Új Élet, 1960 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1960-09-25 / 18. szám
Vass Éva és Uray Tivadar a Vihar egyik jelenetében FORRÓ SZÍNHÁZI ESTEK.. Bukarestben nagy sikerrel vendégszerepelt a budapest- Madách Színház együttese. A Bukarestben lejátszott négy előadást a Municipal Színház budapesti elődásaival egyidejűleg, csere-vendégjáték keretében mutatta be. A négy előadás — Bródy Sándor Medikusa, Csehov Cseresznyéskertje, Fehér Klára Nem vagyunk angyalok című vígjátéka és Shakespeare Vihar című regényes színműve mellett a magyar és a román színészek értékes eszmecseréken és sajtóértekezleten vitatták meg a szocialista-realista igényű színjátszás jelenkori kérdéseit. Térjük, nyilatkoz-* *■ zék bukaresti tapasztalatairól — kértük Gábor Miklóst, a nálunk is népszerű magyar színészt. — Igazán szép és hasznos volt. Sok színésszel és színházi szakemberrel találkoztunk. Nagyon kulturált, hozzáértő emberek. Jó volt hogy megismertük egymást, jó volt, hogy találkozásaink során saját dolgainkról, egymást érdeklő szakmai kérdésekről beszélgettünk. Kiderült, hogy volt bőven miről vitatkoznunk, elbeszélgetnünk. Van abban valami, hogy ha mi, színészek egy másik ország művészeit nézzük, jobban látjuk önmagunkat. Mi a saját munkánkat most ennek az új közönségnek a szemével láttuk és felleltük azokat a hibákat, amelyeket otthon nem vettünk észre. Ezt én a színpadi szereplésem során a közönség reagálásából és az utólagos véleményekből pontosan megéreztem. Egy ilyen kultúrcsere tehát arra is jó, hogy otthon, az állandó munkánkban ne elégedjünk meg az egyszerű „hazai“ eredményekkel és — hogy úgy mondjam — nemzetközi viszonylatban nézzük és bíráljuk önmagunkat. Művészi fantáziánkat, gondolkozásunkat tágítja egy ilyen tapasztalatváltás. Érdeklődéssel várjuk a folytatását. P. L. A baneasai repülőtéren: Megérkezett a Madách Színház együttese indulnak a Municipal Színház művészei 'dnV2- t t-GLX ct a. JHC (jJ-d'Tv. — GLZ-f Cc C-lZ-HJ- £st ÍZ-Z-ÍC£ dntL/ ctj 'Tht.'ni aivc&esKt&zt/cc-ff 'TC/lU^/Cttr l I ■-hCLcjjtn Jjdh diifit 4aiu-ctu/Kt ct «aa/iî^. Budapesti vendégeink közül kétségtelenül Tolnay Klári állt leginkább az érdekődés középpontjában. És mégis talán ő volt a legszerényebb, a legcsendesebb. Nem kapatta el a hosszú évek állandó sikersorozata, dicsősége. — Most itt Bukarestben még inkább átéreztem, hogy egy ilyen művészcsere rendkívül hathatósan szolgálja a népek testvériségét. Felemelő érzés ilyen szent, nagy emberi célt szolgálni. Tehát ez a csere rendkívül üdvös és nagyon jó lenne, ha állandósulna. Szeretném, ha legközelebb hosszabb időt tölthetnénk majd itt, hogy jobban megismerhessük elsősorban a román színjátszást, és ezt a gyönyörű, épülő országot és rokonszenves népet. — Legújabb színpadi és filmszerepei? — Két új színpadi szerepre készülök. Az egyik Miller Pillantás a hídról, a másik Németh László új darabjának, A nagy családnak női főszerepe. Németh László darabja különösen érdekes, mivel mai életünkről szól és érdekes problémát vet fel. Én ebben a darabban egy negyven éves értelmiségi aszszonyt játszom, akit leköt a mindennapi hivatása, s emiatt megbomlik a családi élete. A múltba gyökerező, de ésszel-lélekkel már az építő jövő felé tekintő értelmiségi asszonyki S 18/1960 Ezeket a sorokat írta az Ij Élet számára érkezésének napján Lray Tivadar, a kiváló magyar színművész. Közvetlenül elutazása előtt pedig kijelentette: „...És most, a távozás pillanatában elmondhatom, hogy itt-tartózkodásunk során még nagyobb szeretetet tapasztaltam, mint a fogadtatáskor. Jól esett a közönség forró lelkesedése. Ezt nemcsak az előadás alatt, hanem szinte minden lépésünk alkalmával — akár a fővárosban, akár a sinaiai kirándulásunk alkalmával — tapasztalhattam. A Román Népköztársaságban szeretik a szépet, szeretik a művészetet. Tovább kell mélyíteni, szélesíteni a román-magyar kultúrkapcsolatokat, mert ebből mindkét népnek csak haszna lehet. Az Új Élet útján is sok szeretettel üdvözlöm Bukarest színházi közönségét és színművészeit, szerepe nagyon bonyolult, de igen hálás feladat, amelyre nagy lelkesedéssel készülök. — Filmszerepek? — Most fejeztük be Bacsó Péter új filmjét, amelynek címe: Fűre lépni szabad. A film egy színésznő és egy nagyvállalati igazgató házaspárról és családjáról szól. A házaspár nem látja, vagy nem akarja látni, hogy milyen változásokon megy keresztül a világ. Ők még a múltba kapaszkodva élnek, de leányuk már a mai idők gyermeke. Ebből származik a konfliktus, amely végül is az új életet kereső fiataloknak nyújtja a megoldást. Én a régi világról álmodozó színésznőanyát játszom. Ez egy kicsit komika-szerep — talán az első ilyen, amelyet életemben alakítok. /óvayi_ BUKARESTBE Tolnay Klári és Septimiu Sever a baneasai repülőtéren jó barátokként üdvözölték egymást Friedmann Miklós felvételei