Uj Idők, 1905 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1905-01-29 / 5. szám - Naményi Lajos: Görgey Arturról / Társadalmi ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások

Görgey Artúrnál Falu végén, erdővel borított hegyoldal alján, ott Duna­bogdány és Visegrád közt éldegél, egyedül emlékeinek élve, egy öreg úr. Sem Leányfalváról jövet hajón, sem az ország­úton haladva, vizsga­szem nem akad meg házán. Olyan, mint a mesebeli elhagyatott kastély. De aki belül kerül, az meglepődve nézi azt a tekervény­utas gyümölcsöst, azt a tetszetős külsejű, egyszerű kétkémé­nyes házat, amit a testvéri szeretet emelt egy férfiúnak, aki beírta nevét a magyar történelem lapjaira. Itt él Görgey Artúr, az év javarészében. . . . Harmadszor látom azt a szinte megtörhetetlen alakot. Ma is csak olyan, mint volt tizennégy év előtt, amikor Pös­tyénben bejött a fürdőigazgatóság irodájába, hogy megnézze a készülő munkálatok terveit. Ma is csak olyan, mint akkor, amikor késő téli este, a hömpölygő sétálók közt láttam a Váci­utcában (akkor került haza olaszországi útjából), katonás maga­tartású, szilárd járású. A nyolcvanhat év viharja nem törte meg. Elmúlt fölötte nyomtalanul. Megedzette az idők járása és az ön­tudat, hogy az,ami ott történt Világosnál, az nem volt­ szégyen. Amikor kiülünk oda a terrasz kis zugába és elkezd beszél­getni, fölelevenednek kék szemei, ott csillog benne lelke. Amit mond, az nem olyan Hamletszerű szó, szó meg szó, hanem minden szava egy-egy kikapott eszme abból a kohóból, amit ötvenöt évvel ezelőtt összezúzni akart az ácsi ütközetben a gyilkos kéz. S beszél múlt időkről, letűnt napokról, amire többé-kevésbé lerakodott a minden idők patinája: a feledés. . . . Sohasem gondolt arra, hogy részt fog venni országot, világot megrengető eseményekben. Épp akkor, amikor itthon már forrongásban voltak az eszmék, nyerte a bécsi tudományos akadémia pályadíját — negyven pengő forintokat — azzal a Bécsben 1848-ban meg is jelent munkájával, amelyben a kókusz­dióolaj szilárd, folyékony és zsíros savairól értekezett. Kell-e nagyobb öröm a vegyészeti pálya küszöbén állónak, mint az ilyen siker? Hát még ha hozzáadjuk, hogy ugyanakkor Liebig folyóirata az Annalen der Chemie und Pharmacie is közölte értekezését. Ez bátorította arra, hogy majd csak elnyeri a fővá­rosban a vegytani tanszék tanári állását. Nem úgy történt. Az idők árja őt is magával ragadta. Küzdött, harcolt, vezette seregét, győzelemről-győzelemre . . . Az Uj Idők számára fényképezte Békés Ödön A NYOLCVAN­HATÉVES GÖRGEY VISEGRÁDI OTTHONÁBAN 104

Next