Új Barázda, 1936. május (18. évfolyam, 18-22. szám)
1936-05-03 / 18. szám
1936 május 3. vasárnap Ára 6 fillér ELŐFIZETÉSI ÁRA a „Rádiós gazdasági előadások" cimű füzetekkel együtt: Egész évre 3.— P. Félévre 1.50 P. Jogi személyeknek évi 20.— pengő. FŐSZERKESZTŐ MEGAY MEISSNER KÁROLY országgyűlési képviselő * XVIII. évf. 18. szám 9 SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, Budapest, VIII. kerület, Szűz-utca 5. szám. Telefon: 372—14. LEVÉLCÍM: Budapest, VIII., Szűz-utca 5. sz. A magyar parasztság a gazdasági élet országútján már régóta gondoktól terhelten, küszködve hordja igáját. Amíg az európai nemzetek nagy része gazdagodhatott, anyagi jólétben élhetett, addig a magyar parasztság minden értelemben elnyomásban részesült. Egyik jónevű közgazdászunkkal beszélgetve, felvetődött a demokráciával kapcsolatosan, hogy Magyarországtól a demokráciát azok az országok követelik a leghangosabban, amelyek az „egyenlőség“ elvét a nemzetközi viszonylatban nem engedik érvényesülni Érdemes erről a kérdésről hos- o zabban elmélkedni! Mennyi törekvő, küzdő, gondokkal terhelt nemzet van Európában. Ugyanakkor pedig némely ország gazdagszik, jólétben él. Hol itt az egyenlőség? A magyar nemzetet gazdasági téren sohasem hagyták felemelkedni. Bennünket minden erejükkel szegénységbe löktek és ennek még most is érezzük hatását. A külföld demokráciáról harsog és egy ország vezetőségétől követelik a demokráciát. Ugyanekkor ez nincs meg az egyes országok egymás közötti érintkezésében. A magyar mezőgazdaság elnyomott helyzete egyenesen következménye az ország szegénységének. Hiába minden jelentés, írás, a magyar falvak fogyasztóképessége nem emelkedik és nem is fog jobb helyzetbe kerülni a falu, csak ha jó áron tud majd értékesíteni. E régi jó békidőben, ha Ausztriában és tartományaiban gazdasági fellendülés állott be, Magyarországnak akkor is küzdeni kellett a gazdasági elnyomatás ellen. Olcsón szállítottunk mindent a boldog békeidőkben az ipari országoknak s olcsón adjuk most is aranyat érő élelmiszereinket! Magyarország lassanként iparosodik és ezért nem szabad elfelejteni, ahol alacsony a mezőgazdasági munkabér, mint nálunk, ott nem lehet magas az ipari munkabér se! Az iparűző államok érdeke elsősorban, hogy a mezőgazdaság felvirágozzék. Ha figyelemmel kísérjük a kérdést, tapasztalhatjuk, hogy a mezőgazdasági termelés mindenütt elnyomás alatt áll! Ennek meg kell szűnni, mert a következmények súlyosak lehetnek. Ahogy az egyénnek létminimumra van szüksége, úgy a nemzeteknek is szükségük van egy bizonyos nívóra. Az egyes nemzetek nem vagyonosodhatnak a többi nemzetek rovására, mert ez az állapot megbosszulja magát. Ezt érezzük napjainkban a saját bőrünkön. Az európai, mezőgazdasággal foglalkozó országoknak össze kell fogni, mert előbb-utóbb keserves következményei lehetnek ennek. A földműves nép még a legroszabb időket is át fogja vergődni, mert egész életén keresztül hozzászokott a lemondáshoz. De mi lesz a nyugati ipari államokkal, ha az árkatasztrófa később a drágulásban fog bekövetkezni. A magyar parasztságnak fel kell készülni az elkövetkező nagy harcra. Ezért szükséges, hogy itt bent az országban egy nagy egységbe szervezkedjenek. A magyar parasztság találja meg végre önmagát. Ne legyen közöttük se vallási előítélet, se politikai ellentét, csak egy szempont irányítson bennünket: a magyar nemzet gazdasági helyzetének emelése. Mindnyájunk részére emberségesebb megélhetés és végül mindenki anyagi jóléte. A magyar földművelő érdekeit csak magyar földművelő védheti meg minden irányban. A magyar parasztság ne higgjen a megtévesztésnek, csak önmagának. Csak a saját fajtájabelinek! A gazdák, ha tehetik, taníttassák fiaikat, de minden törekvésük odairányuljon, hogy az iskolákat elvégzett fiú térjen vissza a gazdaságba és ott úgy dolgozzék, ahogy az apja dolgozik ! Ne henyélő urnak nevelje és tanítassa fiát, hanem tanult parasztnak! Higgyék el, nem szégyen parasztnak lenni! Sok esetet tudnék felsorolni, amikor az egyetemet végzett fiú hazament a gazdaságba és ott tovább folytatta apja munkáját! De van is ott vagyonosodás, józan élet! A magyar mezőgazdaság sorsa attól függ, hogy milyen tudása lesz a következő nemzedéknek! A körülöttünk levő országok fokozott erővel arra törekszenek, hogy a mezőgazdaság nívóját emeljék. Ezt pedig csak úgy érhetik el, ha a parasztság gyermekeit igyekszenek minden hasznos dologra tanítani! Alapos és sok tudás, csak az segít rajtunk! Meg kell értenünk az idő szavát és a figyelmeztető jeleket észre kell venünk, mert különben elveszünk! A magyar paraszt tudással gyarapodva, büszkén, emelt fővel, anyagi jólétben azután minden viharral szembe tud nézni és ar lesz a saját portáján! (H. J.) 1938 M- 'l Győztünk..! A pénzügyminiszter magáévá tette javaslatunkat a Phönix ügyben . A Pénzintézeti Központot bízták meg a felügyelettel Az „Új Barázda*4 április 19-iki számában vezércikkben foglalkozott az országos botránnyá dagadt Phönix-ügyben. „A legszigorúbb rendszerváltozást követeljük. A kormány tegye lehetetlenné — írtuk — hasonló esetek megismétlődését. Amint mód van a Pénzintézeti Központ útján a bankok felülvizsgálására, éppen úgy meg kell találni a módot a biztosító intézetek ellenőrzésére is. Ahol pedig a legcsekélyebb hiba is van, oda sújtson le a kormány keze . . Az „Új Barázda** cikke országos feltűnést keltett. Megjelenése után az egész sajtó és a közgazdasági világ magáévá tette álláspontunkat, mint az egyedül helyes megoldást. Maga Fabinyi Tihamér dr. pénzügyminiszter is tanulmány tárgyává tette a nagy horderejű kérdést és ha nem is állott eddig módjában az egész vonalon megoldania a felügyelet kérdést , — hiszszük, hogy erre is rövidesen sor kerül, a Phönix-ügyben máris határozott és javaslatot terjesztett a kormány elé. Előterjesztésének eredménye volt azután a 2310—1936. M. E. számi rendelet, amelyet a hivatalos lap csütörtöki számában közölt. Ez a rendelet felebbezés kizárásával 1936 december 31-ig a Pénzintézeti Központ felügyelete alá helyezte a Phönix biztosító magyarországi fióktelepét. Hisszük, hogy ez csak az első lépés és a közeljövőben hasonló megoldást találunk valamennyi biztosítóval szemben. Gyomlálás Újpest választott. Ezúttal törvényhatósági bizottságot. 60-ból 51 mandáumot az Apponyi György gróf és a szociáldemokraták szövetkezésével létrejött ellenzéki blokk szerzett meg magának. (Nagy Apponyi György megfordulna sírjában, ha tudnái fia politikai kóklerségét.) Hétfőn aztán a körúti sajtó diadalmámortól visszhangzott. Ugyanannak a sajtónak már, láttuk hasonló örömrivalgását. A gyöngyösi tűzvész után, amikor, sikerült elbuktatniuk Tisza Istvánt. Akkoriban minden józanul gondolkodó magyar ember láthatta, hogy a gyöngyösi tűzvészben Magyarország is elpusztult, csak az a magyar néptől távolálló sajtó ujjongott, amelyik lázad segítséggel készítette elő az úgynevezett „őszi rózsás forradalmat". Hogy aztán október 31-éből vörös május lett, az természetes volt. De ez csak egyszer történhetett meg. Ha Újpest törvényhatósága egy nemes gróf támogatásával baloldali kezekbe is jutott (1918- ban is volt egy ilyen baloldali grófunk), a magyar nemzet okulva a tapasztalatokon, meg fogja akadályozni egy újabb október 31 eljövetelét. A Reggel című hétfői liberális lapnak azt szentük a múlt héten, hogy tanuljon meg számolni. Ezen a héten nem üzenjük ugyanezt, mert látjuk, hogy nem is akar számolni. Egy héttel ezelőtt még azt hittük, hogy „A Reggel“-nél nem ismerik az összeadás és kivonás egyszerű műveleteit, most azonban látjuk, hogy nem is akarják ismerni, sőt ellenkezőleg, elhallgatják a számadatokat, mert azok közlésével nem lehetett volna az újpesti választás eredményét demagógia céljaira kihasználni. Ha „A Reggel“ megírta volna az újpesti választás számszerű eredményeit, akkor nem írhatta volna, bele tudósításába azt a mondatot: „ez a győzelem valójában nem a közös harcra szövetkezett három ellenzéki párté, hanem a titkos választás egyedül erkölcsös, szabad emberhez egyedül méltó rendszeré. Mert a hétfői liberális csak azt írta meg, hogy 51 liberális és 9 jobbpárti városatyát választott Újpest, de bölcsen elhallgatta azt, hogy valójában 20 szavazat esett a jobboldalra és 36 az ellenzéki pártokra, ami tekintettel az újpesti nagy gyári hitbizományok liberális tulajdonosaira és szociáldemokrata alkalmazottaira minden várakozást meghaladó eredmény. Sőt merjük állítani, hogy a jobboldalra nézve Újpesten kedve-