Új Élet, 1979 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1979-06-10 / 11. szám
SZÍNHÁZ Thália színpadai Jegyzetek a temesvári Állami Magyar Színház 1978/79-es évadjának előadásairól Jött egy legény, és kuruc dalokat énekelt a régi vár múzeumi termeiben. Jött egy másik is, gondolati lírát szólaltatott meg — «egyenes beszédet» — a művészi átlényegítés erejével a színházi előcsarnokban, a sajtóklub nagytermében. Jött egy asszony, és mesebirodalommá varázsolta a színház állványokkal teletűzdelt emeleti előcsarnokát; óvodások és kisiskolások megszámlálhatatlan sorát vezette el a legkisebb helyen is otthont találó Tháliához, és ugyancsak ő szólaltatta meg az egyetemi színpadon a kortárs költészet egyik remek ciklusát, és ugyancsak ő egy nagy színművész korai halálát siratta meg egy emlékelőadás keretében. A temesvári Állami Magyar Színház stúdiószínpada talán megalakulása óta nem mutatott fel annyi ötletet, annyi művészi lehetőséget, mint ebben az évadban. A színházi épület átalakítási munkálatai miatt vendégszínpadokra szorult társulat életének «állandóságát», a közönséggel való nagy találkozások folyamatosságát biztosították ezek a vállalkozások — Bogdán István Őszi harmat után című verses-dalos összeállítása éppen úgy, mint Mátray László egyéni előadóestje, az Egyenes beszéd, vagy Bósy Anna Hol kezdődik és hol végződik a szerelem? című, Bodor Pál műfordításaira és parafrázisaira (és magára az életre, az élő érzelemre) épülő, ötletes kollázs-műsora, mely felejthetetlen emlékként őrzi meg a társulat soraiból oly tragikus hirtelenséggel eltávozott nagy művész, Fábián Ferenc mély zengésű, mély erejű hangját. Végül ugyancsak Bósy Anna Meseiskolája segített a társulatnak, hogy a gyermekeknek tett ígéretét ebben a nehéz színpadi lehetőségek között vívódó évadban is betartja: a legkisebbek igazi meseelőadásokat láthattak, kedvenc állatfiguráikkal játszadozhattak a kötetlen stílusú, a pódium és nézőtér közötti távolságot feloldó játéktéren. A stúdiómunkából nőtt ki az évad legfrissebb produkciója is, Katajev Négy bolond egy pár című, kétrészes vígjátéka — Higyed Imre fiatalos rendezői elképzelésében, a színház ifjú gárdájának hozzájárulásával. A Pusztai Edit, Kilyén Ilka, Szász Enikő, Simon Gábor, Dukász Péter alkotta csapat, melyhez Kőfalvy István lelkileg megfiatalodva csatlakozott, messzemenően kihasználta a szellemesen megírt színmű eszmei lehetőségeit. A helyzetekre építve, sok apró ötletességet csillantott meg az együttes játéka. A három «nagy» előadás bemutatása nem volt zökkenőmentes. D.R. Popescu A kerti törpe című, három felvonásos színműve — Seprődi Kiss Attila és Higyed Imre rendezésében — a Vasutasklub színpadán került színre. A komor hangulatú játék (ezt hangsúlyozta Virgil Miloia szürke színekbe öltöztetett színpadképe is) elsősorban egyenetlen ritmusával vesztette el a drámai összecsapáshoz szükséges belső energiát, s így az együttes teljesítménye helyett csak néhány érdekes egyéni alakítás kárpótolta a nézőt. Emlékezni fogunk Kiss Erzsébet drámai erejű hősnőjére, mint ahogy Fábián Ferenc hátborzongató játékára is, akárcsak Jánó János fenyegetően jámbor törpesétáltató Madárjára, vagy Szélyes Imre, Makra Lajos, Czegő Teréz és Ferenczy Annamária alakításának művészi szépségeire. Sütő András Anyám könnyű álmot ígér című regényének dramatizált változata (Cseresnyés Gyula rendezésében) a Modex divatház termében került bemutatásra, ünnepi körülmények között zsúfolt nézőtér előtt. Ezen az előadáson láthattuk utoljára a darab eszmei-érzelmi súlyát hordozó s azt oly megdöbbentő egyszerűséggel viszszaadó Fábián Ferencet. És ettől a bemutatótól kezdődően került fel a temesvári Állami Magyar Színház plakátjaira és műsorfüzeteire a felirat A Kulturális Érdemrend 1. fokozatával kitüntetett Színház... Könnyű, szellemes zenés vígjáték Somerset Maugham Imádok férjhez menni című darabja, melyet a társulat Sinka Károly és Vértes József rendezésében, a főszerepben Kiss Erzsébettel, mutatott be. Az előadás, sajnos, csak szórakoztatni akart — hagyományos stílusban, itt-ott jó ötletekkel fűszerezve. Csupán a színészi egyéniség adta többleten múlott, hogy végül mégis becsúsztak a «jótékony egyenetlenségek», azaz kiderült helyenként, hogy miként kellene mai, könnyed, a szövegen felülemelkedő hangvételben színre vinni egy ilyen darabot. Szélyes Imre, Higyed Imre, Ferenczy Annamária, Péter Ágnes, Czegő Teréz, sőt több jelenetben Kiss Erzsébet és maga a rendező Vértes József is következetlen maradt az eredeti elképzeléshez — s mondhatni, ösztönösen ajándékozta meg a nézőt művészileg jelentősebb alakítással. Az évad még további két bemutatót ígér, s ezek minden bizonnyal újabb értékekkel gazdagítják (gazdagíthatják) a temesvári Állami Magyar Színház tevékenységének összképét. PONGRÁCZ P. MÁRIA Jelenet a Katajev-darabból: Dukász Péter, Kilyén Ilka, Szász Enikő, Simon Gábor és Kőfalvy István Puhala Ernő, Szélyes Imre, Kiss Erzsébet és Vértes József az Imádok férjhez menni egyik jelenetében Caliban és a könyvek Shakespeare utolsó, az élettől és a művészettől búcsúzó remekének, A Viharnak, Prospero mellett Caliban a legösszetettebb — s ezért a legtöbbféleképpen értelmezhető — alakja. A bukaresti Bulandra Színház színpadán Calibant Victor Rebengiuc játssza. Szerepformálása jelentős tartópillére a Liviu Ciulei által rendezett, magával ragadó, ereded előadás művészien sokrétű és mélyen humanista, Shakespeare világa és a mai néző fogékonysága közé hidat verő szellemiségének. Liviu Ciulei felfogásában Prospero a maga egyszerre reális és mesebeli szigetén a humanista gondolat és művészet erejével próbálja helyretolni a «kizökkent időt», igazságot szolgáltat, harmóniát teremt, megszelídíti az elemeket és az emberi szenvedélyeket. Calibannal azonban kudarcot vall: rá nem hat az «emberséges nevelés», benne az alantas, zavaros, gátlástalan ösztönök, a rend és az értelem gyűlölete munkál tovább. Rebengiuc Calibanja nem egyszerűen vadember, hanem maga a figyelmeztető fenyegetés: a szellemet, a kultúrát, az emberséget veszélyeztető, torz, nemtelen indulatok megszemélyesítője. Akármennyire is korlátolt, pontosan tudja, hogy Prosperónak miben rejlik az ereje. Amikor Stephanóval és Trinculóval, a két gátlástalan, züllött csirkefogóval szövetkezik, szinte hisztériásan ismételgeti, hogy Prosperót a könyveitől kell megfosztani; csak így semmisíthetik meg őt, és válhatnak a sziget uraivá: «...fejbe verhetedj Csak vedd előbb el könyveit, vagy üsd Tuskóval tarkón, vagy karóval ontsd kl Belét, vagy késsel vágd el a nyakátj Csak ne felejtsd elvenni könyveit ! Nélkülük oly buta, mint én vagyokj Szellemnek nem parancsol, gyűlölik a Gyomrukból, mint én. Gyújtsd be könyveit» Az idézett szövegrész tanúsága szerint Shakespeare a XVII. század elején alaposan ismerte a gátlástalan erőszak, az embertelenség, a hatalomvágy megszállottjainak természetrajzát, az emberi szellem, a könyv, a kultúra iránti gyűlöletét. Liviu Ciulei a XX. század végén még gazdagabb és fenyegetőbb tapasztalatok birtokában értelmezi Caliban szerepét. Ezért tudja Victor Rebengiuc sokrétű, árnyalt szerepformálása a Calibanban rejlő indulatok, az elvakultság, a szellemellenesség fenyegetését kifejezni. Rebengiuc Calibant a maga összetettségében állítja elénk, minden hatásosnak vélt sémán felülemelkedve. Shakespeare Calibant «vad és torz rabszolgának» nevezte; Babits ezt a minősítést «vad és idétlen sehonnainak» fordította. Ciulei és Rebengiuc értelmezésében a hangsúly az indulatok torzságára kerül: így válik ez az alakítás az előadás jelentéses mozzanatává Miközben Prospero a költői igazságszolgáltatás után elindul újra az emberek közé, Caliban megmarad figyelmeztetésnek: a legnemesebb emberi szándékok és remények is törékenyek, ha nem óvjuk a kultúrát, a szellemet, a könyveket, tehát az értelmes gondolatot és a humanista művészetet minden torz erőszak és hatalomvágy ellen. GÁLFALVI ZSOLT