Új Ember, 2021 (77. évfolyam, 1-52. szám)

2021-10-10 / 41. szám

2 tisímíe^Egyház 2021. október 10 Testvéreim, jó napot kívá­nok! Szent Pál, aki odavolt Jézus Krisztusért, és aki jól értette, mi az üdvösség, azt tanította, hogy az „ígéret gyermekei" (Gál 4,28) - vagyis mi, mind­annyian, akik Jézus Krisztus által megigazultunk - nem a Törvény kényszere alatt él­nek, hanem az evangélium szabadságában való, felelős­ségteljes életmódra kaptak meghívást. A Törvény azon­ban létezik. De más módon lé­tezik: maga a Törvény, a tíz­­parancsolat létezik, de más módon, mert önmagában nem tud megigazulást adni, miu­tán eljött az Úr Jézus. Ezért a mai katekézisben ezt szeret­ném elmagyarázni. Feltesszük a kérdést: mi a szerepe a Gala­tákhoz írt levél szerint a Tör­vénynek? Az imént hallott szakaszban (Gál 3,23-25) Pál azt mondja, hogy a Törvény olyan volt, mint egy pedagó­gus. Gyönyörű ez a kép, a pe­dagógus képe, melyről a múltkori kihallgatáson beszél­tünk. Megérdemli, hogy he­lyesen értsük. Az apostol mintegy azt su­gallja a keresztényeknek, hogy osszák ketté az üdvtör­ténetet és személyes élettörté­netüket is. Két szakasz van, mielőtt hívővé lettünk Krisz­tus Jézusban, a második pedig a hit elnyerése utáni szakasz. A középpontban Jézus halálá­nak és feltámadásának esemé­nye áll, amelyet Pál azért hir­detett, hogy hitet ébresszen Is­ten Fiában, az üdvösség forrá­sában, hogy Krisztus Jézusban megigazuljunk. A Krisztus Jézusba vetett hit ingyenessége által igazu­lunk meg. Ezért a Krisztusban való hitre jutástól kezdve van egy „előtt" és „után" a Tör­vény vonatkozásában, mert a Törvény létezik, a parancsola­tok léteznek, de van egy Jézus eljövetele előtti és egy azt kö­vető magatartásforma. A korábbi szakaszt az hatá­rozta meg, hogy „a törvény alatt" álltunk. Aki pedig a Tör­vény útján járt, az üdvözült, megigazult; a rákövetkező - Jézus eljövetele utáni - sza­kaszt viszont a Szentlelket kö­vetve kell élni (vö. Gál 5,25). Ez az első alkalom, hogy Pál ezt a kifejezést használja: „a Törvény alatt" van. A kifejezés jelentésében a rabszolgákra jellemző negatív szolgaság gondolata rejtőzik: „alávetett­nek lenni". Az apostol ezt egy­értelművé is teszi: azt mondja, hogy amikor valaki „a Tör­vény alatt van", az olyan, mintha „szemmel tartanák" és „bezárnák", mintha egyfajta előzetes őrizetben lenne. Ez az időszak, mondja Szent Pál, hosszú ideig tartott - Mózestől Jézus eljöveteléig -, és mind­addig tart, amíg az ember bűnben él. A Törvény és a bűn kap­csolatát az apostol szisztema­­tikusabban elmagyarázza a Rómaiakhoz írt levelében, ame­lyet a Galata-levél után néhány évvel írt. Röviden: a Törvény a törvényszegés felismerésé­hez vezet, és tudatosítja az emberben saját bűnét: „Ezt tetted, ezért a Törvény - a tíz­­parancsolat - azt mondja: bűnben vagy!" Sőt, ahogyan azt az általános tapasztalat ta­nítja, a parancs végeredmény­ben ösztönöz is törvénysze­gésre. Ezt írja a Rómaiakhoz írt levélben: „Amíg testi ember­ként éltünk, a Törvény ébresz­tette bűnös szenvedélyek mű­ködtek tagjainkban, hogy a halálnak teremtünk gyümöl­csöt. Most azonban, hogy meghaltunk annak, ami fogva tartott bennünket, felszaba­dultunk a Törvény alól" (Róm 7,5-6). Miért? Mert eljött a Jé­zus Krisztus általi megigazu­­lás. Pál így fogalmazza meg a Törvényről alkotott vélemé­nyét: „A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a Törvény" (lKor 15,56). Párbeszéd: a Törvény alatt állsz, és ott az ajtó nyitva van a bűn előtt. Ebben az összefüggésben nyeri el teljes értelmét a Tör­vény pedagógusi szerepére való utalás. A Törvény pedagógus, aki hová vezet? Jézushoz. Az ókori iskolarendszerben a pedagógusnak nem az volt a funkciója, amit ma tulajdoní­tunk neki, nevezetesen, hogy támogassa egy fiú vagy lány tanítását és nevelését. Ehelyett a pedagógus egy rabszolga volt, akinek az volt a feladata, hogy elkísérje a gazda fiát a tanítóhoz, majd hazavigye, így meg kellett védenie őt a veszélyektől, vigyáznia kellett rá, hogy ne rosszalkodjon. Fe­ladatköre inkább fegyelmi jel­legű volt. Amikor a fiú felnőt­té vált, a pedagógus felha­gyott ezzel a feladatával. A pedagógus, akire Pál utal, nem a tanító volt, hanem az, aki elkísérte a fiút az iskolába, aki felügyelte és hazakísérte. A Törvényre való ilyen ér­telmű utalás lehetővé teszi Szent Pál számára, hogy tisz­tázza a Törvény funkcióját Iz­rael történetében. A Tóra, va­gyis a Törvény Isten nagylel­kűségének megnyilvánulása volt népe iránt. Ábrahám ki­választása után a másik nagy tett a Törvény volt: az út kije­lölése az előrehaladáshoz. Nyilvánvalóan voltak korláto­zó funkciói, ugyanakkor meg­védte a népet, nevelte, fegyel­mezte, és támogatta gyengesé­gében. Különösen fontos a po­gánysággal szembeni véde­lem - sok pogány magatartás volt abban a korban! A Tóra azt mondja: „Egy az Isten, ő indított el bennünket utun­kon." Az Úr jóságos cseleke­dete! És nyilvánvalóan, mint mondtam, voltak korlátozó funkciói, ugyanakkor meg­védte a népet, nevelte, fegyel­mezte, és támogatta gyengesé­gében. Ez az oka annak, hogy az apostol ezután részleteseb­ben ír a gyermekkor időszaká­ról. Azt írja: „Amíg az örökös kiskorú, semmiben sem kü­lönbözik a rabszolgától, jólle­het mindennek ura. Gyámok és gondviselők felügyelete alatt áll, apjától meghatározott ideig, így mi is, amíg kiskorú­ak voltunk, a világ elemeinek rabszolgáiként éltünk" (Gál 4,1-3). Az apostol meggyőző­dése tehát az, hogy a Tör­vénynek nyilván van pozitív funkciója­­ pedagógusként se­gít a boldogulásban­­, de ez a funkció időben korlátozott. Időtartama nem hosszabbít­ható meg, mert az egyén éret­té válásához és a szabadság választásához kötődik. Ha valaki egyszer eljut a hitre, a Törvény előkészítő szerepe megszűnik, és át kell adnia helyét egy másik tekin­télynek. Mit jelent ez? Ha a Tör­vénynek vége, akkor vajon mondhatjuk-e: „Hiszünk Jé­zus Krisztusban, és azt te­szünk, amit akarunk"? Nem! A parancsolatok léteznek, de nem adnak megigazulást ne­künk. Aki megigazulást ad ne­künk, az Jézus Krisztus. A pa­rancsolatokat meg kell tartani, de azok nem tesznek igazzá. Jézus Krisztus ingyenessége számít! A Jézus Krisztussal va­ló találkozás ad ingyenesen megigazulást. A hit érdeme az, hogy befogadjuk Jézust. Az egyetlen érdem: a szív megnyitása. És mit kezdjünk a parancsolatokkal? Meg kell tartanunk őket, de úgy, mint segítséget a Jézus Krisztussal való találkozáshoz. Nagyon fontos ez a tanítás a törvény értékéről, és érdemes alapo­san megfontolnunk, nehogy tévedésbe essünk és helytelen lépéseket tegyünk. Jót tesz ne­künk, ha megkérdezzük ma­gunktól, vajon még mindig abban az időszakban élünk-e, amikor szükségünk van a Törvényre, vagy már kellően tudatára ébredtünk, hogy megkaptuk annak kegyelmét, hogy Isten gyermekeivé vál­junk, hogy szeretetben éljünk. Hogyan élek? Félelemben attól, hogy ha ezt nem teszem meg, akkor a pokolra jutok? Vagy reményben, a Jézus Krisztusban való megváltás ingyenességének örömében élek? Jó ez a kérdés. És a második is: megvetem-e a parancsolato­kat? Nem. Megtartom őket, de nem abszolút értékként, mert tudom, hogy Jézus Krisztus az, aki megigazulást ad nekem. Fordította: Tőzsér Endre SP­Fotó: Vatican News A Törvény pedagógus volt, de nem a szó mai értelmében Augusztus 18-án a Szentatya ötödik katekézisét tartotta Szent Pál Galatákhoz írt leveléről, ezúttal a Törvény előkészítő, ideiglenes szerepéről elmélkedett (Gál 3,23- 25), és arra hívta hallgatóságát, hogy vizsgálják meg, vajon félelemben élnek-e még, vagy már a Krisztus által hozott szabadságban. Ferenc pápa teljes katekézisének fordítását itt olvashatják. Ferenc pápa köszönőlevele Erdő Péter bíborosnak Ferenc pápa az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye érsekének, Erdő Péter bíborosnak címzett levelében köszöne­tét fejezte ki az 52. Nemzetközi Eucha­risztikus Kongresszus szervezéséért - tájékoztat az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Titkársága. A Szent­atya olasz nyelvű levelének magyar fordítását teljes terjedelmében közre­adjuk. Tisztelendő testvéremnek, Erdő Péter bíboros, Esztergom-budapesti érseknek! Apostoli utamról visszatérve szívemben őrzöm azokat a nagy pillanatokat, amelyeket Isten népével együtt éltem meg, akik imád­ságban egybegyűltek a Nemzetközi Eucha­risztikus Kongresszus lezárására. Köszönetemet szeretném kifejezni Önnek mindazért a munkáért, amelyet Főegyház­megyéjében folytattak ennek a kongresszus­nak az előkészítése során. Sokak rejtett és csendes együttműködése - püspököké, pa­poké és lelkipásztori munkatársaké - lehető­vé tette mindenki számára, hogy megújítsa lelkét az Eucharisztia színe előtt, amely a szeretet és a hit forrása. Köszönöm azt az előrelátást is, amellyel jó megoldásokat javasolt azokra a problémákra és kihívásokra, amelyek az esemény kapcsán jelentkeztek, ahogyan az Egyház mindenna­pi életében is megtörténik. Imádkozom Önért és a Főegyházmegyé­ért. Az Úr áldjon meg titeket bőségesen, és támasszon számos, hitben elkötelezett vilá­git, akik Jézus Krisztusról tanúságot akarnak tenni és meg akarják élni a nyolc boldogsá­got.. Üdvözlöm a Főegyházmegye papjait, szerzeteseit és szerzetesnőit. Áldjon meg az Úr mindannyiótokat a papi és a szerzetesi hivatások bőségével! Áldja meg Önt Jézus, és oltalmazza a Szent Szűz! Testvéri szeretettel, Róma, Lateráni Szent János, 2021. szeptember 18. Ferenc Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Titkársága Október a rózsafüzér hónapja, október 7. pedig a Rózsa­füzér Királynője (Regina Rosarii), az „Olvasás Boldog­­asszony" emléknapja. Egyed Bernadett Rita OP A rózsa­füzérről mindenkinek című kötete, mely az Új Ember­kiadványok című sorozatban jelent meg, segít bennünket abban, hogy közelebb kerülhessünk e „kitűnő, az örök élet elnyerésére alkalmas " imádsághoz. Mi jut eszünkbe, ha meg­halljuk a „rózsafüzér" szót? A válaszok között általában ezek szerepelnek: imádság, nagymamám, október, öreg­asszonyok, Szűz Mária, una­lom, kapcsolat, ismétlődés, lánc, egyszerűség. Egy foglal­kozás alkalmával ezt a választ kaptam: „A rózsafüzér egy kemény, férfias imádság." Va­lóban, az imádság sokszor nem könnyű és édes szórako­zás, hanem harc. A mai vilá­gunkban egyre jobban az. Küzdelem magunkkal, ké­nyelmünkkel, hogy leüljünk, vagy nekiálljunk egyáltalán imádkozni. Harc a lustasá­gunkkal, a kritikáinkkal szem­ben, az idővel, a „most nem érek rá" kibúvásainkkal. Va­lamint harc az Istennel. Sok­szor azt gondoljuk: „úgysem segít, nem lesz belőle semmi, minek". Mert mindent most, azonnal és könnyen akarunk. S ha már megvan, tovább akarunk lépni, és sokszor nem tudunk örülni az elért eredményeknek. Mert új dol­gok érdekelnek, mást aka­runk megszerezni, bekebelez­ni. Viszont, ha belegondo­lunk, nem inkább azok a tar­tós élmények, tapasztalatok, amikért meg kellett küzdeni, netán szenvedni? Később nem azokra emlékszünk job­ban, szívesebben? A rózsafüzér kemény mun­ka abban az értelemben is, hogy kitartásra nevel. Bizony sokszor valóban monotonná tud válni az ima, és mégis ki kell benne tartanunk. Kitar­tunk, mert másnak talán segít­hetünk vele, Jézus elé vihetjük az ügyét. Igen, a rózsafüzér imádság kitartásra ösztönöz, fegyelemre és összpontosítás­ra tanít. Megtanít arra, hogy figyeljek a másik emberre, a saját magam jelzéseire, de fő­ként Márián keresztül figyel­jek Jézus Krisztusra, aki az egyedüli utunk az Atyához. A rózsafüzér elvezet min­ket Istenhez, ha hagyjuk, hogy kézen fogjon bennünket a Bol­­dogságos Szűz. Ő megtanít bennünket az igazi imádságra. A szemlélődés kiváltságos ösvénye Megjelent A rózsafüzérről mindenkinek című kötet Olyan, mintha a Szűzanyához irat­koznánk be az imádság iskolájá­ba. Sokszor előíté­letek mozgatnak bennünket. Régi­nek, elavultnak tartjuk ezt az ima­formát, templo­mot bújó öregas­­­szonyokhoz köt­jük. Ma már ez le- , ki­járt lemez, unalmas, inkább relcinai Szent Pio (1887-1968) valami olyan kell, ami feldob, atyáról azt írta egyik lelki élénkít. De a rózsafüzér a­ma­ gyermeke, hogy a szent akár­ga egyszerűségében több ima­ hatvanszor elmondta naponta módot egyesít magában. Azok a szentolvasót, és „fegyver­­az emberek, akik merték­nek" nevezte azt. Kalkuttai imádkozni, használni ajándé­ Szent Teréz anya (1910-1997) kart, és mertek hinni abban, kezében szintén állandóan lát­hogy Szűz Mária és Jézus segítenek, számtalan kisebb­­nagyobb csodá­ban részesültek, s többen szentként haltak meg. Na­gyon sok, ma már szentként tisztelt ember kedves imádsága volt a rózsafüzér. A hí­res kapucinus hajó volt ez az eszköz, min­dennap elimádkozta a rózsa­füzért. A különböző korszakok pápái buzdították a híveket a rózsafüzér imára. XI. Piusz pápa egyik körlevelében ezt írta róla: „kitűnő, az örök élet elnyerésére alkalmas imád­ság." (Egyed Bernadett Rita A ró­zsafüzérről mindenkinek című kötete megvásárolható az Új Em­ber könyvesboltban (Budapest, V. kerület, Ferenciek tere 7-8. Nyit­­vatartás: hétfő, kedd, csütörtök, péntek 9-17 óráig, szerda 10-18 óráig) vagy rendelhető meg az Új Ember online könyváruházban.) (B) \ RO/­S­M­I­V» KKOl MIM»» \kl\l k

Next