Uj Idők, 1927 (33. évfolyam, 27-52. szám)
1927-08-21 / 34. szám - Bakonyi László aforizmáiból / Társadalmi és ismeretterjesztő cikkek, bírálatok
Amikor első reggel kiült a terraszra, lenézett a tengerre és papírt vett elő, noteszeket kezdett csinálni: az volt az imádság! Ima a természethez, naphoz, tengerhez, szobrokhoz, kertekhez, Vénusz füzéhez, tán még a jó olasz konyhához is. Ez a kirándulás mintegy koronája volt annak az emóciónak, amit úgy hívtak: utazni Jókai Mórral. Este, utolsó este az olasz ég alatt soká, soká ültünk együtt a nagy kandalló előtt. Olajágakat dobáltunk a tűzre és néztük, még a lángok között is klasszikus vonalakat adnak. A hold fényében az ablakon behajló narancsok ezüstnek festettek. Álom volt minden, — és Jókai az álomkirály! Ez az este még a füredieknél is szebb volt. A legszebb, amit Jókai mellett valaha átéltem. De jött a másnap. A vonat „reggel" két órakor indult. Ergo már kilenckor „fix und fertig" kellett a lenni mindennek. Papa mint haragos oroszlán járkált terrasszon. Reggelizni még reggeliztünk. De 1/212 órai ebédből csak a levesig jutottunk el és Apa a rettenetesen haragudott Apáthyra, aki azt mondta, hogy még ha a „bracile de vitellot" meg is esszük, még akkor is teljes órát fogunk várni a kis piszkos indóháznál. Ügy is volt. Ott ültünk éhesen másfél óráig! Pont másfél óráig. És Papa még ott is izgatottan járkált: lekésünk, mondogatta. Nem jön a hordár, meglátod Róza! stb. stb. Másnap persze ő nevetett legjobban az idegeskedésen. Másnap! Az a másnap röpített haza a szürke, álmos, hideg, téli ég alá. Oda, ahol nem nyílnak bokréták a lábunk alatt. Ahol a nap előkelő idegen. Mégis, soha, sehonnan se ment nehéz szívvel haza. Tán csak a Hortobágyról. — Jó, szép itt. De legjobb otthon. — szokta mondani. — A magyar embert hazacsalja a gyomra. Pillanatnyilag nagyon tudta élvezni az utazást, de sohse vágyott utána. Legszebb utazásait öreg karszékében tette, az íróasztala előtt, kezében tollal, előtte papirossal. Akkor utazott igazán. Akkor nem kellett se menetrend, se útitárs. Úr volt, idő és tér felett. Repült! Magyar tájak. Csöndélet a Hortobágyon. Kerny István fényképe Bakonyi László aforizmáiból „Gondolkodom, tehát vagyok." Nem gondolkodom, tehát boldog vagyok. * Ki az erősebb? Aki könnyebben felejt. A gyengék nem tudnak felejteni, túlságosan jó az emlékezőtehetségük. Egyszerűen unalmasak. * Ami a nőknek a férfiban tetszik, nem a férfi, hanem az, amit a férfi csinál. Ami a férfiaknak a nőben tetszik, az maga a nő. Csakis a nő. * Az emberek mindenképpen tetszeni akarnak, még a sebeiket is örömest mutogatják és elvárják, hogy megirigyeljük tőlük. * A tehetséget többre becsüljük, mint a tudást, hiszen az ajándékra is büszkébbek vagyunk, mint a vásárolt holmira. 203-