Új Ember, 2005 (60. évfolyam, 52/2941. szám - 61. évfolyam 51/2992. szám)
2005-06-26 / 26. (2967.) szám
Egy életmű feltámasztása Takács József: Dogmatika Mindössze hat esztendeig, 1950 és 1956 között lehetett Takács József a Hittudományi Akadémia dogmatikatanára, mert az Állami Egyházügyi Hivatal mondvacsinált ürüggyel leparancsolta őt a katedráról. E hat esztendő azonban maradandó nyomot hagyott a magyar teológia történetében, s az akkor Pesten tanuló papnövendékek lelkében is. Takács József életműve, tisztelőinek köszönhetően, nem veszett a feledés homályába: a napokban jelent meg a kiváló pap-tanár latin nyelvű dogmatika előadásainak, jegyzeteinek magyar fordítása Burger Ferenc gondozásában, az egri egyházmegyében bejegyzett Takács József Alapítvány támogatásával. A vaskos kötetet az egykori tanítvány, Seregély István egri érsek és Bolberitz Pál profeszszor méltatta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán. Az érsek kiemelte, hogy Takács József dogmatikája megbízható, máig használható forrása az igehirdetésnek. Szigorú, ugyanakkor szeretetteljes emberként emlékezett tanárára, aki hallgatóitól megkövetelte, hogy mint leendő lelkipásztorok, felkészülten, Isten igéjének pontos ismeretével szolgálják az emberek üdvösségét. Seregély István reményét fejezte ki, hogy Takács József gazdag öröksége hozzájárul a katolikus szellemi megújuláshoz, és segíteni fogja a Krisztus hívők következő nemzedékeinek eligazodását a teológia terén. Bolberitz Pál az éles eszű, nagy felkészültségű egri főegyházmegyés pap hányatott életútjáról szólt. Arról a tudós emberről, aki a római Gregoriana Egyetemen tartott latin nyelvű dispután logikus érvelésével még Eugenio Pacelli (XII. Piusz pápa) figyelmét is felkeltette. A tanárról, akinek jól felépített, szabatosan megfogalmazott előadásainak leírt, sokszorosított példányait mint a legendás „Takács-jegyzetet" emlegették az akkori teológushallgatók. Az utókor „adósságtörlesztése" 2002-ben kezdődött, amikor tisztelői emlékkönyvet jelentettek meg Takács Józsefről. A Bükk és a Mátra alja falvaiba „száműzött", 1982- ben elhunyt lelkipásztor tavaly díszsírhelyet kapott az egri székesegyházban. Az ígéretek szerint az idén kiadott kötetet továbbiak követik, amelyekben az életmű jelenleg kézirat formájában őrzött darabjait - cikkeket, módszertani írásokat, lelkigyakorlatos előadásokat - teszik majd közzé. Pallós Tóth Sándor Áldott békességgel - XVI. Benedek pápa szavai nyomán -Nem a hatalom. Szeretet-kötél, mi tartja a hálót A mélység hangja: híváss magasság-mélység rejtező sziklái közt a Pont, halak, madarak és fészek-hajlékában keresők találkozása a Csend körül, hol nem verdes a hullám, nem szaggat a szél Nem a hatalom. Fényegek mosolyában Isten türelme, hogy fogyjon a sötétség Félelem helyett bátorság nyisson szelíd virágokat Ki őrá bízza magát, mindent megnyer A kereszt tiszteletének ünnepe Pinnyéden A Magyar Millennium évében Győr egyik peremkerületében, Pinnyéden is millenniumi emlékkeresztet állítottak a pinnyédi lakosság, a Győr-szigetiek Baráti Köre, továbbá Medgyasszay László parlamenti képviselő és Magas László, a Kisalföldi Erdőgazdaság vezérigazgatója összefogásával. Immár hagyomány, hogy az emlékkereszt állításának napjához kapcsolódó hétvégén a pinnyédiek Ökumenikus Fórum 2005. június 26. Gombcsata Vidor MiklóssalRégi folyóiratok. Kicsit sárgult, kopott papíron felejthetetlen nevek, fiatalságom legendái, írók, költők a pálya szélére szorítva. Volt egyszer, hol nem volt, volt egy írószövetség, Németh László, Weöres Sándor, Jékely Zoltán, Kálnoky László, Rónay György, Pilinszky János és Nemes Nagy Ágnes nélkül. Hosszú lajstrom a mindenható kultúrpolitikus íróasztalán. Piros ceruzával húzgálja a kizártakat: „Ez sem... ez sem... ez sem.Illyés Gyulánál megakad. Kis tűnődés után „V" betűt ír a neve mellé: vigyázni minden lépését, nem szereti a zsarnokságot! Bűn, nagy bűn! Ha élne, Mándy Iván írhatná meg ezt a jelenetet. Olyasformán, ahogy az „Előadók és társszerzőkében idézte ezt a kort. Újholdasoknak nevezték őket az 1946-ban indult folyóiratukról, amelynek Lengyel Balázs írta a bevezetőjét, és si últidéző került felbosszantania Lukács Györgyöt. Vészhozó harag volt. 1948-ban megszűnt a folyóirat, s az akkori fiatalok - mára irodalmunk legendái - partra vetett halakként kapkodták a levegőt. Igazság szerint azt sem szívhatták volna. Bélyeges generáció, az individualizmus ártó szellemisége lebegett felettük. Egyikük a Vérhalom téren lakott. Ha emlékezetem nem csal, Vidor Miklós. Szerény bútorzata szoba, közepén nagy asztal. Ez volt az egyetlen ékessége. Azt gondolnánk, megosztották és új műveiket írták. De minek írtak volna? Kinek? Hol jelentkezhettek volna kéziratokkal? Ki merte volna közölni? Legfeljebb Sík Sándor. De ő is óvatosan beosztva. De ott volt a csábító asztal. Mihez lehet kezdeni egy ilyen hatalmas asztallal? Gomboztak! Bajnokságot játszottak. Vérre menő csatákat vívtak az asztalnál. Sárosi doktor nyargalt a labdával (valamelyikük ingén eggyel kevesebb gomb maradt, a labda fontosabb volt), de Szűcs Sanyi szerette. (Szegény Szűcsöt addigra kivégezték, ezt azonban senki sem tudta. Ott és akkor még pályán volt.) Apámmal sétáltunk. A Cimbalom utcában Vidor Miklós jött szembe. Egy ideig borongtak - miért is lettek volna vidámak? - aztán Victor hozzám fordult: - Tudsz gombozni? Bólintottam. Ebben a szakmában jóval szebb eredményeket értem el, mint tanulmányaimban. - Este gyere el! Játszunk egy meccset. Nem akarom az olvasók idegeit csigázni, tönkre vertem az Újhold két jelesét, Vidort és Mándy Ivánt. Talán ekkor léptem be az irodalom térfogatába. Gombozni azonban nem hívtak többé... Keresztapám, Thurzó Gábor megvető ajakbiggyesztéssel vette tudomásul, hogy megismerkedtem néhány újholdas íróval. Nem kedvelte őket. - Gomboztunk is - mondtam büszkén. - Az mi? Röviden előadtam, miről is van szó. -És? - Nyertem. - No, ez remek! - látszott, hogy felvillanyozta az Újhold veresége. Nem irodalmi pályán ugyan, de mégis vereség... Rónay László Szent Lászlóra tekintsünk! Június 26-án, a földeáki búcsú napján Szent Lászlóra, a templom védőszentjére emlékezik a falu népe. Az egyház azt szeretné, ha ezen az ünnepen elgondolkodnánk életéről, tanulnánk tőle, és jobb testvérei lennénk egymásnak. A szentmisében felolvasandó evangélium az istenszeretetről és a felebaráti szeretetről szól. E két erény gyakorlása megvalósítja az ember életében Isten elgondolását. E két erényt a szent király hősi fokban gyakorolta. Ez tette őt szentté. Egy nagy karmester halálára kilencvenegy évesen elhunyt a XX. század egyik legérzékenyebb olasz karmestere, Carlo Maria Giulini. Egyszerűséggel ötvözött stílusa az igazi művész benső világának erénye a művek megközelítésében, tolmácsolásában. E sorok írója személyesen a hetvenes évek második felében találkozott vele Bécsben, ahol ő akkor a Bécsi Szimfonikusok vezető karmestere volt. Több felvételét hallottam addig is, de akkor ott, a Musikvereinben Giulini a maga valóságában úgy lépett a zenekar élére, mint „zenevarázsló", így jellemezte osztrák barátom is, a koncertmester, sorolva karmesteri erényeit. Amikor Beethoven IX. szimfóniája megszólalt, a villámló első tétel már mély melódia-tartalommal telítődött, amit csak egy olasz érezhetett, talán Toscanini. Minden póz nélkül vezényelt, s az Örömhöz komponált utolsó tételben tárulkozott ki igazán. A Theater an der Wien művészklubjában értem el másnap villáminterjúra. Olasz mondatainak bariton dallama a magas, vékony ember ajkáról zeneként hangzott, s főleg, ha Beethovenről, Mozartról szólt. Amikor megtudta: katolikus laptól jöttem, fotóját nyújtotta át, nevemre dedikálta s hozzátette: sok egyházi mű él a lelkében. Annyit feleltem: ebben a színházban - bár az operett műfajban - magyar szerzők is otthonosak voltak: Kálmán Imre, Lehár Ferenc és mások. Mosolyogva megjegyezte: a jó zene, jó zene... Kétkedés nélkül, az emlékezet jegyében írtam le mindezt, hiszen a múló időben egyre fontosabbak azok, akik a múlhatatlan szépségek szolgálatában kamatoztatták talentumukat. t.s. Az Olvasó írja Egy népszavazás hordaléka Mint az Új Ember rendszeres olvasója megkülönböztetett figyelemmel - a tartalom megismerése után pedig a tisztánlátásra törekvésnek, a kiegyensúlyozott tény- és érvgyűjteménynek járó elismeréssel olvastam és gondoltam végig az Egy népszavazás hordaléka címen megjelent tanulmányrészt. Külön örömet okozott, hogy a mindkét oldal által - készakarva vagy ügyetlenségből elkövetett - nemzetsértő gondatlanság okait a logikai fejtegetésen túl, konkrét statisztikai adatokkal alátámasztva mutatja be anélkül, hogy bárkit is sérteni akarna. Ez szinte különlegességnek számít ma, amikor mindkét oldalon a legtöbb esetben csak az üres „viszszautasítom" a leggyakoribb ellenvetés a konkrétan beszélő érvelés helyett. Köszönettel: Tóth Sándor villamosmérnök megemlékezést tartanak. Az idén ötödik alkalommal tartott ünnepségen nagy számú megemlékező jelenlétében Schmidt Péter alpolgármester, Győr-Sziget és Pinynyéd önkormányzati képviselője idézte fel az elmúlt fél évtized fontosabb történéseit, és hangsúlyozta a civil szervezetek fontosságát mindennapi életünkben. Ezt követően Zsebedics József kanonok, plébános a kereszt jelentőségéről beszélt, aztán a református, az evangélikus és az unitárius egyház képviselői szóltak, majd közösen, egymás kezét fogva mondták el a Hiszekegyet és a Miatyánkot. Az egyházi szertartást a győri Kossuth Lajos Iskola diákjainak műsora (próza, vers és zenei produkció) követte, végül megkoszorúzták az öt éve álló keresztet. Szent Lászlóról azt mondják: lovagkirály és pásztorkirály volt. Mint a középkori lovagok, védte, oltalmazta az erőtlen, magát védelmezni nem tudó ártatlan embert. Ez történt akkor is, amikor a legenda szerint a magyar lányt elrabló ellenség után lovagolt, és élete kockáztatásával kiszabadította. Kemény csatákban így védelmezte egész életében a magyar népet. Pásztorkirály is volt, aki nem csak a maga életében szolgálta alázatos lélekkel Istent. Naponta imádságban elszámolt tetteiről, de azon fáradozott, hogy a népet is erre nevelje. Sok szigorú törvényt hozott, amelyeknek erős kézzel érvényt is szerzett. Mégis népszerű volt, mert érezték, hogy mindezt a nép szeretetéből teszi. Meggyőződése volt, hogy mindannyian testvérek vagyunk, és el kell fogadnunk Isten meghívását örök hazánkba. Mivel az emberek többsége így gondolkodott, ezért el tudták fogadni, hogy Isten Szent Lászlót a nép oltalmazójának, pásztorának tette. Rá hallgatni kell, hogy az Isten által meghívott országba eljussunk. De az ő áldozatos élete is meggyőzte az embereket arról, hogy a közös cél elérése érdekében más-más feladatunk van, és kinek-kinek azt kell megtennie. Ebből a beállítottságból fakadt, hogy bíztak egymásban, szerették egymást. Imádkoztak királyukért és engedelmeskedtek neki. Ma az összetartozás tudata hiányzik az emberekből. Hiányzik annak tudata, hogy egy Atya gyermekei, testvérei vagyunk egymásnak. Hiányzik a közös hazába vetett hit, így az erőfeszítés is hiányzik, hogy jó testvérként eljussunk oda. Ezt a jelenlegi pápa így fogalmazta meg: a relativitás diktatúrája az elfogadott. Nincs mindenki által elfogadott erkölcsi rend. Nincs tekintély. Ennek pedig nyilvánvaló következménye a zűrzavar, egoizmus, irigykedés, gyűlölet, ami a médiából is árad. Gondolkodásban jövőképben kell megváltozni az emberek nagy tömegének, hogy nyugodtabb világunk legyen. Ez pedig hosszú áldozatos nevelést kíván. Ha ez elmarad, a jövő nemzedéke számára félelmetessé tesszük az életet. Ezért lenne fontos Szent Lászlótól a lovag- és pásztorkirálytól jövőképet, világnézetet tanulni. Katona Pál Földeák A Trianon utáni nehéz években a mi családunk is szűkösen élt. A budai Toldy Ferenc reáliskola Bocskai cserkészcsapatának tagjaiként szerencsénkre részt vehettünk azon a táborozáson, amelyre 1924 júliusában került sor Répceszentgyörgyön, Mikes érsek úr meghívására. Táborunk a falu melletti kis erdőben volt, és mindössze két nagyméretű katonai sátorból állott. Napirendünk fénypontja az esti tábortűz volt, ahol Németh József tanár úr - Németh László író édesapja - vezetésével énekelgettünk, verseket adtunk elő. Egyik este Mikes érsek úr is megjelent közöttünk, és törékeny alkatát feledtetve leheveredett a tűz mellé, így beszélgetett velünk, és a magyar nóták énekléséhez is csatlakozott. Mi több, egy újmódi énekre is megtanított, két magyar dal szövegét felcserélve, a szomorú „Rácsos kapu, rácsos ablak" kezdetű nóta szövegét a pattogó ritmusú „Debrecenbe kéne menni" dallamára énekeltük. Másnap személyesen vezetett körül a kastély termeiben és a gyönyörűen gondozott parkban. A játékszobában megcsodáltuk a mayong nevű, kínai eredetű, elefántcsontból készült és dominóhoz hasonló társasjátékot, amelyhez hasonlót azóta sem láttam. Emlékeimben ugyanakkor arra a Mikes érsek úrra gondolok, aki oly szívesen énekelt együtt velünk, fővárosi diákokkal, és tanított a magyar nóták szeretetére. Móra László tudománytörténész, akadémikus S-r Győr Tábortűz mellett az érsekkel Szomorúan olvastam az Új Emberben „Az orosz bevonulás áldozata" alcímű írást Mikes János címzetes érsek haláláról. Ugyanis e leírásból tudtam meg, hogy gróf Mikes János 1945 márciusában a répceszentgyörgyi kastély lépcsőjén halt meg szívrohamban, melyet egy felé dobott orosz kézigránát robbanása okozott. Mikes érsek úrhoz diákkorom egyik legkedvesebb emléke fűződik, amely tanúsítja, főpásztorként mennyire kedvelte a diákságot. KÖNYVESPOLC A kelet-európai helyi egyházak XX. századi története Ami 1914 előtt történt, az még a 19. század folytatása, ami pedig 1990 után, az már az új század kezdete. Adriányi Gábor professzor ehhez a történeti időbeosztáshoz tartotta magát, amikor először Németországban 1991-ben, magyarul pedig most kiadta a „Kelet-, Közép-Kelet- és Dél-Európa" - egyszerűbben Kelet-Európa - XX. századi katolikus egyháztörténetének összefoglalását. Ami bonni egyetemi előadásaiból e kezelhető kézikönyvbe belefért, az főként az elmúlt évszázad keresztény vértanúsorsának története, de elsősorban nem a személyes sorsok, hanem az egyes egyházi közösségek sorsának tükrében. Mindnyájan tudjuk, mennyire hiányosak ismereteink éppen szomszédaink, a velünk azonos keresztutat járt egyházak történetéről. A hatalom sikeresen akadályozta meg a kapcsolatok kialakulását, az együttműködés és egymás támogatásának megvalósulását. Ezt a hiányt „behozni" segíthet ez a könyv. A majdani második kiadás feladata lesz, hogy azokat az adathibákat és stiláris döccenéseket, amelyeket a szerző és Szegedi János lektor benne felejtett a szövegben, kijavítsa. A fiatal történésznemzedék rátermett szakemberei - immár a hozzáférhetővé vált levéltári anyag alapján - fogják szélesebben és mélyebben feltárni egy szenvedésekkel teli század egyháztörténetét. E kötet szerzője ezt a kutatómunkát is szolgálni kívánta a fő irányvonalak megrajzolásával. (Adriányi Gábor: A katolikus egyház története a 20. században Kelet-, Közép-Kelet- és Dél-Európában. Kairosz Kiadó, 2005) (rosdy)