halottak napján Reszket a mécs pisla lángja, Virág virit a sírokon, Könnyét, gyászát temetőbe Viszi, aki holttal rokon. Örök álom csendes kertje. Hantjaidra mennyi könny hull! Benned mennyi szív mereng el; Hogy mi vár ránk a földön túl...? Halott testvér, szü­lő, gyermek, ('sókos szívvel vár-e minket? Látjuk-e majd telvözü­lten Minden kedves, jó hívünket? Temetőkért pisla mécsi A reményünk lobogtatják ... Ez a hitünk szenteli meg Szivünkben a holtak napját. GYOMLÁLÁS AZT MONDJA A MAGYAR PÉL­DABESZÉD, hogy a hamis embert meg a sánta kutyát hamar utolérik. Önkéntelenül is ez a példabeszéd jut eszünkbe, amikor az egyik agrárheti­lap cikkét olvassuk az Apponyi Albert­­féle nyílt levélről. Apponyi tudniillik beszáraológyűlés helyett nyílt levélben ismertette választóival a mai politikai helyzetet, amely nyilt levélben említést tett Bethlen István gróf miniszterel­nök emlékezetes nagy beszédéről is. Az egész nemzet közbecsülésének ör­vendő államférfin megállapítja nyilt­­levelében, hogy azt a szellemet, mely a beszédet sugallta, csak üdvözölni le­het és a beszédben foglalt program­ keresztülvitelét maga is komoly kri­tikával kívánja elősegíteni. Tisztelt laptársunk Apponyi nyílt leveléből ki­ragad egy-két mondatot, azokat aztán úgy csoportosítja, hogy értelmük tényleg ellenkezzen a Bethlen-féle el­gondolással és — miután még így sem tud valami erősebb támadást abból kihozni hát egyszerűen ezt a címet adja cikkének: „Apponyi súlyos bí­rálata.“ Mindezekre pedig csak any­­nyit jegyzünk meg: Akik olvasták Apponyi nyílt levelét, azok úgyis tud­ják, hogy abba támadási célzatot még belemagyarázni sem lehet, aki pedig nem olvasta azt, az­­ az üzleti szem­pontból mindenáron ellenzékieskedő laptársunknak úgysem hiszi el azt! Mert hát a hamis embert meg a sánta kutyát hamar utólérik! ÍRÓDEÁK ÚJ BARÁZDA A török-magyar t­artalmas tényezője a ke­leti Ibé­césiek­ Török hivatalos jelentés Bethlen István gróf miniszterelnök ankarai látogatásáról Ankarából hivatalosan jelentik. Bethlen István gróf magyar minisz­terelnök a török kormány meghívására három napot Ankarában töltött és részt vett a török nemzeti ünnepsége­ken. A magyar minszterelnök látoga­tása összeesett a görög miniszterelnök és külügyminiszter látogatásával, Bethlen István gróf megbeszéléseket folytatott Izmed pasa miniszterelnök­kel és Tevfik Rilzidi bej külügymi­niszterrel. Mindkét részről megálla­pították, hogy Magyarország és Tö­rökország között fennálló szoros ba­rátság minden tekintetben megfelel a két ország gazdasági és politikai ér­dekeinek és­ nagy ez a barátság, amely a tények és a szükségszerűség ered­ménye, hatalmas tényezője a békének és a nyugalomnak mind a Balkánon, mind pedig a közel keleten. A két or­szág által követett lojális és őszinte békepolitika teljes mértékben hozzá­járul a török-magyar barátság meg­erősödéséhez, amelynek további meg­szilárdítása mind a két kormány célja és törekvése. Miért ünnepli Törökország Kemál pasát? Törökország nemzeti ünnepe, amelynek alkalmából Bethlen István gróf Ankarába ellátogatott, ünnep­lése egyben annak a kivételes képes­ségű államfőnek, Kemál pasának, aki a török birodalom összeomlása után ezt a természeti kincsekben gazdag országot újjáteremtette. Kemál pasa a háborúban tűnt fel először és az ő nevéhez fűződik a Dardanellák meg­mentése 1915-ben, amikor a parancs­nokló német tábornoktól, Simon von Sanderstől a parancsnokságot átvette. — A sikerért életemmel felelek! — jelentette ki akkor és csakugyan si­került is neki a Dardanelláknál meg­verni az ellenséget, amely már Sztam­­bult is fenyegette. Ekkor I­apta a pasa címet, majd Arábiában aratott sorozatos győzelmeket az angol és arab csapatok felett. Mikor 1918 ok­tóberében a fegyverszüneti szerződés aláírására került a sor, Kemál pasa ezt a leghevesebben ellenezte. Ettől fogva törekedett a hatalomra. Ezidő­­ben Törökország helyzete szinte két­ségbeejtő volt. Kemál pasát az akkori török kormány mindenképpen el akarta távolítani, hogy ne okozhasson kellemetlenségeket, ezért kinevezte a keleti hadsereg főparancsnokának. Kemál látta, hogy pusztulás fenyegeti az országot s ezért elhatározta, hogy nyíltan lép fel a kormány ellen. Összehívta a Kisázsiában tartóz­kodó tábornokokat és kormányzókat, majd letartóztatta a Kisázsiában tar­tózkodó antanttiszteket és mikor a török kormány ezek miatt állásától felmentette és visszarendelte, meg­tagadta az engedelmességet. Az új vá­lasztásokon már sok embere jutott be a parlamentbe, de az antant Kemál embereit letartóztatta a képviselőház ülései közben. Erre Kemál szakított a sztambuli kormánnyal, Ankarában új nemzeti közhiányt alakított, új vá­lasztásokat rendelt el és a sevresi bé­ketárgyaláson tiltakozott a megalázó béketervezet ellen. Közben minden erejét, a hadsereg talpraállításának szentelte és diadalt aratott az örmények, a görögök, majd az ellene küldött szultáni hadsereg, később pedig a megszálló francia hadosztály felett­ és ekkor kapta az ankarai nemzetgyűléstől a Ghazi (győző) nevet. Az antant belátta, hogy Törökországban a hatalmat tényleg Kemál gyakorolja s kényte­len vele­ leülni Lausanne-ban a béke­­szerződés megtárgyalására. Az itt kötött béke óriási előnyöket jelentett a megalázó sevresi békével szemben. Törökország visszanyerik fü­ggellenségét­ és Keniárt, mint’ a nemzet megmentőjét ünnepelte 'az or­szág. A török nemzetgyűlés ezután­­ módosította az alkotmányt,­­megszün­tette a szultánságot és 1921. október 29-én kikiáltotta a köztársaságát, amelynek elnökévé Kemál pasát vá­lasztották meg. Tegnap volt hetedik évfordulója ennek az eseménynek és Törökország méltán ünnepli Kemál pasát és Izmet pasát, a miniszterel­nököt, aki leghűbb és legkitartóbb munkatársa volt Kamusnak a nem­zetmentés nagy munkájában. ­ Ne csak szeressük, hanem terjesz­­szük is az Új Barázdát.

Next