Új Ember, 2021 (77. évfolyam, 1-52. szám)

2021-05-23 / 21. szám

Ufímíe^-Vatikán A Szentatya március 24- én folytatta az imádság­ról szóló katekézis­­sorozatát. Elmélkedésé­nek témája a Máriával közösségben mondott ima volt. Mária anya­ként áll mellettünk, Jé­zus mai tanítványai mellett is, aggódik ér­tünk, meghallgat és vé­delmez bennünket. Ferenc pápa teljes kateké­­zisének fordítását közreadjuk. Kedves testvérek, jó napot kí­vánok! Ma a katekézist a Máriával való közös imádságnak szen­teljük, éppen Gyümölcsoltó Boldogasszony főünnepének vigíliáján. Tudjuk, hogy a ke­resztény imádság legfőbb útja Jézus embersége. A keresz­tény imádság tipikus bizal­masságának nem lenne értel­me, ha az Ige nem testesült volna meg, és nem ajándéko­zott volna meg bennünket a Lélekben az ő gyermeki kap­csolatával, mely őt az Atyához fűzi. Hallhattuk - az olvas­mányban­­, hogy a tanítvá­nyok, a jámbor asszonyok és Mária összejöttek, és imád­koztak Jézus mennybemene­tele után: ez az első keresz­tény közösség, mely Jézus ajándékára, Jézus ígéretére vá­rakozott. Krisztus a közvetítő, a híd, melyen átkelünk, hogy az Atyához forduljunk (vö. Kato­likus Egyház katekizmusa, 2674). Ő az egyetlen Megvál­tó: nincsenek társmegváltók. Ő a voltaképpeni közvetítő, a közvetítő. Minden imádsá­gunk, melyet Istenhez inté­zünk, Krisztus által, Krisztus­sal és Krisztusban, az ő köz­benjárásának köszönhetően megy végbe. A Szentlélek minden időre és helyre kiter­jeszti Krisztus közvetítését: nincs más név, amelyben üd­vözölhetnénk (vö. ApCsel 4,12). Jézus Krisztus az egyet­len közvetítő Isten és az em­berek között. Krisztus egyetlen közvetí­téséből nyer értelmet és érté­ket a többi vonatkozás, ame­lyet a keresztény ember a ma­ga imádsága és tisztelete szá­mára talál, mindenekelőtt a Szűz Máriára, Jézus anyjára való vonatkozás. Mária kiváltságos helyet foglal el a keresztény ember életében, s így imádságában is, mert ő Jézus anyja. A keleti egyházak gyakran Hodigitria­­ként ábrázolták, ő az, aki „utat mutat", vagyis aki a Fiúra, Jé­zus Krisztusra mutat. Eszembe jut az a gyönyörű, egyszerű, ősi Hodigitria-festmény a bari székesegyházban: a Szűzanya a meztelen Jézust mutatja. Az­tán felöltöztették hogy eltakar­ják meztelenségét, de az az igazság, hogy a meztelenül áb­rázolt Jézus azt jelzi, hogy ő, a Máriától született ember a köz­vetítő. És Mária a közvetítőre mutat: ő a Hodigitria, az Út­mutató. A keresztény ikonog­ráfiában ő mindenütt jelen van, néha nagy súllyal is, de mindig a Fiúval kapcsolatban, mindig a Fiú szolgálatában. Keze, szeme, magatartása élő „katekizmus", és mindig a sarokpontra, a középpontra, Jézusra utal. Mária teljesen efelé fordul (vö. KEK 2674). Olyannyira, hogy azt mond­hatjuk, inkább tanítvány, mint anya. Emlékezzünk a kánai menyegzőn elhangzó felhívá­sára! Mária azt mondja: „Azt tegyétek, amit majd mond nektek!" Mindig Krisztusra mutat; ő az első tanítvány. Ez az a szerep, amelyet Mária földi élete során elfog­lalt, és amelyet örökre meg­őriz: ő az Úr alázatos szolgá­lóleánya, semmi több. Egy bi­zonyos ponton az evangéliu­mokban szinte eltűnni látszik, de a döntő pillanatokban vis­­szatér, mint Kánában, amikor a Fiú az ő figyelmes beavatko­zásának köszönhetően végbe vitte első „csodajelét" (vö. Jn 2,1-12), majd a Golgotán, a kereszt lábánál. Jézus kiterjesztette Mária anyaságát az egész Egyházra, amikor rábízta a szeretett ta­nítványt, nem sokkal azelőtt, hogy meghalt volna a keresz­ten. Attól a pillanattól kezdve mindannyian az ő palástja alá kerültünk, amint az középkori freskókon vagy festményeken látható. Az első latin Mária­­antifóna is erről szól: Sub tuum praesidium confugi­­mus, sancta Dei Genitrix [Ol­talmad alá futunk, szent isten­szülő]: a Szűzanya, akire mint anyára Jézus rábízott minket, mindannyiunkat beburkol; de mint anya, s nem mint isten­nő, nem mint társmegváltó, hanem mint anya. Igaz, hogy a keresztény jámborság min­dig szép címeket ad neki, mint gyermek az anyjának: mennyi szépet mond egy gyermek az anyjának, akit szeret! De legyünk óvatosak: azok a szép dolgok, amelye­ket az Egyház és a szentek Máriáról mondanak, semmit sem vesznek el Krisztus meg­váltói egyediségéből. Ő az egyetlen Megváltó. Olyan szeretetkifejezések ezek, amilyeneket egy gyer­mek mond az anyjának - néha túlozva is. De a szeretet, tud­juk, mindig túlzásokra késztet bennünket, ám szeretetből esünk túlzásokba. És így néhány olyan kifeje­zéssel kezdtünk imádkozni hozzá, amelyet az evangéliu­mokban mondtak neki: „ke­gyelemmel teljes", „áldott az asszonyok között" (vö. KEK 2676-3677). Az Üdvözlégyben hamarosan az efezusi zsinat által szentesített „Theo­­tokosz", „Isten anyja" címhez is elérkezünk. És hasonlóan ahhoz, ahogy a Miatyánkban történik, a dicséret után a kö­nyörgésünket is hozzáfűzzük: arra kérjük az anyát, hogy imádkozzon értünk, bűnösö­kért, hogy járjon közben gyen­gédségével, „most és halálunk óráján". Most, az élet konkrét helyzeteiben, és az utolsó pil­lanatban, hogy elkísérjen ben­nünket - mint anya, mint első tanítvány - az örök életbe va­ló átlépésben. Mária mindig jelen van gyermekei betegágyánál, akik elhagyják ezt a világot. Ha va­laki elhagyatva magára ma­rad, akkor ő anyaként ott van, ahogy a Fia mellett is ott volt, amikor mindenki elhagyta őt. Mária a világjárvány napja­iban is jelen volt és jelen van, ott volt azok mellett, akik saj­nos elszigeteltségben, szeret­teik közelségének vigasza nél­kül fejezték be földi pályafutá­sukat. Mária mindig ott van mellettünk, anyai gyengédsé­gével! A hozzá intézett imák nem hiábavalók. Az „igen" asszo­nya, aki készségesen elfogad­ta az angyal meghívását, a mi kéréseinkre is válaszol, meg­hallja hangunkat, még azokat is, amelyek szívünkben zárva maradnak, mert nincs erejük előtörni, de amelyeket Isten jobban ismer, mint mi ma­gunk. Anyaként hallgatja őket. Mint minden jó anya, és annál is jobban, Mária véd minket a veszélyben, aggódik értünk, akkor is, ha beleve­szünk saját dolgainkba, ha el­tévesztjük az útirányt, és nem csak egészségünket, de üd­vösségünket is veszélyeztet­jük. Mária ott van, imádkozik értünk, imádkozik azokért, akik nem imádkoznak. Ve­lünk együtt imádkozik. Mi­ért? Mert ő a mi anyánk. Fordította: Tőzsér Endre SP Fotó: Vatican News Mária ott áll azok mellett is, akik elhagyatva halnak meg! Vörös Győző pápai kitüntetése A Pápai Akadémiák Díjának aranyérmét Vörös Győző ma­gyar ókorkutató nyerte el, az ezüstérmet két olasz tudós, Domenico Beneci, valamint Gabriele Castiglia kapta - adta hírül a Kultúra Pápai Tanácsa május 12-én sajtóközleményé­ben. A rangos elismerés nyerte­seit eredetileg tavaly hirdették volna ki, de a koronavírus-jár­vány okozta vészhelyzet miatt elhalasztották. A Pápai Akadémiák Koordináló Tanácsának javaslatára a Pápai Római Régészeti Akadémia és a Collegium Cultorum Martyrum számára fenntar­tott Pápai Aranyérem 2020-as kitünte­tettje Vörös Győző pro­fesszor, a Magyar Mű­vészeti Akadémia tag­ja, aki a díjat Machae­­rus régészeti feltárásá­ért kapta meg. A Jordá­niában, Keresztelő Szent János golgotáján, a Machaerus sziklaor­mán végzett kutató­munkák eddigi ered­ményeit három kötet­ben publikálta az Edi­­zioni Terra Santa gondozásában (2013, 2015,2019). Vörös Győző Rómából nyilatko­zott portálunknak: „Tudomásom sze­rint utoljára a néhai Ennio Morricone kapott Pápai Aranyérmet Ferenc pá­pától. A ritka pápai elismerést szeret­ném drága feleségemnek, szeretett gyermekeimnek és az örök Magyar­­országnak ajánlani. Hiába dolgozom huszonnyolc éve külföldön, mindig magyar színekben tevékenykedtem, a Pápai Aranyérmet is magyarként, a Magyar Művészeti Akadémia tagja­ként és nem jeruzsálemi professzor­ként vagy jordániai ásatásvezetőként kaptam Ferenc pápától. A Holt-ten­ger partján is magyar zászlóként lo­bogok a kezdetektől, a szívem ma­gyar keresztényként dobog. Büszkén mondhatom, hogy csak magyar isko­lákba jártam, az ELTE-n lettem ókor­kutató és a BME-n építészdoktor, mindkét helyen a legkiválóbb meste­reim voltak. A siker Magyarországé, amelynek hálás fia maradok." * A Pápai Akadémiák Koordináló Ta­nácsának javaslatára a Pápai Ezüstér­met két olasz régész nyerte el. Egy­részt Domenico Benoci kapta a még kiadatlan doktori értekezéséért (A Callistus I. területének keresztény fel­iratai), amelyet a Ke­resztény Régészet Pá­pai Intézetében védett meg. Másrészt Gabriele Castiglia érdemelte ki az Észak- és Közép- Toszkána keresztény topográfiája (Városok és vidékek a 4. és a 10. század között) címmel, a Vatikáni Keresztény Régészeti Pápai Inté­zetnél 2020-ban megje­lent monográfiájáért. A díjakat Pietro Parolin bíboros­államtitkár adja át a Szentatya nevé­ben a Pápai Akadémiák ülésén, ame­lyet a jövő év elején tartanak. Ekkor veszi kezdetét az az emlékév is, amely Giovanni Battista de Rossi ré­gész, a modern keresztény régészet megalapítója és a Collegium Culto­rum Martyrum magiszterje születé­sének kétszázadik évfordulójához kötődik. Forrás: Vatikáni Rádió Fotó: Lambert Attila 2021. május 23. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Erdő Péter a Vatikánban tárgyalt Május 14-15-én Erdő Péter bíboros, esztergom­­budapesti érsek a Vatikánban járt, hogy a buda­pesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) előkészületeiről tárgyaljon. Pénteken ta­lálkozott Pietro Parolin bíboros államtitkárral, szombaton pedig Piero Marini érsekkel, a Nem­zetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bi­zottságának elnökével. Vértesaljai László SJ, a Vatikáni Rádió magyar adásának főszerkesz­tője beszélgetett Erdő Péter bíboros­sal vatikáni látogatása kapcsán. - Hogyan zajlik majd a rendezvény, tekintve, hogy pozitívra fordult a járvány kimenetele? Mit lehet re­mélni most? - Létszámbeli becslésekbe senki nem mer bocsátkozni. Nyilván eleve is arra készültünk, hogy Magyarországról és a környe­ző országokból érkezik majd a legtöbb zarándok, ami úgy tűnik, hogy jelenleg is reális várakozás. A távolab­bi európai országokból is ismét elevenedik az érdeklő­dés, hiszen többen érdeklődtek, sőt már jelentkeznek is, vannak, akik már a csoportos szállásfoglalásban is lépéseket tettek, tehát valami élénkülés látszik. A ten­gerentúlról még bátortalan a jelentkezés, csak kisebb csoportok, püspökök jelzik, hogy ők viszont részt vesz­nek a kongresszuson. Ecuadorból most jelentkeztek tí­zen - nyilván a quitói érsek, hiszen az ő városában lesz a következő eucharisztikus kongresszus, és ő számos püspökkel és kísérővel fog érkezni. Ezek a fajta jelent­kezések is megindultak, de a távoli kontinensekről je­lentkezőkkel kapcsolatban még bizonytalan, hogy há­nyan és hogyan tudnak eljönni.­­ Irak után második alkalommal lehet majd találkoz­ni a Szentatyával Rómán kívül a járvány kezdete óta. Ez is biztosan egy fontos szempont.­­ Valószínűleg a pápai zárószentmisére még többen fognak jönni, mint az egyéb programokra. Majd meg­látjuk, hogy a „még több" az mennyi lesz. A Hősök te­rei esemény úgy van megtervezve, hogy a 10 ezertől a 300 ezer fős részvételig sokféle verzióra fel vagyunk készülve, mind az ülőhelyek, mind a szektorok beosz­tása tekintetében. Ha ennél is többen lennénk, akkor az Andrássy úton lehet helyet teremteni, nyilván azok már nem kényelmes ülőhelyek, hanem állóhelyek lesz­nek, de a lehetőségek megvannak. Más rendezvények tapasztalatai alapján most gondolkozunk például azon, hogy kartonpapírból hajtogatható székeket osszunk ki azoknak a jelentkezőknek, akik olyan szektorokban kapnak helyet, ahol nincs egyébként rögzített ülőhely. Ez megint függ at­tól, hogy kell-e meghatározott távol­ságot tartani az egyes székek között, vagy pedig lehet őket egymás mellé tenni.­­ Eucharisztikus életünk legfon­tosabb állomása az elsőáldozás. Az eucharisztikus kongresszusnak egyik nagyon jelentős eseménye lesz a sok-sok elsőáldozó találkozása az Úr Jézussal. Hogyan alakul most ez az esemény? A ta­valyi jelentkezők száma kibővül az ideiekkel?­­ A tavalyi 4500 jelentkezőből időközben sokan első­áldozáshoz járultak, ami a saját plébániájukon, szűk körben történt. De 900 jelentkező már most van a nyitó szentmisére, az elsőáldozásra. Azt gondolom, hogy ezer körüli vagy ezres nagyságrendű lesz az elsőáldo­­zók csoportja. És meglátjuk, hogy a tavalyi elsőáldo­­zókból hányan kívánnak külön szektorban ülni, mert ezt felajánlottuk nekik, hogy a 2020-as elsőáldozóknak - akiket szeretettel várunk erre a nyitó szentmisére - legyen egy külön csoport. - Az általános várakozás most, a járvány enyhültével, érezhetően kezd erősödni? - Természetesen. Már a világi programok és rendez­vények esetében is nő az érdeklődés, tehát inkább az a kérdés, hogy lesz-e valami, ami nem kerül sorra. A Szi­get Fesztivál még nem, de nagyon sok minden a nyá­ron meg fog valósulni. Bízunk benne, hogy ősz elején már nem lesz komolyabb korlátozás. Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Next