Új Hang, 1954 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1954 / 1. szám - Pál József: Új esztendő reggelén
ÚJESZTENDŐ REGGELÉN Könyvtárat avattunk még az este, majd átbeszéltük az éjszakát s januárban vágtatunk most meg, cseneg a csengő lovunk nyakán. Szaporáz a csengő, vágtat a ló. Elhagytuk évünk, a tavalyit, mögöttünk van, ott lent a völgyben tűnik el az utunk hajlatain. Hajnali friss szélben fönt a nyergen fenyőfák között már a szekér, kedvünk nézni a nap is feljött, szeme sugara a vállamra ér. Társam zsebében bütykös kotyog, meghúzta jól, hát énekel. Nekem a táj új arca elég, hogy vele daloljak félrészegen. De nem is dalolok, kurjantgatok! s vigye szerte a szél hangosan: Boldog új évet mindenkinek, kinek életünkhöz ma köze van! Elsőben azoknak, kik meglátták, hogy tervünk szoros és mérlege billen olykor s új tervezésük már fényesebb úton visz felfele. S boldogabb új évet a munkásnak! parasztnak! s néktek, hü katonák! — magamnak meg, hogy tovább hordjam népem szép örömét és bánatát. PÁL JÓZSEF