Új Ember, 1955 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1955-01-16 / 3. szám
Hol született meg a Vöröskereszt? A Nemzetközi Vöröskereszt központi szervei már most megkezdték az előkészületeket a Vöröskereszt százéves jubileumának megünneplésére. 1959 júniusában kerül rá sor és azt tervezik, hogy ebből az alkalomból leleplezik Henry Dunant protestáns lelkésznek, a Vöröskereszt megalapítójának szobrát is. A szobor felállítására kiszemelt hely ellen azonban szót emel az Osservatore Romanóban egy »Historicus« aláírással jelzett cikk. Mint ismeretes, a Vöröskereszt gondolata a solferinói csata után merült fel Dunant fejében. Éppen ezért a szobrot is a solferinói csatatéren akarják felállítani. Csakhogy, mint az a szóbanforgó cikkből kiderül, a csata hősei a szeretetszolgálat vonalán a szomszédos Castiglione delle Stiviere lakosai voltak, élükön Lorenzo Barzizza plébánossal. A solferinói csata az olasz risorgimento legkegyetlenebb ütközete volt. A végén a sebesültek olyan tömege borította a csatateret, hogy a hadviselő felek egyike sem tudott mit kezdeni velük. Az osztrákok visszavonulásban voltak, a franciáknak hiányzott a szükséges felszerelésük. Castiglione lakosai voltak azok, akik a plébános vezetésével segítséghez láttak. Lakásaikba vitték a sebesülteket, így néhányhétre az egész városka kórházzá alakult át. Henry Dunant, aki véletlenül tartózkodott Castiglionéban, teljes lelkesedéssel állt be a szeretet munkájába. A katolikus plébánossal karöltve, házról házra járva igyekezett enyhíteni a szenvedést. És eközben merült fel lelkében az a gondolat, hogy létesíteni kellene egy nagy nemzetközi szervezetet, amely a szenvedő emberek ügyét mindenütt a világon felkarolná. Ebből a gondolatból nőtt ki az immár százéves jubileumára készülő hatalmas nemzetközi Vöröskereszt. Solferino a csatának és a győzelemnek színhelye, állapítja meg az Osservatore Romano, de a szeretet szolgálatának kezdeményezése Castiglionéból indult ki és ezért megérdemli, hogy az ő falai között álljon Henry Dunantnak, a városka adoptált gyermekének szobra. Február 26-án és 27-án lesz a negyedik magyar békekongresszus Az Országos Béketanács elnöksége legutóbbi ülésén elhatározta, hogy február 26—27-ére Budapestre összehívja a negyedik magyar békekongresszust. A kongresszus összehívásának híre országszerte élénk visszhangot keltett a magyar dolgozók körében és megindult az előkészítő munka. A megyei, járási és városi békebizottságok tanácskozásokat tartanak, amelyeken megtárgyalják a kongresszus anyagát, a béke erőinek zárt sorokba tömörítését a háborús politikával szemben. A Hazafias Népfront bizottságai is mindenütt lelkesen csatlakoztak a Béketanács kezdeményezéséhez. A jelek szerint a Kongreszszus a felfegyverzés elleni tiltakozás kiemelkedő jelentőségű eseménye lesz. _____ A Magyar Kurír 45. évfolyama A magyar Katolikus Egyház félhivatalos sajtótudósítója, a Magyar Kurír, január 3-án 45. évfolyamához érkezett el. öt év múlva fél évszázada annak, hogy a magyar Püspöki Kar és több katolikus újságíró életrehívta a »Katolikus Tudósítót«, amely egy esztendő múlva a Magyar Kurír nevet vette fel. A Magyar Kurír a katolikus világ legrégibb félhivatalos sajtótudósítója, amely nemcsak hazánkban végez igen értékes és megbízható munkát, hanem a számottevőbb külföldi katolikus hírszolgálati irodákkal kapcsolatba lépve, a külföldi katolikus sajtót is ellátja a magyar katolikus Egyház jelentős eseményeiről szóló beszámolóival. _____ A Cecília Egyesület (CMCE) kéri tagjait, hogy az évi 10 Forint tagdíjat fizessék be a 237.767—N csekkre. Az egyesület minden hó második keddjén egyházzenei előadást tart. Részletesebb hírek mindenkor az Új Emberben. Rómát a Mária-év folyamán 8 millió olasz és külföldi zarándok kereste fel. Az 1950-es Szentévben a zarándokok száma 4 millió volt. Krisztus-szobor a Behring-szoros fölött Az északi sarkvidéken, a Behring-szorosban van egy kis sziget, melyet a XVIII. században az angol Cook fedezett fel és Király-szigetnek nevezett el. Ma egyetlen falucska van rajta összesen kétszáz eszkimó lakossal. Hubbard atya, a »jégmezők papja«, nemrégiben egy egész telet töltött az Uktuvok-szigetiek közt (így hívják eszkimó nyelven a Király-szigetet, a Nagy Tél Szigetének). Hatalmas, embernagyságúnál valamivel nagyobb bronz Krisztus-szobrot vitt magával; a falu valamennyi férfiáiak segítségével állította fel a szoros felett, kétszáz méter magasan a tenger színe felett. Onnét, a szikláról tekint le most Krisztus bronz alakja a híres tengerszorosra és az északsarki sziget buzgó eszkimó keresztényeire. »Árpádházi Szent Margit: a béke virága« címmel din Zaymus Gyula apát-plébános január 19-én, szerdán este hét órakor előadást tart a Bazilika kápolnájában a Magyar Szent Kereszt Egyesület rendezésében. Utána a szentségi áldást Dér Gyula felsőkrisztinavárosi plébános adja. Február 5-én, délután hat órakor a Martinelli téri (volt Szervita téri) templomban elsőszombati ájtatosság lesz. A szentbeszédet Beránszky Imre tanácsos-plébános mondja. Lord Pakistan legutóbbi beszédében kijelentette, hogy az angol katolikusság száma ma nagyobb, mint a reformáció óta bármikor. A velencei Campanileről az a hír terjedt el, hogy összeomlás veszélye fenyegeti. A legutóbb építészeti bizottság vizsgálta meg a tornyot és megállapította, hogy nem fenyegeti összeomlás veszélye, csupán sürgős javítási munkálatokra van szükség. A római volt zsidó főrabbi, dr. Zolti Jenő tollából »Hajnal előtt« címmel könyv jelent meg Rómában, amelyben a szerző elmondja katolikussá való megtérésének történetét és indító okait. (Folytatás az 1. oldalról) A magyar Notre-Dame régi és új kövei lás még úgy történt, hogy tövig lebontották, majd újjáépítették a tornyot — ma nem így csinálják. A rossz köveket kiveszik s helyükre illesztik a pontosan beméretezett és minden díszükkel előre kifaragott újakat. Laikus számára elképzelhetetlen munka. Az volt az előföltétele, hogy a torony külső kőburkainak minden kövét darabról darabra át kellett vizsgálni s ha akármelyiknek olyan az állapota, méret és művészi rajz után ki kell faragni. A süttői márványbánya és faragóüzem dolgozik ezen — a szállítmányok sorra érkeznek meg s darabról darabra megszámozottan ott feküsznek a templom, északi oldalfala s a volt Illetményhivatal romépülete közt elkerített utcarészen. Állványozásban, átvizsgálásban, rajzban, kövek kifaragásában akkora munka fekszik, hogy az órákban, költségben mindenesetre kifejezhető, de a főképp egységes tervelés gondja, törődése aligha! A jövő év októberére van tervelve a befejezés. Addig ezenkívül elkészül egyebek között az a kilencfajta s több ezer darab majolika tetőcserép is, amelyet az eredeti gyártási helyen, a Zsolnay-gyárban rendeltek meg s amely a munka befejezésekor a régi szépségében ragyogtatja fel még a fedelét is a legnagyobb történelmi múltú magyar épületek egyikének. MŰVED VAGYOK Műved vagyok. Te rajzolod szelíd arcélemet. Pillám fölött igéd ragyog, ajkamra égeted. Mint egykoron a kert élén a hatodik napon, szememben is kígyúl a fény, csuklómat mozgatom, öt ujjamat esetlenül szívemhez emelem, forrásodat, lüktet belül a buzgó kegyelem. Imáim repdesnek feléd, nevedet hirdetik, szám szögletén kedvedre mért mosoly kerekedik. Nemcsak teremtesz, újra gyúrsz, forgat mesterkezed. Ha kell, szivem mélyére nyúlsz, hogy egy legyek veled, hehelleted vagyok s talán halvány hasonlatod. Tükröd, minek árnyas taván magadat láthatod. Tűz Tamás Szentséges körmenet Bombayban Gracias bíboros-érsek, mint külön kinevezett pápai legátus térdelt az Oltáriszentség előtt a virágokkal és drapériákkal díszített stráfkocsin, amelyet az indiai katolikusok országos Mária-kongresszusának befejező körmenetében egyházi ruhákba öltözött 12 pap , húzott végig Bombay utcáin. Ez volt a legnagyobb katolikus körmenet eddig, amelynek a hatalmas birodalom tanúja lehetett. Kereken 150.000 hivő és 1.200 pap vett részt benne. Az Oltáriszentséget, és a bíborost vivő kocsi előtt 70 püspök és prelátus haladt, köztük szép számban külföldiek, akik Pakisztánból, Burmából és Malájából érkeztek az ünnepségre. Az indiai szokásokkal és igényekkel számolva 25 egységből álló külön kocsisor is volt a menetben, amelyeken favázakra szerelt festmények jelenítették meg az Úr Jézus életét és a katolikus hit titkait. A körmenet befejezéseként a záróünnepségen Gracias bíboros lelki virágcsokrot ajánlott fel a Szűzanyának, azt az összesen 63 millió rózsafüzért, amelynek elmondására a kongresszus résztvevői és India többi katolikus hívei kötelezték magukat. A francia kerékpárosok szövetsége éremmel és okmánnyal tüntette ki Saint Michel plébánosát, aki ez idő szerint 91 éves és 86 éven át használta kerékpárját lelkipásztori útjain. Az első indonéziai katolikus nagygyűlés a napokban kezdődött meg Jáva fővárosában, Semerangban. Az elnöki tisztet dr. Sudjito, az indonéziai katolikusok világi vezetője tölti be. SZÉLJEGYZETEK Egyik sokat közszereplő költőnkről hallottuk ezt a megállapítást: rím- és hangkórságban szenved.* Női rovatban olvastuk: »Szilveszter estére minden nő szép akar lenni . . .« ■— S azonkívül még 364 estén.* A tavalyi 8000 helyett idén 100.000 szemétlapátot gyártanak. — Reméljük, a szemét nem fog ugyanilyen arányban megnövekedni.* A rádió gazdag szilveszteri műsorából különösen tetszett nekünk Zágon István »Bejgli«-je. Hiába csak, a humor a bejglit is megóvja a kiszáradástól, pedig hét a tésztáját az érdemes szerző már mintegy három évtizede gyúrta az egykori Nemzeti Újság számára. ÜDVÖSSÉGÜNK EDÉNYE, A KEHELY Mikor a pap az Űrfelmutatás áhitatos csendjében felemeli a kelyhet, a hívő, aki reá tekint, csak a legszentebb vérre gondol, mely ott csillog aranyos öblében. A pillanat szent volta nem engedi, hogy magára az arany edényre is gondoljon, mely a szentséget őrzi. Jézus kelyhe Mindannyian tudjuk, Jézus fogta kezébe először, hogy vérének kelyhévé tegye. De hogy milyen volt az első kehely, arra vonatkozóan csak következtetni tudunk egykorú feljegyzésekből és ábrázolásokból. Pedig évezredeken át szüntelen izgatta a keresztény képzeletet a kérdés, hová lett Jézus kelyhe. Ennek a nem szűnő érdeklődésnek ismert gyümölcse a Grál kehely mondája. Régi zsidó pénzeken fennmaradtak kehely-ábrázolások. Ezek hasonlítanak az eucharisztikus kehelyhez. Lehet tehát, hogy egyszerűbb formában ugyanolyan volt a kehely az Utolsó Vacsorán, mint amilyeneket most használunk a szentmisében. Érdekes azonban megemlíteni, hogy a múlt századi nagy látomásozó, Emmerich Katalin, mikor az Utolsó Vacsorát szemléli, hatalmas edényt lát, mely fogantyúkkal van ellátva s mellette kisebb kelyheket. Őseink a XIII. századig háromfajta kelyhet használtak, a pap használatára szolgált a kisebb kehely, calix minor vagy calix sanctus, a hívek használatára pedig a calix maior, a nagyobb kehely. Ebből vették a hívek a szent vért mindaddig, míg a hívek két szín alatti áldozása gyakorlatban volt. A harmadik fajta volt az egészen nagyméretű püspöki aranykehely, a scyphus, melye a hívek felajánlásaikat helyezték. Ezek ugyancsak fogantyúval voltak ellátva. Pa, üveg, érc Emmerich Katalin említett látomásában különleges, számára ismeretlen anyagból valónak mondja az Utolsó Vacsora kelyhét. Az első idők kelyhei anyagukra nézve a legkülönbözőbbek voltak: ércből, üvegből, márványból, elefántcsontból vagy fából készültek. Egy részük azonban alkalmatlan volt a szent célra: a nem nemes ércek oxidálódtak, az üveg könnyen törött, a fa magába vette a szent vért. Szent Ireneus és Tertullianus egyes megjegyzéseiből arra lehet következtetni, hogy korukban még használtak üvegkelyheket, de használatukat hamarosan kezdték eltiltani. A hagyományok szerint I. Orbán pápa (227—233) hozta be az ezüst kelyheket. Nagy Konstantin a lateráni templomnak 40 papi kelyhet adományozott tiszta aranyból, 30-at a hivők számára; három egészen nagyméretűt ajándékozott a Szent Péter bazilikának. A legrégibb kelyhek eltűntek a népvándorlás zűrzavaraiban, vagy a kalandozó barbárok hurcolták szerte őket. Az is megtörtént, hogy maguk a püspökök tették pénzzé nyomorgó híveik megsegítése céljából. A népvándorlás után indult meg újból a templomok felszerelése kelyhekkel. A Karolingok alatt jött szokásba az óriási méretű kelyhek ajándékozása. Nagy Károly ajándékozta az eddig ismert legnagyobb kelyheket: 19 kg súlyúakat. A legrégibb fennmaradt kehely a IV. századból való és a British Múzeumban őrzik. Ez még régebbi, egyszerű alakú. A mai alak a román korban kezd kifejlődni: a kupa szélesebbé, majdnem félgömbbé válik, jelentős lesz a talp és a kupa közötti dudorodás, a nodus. Ahogy fejlődik az ötvösművészet, úgy jönnek létre a remekebbnél remekebb kelyhek. A gót korszak kelyhe nyúlánk, kupája tojásdad alakú. A barokk a kehelyre is ráviszi a maga szeszélyes díszítményeit. Említsük meg, hogy az ötvösség egyik jellegzetes magyar művészet lévén, világviszonylatban is legszebbek közé tartozó remekekkel gazdagította az egyetemes keresztény művészetet, mint amilyen például Széchy Dénes zománcozott sodronyművű kelyhe. A legnagyobb tisztelettel Az Egyház kezdettől fogva szigorú szabályokkal vette körül a kelyhet és biztosította a tiszteletét. Máig is érvényes szabály, hogy a csészének nem oxidálódó, tehát nemes fémből kell lennie. A talp lehet bronz vagy réz. A Szentszék szükség esetén — ha például nagyon szegény a templom — felhatalmazást adhat nem nemes fémből készült kelyhek használatára is. Egy kötelezettség alól nincs felmentés: a kehely konszekrált, krizmával felkent legyen. Ha a kehely belseje elveszti aranyozását, nem szolgálhat a szentáldozat edényeként, amíg újra nem aranyozzák. Az új kánonjogi előírás szerint azonban aranyozás után nem kell újból konszekrálni. A kelyhet, még akkor is, ha nincs benne az Oltári Szentség, csak klerikusnak volna szabad megérinteni, laikusnak csak az esetben, ha arra kifejezett engedélyt kapott. De akkor is csak kis ruhával. EGY FIATAL PAP ÉS MINISTRÁNSA A budai templom barokk boltívét megüli a téli reggel homálya és csöndje. Az egyik mellékoltár azonban fényben úszik. Egy fiatal pap áll az oltárlépcső előtt. Keresztet vet és félhangosan kezdi a lépcsőimát: — Introtbo ad oltárévet — Bemegyek Isten oltárához. Csengő fiatal hang válaszol reá: — Ad Deum, qui laetificat iuventutem meam. — Az Istenhez, ki megörvendezteti ifjúságomat. A két ifjú körül egy csoport ember térdel: javakorabeli családapa és családanya, testvérek és más emberek, kiknek mozdulatain látszik, hogy közük van egymáshoz. Egyik-másik szemében ugyanis könny csillog... Térdelek mögöttük a padban, lehúnyom szememet és megelevenedik emlélemben annak a hajnalnak az emléke, amelynek tizedik évfordulója ez a csöndes kismise itt e homályos boltívek alatt. Ha nem is legközvetlenebbül, részese voltam az eseménynek magam is. — Édes Istenem, mást nem tehetek — hallom a fiatalos hangot tíz év távolán keresztül — felajánlom újból neked fiatal életemet... A fiatal pap mondotta ezeket a szavakat, aki most az Úr oltára előtt mondja a zsoltárt. Akkor éppen tizennégy esztendős volt. A pincében ültünk gyertyafény mellett. Néhány aszszony épp a szomszéd pincerészbe vitte át az édesanyját, aki most emlékekben merengő szemmel ott térdel mögötte. Azért vitték át, hogy új léleknek adjon életet: a kis ministránsnak, aki most csengő hangon szól arról, hogy az Úr megörvendezteti ifjúságát. Mi, férfiak némán és tehetetlenül ültünk a tizennégy éves gyermek körül, aki édesanyjáért felajánlotta életét. Másodszor ajánlotta fel akkor már. Először azon a szörnyű szeptemberi napon, amikor az egyik bombázás betemette az egész családot egy másik ház pincéjében. Ott a romok alatt fogadta meg először a fiatal gyerek, hogy Istennek szenteli életét. Most annak a nehéz napnak tizedik évfordulóján ugyanolyan némán és gondolkozva ülünk és térdelünk a fiatal gyerekből fiatal pappá serdült fogadalomtevő és ministránsa körül. Nem is tudnánk elmondani hangosan, mi az, ami idehozott bennünket, hogy ott azon a két éjszakán mindnyájan valamiképpen újjászülettünk a halál árnyékában. Nem lettünk ugyan tökéletes lovagok, eszményi emberek, de valamiféle fal leomlott bennünk és azóta résein át belénk árapik minden ember sorsa, azoké is, akiket nem ismerünk, akik esetleg száz és ezer kilométerre élnek tőlünk. k. s.