Új Ember, 2006 (61. évfolyam, 52/2993. szám - 62. évfolyam, 53/3046. szám)
2006-07-23 / 30. (3023.) szám
SZÓLJ HOZZÁ! Ha témánk felkeltette érdeklődésedet, fogalmazd meg bátran és röviden (!) a véleményedet, és küldd el nekünk levélben (1053 Budapest, Kossuth L. u. 1.) vagy emailben (ujember@katolikus.hu), „Szólj hozzá!" jeligére. Véleményedet meg is jelentetjük, amennyiben ehhez hozzájárulsz. Témaajánlatokat is várunk. Témánk: a nyári diákmunka Középiskolás éveim idején nagyon sokat gondolkodtam a nyári diákmunkáról. (Miközben fanyalogtam hozzá, és húzogattam a számat.) Mi ebben a jó? Ha az ember egész tanévben nagyon fontos és nehéz dolgokat tanul meg, akkor mi értelme, hogy minimális pénzért olyan feladatot végezzen, amely zömmel fizikai munka, és csekély szaktudást feltételez? A szokásos érvek egyáltalán nem hatottak meg. Nem láttam benne semmi munkára nevelést, hiszen a tanulás is munka, csak éppen érdemjegyben fizetik meg az árát. És különben is, milyen világ az, ahol csak a pénzszerzés motiválja a lelkiismeretet? Szakmai tapasztalatszerzést sem jelent, mert a diákok többsége később egészen más, csak évek olykor hosszú során át elsajátítható pályán, szakmában fog dolgozni. A munkaadó is csak az olcsó munkaerőt látja benne, a főnök is tudja, hogy nem felnőttről, hanem csak egy diákról van szó, és ezt sokszor érezteti is. Akkor meg minek? Akkor értettem meg a szépségét és hasznosságát, amikor éppen nem gyakoroltam. Egy vizsgaidőszak végén a sok tanulástól már összefolytak előttem nemcsak a könyvek, hanem az újságok, napilapok sorai is, már nem tudtam leállítani gondolataim sodró áradását. Nem szeretnék betűket látni! Nem szeretnék gondolkodni! Csak egy kicsit megpihenni: monoton, nem gondolkodtató fizikai munkát szeretnék végezni pár hétig, hogy lássam a színeket, közben érezzem fizikai valómat, az idegek és inak feszülését, ahogy lehajlok egy eperhez vagy egy paradicsomhoz! És az piros kis mikrovilágából rám mosolyog, és világmegváltó tervek helyett „békaperspektívából" láttatja velem a világot. „Látod, innen is nagyon érdekes és izgalmas a világ!" - csipogja, és szükséged van rám, hogy szeptemberre kipihend magad, és vissza tudj térni a nagy elméletek végeláthatatlan birodalmába...!" Tóth Ildikó Éva | ! HANGULATJELENTÉS Ulm Ölembe pottyant a német szerencse: egy hónapot Ulmban tölthetek, egy tökéletesen felszerelt lakásban, ingyen és bérmentve. Ulm százhúsz kilométerre található Münchentől, Baden-Württemberg tartomány legszélén, éppen csak Bajorországon túl. Százezer lakosú város, átfolyik rajta a Duna, és itt született Egykő Albert - vagy ahogy az idősebb helybéliek olykor-olykor még emlegetni szokták, kevésbé ismert nevén: Albert Einstein. Ulm legfőbb nevezetessége mindazonáltal a főtéren álló, XIV. században épült székesegyház, amely 161 méteres tornyával a világ legmagasabb temploma, s amely bizonyos történelmi okokból ma az evangélikus egyház tulajdonát képezi. Ugye, érdekesen hangzik ez a meghatározás: „gótikus stílusú evangélikus katedrális"? És belül is éppen olyan gazdagon díszített, mint bármelyik lengyelországi dóm. Körben a szentek szobrai, a szárnyas oltár, az oldalkápolnában a feszület, mindmind a régi, rendes helyén maradt. Önkéntelenül is az örökmécs fényét keresem, hogy térdet hajthassak az oltáriszentség előtt, de persze nem lelem... Azon töröm a kobakom, hogy az így berendezett szakrális térben vajon mennyire érezheti otthonosan magát egy evangélikus hívő, aki a protestáns belső tér egyszerűségéhez szokott. Ezzel szemben az óvárosi katolikus templom, amelyben vasárnapi misén veszek részt, a lehető legpuritánabb. Fehérre meszelt falain sehol egy freskó, sehol egy szobor. Nekem, a lengyel földön kikupátt, itt csak átutazó idegennek úgy tűnik, hogy valami félreértés folytán a két egyház felcserélte templomait, s most egyik fél sincs a megszokott közegében. A tény, hogy a székesegyház faliújságján lengyel és spanyol nyelvű hálacédulákat láttam, szintén ezt látszik alátámasztani. Másfelől igaz, hogy e különös helyzet az ökumenikus közeledés, az egymásra találás lehetőségét nyújtja. A mise után pedig következhet a vasárnapi séta. Ez tartogatja csak az igazi tanulságot! (A gyengébb idegzetűek azonnal kezdjenek bele egy másik cikkbe.) Először Ulm legnagyobb hírlapüzletébe megyek, hogy megnézzem, milyen irodalmi folyóiratok vannak. A magamféle tollforgatót már csak ez érdekli. A hatalmas polcokon a következő kínálat szerepel, az adatok pontosak, megszámoltam, több mint százféle szépségápolási magazin, ötvenféle pletykalap, nyolcvanféle kertgondozási magazin, kétszázhúsz(!) különböző autó-motor magazin, száznál több számítógépes szaklap, negyvenféle sportújság - és, azaz egyetlenegy irodalmi folyóirat. A fiatal német irodalmat mutatja be, ötven oldalon. Két költő szerepel benne, összesen tíz verssel, amelyek Isztambulról és különféle török vonatkozásokról szólnak. De nem adom fel olyan könnyen. Kultúrára szomjúhozva berontok a sétálóutcában található háromemeletes könyvpalotába. A költészet polcát keresem, de mindenfelé csak rikító borítójú ponyvaregényeket látok, és képes albumokat pillangókról és félmeztelen nőkről, meg Krisna-tudatú illatgyertyákat és füstölőket. Végül az eladó segítségét kérem, aki a középső szint leghátsó sarkába vezet, a legutolsó polchoz, és az ott árválkodó, néhány tucat kötetre bök. Iskolai kötelező olvasmányok Goethe, Schiller, Heine és Rilke műveiből. Nem német költőből összesen öt. Az egész kortárs költészetből egyetlenegy szerző. Ennyi maradt a világirodalomból. Szegény Márai Sándor, jó, hogy mindezt nem látja. Fel-alá tántorogna a labirintusban, reszkető kézzel néha levenne egy-egy albumot, elolvasná a címét: Da Vinci-kód diétáskönyv; Hogyan keféljük ki kutyánk szőrét?; Simogassunk cicusokat! - és végül sírva fakadna. Európa nyugati széle ma már nem a spanyol partoknál van, hanem a lengyel-német határon. Ez az igazság. Lengyelországtól nyugatra már nem Európa van, hanem csak metálszürke sportkocsik, egy pizzát-fizet-kettőtkap akciók, diétás receptek, ötcsillagos gyógyszállodák milliomosoknak, csingilingi és árfolyam, hello és oh, yeah. Zsille Gábor Ifjúság 2006. július 23 Véget nem érő éneklés Hit, öröm, együttlét Taizében Mindennap, amikor megszólal a harang, több száz fiatal és idősebb igyekszik imára a taizéi Kiengesztelődés templomába. Félhomályban pislákoló gyertyafények, fehér ruhába öltözött szerzetesek és a soha véget nem érő éneklés fogadja a látogatókat. Ez az, ami életre szóló élményt nyújt a zarándokok, köztük a nemrég hazatért magyar csoportok számára is. Huszonnégy órás utazás után érkeztünk meg a burgundiai kis faluba, ahol ragyogó napsütés várt minket. Amíg a fiatalok a közelebbi faházakban vagy sátrakban kaptak szállást, addig az idősebbek a tábori házakban helyezkedtek el. A családok számára - nem messze a falutól - külön kialakított terület található. A szobatársak néhány óra alatt barátokká váltak, együtt ettek, sokat beszélgettek, megismerték egymás szokásait. Japánból érkezett szobatársamtól egy angolul jól beszélő magyar segítségével sok mindent megtudtam a náluk használatos képírásról, életük számos, számunkra ismeretlen és érdekes titkairól. Két magyar csoporttal egy bensőséges magyar misén vettünk részt, amelyet négy magyar pap koncelebrált. A világ minden tájáról idesereglett fiatalok hosszabbrövidebb időt töltenek el Taizében, hogy közreműködjenek az érkezők fogadásában és ellátásában. Az ételosztásnál egy Fülöp-szigetekről, illetve egy Koreából érkezett lány segédkezett. Összeismerkedtünk egy indiai apácával, aki fölöltöztetett népi ruhájukba, a száriba, beszélgettünk egy Mexikóból érkezett asszonnyal, és sok afrikai fiatalt is láttunk. Az ima és a reggeli után délelőtt angol nyelvű előadásokat hallgathattunk. Mindig akad tolmács is. E bibliai bevezetők az Ószövetség egyegy részletének mélységeire mutatnak rá. Az előadások után lehetőség van egy kis csöndre, ahol átelmélkedhetjük a hallottakat. A csoportok egész héten együtt maradnak, barátságok alakulnak ki. A személyes találkozások alkalmával betekintést kaphattunk az egyes országok egyházainak nehézségeibe vagy az ottani családok problémáiba. A nyelvi nehézségeket áthidaló megértő szeretet mindenhol érezhető. A hatalmas tábor mindennapjait az egyszerűség és a praktikus szervezettség jellemzi. Az ételek elkészítése, kiosztása, a mosogatás, felmosás, takarítás, pakolás mind-mind a közös, összehangolt munka révén válik olajozottá, és mindenki számára örömet okoz. Az esti mosogatás alatt mindig vidám énekléstől volt hangos a konyha. Az összebarátkozott csapat a Bless the Lord dallamaira sikálta a tányérokat és pakolta a poharakat, és Magnificatot énekelt, mikor az utolsó tál is tisztán ragyogott a szárítón. Az ételek egyszerűek, de finomak és táplálóak. A francia konyha ízléséhez igazodva általában párolt zöldségek, valamilyen sajt, kis sütemény és gyümölcs a déli és az esti menü. Öt óra után hideg tea hűsített a kánikulában. Arra is alkalom nyílt, hogy kiránduljunk a környékre. A falu ősi temploma - amelynek bejáratánál található az egy éve meggyilkolt Roger testvér sírja és néhány háza mellett a gyönyörű táj ragadja meg az ide látogatókat. A lankás hegyoldalakon hatalmas szántóföldek, búzatáblák és legelők teszik változatossá a látványt. A taizéi testvérek nem fogadnak el adományt, hanem saját munkájukból tartják fönn magukat. Az általuk készített különféle tárgyak: kerámiatálak, edények, képek, kották, nyakláncok, könyvek, gyertyák és naptárak megvásárolhatók az üzletükben. Munkáikra és életükre egyaránt jellemző az egyszerűség szépsége. Ottjártunkkor csak este negyed tízkor bukott le a nap, így még tizenegy órakor is vígan zajlott az élet a faluban. A fiatalok éjszakába nyúlóan gitároztak, énekeltek, beszélgettek, barátságok köttettek, és sokan cseréltek e-mail címet, hogy hazaérve is kapcsolatban maradhassanak egymással. Taizében lehetőség van a csöndes elvonulásra is. Egy nővér segít az elmélkedések átgondolásában és a lelki vezetésben. Taizé egyszerűsége és közvetlensége kimozdított az itthoni rohanó élet lüktetéséből. Lelassultunk, megtanultunk egymásra figyelni, meghallgatni a másik esetleg akadozó, nyelvi nehézségekkel küzdő szavait, megértettük egymást néhány kézmozdulatból és mosolyból is. Amikor a közös imákon megszólalt az ének, lelkünknek olyan tereit nyitotta meg, ahol már nincsen szó, csak dallam és harmónia. Rózsásné Kubányi Andrea Rejtvény Vízszintes: 1. A megfejtés eleje (Zárt betűk: M, D, J) 12. Sárgarigó 13. Forrás 14. Páros pipái!) 15. Horog végei!), 16. Tősgyökeres 19. A megfejtés közepe (Zárt betű: Á) 21. Ezért 22. Azonos betűk 23. Mindenes, fullajtár 26. Értesíti 27. A végén bukfencezik(!) 30. Tiltószó 31. Vendéglő 33. Kálium, Szén 34.... forma, latinul annak rendje-módja szerint 35. Tömzsi végei!) 37. Dob 39. Az öt tó egyike 41. Kaptár 42. Sétáló 43. Jód, Oxigén, Kén Függőleges: 2. Art 3. Libahang 4. Gyönyörű 5. Verdi operája 6. Forrasztófém 7. Páratlanul lökdös(!), 8. Olasz város 9. Mohó betűi, keverve 10. Bányafelügyelő 11. Sűrű 14. A megfejtés vége 17. Település a Zemplénben 18. Vissza tó(!) 20. Nagynéni 24. Majdnem Piemont(!) 25. Kedvezményes 28. Női név 29. Jód, Kálium, Szilícium, Oxigén 32. Cím 34. Legnagyobb bankunk 36. Botrány 38. Közeledik 40. Tantál A megfejtéseket nyílt levelezőlapon július 28-áig kell postára adni. Címünk: Új Ember Kiadó, 1364 Budapest, pf. 111. A helyes megfejtést és a nyertesek nevét augusztus 6- i számunkban közöljük. A július 9-i rejtvény megfejtése: „Nálad van az élet forrása." A nyertesek: Almásy Erzsébet budapesti, Istvánffy Tamás fertőszentmiklósi, Jurák Márta tököli, Kaposvári József székesfehérvári és Molnár Edua mezőcsáti olvasónk. A nyereményeket postán küldjük el. Gratulálunk! W. Vámos Lídia