Uj Idők, 1901 (7. évfolyam, 27-52. szám)
1901-11-03 / 45. szám - T. R.: Munkácsy Kálmán / Társadalmi ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások
Molnár Viktor. A kultuszminisztériumban egy érdemes és kiváló tehetségű férfiúnak siettek a magyar nevelésügy barátai gratulálni: Molnár Viktor miniszteri tanácsos lett e héten, annyi évi odaadó és eredményes munka után. Egy ízben már volt alkalmunk Molnár Viktor munkálkodásának egyik eredményével foglalkoznunk, amidőn szóvá tettük azt az etnográfiailag rendkívül becses és érdekes rajzgyűjteményt, amelyet Molnár állított össze a húsvéti tojásokról, mint dokumentumát a magyar nép művészkedésének. De bármily fontos és becses volt ez a gyűjtemény s bármily nagy is annak tudományos értéke, mégis csak mellékes epizódja hosszú pályájának. Molnár Vikor erejét megfeszítette a Trefort időktől minden máig, hogy tehetségét a magyar nevelésügy fölvirágoztatása körül értékesítse. Ő volt megteremtője az Uránia tudományos egyesületnek is, amelynek az a hivatása, hogy a közönség tág rétegeiben népszerűsítse a tudományt. Erre csakugyan az ő fáradhatatlan tettereje volt leginkább hivatva és most csak a közönségen múlik, hogy magáévá tegye azt, ami neki nyujtatik. Látnivaló, hogy Molnár nem a hivatalos akták, hanem az élet embere, erős kezdeményező tehetség, a legszélesebb értelemben vett kultúra embere. —<».— Molnár Viktor 411 Munkácsy Kálmán A Gárdató környékén találkoztam vele utolszor néhány esztendővel ezelőtt. Odalent járt, hogy egészségét megreparálja. Én egy szeretett betegemet kisértem. Egy este együtt ültünk hárman a víz partján és néztük a naplementét. — Most kezdődik a munka java a szerkesztőségben, — mondta hirtelen Munkácsy Kálmán, — de szeretnék ott lenni ! — Adjon hálát az Istennek, hogy megszabadult attól a füstös, idegrontó atmoszférától ! — szólottam én. — Én legalább nem bánnám, ha egy pár hónapra kikapcsolhatnám magamat abból a szárazmalomból, hol nemcsak a gondolat búzáját őrlik meg, hanem magát a molnárt is. — Maga' Az más ? Mert, ha akarja, ott lehet, ha nem akarja, kipihenhet tőle ... Én azonban biztosan tudom, hogy sohasem térhetek többé vissza hozzá. Örökre elszakadtam tőle ... A testem nem bírja ki a lüktetést a véredényekben, ami pedig a költészet, a zsurnaliszta munkában ... Az a gondolat hogy el kell válnom tőle, csudálatosan megszépítette előttem. Még a szobájának dohos levegőjét is megjavította . .. — Ha költészetet akar, van itt bőven. — Kinyújtott karommal kört írtam le a levegőben. — S ha szeretkezni akar, minek veti magát a cseléd után, mikor az úrnő a kegyébe fogadta? Ön író a javából, aki olyant is alkot, ami túléli a mát, mire való hát ez a beteges vágy a hírlapírás után ? — Nem fogok én többé semmit sem írni, — válaszolt ő sóhajtva. — Ami megölte félig-meddig a testemet: a zsibongás körültem, a zaj mellettem és fölöttem, az idegek folytonos izgalma, az volt egyszersmind az írói tehetségemnek az élesztője. Anélkül nem tudok alkotni, nem tudom formába önteni a gondolataimat. Ma, mikor hírül hozzák Munkácsy Kálmán halálát, fájdalmasan érzem, hogy igazat beszélt akkor Gardoneban. Csakugyan nem írt többet a nyilvánosságnak mióta onnan hazatért és az orvosok parancsára otthagyta a fővárost. Azok után, amiket addig írt és amik kötetben jelentek meg tőle (Hóvirágok, Hosszú estékre, Szürkület, A szív életéből) sokat várhatott tőle az irodaiom. De ő elnémult, mert hiányzott körülte a zsibongás, fölötte és mellette a zaj és az idegek folytonos izgalma. Nagy kára esett az elbeszélő irodalomnak az ő elnémulása által. Finomlelkű, mélyen érző poéta volt Munkácsy Kálmán, kinek a tolla úgy dolgozott, hogy a legminuciózusabb gonddal, a leggyöngédebb szeretettel rajzolta meg alakjait. Sokszor hetekig tartott, míg elkészült egyik elbeszélésével, nem mintha nehezen merített volna a fantáziájából, de mert olyannyira lelkiismeretes volt, hogy egyre csiszolta azt, ami már úgyis művészi módon elkészült. Most végleg elhallgatott. A gyilkos betegség, mely szervezetében lappangott, minderősebben terjeszkedett és már a napfényes Délvidék sem adhatott enyhülést neki. Emlékét megőrzi barátainak szíve és az a négy szép kötet, mely írói munkásságának gyümölcse : A szürkület címűből van véve az az elbeszélés, melyet mai számunkban közlünk s amely mutatja, hogy tudott játszani Munkácsy Kálmán, az író, az érzések húrján. — T. R. A telautográf feltalálója. Virág József, a telautográf feltalálója meghalt, fiatalon, harmincegy éves korában. A fiatal, nagytehetségű mérnök neve világszerte ismert lett távíró tökéletesítésén tett tanulmánya révén. Az új távírókészüléknek ketten voltak a mesterei, Virág József és Pollák, egy fővárosi villamossági gyár könyvelője. Találmányuk a távírónak olyan tökéletesítése, hogy azzal ugyanannyi idő alatt, mint az eddig használatos rendszereknél, százannyi szót, sőt annál is többet lehet leadni. Utóbb még annyiban is tökéletesítették a találmányt, hogy az most nem pont-vonal jelekkel, hanem összefüggő betűkkel adja le a szavakat. A találmánynak nagy jövője van, de ezt már egyik mestere Virág nem érhette meg. Virág József 1870-ben született a brassómegyei Földváron. Iskoláit Brassóban, Kolozsvárott, Budapesten végezte s itt tanársegéd lett a műegyetemen. Majd a kereskedelemügyi minisztériumba lépett be mérnöknek s ott később a szabadalmi osztály szervezésével bízták meg. Utóbb szabadalmi bírónak nevezték ki s ennek a testületnek egyik legképzettebb s legszorgalmasabb tagja volt. Ezelőtt három évvel szerkesztette meg Polákkal a telautografot és ezen való kísérletezésük közben jutottak a gyorstávíró gondolatára. A találmány itthon és a külföldön egyaránt nagy föltűnést keltett. A legkiválóbb szaklapok foglalkoztak vele, ismertették s nagy jövőt jósoltak neki. Értékesíteni azonban pénzügyi nehézségek miatt még eddig nem lehetett a találmányt. Virág Józsefet nemrég gyilkos betegség lepte meg. Legutóbb egy fővárosi szanatóriumban keresett gyógyulást, de a betegséggel nem lehetett bírni. Szép találmányáról annak idején hosszabb, illusztrált leírást adott az Uj Idők. Virág József — Uj könyvek Csikvári Jákó: A tisztviselő-életből, rajzok és elbeszélések. Szerző sajátja. Petri Mór: Szilágy vármegye monográfiája, I. kötet. Kiadja Szilágy vármegye közönsége. Vértes József: Verseghy Ferenc emlékezete. Papp Miksa: Nóták. Biró Lajos: Bálványrombolók, elbeszélések és rajzok. Shelley: Cenci, tragédia öt felvonásban, fordította Molnár István. Néhány szó a szöllőművelési egyesületek alapításáról. írta Lukács Emil. Szegzárd,, 1901. A szentgotthárdi magyar asztaltársaságörténete. írta Fodor Árpád. Szent-Gotthárd, 1901. Schubert dalai. Magyar és német szöveggel. Tartalmi: 1. Az én helyem. 2. Messzeföldön. 3. Atlas. 4. Képe előtt. Kiadja Bárd Ferenc és testvére zeneműkiadó. Századok. A magyar történelmi társulat közlönye. Szerkeszti Nagy Gyula. XXXV. évf. VII. füzet. Ócska történetek. írta Szívós Béla. Budapest, 1901, Hornyánszky Viktor kiadása. Nemzeti Ideál. Kibocsájtja ezer magyar ifju. Budapest, 1901, Stephaneum. Irodalomtörténeti Közlemények. Szerkeszt: Szilády Áron. XIV. évf. III füzet. A vörös talár, írta Brieux, magyar fordítását kiadta a Franklin-Társulat az Olcsó könyvtárban.