Új Európa, 1969 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
VÁRADY IMRE: Thomas von Bogyay: „Grundzüge der Geschichte Ungarns“. — Wissenschaftliche Buchgesellschaft, Darmstadt, 1967, 202 old., 4 térkép, — DM 11.80. Amikor a külföldre szakadt magyar végigolvassa és leteszi Bogyay Tamás könyvét, önkéntelenül felsóhajt, miért nem jelenhetett meg ez a munka Magyarországon, vagy miért nem jelenhetik meg külföldön magyar nyelven? Hisz már idekint is egész magyar generáció nőtt fel, amely a magyar történelemről nem tanulhatott és ha a szülők fáradsága folytán tanult is, az vajmi kevés lehet és valószínűleg nem tudományosan megalapozott. De ettől eltekintve Bogyay Tamás munkája elsőrangú érték és merőben új, mert évtizedek óta ez az első, illetve egyetlen olyan magyar történet, amely már a legújabb kutatások eredményeire támaszkodik. Bibliográfiája ezenkívül felöleli idegen szerzők műveit is, de nemcsak regisztrálja az új „leleteket”, hanem véleményt is mond róluk, állást foglal a különböző és igen gyakran ellentétes felfogások mellett vagy ellen. Véleményem szerint az is nagy értéke a műnek, hogy a szerző nem tagadja a maga világnézetét, amely őszintén és megindokoltan keresztény és humanisztikus világnézet. És ha valaki e szavakra lemondóan legyintene, hogy úgy látszik konzervatív történész munkájáról van szó, akkor alaposan téved. Mert Bogyay könyvének végigolvasása meggyőz arról, hogy ez a keresztény-humanisztikus világnézet minden haladó gondolkodás, és a jövő egészséges építésének a legbiztosabb alapja. Teljesen újszerű Bogyay művében a magyar történelem periodizálása. Az anyagot 24 fejezetre osztja, a felosztás azonban nem önkényes, mert a részletek szoros egységben, minden hézag és erőltetett egymásba fűzés nélkül sorakoznak fel. Kitűnő módszer, hogy a fejezetcímek rendkívül találóan mutatják az egyes időszakok leglényegesebb jellemvonását. E lényeges vonást azonban a szerző sohasem ragadja ki erőltetett módon az egészből, az uralkodó vonás nem elszigetelten jelenik meg, mert összeszövődik a közösségi lét sok más szálával. Így azután a kor társadalmi, közigazgatási, kereskedelmi, ipari, kulturális és katonai képe kellő megvilágításban áll össze. Új munkarendszernek nevezhetjük Bogyay eljárását, amelynek újszerűsége az összes életjelenségek lehető együttlátása. Látásmódját és módszerét tökéletessé teszi, hogy fontos szerepet juttat a külpolitikai háttérnek, figyelme kiterjed a szomszédokhoz való viszonyra és nem mulasztja el az idegen hatások feltárását. A könyvnek a magyarság eredetéről és néppé alakulásáról írt második fejezete különösen értékes manapság, amikor a szamír-magyar rokonság elmélete divatba jött. A honfoglalással foglalkozó rész a finn-ugor rokonságot bizonyítja. Kifejti Bogyay, hogy a kalandozások célja nem pusztán zsákmányszerzés volt, hanem politikai célokat is szolgáltak. Különösen fontos ez a felismerés és ennek kifejtése, minthogy Bogyay könyve német nyelven íródott, tehát a külföld tájékoztatását célozza. Érdekes a VI. fejezetben kifejtett magyarázat, hogy hazánkba miért nem talált utat a nyugati hűbériség, és hogy a nálunk kialakult hűbéri rendszer miért nem vett a külföldivel azonos formákat. Nemcsak új megvilágításban, de új adatokkal is tárgyalja az orthodox szerzetesség magyarországi szerepét a XXXIII. században. Sokak, főleg a nem szakemberek számára meglepetésként hat, hogy Bogyay kifejti: a székelyek török eredetű törzs, amely a magyarságba már a honfoglalás előtt beolvadt, de a lovasnomád népeknél általános jogszokás szerint megtarthatta etnikai egységét, sőt igen komoly kiváltságokat élvezett. Hiba volna elhallgatni, hogy Bogyay művének különleges értéket ad a történetírás szeretete. Jellemző rá nemcsak a téma iránti odaadás, hanem az aprólékos műgond, amely már szinte a „somma perfezione” magaslatain jelentkezik. A szabatos stílus, valamint a világosság írói erénye mellett Bogyay vitathatatlan sajátja a történész bölcs mérséklete és az ítéletmondás elfogulatlansága. Történész, aki nem riad vissza attól, hogy a tények láttán véleménye is legyen. Nincs könnyű dolga a bírálónak, ha a „Grundzüge” hiányosságait keresi. Mert bár kifogásolható a hitújítás és az ellenreformáció részletesebb és alaposabb megtárgyalása, vagy az, hogy a humanizmus értékelése elmarad. De ez menthető a mű szűkreszabott terjedelmével, sőt szinte csodálatos, hogy amikor szinte zsugorian kellett bánnia a terjedelemmel, mennyire meg tudta tartani az arányosságot. Mindazonáltal szükséges lett volna, ha a könyv mintegy húsz oldallal hosszabb és a szerző behatóbban foglalkozhatott volna a dualizmus korával, valamint a napjainkig terjedő eseményekkel. Befejezésül mégegyszer a kezdet: kár, hogy ez a könyv nem jelent meg magyarul, de talán megvigasztal bennünket az ősi szólásmondás: Ami késik, nem múlik! A történetírás szeretete — Bogyay Tamás új magyar története — 22 „Történelem kitűnő“ Ezzel a címmel jelent meg dr. Értavy Baráth Kata könyve, amely a magyar forradalomról szól. Előszót Tollas Tibor írt, a könyvet Marosán Gyula és Vady József rajzai illusztrálják. Ára egész vászon kötésben 3,60 dollár. A könyv ebben az évben angol és török nyelven is megjelenik. (Megrendelhető: dr. Értavy Baráth Kata, 20 Villa Moraine, Buffalo, N.Y. 14225, USA.)