Új Élet, 1970 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1970-10-25 / 20. szám

­ Bukarestben a Zeneszerzők Szövetsége, az Országos Román UNESCO Bizottság, a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa és a George Enescu Filharmónia ünne­pélyes keretek között emlékezett meg Bartók Béla halálának 25. évfordulójáról. Az ünnepi ülést Ion Dumitrescu, a Zeneszerzők Szövetségének elnöke nyitotta meg, majd Zeno Vancea zeneszerző, a Zeneszerzők Szövetségének elnöke tartott előadást Bartók Béláról. Az ünnepi ülést követően a George Enescu Filharmónia zenekara hangversenyt adott, Mircea Cristescu vezényletével. A két román tánc után Halmos György érdemes művész a 3. Zongoraversenyt játszotta, majd a Zene vonós-, ütőhangszerekre és celesztára című Bartók-mű hangzott el. t­ündérvölgy a Keleti Kárpátok legkeletibb csücskében, Kovász­­nától nem messze. A gyógyu­lást, szórakozást keresők, ter­mészetimádók kedvenc kirán­duló­helye. Minden évben egy napra (szeptember 13) még zsú­foltabb a völgy. Siklón, vasúton autóbuszon, szekereken és más járműveken gyűlnek a megye minden sarkából a vendégek és a művészi csoportok, hogy szóra­koztassák az egybegyűlteket, a „fások napján“, az erdei dolgozók immár hagyományos ünnepén. Bartha Árpád felvételei P 2 Naplótöldék Őszi beszélgetés Franyó Zoltánnal T­e ez az ősz, amely a kitárt ÉJ ablakon át háttere a beszélgetés­nek, olyan szép és olyan napsugaras, mint Franyó Zoltán ősze. Állunk a szerkesztőségi ablak előtt, nézzük a sárgába és vörösbe halkuló bukares­ti parkokat: meleg, nyárias levegő árai­be, a napfény visszaszorította az évszakot. Éppen úgy, mint Franyó Zoltán az esztendőket. Nyolcvanne­gyedik évét tapossa — és ezt nem is kell jelképesen felfogni, mert csak­ugyan, meg nem áll egy percig sem, lábával ütemesen gyúrja maga alá az időt, és első pillantásra is látszik, hogy ő az erősebb malom. Meghosszabbította nyarát, még mesz­­sze van az ősztől, és nyáriasan forró és színes emlékek patakzanak az aj­káról is hosszú ausztriai és nyugat­németországi utazása után. A leg­főbb állomás: a Herder-díj átvétele Bécsben, a talárba öltözött egyetemi tanács előtt. Nézegetem a képeket (amelyeket nagyon sokan láttak már országszerte, ahol Zoltán bá­tyánk újabban megfordult), olvasga­tom a beszámoló cikkeket (ezeket is sokan olvasták bizonyára), kérdek ezt-azt Salzburgról és Münchenről, elmerengek a pompás és pontos jel­lemzéseken, aztán nekiszegezem az első „hazai“ kérdést a rengeteg idő és eseményt megélt, örökifjú írónak: mikor olvashatjuk már végre régóta beígért emlékező könyvét, amelynek egyelőre csak a címét ismerjük, hogy Árnyak a Parnasszuson? Valaki tréfát is gyárt a kérdéshez, hogy ez a cím idősebb, mint szerzője... De a válasz kitérő (még mindig), sürgő­sebb írói feladatok foglalják el Zol­tán bácsi idejét, még egy ilyen anto­lógia, még egy amolyan... S már nincs az a huszonöt éves fiatalember, aki több tűzzel magyarázhatná a terveit. Nyár van még, nyár, Zoltán bácsi a nyakkendőjét is levetette, de én megkérem, hogy kösse fel újra a fényképezéshez, hiszen meg kell örö­kítenünk ezt a szép pillanatot, az első látogatást a hosszú út után. Fiatal fényképészünk, Victor Bărci, szívesen és felvillanyozva lát neki a feladatnak: a vidám, kötetlen han­gulat jó stúdiumot ígér. Kedvesen teltek a percek, de itt befejezzük a vidámságot. Ebben is volt valami ünnepi, a viszontlátás öröméből fakadt, de most forduljunk komolyan az ősz mester, Franyó Zoltán felé, akinek a nagy nemzet­közi sikerét és elismerését valahogy könnyedébben vettük tudomásul, mint máskor egy színházi bemutatót vagy egy első verseskönyvet. Pedig nemcsak neki szólt a kitünteti , hanem irodalmunknak is, amely kia­lakította és széles lehetőségekhez jut­tatta ezt az érdekes műfordítói egyéni­séget, magyar és német nyelvű műfor­dításunk ősz hajú, de fiatalos doyen­jét. Nem, nem elég a kedves beszél­getés, ünnepelnünk is kell Franyó Zoltánt, aki a Herder-díj átvétele után ismét itt van közöttünk ■­­ minthogy arcáról le lehet olvasni, hogy ő is örvend a viszontlátásnak, ezt az ünnepi kérdést tesszük fel neki: ,,Miért jobb itthon ?“ Mire int, ránk és az ablakra mutat, és így szól: „Mert itt az atmoszféraAmi véd­kül nem élhet az izg. (Lőrinczi) 09 . ÉLET 1970 október kímhetenként megjelenő társadalmi és kulturális KÉPESLAP. Kiadja a Művelődési és Művészetügyi Állami Bizottság. Szerkesztő­ség: Marosvásárhely, Str. Sfaturilor 1.,telefon 14509. Kolozsvári fiókszerkesztőség: Piaţa Libertăţii 5., telefon 11550. Bukaresti fiókszerkesztőség: Piaţa Scinteii 1., Of. postal 33. Telefon 177030. Előfizetési díj három hónapra 12 lej, fél évre 24 lej, egy évre 48 lej. Előfizetéseket felvesznek az üzemi és intézményi önkéntes sajtóterjesztők, postahivatalok és levélkézbesítők. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. SZERKESZTI A SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG Készült a Scinteia Háza Nyomdaipari Kombinátban, Bukarest Címlapunk: Violata Anérol bukó­­f­iH­uftélitt, akit •­lakkon a Kanári a viharban csak romén filmben is láthattunk Victor Jércé falvétele

Next