Új Ember, 2021 (77. évfolyam, 1-52. szám)
2021-05-23 / 21. szám
Ufímíe^-Vatikán A Szentatya március 24- én folytatta az imádságról szóló katekézissorozatát. Elmélkedésének témája a Máriával közösségben mondott ima volt. Mária anyaként áll mellettünk, Jézus mai tanítványai mellett is, aggódik értünk, meghallgat és védelmez bennünket. Ferenc pápa teljes katekézisének fordítását közreadjuk. Kedves testvérek, jó napot kívánok! Ma a katekézist a Máriával való közös imádságnak szenteljük, éppen Gyümölcsoltó Boldogasszony főünnepének vigíliáján. Tudjuk, hogy a keresztény imádság legfőbb útja Jézus embersége. A keresztény imádság tipikus bizalmasságának nem lenne értelme, ha az Ige nem testesült volna meg, és nem ajándékozott volna meg bennünket a Lélekben az ő gyermeki kapcsolatával, mely őt az Atyához fűzi. Hallhattuk - az olvasmányban, hogy a tanítványok, a jámbor asszonyok és Mária összejöttek, és imádkoztak Jézus mennybemenetele után: ez az első keresztény közösség, mely Jézus ajándékára, Jézus ígéretére várakozott. Krisztus a közvetítő, a híd, melyen átkelünk, hogy az Atyához forduljunk (vö. Katolikus Egyház katekizmusa, 2674). Ő az egyetlen Megváltó: nincsenek társmegváltók. Ő a voltaképpeni közvetítő, a közvetítő. Minden imádságunk, melyet Istenhez intézünk, Krisztus által, Krisztussal és Krisztusban, az ő közbenjárásának köszönhetően megy végbe. A Szentlélek minden időre és helyre kiterjeszti Krisztus közvetítését: nincs más név, amelyben üdvözölhetnénk (vö. ApCsel 4,12). Jézus Krisztus az egyetlen közvetítő Isten és az emberek között. Krisztus egyetlen közvetítéséből nyer értelmet és értéket a többi vonatkozás, amelyet a keresztény ember a maga imádsága és tisztelete számára talál, mindenekelőtt a Szűz Máriára, Jézus anyjára való vonatkozás. Mária kiváltságos helyet foglal el a keresztény ember életében, s így imádságában is, mert ő Jézus anyja. A keleti egyházak gyakran Hodigitriaként ábrázolták, ő az, aki „utat mutat", vagyis aki a Fiúra, Jézus Krisztusra mutat. Eszembe jut az a gyönyörű, egyszerű, ősi Hodigitria-festmény a bari székesegyházban: a Szűzanya a meztelen Jézust mutatja. Aztán felöltöztették hogy eltakarják meztelenségét, de az az igazság, hogy a meztelenül ábrázolt Jézus azt jelzi, hogy ő, a Máriától született ember a közvetítő. És Mária a közvetítőre mutat: ő a Hodigitria, az Útmutató. A keresztény ikonográfiában ő mindenütt jelen van, néha nagy súllyal is, de mindig a Fiúval kapcsolatban, mindig a Fiú szolgálatában. Keze, szeme, magatartása élő „katekizmus", és mindig a sarokpontra, a középpontra, Jézusra utal. Mária teljesen efelé fordul (vö. KEK 2674). Olyannyira, hogy azt mondhatjuk, inkább tanítvány, mint anya. Emlékezzünk a kánai menyegzőn elhangzó felhívására! Mária azt mondja: „Azt tegyétek, amit majd mond nektek!" Mindig Krisztusra mutat; ő az első tanítvány. Ez az a szerep, amelyet Mária földi élete során elfoglalt, és amelyet örökre megőriz: ő az Úr alázatos szolgálóleánya, semmi több. Egy bizonyos ponton az evangéliumokban szinte eltűnni látszik, de a döntő pillanatokban visszatér, mint Kánában, amikor a Fiú az ő figyelmes beavatkozásának köszönhetően végbe vitte első „csodajelét" (vö. Jn 2,1-12), majd a Golgotán, a kereszt lábánál. Jézus kiterjesztette Mária anyaságát az egész Egyházra, amikor rábízta a szeretett tanítványt, nem sokkal azelőtt, hogy meghalt volna a kereszten. Attól a pillanattól kezdve mindannyian az ő palástja alá kerültünk, amint az középkori freskókon vagy festményeken látható. Az első latin Máriaantifóna is erről szól: Sub tuum praesidium confugimus, sancta Dei Genitrix [Oltalmad alá futunk, szent istenszülő]: a Szűzanya, akire mint anyára Jézus rábízott minket, mindannyiunkat beburkol; de mint anya, s nem mint istennő, nem mint társmegváltó, hanem mint anya. Igaz, hogy a keresztény jámborság mindig szép címeket ad neki, mint gyermek az anyjának: mennyi szépet mond egy gyermek az anyjának, akit szeret! De legyünk óvatosak: azok a szép dolgok, amelyeket az Egyház és a szentek Máriáról mondanak, semmit sem vesznek el Krisztus megváltói egyediségéből. Ő az egyetlen Megváltó. Olyan szeretetkifejezések ezek, amilyeneket egy gyermek mond az anyjának - néha túlozva is. De a szeretet, tudjuk, mindig túlzásokra késztet bennünket, ám szeretetből esünk túlzásokba. És így néhány olyan kifejezéssel kezdtünk imádkozni hozzá, amelyet az evangéliumokban mondtak neki: „kegyelemmel teljes", „áldott az asszonyok között" (vö. KEK 2676-3677). Az Üdvözlégyben hamarosan az efezusi zsinat által szentesített „Theotokosz", „Isten anyja" címhez is elérkezünk. És hasonlóan ahhoz, ahogy a Miatyánkban történik, a dicséret után a könyörgésünket is hozzáfűzzük: arra kérjük az anyát, hogy imádkozzon értünk, bűnösökért, hogy járjon közben gyengédségével, „most és halálunk óráján". Most, az élet konkrét helyzeteiben, és az utolsó pillanatban, hogy elkísérjen bennünket - mint anya, mint első tanítvány - az örök életbe való átlépésben. Mária mindig jelen van gyermekei betegágyánál, akik elhagyják ezt a világot. Ha valaki elhagyatva magára marad, akkor ő anyaként ott van, ahogy a Fia mellett is ott volt, amikor mindenki elhagyta őt. Mária a világjárvány napjaiban is jelen volt és jelen van, ott volt azok mellett, akik sajnos elszigeteltségben, szeretteik közelségének vigasza nélkül fejezték be földi pályafutásukat. Mária mindig ott van mellettünk, anyai gyengédségével! A hozzá intézett imák nem hiábavalók. Az „igen" asszonya, aki készségesen elfogadta az angyal meghívását, a mi kéréseinkre is válaszol, meghallja hangunkat, még azokat is, amelyek szívünkben zárva maradnak, mert nincs erejük előtörni, de amelyeket Isten jobban ismer, mint mi magunk. Anyaként hallgatja őket. Mint minden jó anya, és annál is jobban, Mária véd minket a veszélyben, aggódik értünk, akkor is, ha beleveszünk saját dolgainkba, ha eltévesztjük az útirányt, és nem csak egészségünket, de üdvösségünket is veszélyeztetjük. Mária ott van, imádkozik értünk, imádkozik azokért, akik nem imádkoznak. Velünk együtt imádkozik. Miért? Mert ő a mi anyánk. Fordította: Tőzsér Endre SP Fotó: Vatican News Mária ott áll azok mellett is, akik elhagyatva halnak meg! Vörös Győző pápai kitüntetése A Pápai Akadémiák Díjának aranyérmét Vörös Győző magyar ókorkutató nyerte el, az ezüstérmet két olasz tudós, Domenico Beneci, valamint Gabriele Castiglia kapta - adta hírül a Kultúra Pápai Tanácsa május 12-én sajtóközleményében. A rangos elismerés nyerteseit eredetileg tavaly hirdették volna ki, de a koronavírus-járvány okozta vészhelyzet miatt elhalasztották. A Pápai Akadémiák Koordináló Tanácsának javaslatára a Pápai Római Régészeti Akadémia és a Collegium Cultorum Martyrum számára fenntartott Pápai Aranyérem 2020-as kitüntetettje Vörös Győző professzor, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, aki a díjat Machaerus régészeti feltárásáért kapta meg. A Jordániában, Keresztelő Szent János golgotáján, a Machaerus sziklaormán végzett kutatómunkák eddigi eredményeit három kötetben publikálta az Edizioni Terra Santa gondozásában (2013, 2015,2019). Vörös Győző Rómából nyilatkozott portálunknak: „Tudomásom szerint utoljára a néhai Ennio Morricone kapott Pápai Aranyérmet Ferenc pápától. A ritka pápai elismerést szeretném drága feleségemnek, szeretett gyermekeimnek és az örök Magyarországnak ajánlani. Hiába dolgozom huszonnyolc éve külföldön, mindig magyar színekben tevékenykedtem, a Pápai Aranyérmet is magyarként, a Magyar Művészeti Akadémia tagjaként és nem jeruzsálemi professzorként vagy jordániai ásatásvezetőként kaptam Ferenc pápától. A Holt-tenger partján is magyar zászlóként lobogok a kezdetektől, a szívem magyar keresztényként dobog. Büszkén mondhatom, hogy csak magyar iskolákba jártam, az ELTE-n lettem ókorkutató és a BME-n építészdoktor, mindkét helyen a legkiválóbb mestereim voltak. A siker Magyarországé, amelynek hálás fia maradok." * A Pápai Akadémiák Koordináló Tanácsának javaslatára a Pápai Ezüstérmet két olasz régész nyerte el. Egyrészt Domenico Benoci kapta a még kiadatlan doktori értekezéséért (A Callistus I. területének keresztény feliratai), amelyet a Keresztény Régészet Pápai Intézetében védett meg. Másrészt Gabriele Castiglia érdemelte ki az Észak- és Közép- Toszkána keresztény topográfiája (Városok és vidékek a 4. és a 10. század között) címmel, a Vatikáni Keresztény Régészeti Pápai Intézetnél 2020-ban megjelent monográfiájáért. A díjakat Pietro Parolin bíborosállamtitkár adja át a Szentatya nevében a Pápai Akadémiák ülésén, amelyet a jövő év elején tartanak. Ekkor veszi kezdetét az az emlékév is, amely Giovanni Battista de Rossi régész, a modern keresztény régészet megalapítója és a Collegium Cultorum Martyrum magiszterje születésének kétszázadik évfordulójához kötődik. Forrás: Vatikáni Rádió Fotó: Lambert Attila 2021. május 23. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Erdő Péter a Vatikánban tárgyalt Május 14-15-én Erdő Péter bíboros, esztergombudapesti érsek a Vatikánban járt, hogy a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) előkészületeiről tárgyaljon. Pénteken találkozott Pietro Parolin bíboros államtitkárral, szombaton pedig Piero Marini érsekkel, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának elnökével. Vértesaljai László SJ, a Vatikáni Rádió magyar adásának főszerkesztője beszélgetett Erdő Péter bíborossal vatikáni látogatása kapcsán. - Hogyan zajlik majd a rendezvény, tekintve, hogy pozitívra fordult a járvány kimenetele? Mit lehet remélni most? - Létszámbeli becslésekbe senki nem mer bocsátkozni. Nyilván eleve is arra készültünk, hogy Magyarországról és a környező országokból érkezik majd a legtöbb zarándok, ami úgy tűnik, hogy jelenleg is reális várakozás. A távolabbi európai országokból is ismét elevenedik az érdeklődés, hiszen többen érdeklődtek, sőt már jelentkeznek is, vannak, akik már a csoportos szállásfoglalásban is lépéseket tettek, tehát valami élénkülés látszik. A tengerentúlról még bátortalan a jelentkezés, csak kisebb csoportok, püspökök jelzik, hogy ők viszont részt vesznek a kongresszuson. Ecuadorból most jelentkeztek tízen - nyilván a quitói érsek, hiszen az ő városában lesz a következő eucharisztikus kongresszus, és ő számos püspökkel és kísérővel fog érkezni. Ezek a fajta jelentkezések is megindultak, de a távoli kontinensekről jelentkezőkkel kapcsolatban még bizonytalan, hogy hányan és hogyan tudnak eljönni. Irak után második alkalommal lehet majd találkozni a Szentatyával Rómán kívül a járvány kezdete óta. Ez is biztosan egy fontos szempont. Valószínűleg a pápai zárószentmisére még többen fognak jönni, mint az egyéb programokra. Majd meglátjuk, hogy a „még több" az mennyi lesz. A Hősök terei esemény úgy van megtervezve, hogy a 10 ezertől a 300 ezer fős részvételig sokféle verzióra fel vagyunk készülve, mind az ülőhelyek, mind a szektorok beosztása tekintetében. Ha ennél is többen lennénk, akkor az Andrássy úton lehet helyet teremteni, nyilván azok már nem kényelmes ülőhelyek, hanem állóhelyek lesznek, de a lehetőségek megvannak. Más rendezvények tapasztalatai alapján most gondolkozunk például azon, hogy kartonpapírból hajtogatható székeket osszunk ki azoknak a jelentkezőknek, akik olyan szektorokban kapnak helyet, ahol nincs egyébként rögzített ülőhely. Ez megint függ attól, hogy kell-e meghatározott távolságot tartani az egyes székek között, vagy pedig lehet őket egymás mellé tenni. Eucharisztikus életünk legfontosabb állomása az elsőáldozás. Az eucharisztikus kongresszusnak egyik nagyon jelentős eseménye lesz a sok-sok elsőáldozó találkozása az Úr Jézussal. Hogyan alakul most ez az esemény? A tavalyi jelentkezők száma kibővül az ideiekkel? A tavalyi 4500 jelentkezőből időközben sokan elsőáldozáshoz járultak, ami a saját plébániájukon, szűk körben történt. De 900 jelentkező már most van a nyitó szentmisére, az elsőáldozásra. Azt gondolom, hogy ezer körüli vagy ezres nagyságrendű lesz az elsőáldozók csoportja. És meglátjuk, hogy a tavalyi elsőáldozókból hányan kívánnak külön szektorban ülni, mert ezt felajánlottuk nekik, hogy a 2020-as elsőáldozóknak - akiket szeretettel várunk erre a nyitó szentmisére - legyen egy külön csoport. - Az általános várakozás most, a járvány enyhültével, érezhetően kezd erősödni? - Természetesen. Már a világi programok és rendezvények esetében is nő az érdeklődés, tehát inkább az a kérdés, hogy lesz-e valami, ami nem kerül sorra. A Sziget Fesztivál még nem, de nagyon sok minden a nyáron meg fog valósulni. Bízunk benne, hogy ősz elején már nem lesz komolyabb korlátozás. Forrás és fotó: Vatikáni Rádió