Új Ember, 2004 (60. évfolyam, 1/2891-51/2940. szám)
2004-07-18 / 29. (2919.) szám
Talán semmi sem véletlen, de az biztosan nem az, hogy éppen itt, az ország keleti szélén kezdték újra magyarországi működésüket a kamilliánusok. Mivel itt a legnagyobb a szegénység, itt a legna gyobb a szükség arra az. Alig egy évtizede beszélhetünk Magyarországon újra a kamilliánusok jelenlétéről. Ekkoriban jött haza Anton Gots atya (aki szüleivel kisgyermekként kényszerült elhagyni az országot a hazai németség kitelepítésekor) annak tudatában, hogy itt nagy szükség van a kamüliánus karizmákra. Nyíregyháza kertvárosi negyedében, Borbányán az új templom lelkipásztora lett, itt van ma a kamilliánusok hazai „fellegvára". Anton atya jelenleg az önzetlen és áldozatos szeretetre - a betegek, öregek, elhagyatottak - gyámolítására. Errefelé lett Magyarország... egyetlen magyarországi kamilliánus szerzetes pap, de egy ideiglenes fogadalmas fiatal testvér már évek óta tanul Itáliában, két novícius pedig Bécsben, és van egy újabb jelöltjük is. A szomszédban pedig ott vannak Silvana nővér vezetésével az olasz kamilliánus szerzetesnők, és mutatkoznak már hazai hivatások is. Realistán azt kellene mondanunk: bár ígéretes, mégis szerény kezdet ez. Csakhogy a kamilliánusok nem ezt a néhány embert jelentik csupán Magyarországon és a határon túli magyarlakta területeken. Hanem azt a több mint ötszáz férfit és nőt, akik a negyvenöt kamilliánus család tagjaiként látogatják a kórházakban és otthonukban a betegeket, elhagyatott öregeket. Alig tíz év Kamilliánusok alatt Anton Gots atya és két civil munkatársának lelkesedése olyan eleven életet teremtett, amelyre a rend vezetői is a legnagyobb elismeréssel tekintenek. Ahogy például a ferenceseknek van harmadrendje, úgy a kamilliánusoknak is - mondja Varjú Imre, a budavári Mátyás-templom plébánosa, a kamilliánus családok országos közösségének elnöke. - Felkeresik a rászorulókat, segítik a kórházi lelkipásztorkodásban tevékenykedő papok munkáját, rendszeres találkozásaik során együtt imádkoznak, megosztják egymással taasztalataikat és örömeiket, vente továbbképzésen és lelkigyakorlaton vesznek részt. A kamilliánus hivatást gyakorolják, világi életállapotuk lehetőségei szerint. A rendalapító, Lellisi Szent Kamill ünnepe táján évről évre összejönnek a hazai kamilliánusok. A közös hálaadás, a számvetés, valamint az örömteli együttlét két napja ez mindig. Több száz családtag gyűlt össze az idén is július 3-4-én Nyíregyházán, de eljött Rómából a rend generálisa, P. Frank Monks, a családok lelkivezetője, az afrikai Jaccques Simpore, és a hazai rendtagok elöljárója, Leonhard Gregotsch osztrák tartományfőnök, valamint a kamilliánus családok nemzetközi szervezetének több elnökségi tagja is. Szombaton délelőtt rövid beszámolók sora hangzott el a különböző családok elmúlt évi tevékenységéről: Győrtől Szendrőn át Mátészalkáig, Marosvásárhelytől Zentáig, Királyhelmectől Munkácsig. Lelkesen hallgatta a beszámolókat a nemzetközi elnökség kolumbiai elnöke, Isabel Calderon asszony is, aki a családtagok hivatását úgy foglalta össze: Szent Kamill szíveként és kezeként kell jelen lenniük a világban, mert a szent azt szerette volna, ha száz keze és szíve lehetne. A magyar családok révén több mint ötszáz szíve és ezer keze volt ekkor még, néhány óra múlva aztán még negyvennel több lett a szív és nyolcvannal a kéz. Mert Máriapócson, az ünnepi szentmisén negyven új kamilliánus családtagot is avattak. - Nagy hatást tettek rám a magyarországi családok tevékenységéről szóló beszámolók - mondotta kérdésünkre Leonhard Gregotsch tartományfőnök. - A magyarországi kamilliánus családokat példaként állíthatjuk a világ más tájain tevékenykedő családok elé. A mieinkkel összehasonlítva a magyarok sokkal aktívabbak az anyagi jellegű támogatásban, segítségnyújtásban. Az itteniek jól látják, hogy a lelkieken kívül itt erre is nagy szükség van. A kamilliánus családok munkálkodása ugyanakkor nemcsak a rászorulókkal való foglalkozásban lehet eredményes, hanem Szent Kamill szellemiségének népszerűsítésében is, vagyis a figyelmes és tevékeny felebaráti szeretet gyakorlásával egyúttal evangelizálnak is, méghozzá úgy, hogy még azok is megértik ezt a tanítást, akik még nem is hallottak Krisztusról. (kipke) Negyven új szív és kétannyi kéz... ünnepe Kelet-Magyarországon Lázálmában, szaggatott képekben, bizonytalan érzésekkel újraélte az elmúlt heteket. Maga állt ki a vár fokára, napok óta a szerémségi utat figyelte. Onnan, Napnyugatról kell érkeznie a segítségnek. Megígérték. Többször is megígérték. Képzeletében újra és újra szemlét tartott katonái fölött, majd bejárta a falakat, bástyákat, a várudvart. A falak erősek, katonái harcra készek, elszántak. Mégis kellene a segítség. Ennek a várnak nem szabadna elesnie. Ha félholdas lobogó kerül a vár fokára, az oszmán előtt megnyílik az út Budára, onnan tovább Bécs és a német tartományok felé, aztán Róma szent városa, a büszke Párizs és talán Albion felé... Jól tudják ezt ott, a nyugati udvarokban, önmagukat védelmeznék a magyar vár falainál. Üzeneteik tele voltak aggodalommal a közeledő vész miatt, és lelkes biztatással azokhoz, akik életükkel, vérükkel készek védelmezni a kereszténység bástyáit. Két nappal előbb porfelhő kerekedett a szerémségi úton. „Hát mégis, mégis... Nem maradt üres szó az ígéret..." - gondolta örömmel a kapitány. De ahogy a csapat közelebb ért, Hunyadi János megismerte őket: Csáktornyáról voltak, magyar vitézek meg horvát fegyveresek. Ők közelebb vannak hozzánk. A franciáknak hosszabb utat kell megtenniük - vigasztalta egyik alvezére. Hunyadi csalódottan mosolygott. Pedig alapvetően derűs ember volt, annyi sorsverés után is. Ki se bírta volna a csapásokat, ha nem él benne törhetetlen hit és bizakodás. Győzelmeit az Úrnak tulajdonította. Ferences alázattal, mérlegelte tetteit - a harmadik rend tagja volt. Vajdai méltósága idején templomok és várak épültek Erdélyben. Katonai és lelki erősségek voltak, csak rájuk alapozódhatik tartós társadalom és jövő. Másként szétomlik minden, ami kívülről hatalmasnak tűnik. Hit nélkül, kereszténység nélkül nemcsak az ország, de egész Európa kiüresedett hatalmi váz lenne csupán, ahol vadhajtásként törhetne elő egy-egy fanatikus kalandor kegyetlen diktatúrája. - Kormányzó uram, fordítsa délre a tekintetét - sietett hozzá a hűséges atya, Kapisztrán János. Hunyadit kormányzónak szólította, noha már négy éve nem viselte ezt a tisztséget. - A déli bástyára jöjj, kormányzó Uram,, megérkezett Mehmed szultán hatalmas serege! Megszakad a kép, vibrál, mint mécses, amelyből most fogy ki az olaj... Majd az ostrom drámája. Július 22-én, 1456-ban... Roppant erők vívnak egymással. Egyik oldalon a szultán katonái, talpig vasban, másikon a várfalak és a védők, kemény katonák, önfeláldozó hősök... Titusz, a drága Dugonics Titusz, aki magával rántotta a mélybe a török zászlótartót, mikor az feljutott volna a vár fokára... A hit és a hitetlenség küzdött, életre-halálra. A menny és a pokol. Hunyadi kapitány már nem gondolt a nyugati segítségre, minden idegszálával a küzdelmet irányította. És Nándorfehérvár a keresztények kezén maradt! Mosoly futott a beteg várkapitány arcára. Majd megírják a történészek, hogy itt nemcsak Magyarország győzött, hanem egész Európa. A keresztény világ igazsága és ereje. Pápai parancsra minden délben, minden európai templom tornyában megszólalnak a harangok. Hogy ne feledjék, senki se feledje: Hunyadi János katonáinak hite és bátorsága megszabadította az európai népeket a gonoszság urától. Hunyadi nélkül nem lenne Európa! De a harangok nemcsak ünnepelték, hamarosan siratták is, elsiratták a nagy magyar hadvezért. Húsz nappal a nándorfehérvári győzelem után, a zimonyi táborban a halál legyőzte azt, akit földi hatalom nem tudott elragadni. A pestis neki sem kegyelmezett. Égető lázban viaskodik a szörnyű betegséggel. Sátrában nyugati követ keresi fel. Távolabb áll meg a betegágytól, óvatosnak kell lennie, de küldetése volt, hogy idejöjjön. - Hunyadi János, ön a kereszténység védelmező bajnoka marad a világ végezetéig. Hunyadi motyog valamit, jó is, hogy a követ nem érti tisztán: „Ki üzeni ezt nekem? Hol voltak azok, akik nekem ilyesmit merészelnek most üzenni? Nem láttam őket sehol a várfalakon!" A követ pátosszal, ünnepélyesen folytatja: - Minden évkönyvbe, krónikába, egyházi és világi feljegyzésbe, országok törvényeibe belefoglaltatik az ön neve és a katonái neve, halhatatlan érdemeik. Nem jöhet olyan idő, hogy megfeledkezzünk önökről... Királyok, fejedelmek szava a biztosíték erre! Hallja-e az áradozást a hadvezér? Vagy már nincs eszméleténél? Vagy csak nem akar felelni? De nem, él még, minden erejét megfeszítve a másik oldalára fordul. El a követtől, el a hízelgéstől, a hazugságoktól! Jobban undorodott ezektől, mint az ellenség lándzsáitól. „Atyám, Istenem, téged követlek minden cselekedetemben. Tudom, hogy egyedül benned nem csalatkozom. A te tisztaságod után vágyakozom. Szólítsd magadhoz megfáradt szolgádat!" - Meghalt jó urunk - mondta a felcser az ágy mellé lépve. Annyi csatában megkérgesedett érzései most fellázadtak, és fájdalmasan zokogott... Beke György Hunyadi János Nándorfehérváron (1456. július 22.) Fórum 2004. július 18. LApiGWTLA szerzetesi hittueoodákiyi főiskoLA HItTUDOMÁNYI pótfelvételt hirdet a 2004/2005-ös tanévre nappali tagozaton hittanár-nevelő-lelkipásztori munkatárs szakpárra, esti tagozaton hittanár-nevelő és lelkipásztori munkatárs szakra, posztgraduális szakirányú továbbképzés keretében ember-, erkölcs- és vallásismeret és gyermek- és ifjúságvédelmi tanácsadó szakra. Jelentkezési lapot személyesen, postán, faxon vagy telefonon lehet kérni a tanulmányi osztályon. 13: 1052 Budapest, Piarista köz 1. S: +36 1 317-46-49 If: +36 1 486 44-84 Q: sapientia@sapientia.hu A felvételi vizsga anyaga nappali és esti tagozaton: írásbeli: hittani alapismeretek, általános műveltség, szóbeli: tájékozódás a jelentkező személy alkalmasságáról és egyházi elkötelezettségéről. A pótfelvételi időpontja: 2004. augusztus 6. péntek, délelőtt 9.00 óra.