Új Idők, 1949 (55. évfolyam, 1-26. szám)

1949-03-12 / 11. szám - Zágon István: Vidám percek. Barátság / Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek, útirajzok, kisebb elbeszélések

Szerkesztői üzenetek ÁRVA KISLÁNY. 220. Nem látjuk be, miért kell elmennie hazulról amiatt, hogy édesapja megházasodott. Erről a tárgyról azonban nem írt bővebben és így nem szólhatunk bele. Ami azt a kérdését illeti, hogy kaphat-e állást «ebben a korban»: kora miatt kaphatna, csak a képzettsége a nagyon kevés. Nem mondjuk, hogy ezzel tudással egyáltalán nem juthat állásba, de nem egyhamar és nem irodai annyi fizetéssel, hogy fedezhetné belőle laká­sának és ellátásának költségeit. Azt gon­doljuk, legjobb lenne magánháznál elhe­lyezkednie, gyermekek mellé, azzal a fel­tétellel, hogy esténként eljárhasson a Dol­gozók Kereskedelmi Iskolájába. Ilyen is­kola több is van a fővárosban: így a II. kerületi Ponty-utcai, az V. kerületi C­s­nády-utcai, a VI. kerületi Izabella-ut­cai, a VIII. kerületi Vas-utcai, a IX. ke­rületi Mester-utcai és a X. kerületi Szen­t László­ téri kereskedelmi középiskolával kapcsolatban. — Ha arra gondol, hogy in­ternátusi benn­lakással tanulna tovább, arra is van mód. Ha például hivatást érez az óvónői pályára kérheti felvételét egyik állami óvónőképzőbe. Ilyen van Budapesten VII., Rózsák­ tere 7. és III., Szentlélek­ tér 7.), továbbá Miskolcon, Sopronban és Ka­locsán. Végzettsége megfelel, de a felvétel felől bizottság határoz, a szociális viszo­nyok és a rátermettség figyelembevételé­vel. Az internátusi díjak a tanuló előme­neteléhez és a család viszonyaihoz igazod­nak, esetleg ingyenes ellátást is kaphat. Érdeklődjék az egyes intézetek igazgatósá­gánál a kilátások felől; természetesen csak az ősszel induló új tanévről lehet szó. — N­a komoly az elhatározása és nemcsak pillanatnyi elkeseredés sugallta: intézze tü­relemmel az ügyeit és ha egyszer elindult útján, ne forduljon vissza. Jól képzett, szorgalmas munkaerőkre mind gazdasági, mind oktatási téren nagy szüksége van az országnak. AGGÓDQ. ANYA. 217. Nagyon helytelen szokás, ha a rokonság és a baráti kör össze-vissza csókolgatja a gyermekeket. Ez ellen legjobb már akkor tiltakozni, amikor ölbeli babára zúdul a puszi-áradat — így legalább a sértődéseken is jókor túlesik a joggal aggódó anya. Mi nem egészen él­jük ember­rel ésszel, hogy modern és értelmes megsértődjék, ha megmagyarázzák neki, hogy gyermeket csókolgatni nem hi­giénikus és — ha mint ebben az esetben, nagyobb fiúcskáról van szó, sok más szempontból sem ajánlatos, de, sajnos, már magunk is megjártuk jóakaratú beavatko­zásunkkal. Mivel­­ pedig itt különösen ké­nyes a helyzet, nagyon tapintatosnak kell lennie. Most folynak az iskolákban a Picquet-próbák, annak­ megállapítására, me­lyik gyermek esett­­ már­ át tbc-s fertőzésen, melyik fertőzött és melyik hajlamos a fer­tőzésre. Amelyik gyermek szervezete még nem fejlesztette ki önmagában a kellő ellenállóképességet, az úgynevezett f­CG-oltást kap. Ez részben megnyugtathatja abban az irányban, hogy gyermeke vagy amúgy sem kapott volna fertőzést egy-egy alkalmi csóktól, vagy ezentúl nem kaphat, a BCG-oltás után, de az iskolai vizsgála­tokat fel is használhatja arra, hogy a csókot mind az egészséges, mind a beteg rokonság részéről egyszer s mindenkorra be­szüntesse. Hívja segítségül az iskolát: ilyen esetek mutatják meg, milyen nagy jelentő­ségű az a baráti viszony, amelyben a mai iskola van a szülővel. Akár a gyermek ta­nítója, akár az iskolaorvos készséggel és meggyőződéssel fogja eltitltani az ön­ ké­résére, hogy a gyermeket ezentúl bárki is megcsókolja, ezt azután, ha úgy tetszik, sajnálkozással adhatja a rokonság tudo­mására. — ön vagy a férje amúgy sem fogják a gyermeket agyoncsókolgatni. Ag­godalmai egyébként csak becsületére vál­nak; nemcsak anyai joga, de anyai köte­lessége 13, hogy okosan és higiénikusan ne­velje egyetlen kisfiát. TAVASZ UTÁN. 242. Megtisztelő, hogy orvos, sőt iskolaorvos létére hozzánk for­dul avval a kérdéssel, miért hoz haza rossz bizonyítványt eszes, nem minden­napian tehetséges kisfia. Nem­igen hisszük, hogy mi, innen a távolból, laikus­ létünkre többet és jobbat tudnánk mondani, mint a szakember-édesanya, akinek módjában van a gyermeket állandóan megfigyelni­; van­nak azonban bizonyos tapasztalataink ezen a téren, amelyeknek talán hasznukat ve­heti. Régi dolog, hogy azok a gyermekek, akiknek érdeklődését különösen leköti va­lami «érdekes» tudományág — rendesen természettan, vegytan, csillagászat, föld­rajz — túlságosan sokat foglalkoznak ked­­­venc stúdiumukkal, még­pedig nem az iskolai «adag» alakjában, hanem, — hogy úgy mondjuk — «előreszaladnak» és sok olyat is olvasnak, tanulnak, amit, kellő alap híjján, nem érthetnek meg. Ez elkáp­ráztatja a laikust — mert meglepő fo­galmakat, kifejezéseket hall a gyermek szá­jából —, viszont a rendszeres tanulás ro­vására megy. A gyermeket nem érdekli az alacsonyabb fok, amikor ő már, legalább­is saját nézete szerint, magasabb fokon jár, mint osztálytársai, lenézi a tankönyvet, nem készül. Ezt egyébként ő maga is belátja: tessék elhinni neki és ne a tanárokat hi­báztatni. Levegőbe épített ház nem áll­hat meg és szorgalom nélkül nincs ered­mény. Ezt tessék megmagyarázni az teljes és — ami még többet jelent ér­— öntudatos és becsületes gyermeknek; egy­úttal pedig azt is, hogy na «átrágta» ma­gát a számára unalmas alapfogalmakon, nemcsak bizonyítványát javítja meg, de a magasabb fokon álló olvasmányokat is százszorta jobban fogja élvezni.­­ Az in­ternátusban nincs hiba, ön­maga írja, mi­lyen kitűnő iskolává lett az államosítás óta, milyen jók a tankönyvek és mennyire sze­ret ott lenni a kisfiú. Az az intézet, amely­ben szívesen él a gyermek, jó intézet.­­ Látjuk egyébként a leveléből, hogy volt abban a bizonyítványban «hetes» is, jel­lemzően azokból a tárgyakból, amelyek kevésbbé érdeklik a fiát, amelyekkel tehát nem foglalkozik fölöslegesen és számára túlságosan magas fokon. N­a úgy látja, a­hogy igazunk van: beszélje meg a kérdést gyermek tanulmányaira felügyelő in­tézeti tanárral: szülő és iskola együtt­működése biztosítja a jó eredményt. — Hozassa meg és olvassa el Makarenko: Az új ember munkáját, kovácsa című remek pedagógiai Nagyon fogja érdekelni; nagy hasznát veszi majd iskolaorvosi minő­ségében is és jobban meg fogja érteni gyermekét, mint valaha. — örülünk, hogy annyi idő után ismét hírt adott magáról. Sajnáljuk, hogy olyan ritkán szólal meg; eleven, érdekes leveleit mindig szívesen olvassuk. túl VERA 238. Sokszor figyelmeztettük fia­leányolvasóinkat: a számonkérés, a próbára tevés kétélű fegyver. Hiszen ha az ember «biztosra mehetne», akkor könnyű lenne. Ha úgy történt volna min­den, ahogyan elképzelte. Azt remélte, ha kiadja az útját, neki fájni fog a szíve és könyörög majd, hogy bocsásson meg. Nem így történt. A fiatalember beletö­rődött a szakításba. Maga most kidolgo­zott egy bosszúelméletet és azt szeretné, megvalósítani. Vissza akarja őt hódítani, csak azért, hogy azután végleg szakítson vele. Azt szeretné elérni, hogy ő is szen­vedjen. Ez így, papírosan, nagyon szépen hangzik és régi regényekben,­­színdara­bokban gyakran elő is fordult, hogy a kijátszott, alázatos, szenvedő lány gőgös, tündérszép démonná szerelmes változott és a hűtlen férfiú térdenállva esdekelt egy jó szaváért. Lehetséges, hogy néha az életben is megesik ilyesmi. De ahhoz, hogy valaki ilyen átalakuláson menjen keresz­tül, erős akarat, szilárd elhatározás szük­s­éges. Viszont, ha ezek a tulajdonságok meglennének önben, nem fordulna hoz­zánk tanácsért. Annak a nőnek, aki ilyen nehéz, hódító hadjáratra vállalkozik, ren­delkeznie kell a hódító fegyverekkel, nem szabad azokat mástól kölcsönkérnie. Maga íelhatározta, hogy mit fog csinálni, aztán tőlünk kérdezi, hogyan csinálja. Sajnos, erre vonatkozóan nem tudunk tanácsot adni. Vagy véget érzi magában az erőt és a képes­arra, hogy meghódítsa őt és ak­kor a mi segítségünk n­élkül is menni fog, vagy nem érzi, akkor pedig hiába a jótanács. Azután meg kérdés, hogy ér­demes-e a bosszúállásra ennyi­­ energiá­t­ pazarolni. Higgye el, ha ennyi fáradsággal megpróbálná őt kiverni a fejéből, sokkal több haszna lenne belőle! CSALÁDAPA. 132. Az életbiztosítás, amelyről hallott, ma még csak tervezet, de rövid időn belül meg fog valósulni.­­ Igaza van: régi, magán-életbiztosító tár­saságok olyan súlyos feltételeket szabtak, hogy szerényebb sorsú dolgozó vagy nem fogadhatta el, vagy (ha meg is kezdte a befizetést, nem sokáig bírta), abba kellett hagynia és a befizetett összeg vagy jórészt elveszett.­­ A most egészben tervbe­ vett típus-életbiztosítás — a tervezet sze­rint — mindössze hat forintba fog kerülni havonta és kötvényenként­. Egy-egy köt­vény után halálesetkor 500 forintot, túl­élés esetén — tizenöt év múlva — 1000 forintot f­izet ki az állam. Minden biz­tosított több kötvényt is vásárolhat. Mind­egyik kötvény egyúttal sorsjegy is lesz: a Lottójövedék, a hivatalos kincstári szer­vezet, havonta rendez sorsolást, amelyen, ezer kötvény közül kettő nyerhet. A nyer­tes kötvény továbbra is játékban marad; akinek több kötvénye van, valamennyivel részt vesz minden sorsoláson. • — A típus­életbiztosítás terv szerint márciusban in­dul meg. Mégi egy kis türelem — és nem kell többé siratnia a régi, elértéktelenedett biztosítását, amelybe egy kétes hírű­ magán­cég ügynöke «ugratta be­. KÖRORVOS, 199. Azért n­em látja mos­tanában az újságokban sofőrtanfolyamok hirdetéseit, mert a gépkocsivezetők ki­képzését az Állami Autóműszaki Intézet vette át. Itt háromféle tanfolyam van: az alapfokú tagozat; ezt mindenkinek el kell végeznie, aki gépkocsit akar vezetni; a középfokú tanfolyam, hivatásos sofőrök számára; és a felsőfokú tanfolyam, amely garázs- és szervisz­vezetés­re képesít. Az­ alapfokú tanfolyam hathetes, félnapos; a középfokú háromhetes, egésznapos, és felsőfokú hathetes, egésznapos. — A tan­­­folyamra való behívás szakszervezeti úton történik. A Körorvos számára nem fény­űzés az autó. Reméljük, nemsokára eljön az az idő, amikor minden körorvos és kör­állatorvos autón járhatja körzetét. Rejtvény versenyünk eredményhirdetése húsvéti (április 17.) ünnepi számunkban 175

Next