Mértékadó, 2018. június-november
2018-06-25
Ha a második világháborús bombázások miatt 1944-től az újrakezdésig, 1949-ig, aztán a kissé leromlott, elfáradt játszóhely 1963-64-es pihentetésének, jövője átgondolásának idejére, majd 1982-83-ban, a nagy rekonstrukció kényszerszünetében le is álltak a nyári előadások, tény: a Margitszigeti Szabadtéri Színpad nyolcvanéves lett. Látványos, nagyszabású operák, zenés és prózai produkciók, balettek és „folkestek" helyszíne 1938 óta a Budapest centrumába, a város legnagyobb parkjába, a szecessziós víztorony tövébe telepített - kezdetben háromezer-ötszáz, jelenleg kétezernyolcszáz nézőt befogadó csillagtetős intézmény. Az elmúlt évtizedek alatt igencsak tekintélyesre nőtt az itteni klasszikus zenei, operai repertoár. A játékok kitűzött és elvárt nemzetközi színvonala olykor ugyan megingott, a kínálat időnként átmeneti nehézségek miatt gyérült és szürkült, a nyolc évtized mérlegét megvonva összességében mégiscsak túlmutat a szokásos nyári „arénafesztiválok" populáris jellegén. Verdi és Puccini operái, Bizet Carmenje, Mascagni Parasztbecsülete és Leoncavallo Bajazzókra persze kötelező darabok a szabadban, de szerzőként már képviseltette magát Gounod, Wagner, Erkel, Mozart, Bellini, Boito, Gershwin, Muszorgszkij és Goldmark is. Richard Strauss életműve, így az idén műsorra tűzött Salome sem illeszthető a felhőtlen kikapcsolódást nyújtó, könnyebb alkotások sorába. A formabontásra kész zenei titánból higgadt késő romantikussá szelídült német mestertől ráadásul nem is ez az első darab a Margitszigeten: Puccini Angelica nővér című egyfelvonásosával párba állítva, 1940-ben már megszólalt itt Strauss késői - a görög mitológiából merítő, költői szépségű - Daphnéja. Ezúttal a zabolátlan, vad ifjú zeneszerző 1904- 1905-ben írt provokatív „szecessziós" remeke kerül színre, amelyet Oscar Wilde túlburjánzó, színeket-hasonlatokat torlasztó szövegére komponált. Wilde újszövetségi ihletésű, de fantáziálásaiból építkező, fülledt hangulatú lélektani drámája Strauss láttató erejű zenéjével, nyugtalanító atmoszférájával több mint hatásos. Izgalmas, sokkolóan az. Aki egyszer látta-hallotta a Salomét, biztosan nem fogja elfelejteni. Az előzetes tervek szerint ide szánták Anger Ferenc magyar-jordán koprodukcióban születő rendezésének bemutatóját, amelynek díszlete a bibliai történet eredeti evangéliumi helyszínét, a Vörös Győző által