Uj Idők, 1932 (38. évfolyam, 1-26. szám)
1932-02-14 / 7. szám - Huch Ricarda: A Deruga ügy. Regény / Regények, elbeszélések, razok, színdaradok
— Sajnos nem. Csak barátja. Szeretem őt és csodálom. — Hálát érez iránta, ugyebár — kérdezte az elnök nyájasan — mert jótanáccsal és pénzzel segítségére volt abban, hogy megalapozhassa szerencséjét? — Nem a tanács és nem a pénz volt a fontos, elnök úr. — felelte Verzielli. — ő visszaadta hitemet az emberiségben! Mert nemes és jó. — Ön hamarosan visszafizethette, amit tőle kölcsön kapott, ugyebár? — folytatta a kérdezést az elnök. — És azóta néhányszor már ön szolgálhatott neki kölcsönnel? Verzielli a fejét és a kezét rázta: — Szóra sem érdemes! Hiszen mindenemet neki köszönhetem! Különben is: ő tőlem nem kért pénzt sohasem. Én tukmáltam rá. Nem tudott a pénzzel bánni. Túlságosan jó volt, túlságosan nemes . . . — Abból, amit kölcsön adott neki, visszakapott valaha valamit? — Már hogyne kaptam volna! Persze, hogy visszakaptam — kiáltotta Verzielli büszkén. — És sokszor kérdezte, hogy nincs-e szükségem arra a pénzre, amivel még tartozott. De mi szükségem lett volna rá? Hiszen nála éppen olyan biztos helyen volt a pénzem, mintha a bankban lett volna. Gyakran mondtam neki, hogy nem sürgős a dolog. Ráér visszafizetni a gyermekeimnek, amivel nekem tartozik. A feleségemnek is az volt a véleménye, hogy nem szabad sürgetni. — Kecsegtette-e önt a vádlott azzal, hogy majd kárpótolni fogja, ha esetleg, ajándékot kap elvált feleségétől vagy örökölni fog utána? — Engem nem kellett kecsegtetni — felelte Verzielli kissé ingerülten. — Az viszont természetes, hogy néha beszélt elvált feleségéről és elhalt gyermekéről. Mert a szegény kisleányt naivan szerette. És a feleségemmel együtt bizony gyakran sírtunk, amikor emlegette. A zsebéből nagy, tarka zsebkendőt húzott elő és megtörölte vele szemét, homlokát. A verejtéket vagy könnyeit törölte, titok maradt. — Kérem, figyeljen arra, amit kérdek és feleljen röviden és világosan — szólt dr. Zeunemann barátságos hangon. — Mondta-e önnek a vádlott, hogy kilátása van olyan pénzre, amelyet elvált feleségétől fog kapni vagy örökölni? — Egyszer, azt hiszem, valami olyat mondott, hogy a felesége gazdag s ő meg van róla győződve, hogy, ha kérne, annyi pénzt kaphatna tőle, amennyire csak szüksége lenne — felelte Verzielli s a zsebkendőjét gyűrte. — Vissza tud emlékezni arra, hogy ezt mikor mondta? — Nem hiszem, hogy az utolsó időben — felelte Verzielli. Az elnök kissé köhécselt, aztán emelt hangon így szólt: — Most nagyon fontos pontra térünk át. Kérem Verzielli úr, erőltesse meg figyelmét és emlékezőtehetségét. Ne gondoljon arra, hogy vallomásának milyen következményei lehetnek a vádlottra, hanem csak arra gondoljon, hogy megesküdött rá: a tiszta igazságot fogja vallani! Verzielli kihúzta magát, keményen belenézett az elnök szemébe és görcsösen gyűrte, gyömöszölte a zsebkendőjét. — Mondja el nekünk pontosan és mindenre kiterjedő részletességgel: hogyan értesült arról a kósza hírről, amely szerint dr. Deruga megölte a feleségét és hogyan adta tudomására, amit róla suttogtak? Verzielli hallgatott. A terem egyik sarkára meredt. Szemmel láthatóan erőlködött, hogy összeszedje gondolatait. — Segítek önnek — mondta elnézően dr. Zeunemann. — November 25-én este megjelent az ön vendéglőjében Cavaliere Faramengo, az olasz konzul, hogy megigyék egy pohár bort, amint azt némelykor megcselekedte. Kérdezősködni kezdett öntől a vádlott felől, ön megtudta tőle, hogy Münchenből érdeklődnek dr. Deruga iránt, mert azzal gyanúsítják, hogy ő ölte meg elvált feleségét, aki október elején elhalálozott és Derugát tette meg örököséül. A felháborodástól magán kívül, ön tüstént a vádlotthoz rohant, mindent elmondott neki és hozzáfűzte, hogy ha ön tudná, hogy ki a rágalmazó, azonnal megölné. A vádlott erre nevetve azt felelte: „Szamár! Persze, hogy megöltem!" A vizsgálóbíró keserves munkával A nagyvilágból. Ázsia. Japán miniszterelnöke, Csujosi Inukai, betűvetésre tanítja kis unokáját A nagyvilágból. Afrika. Délafrikai taxi. Egy durbani kétkerekű konflis, teljes dísszel szerszámozott kétlábú paripával 196