Új Barázda, 1934. november (16. évfolyam, 44-47. szám)
1934-11-04 / 44. szám
1934 wowbow 4, vasárnap Ára 6 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRA a „Rádiós gazdasági előadások" című füzetekkel együtt: Egész évre 6 pengő, félévre 3 pengő, negyedévre 1 pengő 60 fillér, egy hónapra 60 fillér. Egyes szám ára: Ausztriában: 16 groschen. Franciaországban: 60 centimes. FELELŐS SZERKESZTŐ: BÁRKÁNYI JÓZSEF dr. Budapest, XVI. évf. 44. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL.: Budapest, VI. kerület, Eötvös utca 45. szám* TELEFONSZÁMOK: Szerkesztőség: 160—90. Éjszaka: Automata 140—71. Kiadóhivatal: 160—90. LEVÉLCÍM: Budapest, VI., Eötvös utca 45. A bogién beszéd Gaál Gaszton halálának két éves évfordulóján a Független Kisgazdapárt képviselői élükön Eckhardt Tibor pártvezérrel nagyarányú gyászünnepet tartottak Balatonbogláron, ahol Eckhardt Tibor egyben beszámolót is tartott, hogy hogyan sáfárkodott a párt Gaál Gaszton örökével. Ez alkalommal Eckhardt Tibor a választójogról is beszélt. Beszédében kijelentette, hogy a választójogi reform a közvetlen megvalósulás előtt áll és az lesz az igazi nemzeti egység, ha minden magyar részére egyenlő jogok lesznek biztosítva és hogy a magyar államvezetés tisztasága megköveteli a nyíltszavazásos rendszer megszüntetését és a titkos szavazási rendszer életbeléptetését. Nem tudjuk, miként érti Eckhardt Tibor, hogy minden magyar részére egyenlő jogok biztosíttassanak, amidőn az ő választójogi tervezete alapján nagyon sok ezer, sőt százezer magyar lenne megfosztva alkotmányos jogainakgyakorlásától. Gaál Gaszton gyászünnepén, mikor örökéről való sáfárkodásról tartott beszámolót, leghelyesebb lett volna, ha azt is bejelenti, hogy választójogi elgondolását és tervezetét alapos revízió alá vette és a legszélesebb néprétegekre kiterjedő választójogi tervezetet mutatott volna be a gyászgyűlés hatalmas közönségének. Gaál Gaszton bizonyára egész más választójogi tervezetet alkotott volna. A háború és forradalmak után Friedrich István akkori miniszterelnök nagyon egészséges titkos választójogi rendeletet adott ki, mely tényleg ki volt terjesztve a széles néprétegekre és dacára, hogy olyan tömegek vettek részt a titkos választásban, mely sem azelőtt, sem azóta nem volt, — mégis sikerült olyan nemzetgyűlést öszszehozni, amelyben a szélsőséges elemeknek nyoma sem volt. Igaz ugyan az is, hogy ez a választás hozta magával Friedrich István bukását, de ez a választás hozta hatalomra Bethlen Istvánt és pártját, mely gerincét képezi még ma is Gömbös Gyula pártjának és a parlamentnek. Véleményünk szerint az 1920. évi választójogi rendelet volna megfelelő alapja egy új választójogi törvénynek és az eredeti rendeletén csak nagyon kevés változtatást kellene eszközölni. Az igazi népképviselet az, amikor a választásban a legszélesebb néprétegek nyilváníthatják akaratukat és az ilyen választás alapján összeült országgyűlés tényleg azt mondhatja magáról, hogy valóban a nép akaratából, a nép intenciói szerint hoz törvényt. Véleményünk az, hogy az eddig elgondolt választójogi tervezet csakis a magyar gazdaközönség nagy részét fosztaná meg ezen legszebb állampolgári jogától, a választójog gyakorlásától és nem azokat a városi elemeket, akiknek számára a választójog csak alkalom arra, hogy ezen állampolgári jogukkal visszaéljenek. A politikai hatalom birtoklására igényt tartó párt kell, hogy egy kiterjesztett választójogi törvény alapján intézzen kérdést az ország közönségéhez, hogy bizalommal viseltetik-e a vezetett politika iránt, mert csak az általános bizalom adhat erőt és súlyt egy pártnak az ország kormányzásához. Márpediglen a Független Kisgazdapárt, mely a kormányzópárt után az ország legnagyobb pártja, másokra, mint földműves rétegekre nem támaszkodhat. Ez esetben pedig viszszás az a tervezete a választójog kérdésében, mely épen a kisgazdatársadalom nagy részét kívánja megfosztani a választójog gyakorlásától. Mi azt hisszük, hogy Gaál Gaszton ezt soha nem akarta. A franciáik csapatokat van madak össze a Saar-vidéken Franciaország nagyarányú csapatösszevonásokat kezdett meg a Saarvidék határán. A huszadik hadtest tábornoka parancsot kapott, hogy a keleti határ védelmére tegye meg a szükséges intézkedéseket. Kormánykörökben az intézkedést azzal magyarázzák, hogy a németek a Saar-vidéken állítólag nemzeti szocialista pucscsot készítenek elő, márpedig Franciaországnak kötelessége, hogy a Saar-kérdés megoldásáról a szerződések szigorú szellemében gondoskodjék. A lapok hangoztatják, hogy Franciaország semmiféle külön előnyt nem akar szerezni magának, de nemzeti érdeke, hogy a szenvedélyek meg ne zavarják a kibontakozás folyamatát. A francia kormány ezt az elhatározását közölte Angliával is. Corbin londoni francia követ hivatalosan tudomására adta Sir John Simon külügyminiszternek, hogy Franciaország kész teljesíteni nemzetközi kötelezettségeit, ha a Saar-vidéken zavargások törnének ki. Minthogy a nemzetközi rendőrség számára folyó, toborzás nagyon lassan halad, a francia kormány úgy látja, hogy nemzeti szocialista államcsíny megkísérlése esetén a Saar-vidék kormányzó bizottságának francia csapatokra lenne szüksége. Nagy izgalom Németországban A német közvéleményben határtalan izgalmat okoztak a francia és angol lapoknak hírei, mert Berlin a francia katonai eljárás kilátásba helyezését a küszöbön álló népszavazás jogosulatlan befolyásának minősíti. A német lapok igen élesen támadják Franciországot. Nem kímélik Angliát sem, amely — mint a Lokalanzeiger írja — rövidlátóan újból szekundáns szolgálatot teljesít Franciaország mellett. A Börsenzeitung szerint Londonban és Rómában nem maradhat kétség aziránt, hogy a franciák esetleges támadása a Saar-vidék ellen nyomban életbe lépteti a locarnoi egyezménynek azokat a határozatait, amelyek a békebontók elleni védekezésre vonatkoznak. Az Angriff, r. nemzeti szocialista párt hivatalos szócsöve, „páncélos ökölről" ír. Ennek az ökölnek csapásai a hatalmi téboly politikájából fakadnak, holott az európai béke olyan törékeny, mint az üveg. Az osztrák lapok hasábos cikkekben foglalkoznak a Saar-vidéki eseményekkel, kivétel nélkül komolynak tartják a helyzetet. Különösen azt a tényt emelik ki, hogy a Saar-vidéken gyűlést tartottak az egykori baltitengeri frontharcosok és a gyűlés egyik szónoka Pischoff őrnagy volt, az 1920-as Kapp-puccs főszereplője. A Kapp-puccs résztvevőinek jelenléte a Saar-vidéken aggodalmat kelt. Ilyen körülmények között viharosnak ígérkezik a november 21-én kezdődő rendkívüli népszövetségi tanácsülés, amelynek napirendjére a Saarvidéki népszavazás kérdését tűzték. Egy kommunista fogoly öngyilkossága a főkapitányságon A főkapitányság politikai osztálya hetek óta nyomozott újabb kommunista öszszeesküvés ügyében. Azt a bizalmas értesítést kapta a rendőrség, hogy a pécsi bányászsztrájk is kommunista izgatás következménye volt, mint ahogy az ország más részében szintén erős kommunistaszervezkedés folyik. A politikai detektívek nagyon sok gyanús viselkedésű embert állítottak elő, akiknek kihallgatása során megállapították, hogy valóban kommunista szervezkedés folyik, a szervezkedés vezetői pedig Horváth Imre telefonszerelő, Stéger Lajos bádogos és Hoffmann Ottó lakatos. Mind a hárman a proletárdiktatúra bukása után kommunista bűncselekmények miatt bíróság elé kerültek. Mindhármukat hosszabb szabadságvesztéssel, sújtotta a bíróság. Hoffmannt tízévi fegyházra ítélték, büntetését azonban nem töltötte ki, kicserélték egy Oroszországban rekedt magyar katonatiszttel. Két társa is Oroszországba került. Nemrégiben mind a hárman utasítást kaptak arra, hogy térjenek vissza Magyarországra és vegyék át a kommunista propganda vezetését Budapesten. Mialatt az őrizetes cellákból előállították Horváthot és Stégert, az egyik detektívszoba sarkában várakozott Hoffmann Ottó. Egy óvatlan pillanatban, mielőtt bárki megakadályozhatta volna, tejjel a soukott ablaknak rohant, áttörte a két ablaktáblát és kiugrott az utcára. Véresen, eszmélenül terült el a Gróf Vigyázó Ferenc-mca kövezetén. Amikor a mentők kiértek , haldoklótt, fejére esett, koponyaalapi törést szenvedett. Bevitték a rabkórházba, ahol csütörtökön reggel meghalt. A főkapitányságon vizsgálat indult Hoffmann Ottó öngyilkossága körülményeinek pontos tisztázására. Kormányválság Jugoszláviában A közelmúlt zavaros állapotok Jugoszláviát még ma is állandóan izgalomban tartják. A részletes kormányválság, amely Maximovics igazságügyminiszter lemondása folytán előállott, általános kormányválság kitörésével fenyeget. Az új igazságügyminiszter személyében még mindig nem sikerült megállapodni és az új igazságügyminiszter lemondásával előállott politikai helyzetet nem sikerült tisztázni. Jól értesült politikai körökben bizonyosra veszik, hogy az alig egy héttel ezelőtt megalakult Uzunovics-kormány még néhány minisztertagja a lemondás gondolatával foglalkozik, sőt egyesek tudni vélik, hogy ezek a lemondani szándékozó miniszterek már be is nyújtották lemondásukat.