Új Ember, 2021 (77. évfolyam, 1-52. szám)
2021-10-10 / 41. szám
2 tisímíe^Egyház 2021. október 10 Testvéreim, jó napot kívánok! Szent Pál, aki odavolt Jézus Krisztusért, és aki jól értette, mi az üdvösség, azt tanította, hogy az „ígéret gyermekei" (Gál 4,28) - vagyis mi, mindannyian, akik Jézus Krisztus által megigazultunk - nem a Törvény kényszere alatt élnek, hanem az evangélium szabadságában való, felelősségteljes életmódra kaptak meghívást. A Törvény azonban létezik. De más módon létezik: maga a Törvény, a tízparancsolat létezik, de más módon, mert önmagában nem tud megigazulást adni, miután eljött az Úr Jézus. Ezért a mai katekézisben ezt szeretném elmagyarázni. Feltesszük a kérdést: mi a szerepe a Galatákhoz írt levél szerint a Törvénynek? Az imént hallott szakaszban (Gál 3,23-25) Pál azt mondja, hogy a Törvény olyan volt, mint egy pedagógus. Gyönyörű ez a kép, a pedagógus képe, melyről a múltkori kihallgatáson beszéltünk. Megérdemli, hogy helyesen értsük. Az apostol mintegy azt sugallja a keresztényeknek, hogy osszák ketté az üdvtörténetet és személyes élettörténetüket is. Két szakasz van, mielőtt hívővé lettünk Krisztus Jézusban, a második pedig a hit elnyerése utáni szakasz. A középpontban Jézus halálának és feltámadásának eseménye áll, amelyet Pál azért hirdetett, hogy hitet ébresszen Isten Fiában, az üdvösség forrásában, hogy Krisztus Jézusban megigazuljunk. A Krisztus Jézusba vetett hit ingyenessége által igazulunk meg. Ezért a Krisztusban való hitre jutástól kezdve van egy „előtt" és „után" a Törvény vonatkozásában, mert a Törvény létezik, a parancsolatok léteznek, de van egy Jézus eljövetele előtti és egy azt követő magatartásforma. A korábbi szakaszt az határozta meg, hogy „a törvény alatt" álltunk. Aki pedig a Törvény útján járt, az üdvözült, megigazult; a rákövetkező - Jézus eljövetele utáni - szakaszt viszont a Szentlelket követve kell élni (vö. Gál 5,25). Ez az első alkalom, hogy Pál ezt a kifejezést használja: „a Törvény alatt" van. A kifejezés jelentésében a rabszolgákra jellemző negatív szolgaság gondolata rejtőzik: „alávetettnek lenni". Az apostol ezt egyértelművé is teszi: azt mondja, hogy amikor valaki „a Törvény alatt van", az olyan, mintha „szemmel tartanák" és „bezárnák", mintha egyfajta előzetes őrizetben lenne. Ez az időszak, mondja Szent Pál, hosszú ideig tartott - Mózestől Jézus eljöveteléig -, és mindaddig tart, amíg az ember bűnben él. A Törvény és a bűn kapcsolatát az apostol szisztematikusabban elmagyarázza a Rómaiakhoz írt levelében, amelyet a Galata-levél után néhány évvel írt. Röviden: a Törvény a törvényszegés felismeréséhez vezet, és tudatosítja az emberben saját bűnét: „Ezt tetted, ezért a Törvény - a tízparancsolat - azt mondja: bűnben vagy!" Sőt, ahogyan azt az általános tapasztalat tanítja, a parancs végeredményben ösztönöz is törvényszegésre. Ezt írja a Rómaiakhoz írt levélben: „Amíg testi emberként éltünk, a Törvény ébresztette bűnös szenvedélyek működtek tagjainkban, hogy a halálnak teremtünk gyümölcsöt. Most azonban, hogy meghaltunk annak, ami fogva tartott bennünket, felszabadultunk a Törvény alól" (Róm 7,5-6). Miért? Mert eljött a Jézus Krisztus általi megigazulás. Pál így fogalmazza meg a Törvényről alkotott véleményét: „A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a Törvény" (lKor 15,56). Párbeszéd: a Törvény alatt állsz, és ott az ajtó nyitva van a bűn előtt. Ebben az összefüggésben nyeri el teljes értelmét a Törvény pedagógusi szerepére való utalás. A Törvény pedagógus, aki hová vezet? Jézushoz. Az ókori iskolarendszerben a pedagógusnak nem az volt a funkciója, amit ma tulajdonítunk neki, nevezetesen, hogy támogassa egy fiú vagy lány tanítását és nevelését. Ehelyett a pedagógus egy rabszolga volt, akinek az volt a feladata, hogy elkísérje a gazda fiát a tanítóhoz, majd hazavigye, így meg kellett védenie őt a veszélyektől, vigyáznia kellett rá, hogy ne rosszalkodjon. Feladatköre inkább fegyelmi jellegű volt. Amikor a fiú felnőtté vált, a pedagógus felhagyott ezzel a feladatával. A pedagógus, akire Pál utal, nem a tanító volt, hanem az, aki elkísérte a fiút az iskolába, aki felügyelte és hazakísérte. A Törvényre való ilyen értelmű utalás lehetővé teszi Szent Pál számára, hogy tisztázza a Törvény funkcióját Izrael történetében. A Tóra, vagyis a Törvény Isten nagylelkűségének megnyilvánulása volt népe iránt. Ábrahám kiválasztása után a másik nagy tett a Törvény volt: az út kijelölése az előrehaladáshoz. Nyilvánvalóan voltak korlátozó funkciói, ugyanakkor megvédte a népet, nevelte, fegyelmezte, és támogatta gyengeségében. Különösen fontos a pogánysággal szembeni védelem - sok pogány magatartás volt abban a korban! A Tóra azt mondja: „Egy az Isten, ő indított el bennünket utunkon." Az Úr jóságos cselekedete! És nyilvánvalóan, mint mondtam, voltak korlátozó funkciói, ugyanakkor megvédte a népet, nevelte, fegyelmezte, és támogatta gyengeségében. Ez az oka annak, hogy az apostol ezután részletesebben ír a gyermekkor időszakáról. Azt írja: „Amíg az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a rabszolgától, jóllehet mindennek ura. Gyámok és gondviselők felügyelete alatt áll, apjától meghatározott ideig, így mi is, amíg kiskorúak voltunk, a világ elemeinek rabszolgáiként éltünk" (Gál 4,1-3). Az apostol meggyőződése tehát az, hogy a Törvénynek nyilván van pozitív funkciója pedagógusként segít a boldogulásban, de ez a funkció időben korlátozott. Időtartama nem hosszabbítható meg, mert az egyén éretté válásához és a szabadság választásához kötődik. Ha valaki egyszer eljut a hitre, a Törvény előkészítő szerepe megszűnik, és át kell adnia helyét egy másik tekintélynek. Mit jelent ez? Ha a Törvénynek vége, akkor vajon mondhatjuk-e: „Hiszünk Jézus Krisztusban, és azt teszünk, amit akarunk"? Nem! A parancsolatok léteznek, de nem adnak megigazulást nekünk. Aki megigazulást ad nekünk, az Jézus Krisztus. A parancsolatokat meg kell tartani, de azok nem tesznek igazzá. Jézus Krisztus ingyenessége számít! A Jézus Krisztussal való találkozás ad ingyenesen megigazulást. A hit érdeme az, hogy befogadjuk Jézust. Az egyetlen érdem: a szív megnyitása. És mit kezdjünk a parancsolatokkal? Meg kell tartanunk őket, de úgy, mint segítséget a Jézus Krisztussal való találkozáshoz. Nagyon fontos ez a tanítás a törvény értékéről, és érdemes alaposan megfontolnunk, nehogy tévedésbe essünk és helytelen lépéseket tegyünk. Jót tesz nekünk, ha megkérdezzük magunktól, vajon még mindig abban az időszakban élünk-e, amikor szükségünk van a Törvényre, vagy már kellően tudatára ébredtünk, hogy megkaptuk annak kegyelmét, hogy Isten gyermekeivé váljunk, hogy szeretetben éljünk. Hogyan élek? Félelemben attól, hogy ha ezt nem teszem meg, akkor a pokolra jutok? Vagy reményben, a Jézus Krisztusban való megváltás ingyenességének örömében élek? Jó ez a kérdés. És a második is: megvetem-e a parancsolatokat? Nem. Megtartom őket, de nem abszolút értékként, mert tudom, hogy Jézus Krisztus az, aki megigazulást ad nekem. Fordította: Tőzsér Endre SPFotó: Vatican News A Törvény pedagógus volt, de nem a szó mai értelmében Augusztus 18-án a Szentatya ötödik katekézisét tartotta Szent Pál Galatákhoz írt leveléről, ezúttal a Törvény előkészítő, ideiglenes szerepéről elmélkedett (Gál 3,23- 25), és arra hívta hallgatóságát, hogy vizsgálják meg, vajon félelemben élnek-e még, vagy már a Krisztus által hozott szabadságban. Ferenc pápa teljes katekézisének fordítását itt olvashatják. Ferenc pápa köszönőlevele Erdő Péter bíborosnak Ferenc pápa az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye érsekének, Erdő Péter bíborosnak címzett levelében köszönetét fejezte ki az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szervezéséért - tájékoztat az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Titkársága. A Szentatya olasz nyelvű levelének magyar fordítását teljes terjedelmében közreadjuk. Tisztelendő testvéremnek, Erdő Péter bíboros, Esztergom-budapesti érseknek! Apostoli utamról visszatérve szívemben őrzöm azokat a nagy pillanatokat, amelyeket Isten népével együtt éltem meg, akik imádságban egybegyűltek a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus lezárására. Köszönetemet szeretném kifejezni Önnek mindazért a munkáért, amelyet Főegyházmegyéjében folytattak ennek a kongresszusnak az előkészítése során. Sokak rejtett és csendes együttműködése - püspököké, papoké és lelkipásztori munkatársaké - lehetővé tette mindenki számára, hogy megújítsa lelkét az Eucharisztia színe előtt, amely a szeretet és a hit forrása. Köszönöm azt az előrelátást is, amellyel jó megoldásokat javasolt azokra a problémákra és kihívásokra, amelyek az esemény kapcsán jelentkeztek, ahogyan az Egyház mindennapi életében is megtörténik. Imádkozom Önért és a Főegyházmegyéért. Az Úr áldjon meg titeket bőségesen, és támasszon számos, hitben elkötelezett világit, akik Jézus Krisztusról tanúságot akarnak tenni és meg akarják élni a nyolc boldogságot.. Üdvözlöm a Főegyházmegye papjait, szerzeteseit és szerzetesnőit. Áldjon meg az Úr mindannyiótokat a papi és a szerzetesi hivatások bőségével! Áldja meg Önt Jézus, és oltalmazza a Szent Szűz! Testvéri szeretettel, Róma, Lateráni Szent János, 2021. szeptember 18. Ferenc Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Titkársága Október a rózsafüzér hónapja, október 7. pedig a Rózsafüzér Királynője (Regina Rosarii), az „Olvasás Boldogasszony" emléknapja. Egyed Bernadett Rita OP A rózsafüzérről mindenkinek című kötete, mely az Új Emberkiadványok című sorozatban jelent meg, segít bennünket abban, hogy közelebb kerülhessünk e „kitűnő, az örök élet elnyerésére alkalmas " imádsághoz. Mi jut eszünkbe, ha meghalljuk a „rózsafüzér" szót? A válaszok között általában ezek szerepelnek: imádság, nagymamám, október, öregasszonyok, Szűz Mária, unalom, kapcsolat, ismétlődés, lánc, egyszerűség. Egy foglalkozás alkalmával ezt a választ kaptam: „A rózsafüzér egy kemény, férfias imádság." Valóban, az imádság sokszor nem könnyű és édes szórakozás, hanem harc. A mai világunkban egyre jobban az. Küzdelem magunkkal, kényelmünkkel, hogy leüljünk, vagy nekiálljunk egyáltalán imádkozni. Harc a lustaságunkkal, a kritikáinkkal szemben, az idővel, a „most nem érek rá" kibúvásainkkal. Valamint harc az Istennel. Sokszor azt gondoljuk: „úgysem segít, nem lesz belőle semmi, minek". Mert mindent most, azonnal és könnyen akarunk. S ha már megvan, tovább akarunk lépni, és sokszor nem tudunk örülni az elért eredményeknek. Mert új dolgok érdekelnek, mást akarunk megszerezni, bekebelezni. Viszont, ha belegondolunk, nem inkább azok a tartós élmények, tapasztalatok, amikért meg kellett küzdeni, netán szenvedni? Később nem azokra emlékszünk jobban, szívesebben? A rózsafüzér kemény munka abban az értelemben is, hogy kitartásra nevel. Bizony sokszor valóban monotonná tud válni az ima, és mégis ki kell benne tartanunk. Kitartunk, mert másnak talán segíthetünk vele, Jézus elé vihetjük az ügyét. Igen, a rózsafüzér imádság kitartásra ösztönöz, fegyelemre és összpontosításra tanít. Megtanít arra, hogy figyeljek a másik emberre, a saját magam jelzéseire, de főként Márián keresztül figyeljek Jézus Krisztusra, aki az egyedüli utunk az Atyához. A rózsafüzér elvezet minket Istenhez, ha hagyjuk, hogy kézen fogjon bennünket a Boldogságos Szűz. Ő megtanít bennünket az igazi imádságra. A szemlélődés kiváltságos ösvénye Megjelent A rózsafüzérről mindenkinek című kötet Olyan, mintha a Szűzanyához iratkoznánk be az imádság iskolájába. Sokszor előítéletek mozgatnak bennünket. Réginek, elavultnak tartjuk ezt az imaformát, templomot bújó öregasszonyokhoz kötjük. Ma már ez le- , kijárt lemez, unalmas, inkább relcinai Szent Pio (1887-1968) valami olyan kell, ami feldob, atyáról azt írta egyik lelki élénkít. De a rózsafüzér ama gyermeke, hogy a szent akárga egyszerűségében több ima hatvanszor elmondta naponta módot egyesít magában. Azok a szentolvasót, és „fegyveraz emberek, akik mertéknek" nevezte azt. Kalkuttai imádkozni, használni ajándé Szent Teréz anya (1910-1997) kart, és mertek hinni abban, kezében szintén állandóan láthogy Szűz Mária és Jézus segítenek, számtalan kisebbnagyobb csodában részesültek, s többen szentként haltak meg. Nagyon sok, ma már szentként tisztelt ember kedves imádsága volt a rózsafüzér. A híres kapucinus hajó volt ez az eszköz, mindennap elimádkozta a rózsafüzért. A különböző korszakok pápái buzdították a híveket a rózsafüzér imára. XI. Piusz pápa egyik körlevelében ezt írta róla: „kitűnő, az örök élet elnyerésére alkalmas imádság." (Egyed Bernadett Rita A rózsafüzérről mindenkinek című kötete megvásárolható az Új Ember könyvesboltban (Budapest, V. kerület, Ferenciek tere 7-8. Nyitvatartás: hétfő, kedd, csütörtök, péntek 9-17 óráig, szerda 10-18 óráig) vagy rendelhető meg az Új Ember online könyváruházban.) (B) \ RO/SMIV» KKOl MIM»» \kl\l k