Holnap, 1991 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 11. szám - ZENE - Hegyi Imre: Igazi parasztpolitikus volt : (Emlékeim Kovács Imréről)

HOLNAP IGAZI PARASZTPOLITIKUS VOLT — Emlékeim Kovács Imréről — A népi írók köréből személyesen vele ismerkedtem meg legkorábban. Egy Hangya - tisztviselő kollégám, aki évfolyam­­társa volt az egyetemen, mutatott be neki 1939 júniusában a Central kávéházban. Utána a Szabad Szónál többször találkoz­tunk. Szövetkezeti cikkeim, amelyeket Árpád Géza néven ír­tam, az ő és Szabó Pál főszerkesztő segítségével jelentek meg. 1939 augusztusában levelet kaptam tőle, amelyben örömmel üdvözöl a Nemzeti Parasztpárt tagjainak sorában. A küldött pártprogramot Dél-Borsodban terjesztettem. Ősszel a Belvá­rosban találkoztunk. A németek és a szovjetek ekkor már le­rohanták Lengyelországot. Mi is belekeveredünk a II. világháborúba, mondotta. Érdeklődésemre elmondta, hogy most az Andrássyakat tanulmányozza és Franciaországba ké­szül. Valahogy kifutott a számon: külügyminiszternek ké­szülsz? Mosolygott. 1946-47-ben a béketárgyalások idején visszagondoltam erre a beszélgetésünkre és úgy gondoltam, Kovács Imre jól képviselte volna ügyünket, nemzeti érdekein­ket. Máskor egy kisvendéglőben „Pünkösd Tiszaladányban" című, a Szabad Szóban megjelent írásáról beszélgettünk. A ti­­szaladányi fűzfakosarasoknak és hasutasoknak a házigazdája, Gombás Ferenc keres piacot. Egy géplakatos inas édesanyja elpanaszolta neki, hogy fiának mindennap 4 fülér kövezetvá­mot kell fizetnie Tokajban. Elszomorító volt Béres Ferenc ti­zenkét gyerekes cselédember kálváriája. 27 évet szolgált gróf Szirmay Ottó nagyhomokosi birtokán. Felmondtak neki, mert sok gyereke van. Özv. Gróf Pálfy Sándorné, Szirmay leánya sem nyugdíjat, sem kegydíjat nem adott neki. Elmondtam, hogy a szülőfalumban a kántortanító egy cselédembernek kért kegy­díjat az egri székeskáptalantól, de nem kapott. Egy találkozá­sunk a Cserépfalvi kiadónál volt, ahol Imre szaklektorként dolgozott. Bemutatott Cserépfalvi Imrének, mindjárt tisztáztuk, hogy földiek vagyunk. Ő Cserépfaluban született — a köny­vében Cserépfalvának írja —. Ő adta ki Szabó Zoltán „A tardi helyzet" c. nagysikerű művét is, így Bogács után Tard is szó­­ba került. A beszélgetés során felelevenítették Kovács Imre „A néma forradalom” című híres munkájának kiadásait, a per anyagát és szó volt arról, hogy írók és művészek Kovács Imre mellett kiálló levelét Matolcsy Mátyás olvasta fel a Parlament­ben. A háború alatt katonáskodásom idején a szabadságomat főleg Pesten töltöttem, a Szabad Szóhoz belátogattam, így kap­tam mindig valami muníciót és feltöltődést. Mint frontot járt katona, aki olvasta Kovács Imre „Szovjet-Oroszország agrár­­politikája” c. munkáját, elmondtam, hogy a könyvében szere­pelt Cicin és Darvazsin professzorok fényképét láttam egy laboratóriumban. Mintakolhozokat pedig Proszkurov környé­kén találtam. Szóba került a földreform ügye is. A pontosság kedvéért az 1940-ben megjelent „A paraszt életforma csődje" című könyvéből idézek: „Nálunk nincs más kiút, mint azonnali radikális földreform. A nehézségeket radikálisan kell megol­dani... Szerintem ugyanis a kitagadott nincstelen milliók és pár hold földdel rendelkező mezőgazdasági munkások pártja kell, hogy legyen a Parasztpárt... Hárommillió agrárproletár meg­szervezésével olyan súlyt lehetne adni az új földreform gon­dolatának, ami kikényszerítené a döntést.” Elújságoltam neki, hogy a népi írók műveit ismerő katonacimboráim „A paraszt életforma csődje” című könyvét olvasva azt javasolták, hogy ahogy Gyomáról írtál, azt minden parasztságból származó ér­telmiséginek el kellene végezni a szülőfalujában. Szó volt Eck­hardt Tiborról is, akit a 30-as évek közepén Dél-Borsodban az idős parasztok közül sokan olyannak tartottak, mint Mátyás király volt. Kovács Imre sajnálkozva mondta, hogy Eckhardt Tibor nem mert a változást követelők élére állni. Az 50 évvel ezelőtti beszélgetésnek van mára szóló üzenete is. Ezért ismét a könyvből idézek: „1848-ban sok minden más mellett a földesúri gazdasági rendszer csődje hozta meg a job­bágyfelszabadítást, most a feudális agrármunkarendszer csődje fogja kikényszeríteni a mezőgazdasági szociálpolitikus reformokat és a paraszt életforma csődje a társadalmi reformokat.” Másutt arról ír, hogy a parasztok közül többen úgy látják, hogy modern­izálni kellett volna a termelést és rendezni a gép és az ember viszonyát a mezőgazdaságban is, főleg pedig egészen másként kellett volna berendezni az életüket. Erdei Ferenc és Kovács Imre 1937 őszén hasznosan együttműködtek a Márciusi Frontban. Er­deinek 1938-ban jelent meg a „Parasztok” c. munkája, amelynek befejező soraiban iyeneket olvashatunk: „Tagadom a parasztsor­sot, de hiszek az emberben, aki paraszt... nem szabad parasztnak maradni... a vitágot tagadtam, amely úr és paraszt, s embernek törekedtem, aki túl van ezeken.” A Csallóközben lévő Galántán jelent meg a Hanza Újság, amelyben nagy érdeklődéssel olvastuk, hogy a parasztság körében sokan tiltakoznak a paraszt megneve­zés ellen. Mi ezekben a megnyivánulásokban a paraszti polgá­rosodás gondolatait láttuk. 1945 februárjában a Nemzeti Parasztpárt Andrássy út 25. sz. alatti székházában találkoztunk. Kovács Imre kopaszra nyírt feje arról tanúskodott, hogy a gödöllői fogolytáborból szökhetett meg. Nem szívesen beszélt „fogságáról”. Aláírta a kétnyelvű igazolvá­nyomat és jó munkát kívánt 1945-ben többször hívtam Borsod- Gömörbe, de nem jött. A Sajó és a Bánpatak völgyében lévő községekben a Czövek, Szerb­ és a Szabón családok köréből ke­rültek ki a hívei. 1946-ban a Parasztpárt emlékezetes őszi nagy­választmánya előtt meglátogatott. A nagyválasztmányi tagok felől érdeklődött Megnyugtattam, hogy híveit is köztük találja Saj­nálhatod, hogy nem jártál megyénkben, mert megismertek volna. Utána már alig találkoztunk. 1947-ben Baloghpáterrel egy pártban volt Megyebeli hívei nem követték. 1972. szeptember 22-én Budapesten a Kossuth klubban Darvas József vezetésével megvitatták Tóth István: „A Nemzeti Parasztpárt története 1944-48." c. könyvét. Darvas József a vita során mondotta, hogy Ti nem is tudjátok, milyen forra­dalmár volt Kovács Imre. Akik közelebbről ismertük, igazoltuk azt. Több alkalommal műveinek kiadása mellett kardoskod­tunk. A 80-as évek második felében a „Tanítványok” című játékfilmben az ő szerepét játszó színész kicsit eltért az általunk ismert Kovács Imrétől. A jelen írásomban közölt könyvein kí­vül a Cserépfalvinál jelent meg „A kivándorlás", a „Kolontó" c. regénye, továbbá a ,Magyar feudalizmus és magyar paraszt­ság", valamint „Az elsüllyedt ország" című tanulmánya. Egy előadáson pozitívan hallottam értékelni a délamerikai or­szágokban folytatott agrárszakértői tevékenységét. Gyenes Antaltól és Huszár Tibortól, akik az Egyesült Államokban találkoztak vele, hallottam: „ebből az országból már nem mennék el, de erre a Ma­gyarországra még nem jövök vissza.” Nagy Ferenc volt miniszter­­elnök könyvét olvasva szomorúan állapítom meg, hogy hosszabb és tartalmasabb értékelő véleményt nem közölt róla. S.Szabó Ferenc, a Kovács Imre Társaság elnöke Erdei Ferenc 80. születésnapi év­fordulóján rendezett tudományos ülésen azt mondotta, hogy a Veres Péter Társaságnak, a Kovács Imre Társaságnak, a Németh László Társaságnak és az Erdei Ferenc Társaságnak együtt kell működnie a népi irodalom és a Nemzeti Parasztpárt kiválóságainak megis­mertetésén és méltó elismertetésén. HEGYI IMRE 31

Next