Új Ember, 2016 (72. évfolyam, 53/3514. szám - 73. évfolyam, 1/3567. szám)
2016-11-27 / 48. (3562.) szám
2016. november 27. 8 tis Imre: Család | A hűség és az önátadás öröme Az első magyar szent család közbenjárását kérték Székesfehérváron Spányi Antal megyés püspök Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre Székesfehérváron őrzött és tisztelt ereklyéi előtt a szent család oltalmába ajánlotta a családokat november 12-én, a magyar szentek és boldogok emléknapjához kapcsolódó szentmisén. Az ünnepre az egyházközségek képviseletében számos család érkezett, hogy a főpásztori misén megerősödjenek hitükben, és tagjaik megújítsák egymás iránti szeretetüket. Spányi Antal meghívta a szertartásra a katolikus iskolák diákjait is, hogy a fiatalokban növekedjen a családi élet fontosságának és az összetartozás erejének tudata. A misén részt vettek az egyházmegye papjai is, és imájukkal támogatták a szülőket és a gyermekeket. A megyés püspök beszédében hangsúlyozta, hogy azt a reményt, amely a családi életből fakad, semmilyen más életforma nem helyettesítheti. Jó látni a boldog családokban élő gyerekeket és felnőtteket, akik ebben a borongós őszi időben is fényt visznek a világba, akik egymást elfogadva élnek, erősítik egymást a nehézségekben, közösen élik meg a hitüket, és valódi közösséget alkotnak - mondta a püspök. Ezer évvel ezelőtt, keresztény történelmünk kezdetén ilyen volt Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre családja is. A keresztény hit az ő idejükben még alig-alig gyökeresedett meg hazánkban, ám ők mégis egy egész nemzetnek példát tudtak adni arról, hogy milyen a keresztény család - emlékeztette a jelenlevőket Spányi Antal. Boldog családi életről álmodtak, ám az ő életükben is jelen volt a fájdalom, a szenvedés, a gyermekek halála is. A pogányság lázadásai ellenére kitartóan dolgoztak a nemzet jövőjéért, egy eszme, egy igazság, egy életeszmény elterjesztéséért. Honnan merítettek erőt ehhez? A szentek életéből tudjuk, hogy erejüket Istentől kapták, az imádságon és az istentiszteleten keresztül, a Szentírás tanulmányozásából, a tanítás befogadásából, a szolgálat készségéből. Szent Istvánt ezért nem törte le a meg-megújuló lázadás, sem a családját sújtó gyász. Tudta, hogy az ég felé kell nézni, így látta meg a Boldogságos Szent Szüzet, akinek felajánlotta országát. Nekünk is ennek megfelelően kell élnünk, nem feledve ezt a felajánlást - buzdított a főpásztor. Az elmúlt évek hagyományát követve a szentmisében a székesfehérvári püspök a magyar szent család oltalmába ajánlott minden magyar családot. Imájában arra kérte a mennyei Atyát, segítse és erősítse a családokat, adjon erőt a házastársi hűséghez, az önátadáshoz, a családi élet örömeinek megéléséhez, hogy a fiatalok biztonságban növekedhessenek, a keresztény élet példáját tanulják meg szüleiktől, és azt válaszszák az önpusztító, boldogtalanságba taszító élet helyett. „Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre herceg, imádkozzatok a ma élő családokért, ahogyan egykor mindennapi fohászatokkal vezettétek a magyar népet: találjanak oltalmat a koronázópalást alatt..." - szólt Spányi Antal imádsága. A felajánló ima után a püspök megáldotta az egyházközségeket képviselő családokat. Forrás: Székesfehérvári egyházmegye Fotó: Berta Gábor Az első magyar informatikatanár Kovács Mihály tudós piarista szerzetesre emlékeztek Szegeden A Piarista Rend Magyar Tartománya és a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság november 10-én Szegeden, az NJSZT informatikatörténeti kiállításának helyet adó Szent-Györgyi Albert Agorában konferenciával és tárlatvezetéssel emlékezett a száz éve született Kovács Mihály piarista szerzetes tanárra. A Piarista Rend Magyar Tartománya és a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság Kovács Mihály születésének centenáriuma alkalmából együttműködött az első magyar középiskolai informatikatanár emlékének ápolásában. A Jövőbe látó piaristák című, október 20-áig megtekinthető közös kiállítást követően emlékkonferenciát rendeztek a pedagógus szerzetes szülővárosában, Szegeden. „Értéket mentünk, értéket őrzünk és értéknek örülünk" - ezekkel a szavakkal kezdte köszöntőbeszédét Alföldi István, az NJSZT ügyvezető igazgatója, aki a „minikonferencia" mintegy hetven résztvevőjét, köztük a szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium diákjait üdvözölte. Kiemelte, hogy Kovács Mihályt a Társaság körében mindig is nagy tisztelet övezte, amit többek között az is bizonyít, hogy a díj alapításának évében, 1987-ben ő kapta meg elsőként az NJSZT oktatók számára adományozott Tarjánemlékérmét. Kovács Mihály életműve és az NJSZT mai tevékenysége között világos ív látszik: ő volt az első magyar középiskolai informatikatanár, aki más tanórákon, például a fizika oktatásában is használta a kibernetika módszereit, a tantermet is gépesítette - az NJSZT pedig most vezeti be az IKT (interaktív, kreatív tanítási módszertan - a szerk.) pedagógusoknak képzési modulját, amely nem informatika szakos tanároknak segít, hogy az infokommunikációs technológiákat alkalmazzák óráikon. Károlyi Attila történész, a Dugonics András Piarista Gimnázium igazgatóhelyettese Kovács Mihály szegedi ifjúkoráról mutatott be érdekes, a húszas, harmincas évek oktatási és vallási életét is felvillantó adalékokat. Életrajzát ismertetve elmondta, Kovács Mihály 1919-ben elvesztette asztalosmesterként dolgozó édesapját, aki a spanyolnáthajárvány áldozata lett. Tőle örökölhette fizikai munkák és mesterségek iránti vonzalmát, ami pályáját is végigkísérte. Jó tanuló volt, ami mást jelentett, mint napjainkban: évfolyama száznegyvenkilenc diákjából harmincketten érettségiztek, saját osztályából mindössze hárman, ő jelesre. A lendületesen fejlődő Szegeden 1930-ban megalakult az Aero Klub, a repülés számára is életre szóló szerelem lett. 1941-ben pappá szentelték, majd táborilelkész-képzésen is részt vett, később osztályfőnök volt Szegeden, ezeket az éveket már a háború árnyékolta be. Mindemellett vízi cserkész-vezetőként és repülési előadóként is szervezte diákjai szabadidős tevékenységeit. Görbe László Sch. Kovács Mihály pályaképét vázolta fel, megemlítve a második világháborúban végzett vöröskeresztes szolgálatát, majd azt a hősies cselekedetét, hogy utánament a nyugatra hurcolt leventéknek, hogy lelkigondozásukat, tanításukat megszervezze, a hadifogságból hazahozza őket. Innen eredtek a nyugati segélyszervezetekkel kialakult kapcsolatai, amelyeket későbbi állomáshelye, a budapesti Piarista Gimnázium érdekében is kamatoztatott. Az ötvenes, hatvanas évek Magyarországán kihasználta azt a rendeletet, amely oktatási célra vámmentesen tette lehetővé eszközök beszerzését. Az egyházi iskola tanulóit sok tekintetben diszkriminálták, viszont az iskola szertára, a „Fizikum" színvonalában több egyetemi laboratóriumot is meghaladott. Ez ideális környezetet biztosított Kovács Mihály szakköreihez, az atomfizikától a kibernetikáig. Az iskola 1974-ben már egy tizenhatezer dollár értékű Hewlett- Packard programozható számológépet is beszerzett, de a kibernetika szakköri oktatását már jóval korábban, a modern magyar informatika születése idején, 1958-59-ben elkezdte a szerzetes tanár. Görbe László röviden bemutatta az analóg számológépeket, a relés logikai gépeket is, amelyeket a Kovács-tanítványok építettek. A konferencia záró előadását Kovács Mihály tanítványa, Woynarovich Ferenc fizikus tartotta. Felidézte a kibernetikaszakkör mindennapjait, a Mikromat kibernetikai építőkészlet születését, és azt, hogy egy tanár kisugárzása, egyénisége miként határozza meg diákjai pályáját. A konferencia után tárlatvezetésen vehettek részt az érdeklődők, akik a budapesti Piarista Gimnáziummal együttműködésben megvalósult informatikatörténeti kiállítás részeként megtekinthették a Mikromat idén ötvenéves, Tücsök nevű prototípusát és Kovács Mihály egyik kibernetikai játékának, a Műegérnek egy kései változatát. Woynarovich Ferenc rögtönzött bemutatót is tartott a Mikromat működéséről. A világ legnagyobb számítástechnikai gyűjteményei közé tartozó kiállítás azon tárgyait a szervezők külön kiemelték, amelyek valamilyen módon Kovács Mihály pályájához is kapcsolódtak, az M-3-astól a HT-1080/7 számítógépig- Képes Gábor Teremtésvédelem Belső feszültségek a marrakech-i klímacsúcson Az elmúlt napokban fejeződött be a „klímacsúcs" Marrakech-ben, ahol kis lépésekben, de óriási belső feszültségek közepette folytatódott a párizsi egyezmény végrehajtását előkészítő munka. A feszültséget egyrészt a finanszírozás, különösen a fejlődő országok igényeinek minél hatékonyabb kielégítésével kapcsolatos kérdések, másrészt az Amerikai Egyesült Államok várható jövőbeni szerepének bizonytalansága okozta. Igaz ugyan, hogy az USA az egyik legnagyobb üvegházhatású gázkibocsátó, de a fejlődő országokat támogató nemzetközi kibocsátáscsökkentési, valamint alkalmazkodási programok egyik legfőbb finanszírozója is. Ezért, ha kiszáll az egyezményből, akkor nemcsak annak megvalósítása, hanem a klímaváltozás elleni küzdelem is szinte lehetetlenné válhat. A különböző nyilatkozatok ellenére bizakodnunk kell, hiszen ezen a téren még semmi sem dőlt el, érdemes megvárni a jövő év eseményeit. Alighogy Marrakech-ben véget ért a klímacsúcs, november 28-án máris megkezdődik egy másik jelentős nemzetközi tanácskozás, a második Budapesti Víz Világtalálkozó, amelyre az előzetes várakozásoknál is nagyobb az érdeklődés. A hivatalos program szerint a találkozó fő eseményeit a kiemelt meghívottak részvételére épülő tematikus plenáris ülések adják, amelyeken a vízzel kapcsolatos fenntartható fejlődési célkitűzéseket és az azok végrehajtásával kapcsolatos kérdéseket tárgyalják meg (a „vízhez és a köztisztasághoz való hozzáférés biztosítása mindenki számára, valamint a fenntartható víz- és szennyvízgazdálkodás" kérdéseit.) A tematikus üléseket három bevezető előadás indítja, amelyeket egy fejlődő ország, egy fejlett ország és egy nemzetközi szervezet, illetve egy nem kormányzati szervezet (NGO) képviselői tartanak. A felvezető előadásokat moderált panelbeszélgetések követik, amelyeken a résztvevők más-más földrajzi adottságú területeket képviselnek. A rendezvény utolsó napján várhatóan sor kerül majd a „Budapesti Nyilatkozat 2016" elfogadására. Az addig kibontakozó tárgyalássorozat izgalmas folyamat, hiszen ezeken a tematikus és plenáris értekezleteken dől el, hogy melyek lesznek azok az elemek, amelyek nagy súllyal szerepelnek abban a fő üzenetben, amelyet majd megismer a világ. A Budapesti Víz Világtalálkozó 2016 üléseivel párhuzamosan a meghatározó érdekcsoportok (tudósok, fiatalok, civil szervezetek, nők fóruma) találkozói zajlanak, s az ott megszületett állásfoglalások is bekerülhetnek a zárónyilatkozatba. Vajon mire is gondolhatnak a döntéshozók egy-egy ilyen fontos nemzetközi találkozó után? Talán arra, hogy a diplomácia terén megtettek mindent, de ilyen a világ, nem lehet javítani rajta. Szép gondolatok és tervek kerülnek be a záródokumentumokba, amelyeket valóban keményen dolgozó szakértők és diplomaták állítanak össze, nagyobb részben a nemzeti érdekeiknek megfelelően, és kisebb részben a jövő fenyegető kockázatainak csökkentése érdekében. Ám meg kell jegyezni: ezek a dokumentumok a jövőről szólnak, ugyanakkor a jelen hatalmi viszonyait tükrözik. Pedig az éghajlatváltozást figyelembe véve nagyon komolyan kellene gondolnunk a jövőre, sőt a közeljövőre is. Tudjuk, hogy a Kárpát-medence viszonylag gazdag édesvizekben, ám a klímaváltozás egyik lehetséges következményeként ez a helyzet is jelentősen változhat a maihoz képest. Emellett azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a világon rendkívül egyenlőtlen a víz területi eloszlása. Különösen a fejlődő országokban óriási erőfeszítéseket igényel a tiszta vízhez, valamint a vízzel összefüggő minimális közegészségügyi szolgáltatásokhoz való szabad hozzáférés biztosítása, ami a vízhiányos területeken élő hárommilliárd ember nagyobb részének csupán minimális szinten adatik meg. Egyre gyorsabban fogynak az egy főre eső vízkészletek, Afrikában olyannyira, hogy ez a jelenség százmilliókat megmozgató népvándorlást idézhet elő a következő tíz-tizenöt évben. Úgy tűnik, hogy ezzel a fenyegető problémával nem foglalkoznak kellő súllyal a nagy tőkével rendelkező országok, országcsoportok. Pedig a világ nagyhatalmainak megfelelő anyagi forrás áll a rendelkezésükre ahhoz, hogy például a vízhez való hozzáférés kérdését megnyugtatóan megoldják. Nemes Csaba