Új Forrás, 1984 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1984-06-01 / 3. szám - Mezey László Miklós: A pozsonyi Műhely ötször (kritika)
szerkesztők, a kiadók, s ezzel évszázados követelményeket hagynak figyelmen kívül: már 1573-ban rendelet szabályozta, hogy minden nyomtatványon fel kell tüntetni a szerzőt, a nyomdász, illetve a nyomda nevét, a nyomtatás helyét és idejét. Ez a követelmény napjainkban sem évült el. Nem volna érdektelen a kiadó, a felelős kiadó és a példányszám jelzése sem, mivel az esetek többségében ezekre is csak következtetni lehet. Terjedelmi kötöttségek miatt nem térhettünk ki részletesen a kiadványok tartalmának és színvonalának elemzésére. Csak annyit jegyzünk meg summázatként, hogy ezeket a könyveket a jó szándékú lokálpatriotizmus hívta életre, vagy spontánul vagy évfordulóhoz kötötten, megjelenésüket szorgos kutatómunka előzte meg. A fentebb említett hiányosságaik ellenére is fontosak ezek a kiadványok mert a megye múltjának, életének egy-egy szeletével foglalkoznak. Tehát önismeretünket gazdagítják. Egyetértünk Péter Lászlóval abban, hogy „Nincs érdektelen helyismereti kiadvány, legfeljebb az értéke nem áll arányban a ráfordított munkával, pénzzel [. . .] egy átlagos verseskötetnél többet ér egy átlagos helyismereti mű. Mert ez utóbb legalább forrásként hasznossá válik.” (Könyvkiadás, helyismereti gyűjtemények és kutatómunka a könyvtárban. In: Baranyai Művelődés, 1982. 3. sz. 56. 1.) TAPOLCAINÉ SÁRAY SZABÓ ÉVA A pozsonyi Műhely—ötször 1978 óta ötödik alkalommal bocsátja közre a pozsonyi Madách Kiadó évente megjelenő szemelvénygyűjteményét, a Műhelyt — ez idén a ’83-as füzetet. Ajánló sorait olvasva azonban a sorozat korábbi jellegének módosulását észleljük. Az első négy szám alcíme szerint „Szemelvények a Madách Könyvkiadó könyvterméséből, valamint a csehszlovákiai magyar kulturális sajtóból” volt. A ’83-as füzet viszont már „Szemelvények a csehszlovákiai magyar írók legújabb műveiből” megjelölést viseli. Az alcímek jelezte funkcióváltozás, de még inkább az öt kötet első rápillantásra is gazdag anyaga arra késztet, hogy számvetést végezzünk: hogyan tölti be vállalt feladatát a Műhely a szlovákiai és a hazai magyar olvasók körében? Keresztmetszetét nyújtjae egy-egy esztendő nemzetiségi irodalma termésének? Az első négy kötet hátsó borítóin található ajánló szövegek mint kedvcsináló olvasmányt kínálják a Műhelyt, a megjelent regények, verses kötetek, novellagyűjtemények kézbe vételére ösztönöznek — szándékuk szerint. Ezért valódi feladatkörét úgy jelölhetnénk meg hazai fogalmaink segítségével, hogy átmenet a havonta megjelenő szemléző Látóhatár, a kiadói ajánló programfüzetek, valamint a könyvheti antológiák (Korkép, Szép versek, Rivalda) között. Az 1983-as füzet szakít ezzel a szándékkal és új szerepkört vállal magára, megismertet a most készülő alkotásokkal. Tehát nem a kiadóvállalat műhelyébe, hanem a sokkal izgalmasabb egyszemélyes alkotói műhelyekbe enged bepillantást az olvasóközönség számára. Ez a funkcióváltozás — véleményem szerint — teljességgel indokolt. A könyveket rendszeresen forgató ember, a szlovákiai magyar irodalom eredményeit nyomon követő olvasó ugyanis évről évre meglehetős biztonsággal át tudja tekinteni a Madách Kiadó könyvtermését, amely évi félszáz kötet körül mozog, s amelyből — a legnagyobb figyelemre számot tartó — nemzetiségi szépirodalom átlagosan két tucatnyi címmel szerepel. S az egyetlen irodalmi természetű folyóirat, az Irodalmi Szemle évi tíz száma sem jelent felmérhetetlen publikáció-özönt. Most már azonban lássuk, mit végzett az idén megújult Műhely az öt év alatt. A legszembetűnőbb, hogy a sorból hiányzik az 1981-es jelzésű kötet. A másik észrevétlen nem maradó jelenség, hogy az első két esztendő műhelyei meglehetősen vaskosak voltak, majd az 1980-as terjedelme a korábbiaknak egyharmadára zsugorodott, s azóta nagyjából hasonlóan vékonyka formában lát napvilágot. A terjedelem csökkenését az alábbi táblázat hivatott ábrázolni: #1