Új Holnap, 2005 (50. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 1. szám - GALÉRIA - Lengyel László: Apó : In memoriam Seres János (1920-2004)
galéria Lengyel László Apó In memóriám Seres János (1920—2004) Apó temetésére indultunk a havas decemberi napon a Herman Ottó Múzeum épületéből. Hárman, volt Seres-tanítványok, egy kocsiban. A hámori temető felé menet fölidéztük ismerkedésünk néhány alaptörténetét a mesterrel. Mindenki mondott egy-egy idézetet Seres János korrektúráiból. Az eredmény leírhatatlan volt, a röhögés a könnyezés stádiumáig fajult. Ennek ellenére nem éreztük úgy, hogy viselkedésünk illetlen, a gyász engedte határokon túli lett volna. A féktelen röhögésnek egy fékezés vetett véget a havas úton. „Mindenkit így menjenek temetni” — szólalt meg egyikünk. S valóban ebben a vidám, könnyes szeretetben éreztük igazán, miért is volt fontos számunkra Seres apó, mert így hívták tanítványai. Seres János akkortájt, amikor a tanítványi lettünk, ötvenes évei elején járt, mégis mindenki Apónak hívta. Igazán ma sem tudom, ki nevezte őt így először. Mi már így kaptuk az előttünk járó végzett évfolyamtól, az egri, akkor (1973) még Ho Si Minh főiskolán szakmai szempontból nagy ideálképnek számító Seres-osztálytól (néhány név: Selmeczi György, Wieszt József, Kárpáti László, Szóda Klára, Goda Gertrud). A már végzettek nevei azért váltak ismertté számunkra, mert ott lógtak a tanszéki folyosó falán munkáik. Rajzok, festmények, rézkarcok, metszetek, csupa iskolai munka, de bizony tiszteletet parancsoló minőségi darabok, sőt sokszor önálló invenciót is sugárzó művek. Sütött belőlük a tehetség, és a jó munkák mennyisége is szerénységre intett minden új hallgatót. Nos, ez volt számunkra a nap mint nap látható minta. Nem annyira osztályok voltak az övéi, inkább olyan évfolyamok, amelyek a kétszakos képzés ellenére elsősorban rajzosok voltak, és nem biológusok, geográfusok vagy matematikusok. Ez volt az a szak és tanszék, ahol igen erős szellemi kohézió alakult ki. Ezt főként a tanárok személyisége, munkastílusa, mentalitása generálta. Ez volt a TANSZÉK. S ebben Seres Jánosnak jelentős szerepe volt. Ma több diplomával a zsebünkben is így látjuk ezt többen is a volt egri rajz szakosok közül. Valódi iskola volt. Hiába végezték el sokan közülünk még az egri után a Képzőművészeti, az Iparművészeti, és a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, vagy különféle bölcsész szakokat, nekünk a szellemi arccal, karakterrel bíró mesterek ott az egri tanszéken adattak meg. Az, ami a miskolciak számára valószínűleg csak egy száraz életrajzi adatnak tűnik Seres János életében - főiskolai tanár Egerben 1968 és 1980 között -, az meghatározó tanulóidő volt 12 évfolyamnak azon a bizonyos tanszéken. Ez legalább 350, nagyrészt vizuális neveléssel foglalkozó, vagy valamilyen rokon területen működő tanítványt jelentett Seres apónak. Seres János órarend szerint rajzolást-festést tanított évfolyamunknak. Ez azonban ettől jóval több volt. Elsősorban mesterséget, szakmát, a munkához való mentális viszonyt tanított. Feladatokat adott, személyre szólót. Ezt a maga igen karakteres, hatékony stílusában tette, akkurátusan. Olyan iskolai feladatokat talált ki Miskolc és Eger között Trabantját vezetve, hogy azokat nem lehetett elhárítani, elbliccelni. Óráin a teljes hallgatói létszám megjelenése volt a jellemző. Ha nem is kerültünk minden ötletével szerelmi viszonyba, az általa kijelölt problémák alapvető vizuális kérdések gyakorlati és elméleti vizsgálatára kényszeríttettek bennünket. Olyan feladatok sorjáztak óráról órára, melyek teljes körű ismeretek kialakítását serkentették periférikusnak látszó témakörök esetében is. Álljon itt egy példa. Egy feladatsorral összekapcsolta a festői alapok, a hordozóanyagok és a keretek kérdéskörét. Hogyan és honnan kell a munkához szükséges eszközöket, anyagokat beszerezni? Milyen technikai normák voltak és vannak a festői alapok, hordozóanyagok előkészítésénél? Hogyan alapoztak táblaképeket régen, milyen alapra milyen festékekkel lehet leginkább festeni? Milyen egy feszítőráma, hogyan készül, miként feszíthetők föl festővásznak, mi a szerepe a díszrámának, milyen viszonyban lehet a belefoglalt művel? Mi a téma szakirodalma? Két hónapig foglalkozott az egész évfolyam e témával. Izgalmas, szinte játékos ismerkedés volt ez a mesterség fortélyaival. A keretek kérdéskörét tanulmányozva foglalkoztunk a passé-parton készítés szabályaival és technikájával is. Seres apó igényességére jellemző, hogy addig készíttette velünk újra és újra a grafika körítését, míg az szakmai értelemben kifogástalan nem lett. Volt ott szó közben aranymetszésről, aranyrendekről, különféle papírosokról, természetes ragasztóanyagokról, acélkésekről, vonalzófajtákról, a grafikai lapok jelölésének nemzetközi normáiról, művészek aláírási szokásairól, a művészet megjelenési kontextusainak fontosságáról. S amikor ezt látha- 29