Új Idők, 1949 (55. évfolyam, 1-26. szám)
1949-03-12 / 11. szám - Zágon István: Vidám percek. Barátság / Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek, útirajzok, kisebb elbeszélések
Szerkesztői üzenetek ÁRVA KISLÁNY. 220. Nem látjuk be, miért kell elmennie hazulról amiatt, hogy édesapja megházasodott. Erről a tárgyról azonban nem írt bővebben és így nem szólhatunk bele. Ami azt a kérdését illeti, hogy kaphat-e állást «ebben a korban»: kora miatt kaphatna, csak a képzettsége a nagyon kevés. Nem mondjuk, hogy ezzel tudással egyáltalán nem juthat állásba, de nem egyhamar és nem irodai annyi fizetéssel, hogy fedezhetné belőle lakásának és ellátásának költségeit. Azt gondoljuk, legjobb lenne magánháznál elhelyezkednie, gyermekek mellé, azzal a feltétellel, hogy esténként eljárhasson a Dolgozók Kereskedelmi Iskolájába. Ilyen iskola több is van a fővárosban: így a II. kerületi Ponty-utcai, az V. kerületi Csnády-utcai, a VI. kerületi Izabella-utcai, a VIII. kerületi Vas-utcai, a IX. kerületi Mester-utcai és a X. kerületi Szent László téri kereskedelmi középiskolával kapcsolatban. — Ha arra gondol, hogy internátusi bennlakással tanulna tovább, arra is van mód. Ha például hivatást érez az óvónői pályára kérheti felvételét egyik állami óvónőképzőbe. Ilyen van Budapesten VII., Rózsák tere 7. és III., Szentlélek tér 7.), továbbá Miskolcon, Sopronban és Kalocsán. Végzettsége megfelel, de a felvétel felől bizottság határoz, a szociális viszonyok és a rátermettség figyelembevételével. Az internátusi díjak a tanuló előmeneteléhez és a család viszonyaihoz igazodnak, esetleg ingyenes ellátást is kaphat. Érdeklődjék az egyes intézetek igazgatóságánál a kilátások felől; természetesen csak az ősszel induló új tanévről lehet szó. — Na komoly az elhatározása és nemcsak pillanatnyi elkeseredés sugallta: intézze türelemmel az ügyeit és ha egyszer elindult útján, ne forduljon vissza. Jól képzett, szorgalmas munkaerőkre mind gazdasági, mind oktatási téren nagy szüksége van az országnak. AGGÓDQ. ANYA. 217. Nagyon helytelen szokás, ha a rokonság és a baráti kör össze-vissza csókolgatja a gyermekeket. Ez ellen legjobb már akkor tiltakozni, amikor ölbeli babára zúdul a puszi-áradat — így legalább a sértődéseken is jókor túlesik a joggal aggódó anya. Mi nem egészen éljük emberrel ésszel, hogy modern és értelmes megsértődjék, ha megmagyarázzák neki, hogy gyermeket csókolgatni nem higiénikus és — ha mint ebben az esetben, nagyobb fiúcskáról van szó, sok más szempontból sem ajánlatos, de, sajnos, már magunk is megjártuk jóakaratú beavatkozásunkkal. Mivel pedig itt különösen kényes a helyzet, nagyon tapintatosnak kell lennie. Most folynak az iskolákban a Picquet-próbák, annak megállapítására, melyik gyermek esett már át tbc-s fertőzésen, melyik fertőzött és melyik hajlamos a fertőzésre. Amelyik gyermek szervezete még nem fejlesztette ki önmagában a kellő ellenállóképességet, az úgynevezett fCG-oltást kap. Ez részben megnyugtathatja abban az irányban, hogy gyermeke vagy amúgy sem kapott volna fertőzést egy-egy alkalmi csóktól, vagy ezentúl nem kaphat, a BCG-oltás után, de az iskolai vizsgálatokat fel is használhatja arra, hogy a csókot mind az egészséges, mind a beteg rokonság részéről egyszer s mindenkorra beszüntesse. Hívja segítségül az iskolát: ilyen esetek mutatják meg, milyen nagy jelentőségű az a baráti viszony, amelyben a mai iskola van a szülővel. Akár a gyermek tanítója, akár az iskolaorvos készséggel és meggyőződéssel fogja eltitltani az ön kérésére, hogy a gyermeket ezentúl bárki is megcsókolja, ezt azután, ha úgy tetszik, sajnálkozással adhatja a rokonság tudomására. — ön vagy a férje amúgy sem fogják a gyermeket agyoncsókolgatni. Aggodalmai egyébként csak becsületére válnak; nemcsak anyai joga, de anyai kötelessége 13, hogy okosan és higiénikusan nevelje egyetlen kisfiát. TAVASZ UTÁN. 242. Megtisztelő, hogy orvos, sőt iskolaorvos létére hozzánk fordul avval a kérdéssel, miért hoz haza rossz bizonyítványt eszes, nem mindennapian tehetséges kisfia. Nemigen hisszük, hogy mi, innen a távolból, laikus létünkre többet és jobbat tudnánk mondani, mint a szakember-édesanya, akinek módjában van a gyermeket állandóan megfigyelni; vannak azonban bizonyos tapasztalataink ezen a téren, amelyeknek talán hasznukat veheti. Régi dolog, hogy azok a gyermekek, akiknek érdeklődését különösen leköti valami «érdekes» tudományág — rendesen természettan, vegytan, csillagászat, földrajz — túlságosan sokat foglalkoznak kedvenc stúdiumukkal, mégpedig nem az iskolai «adag» alakjában, hanem, — hogy úgy mondjuk — «előreszaladnak» és sok olyat is olvasnak, tanulnak, amit, kellő alap híjján, nem érthetnek meg. Ez elkápráztatja a laikust — mert meglepő fogalmakat, kifejezéseket hall a gyermek szájából —, viszont a rendszeres tanulás rovására megy. A gyermeket nem érdekli az alacsonyabb fok, amikor ő már, legalábbis saját nézete szerint, magasabb fokon jár, mint osztálytársai, lenézi a tankönyvet, nem készül. Ezt egyébként ő maga is belátja: tessék elhinni neki és ne a tanárokat hibáztatni. Levegőbe épített ház nem állhat meg és szorgalom nélkül nincs eredmény. Ezt tessék megmagyarázni az teljes és — ami még többet jelent ér— öntudatos és becsületes gyermeknek; egyúttal pedig azt is, hogy na «átrágta» magát a számára unalmas alapfogalmakon, nemcsak bizonyítványát javítja meg, de a magasabb fokon álló olvasmányokat is százszorta jobban fogja élvezni. Az internátusban nincs hiba, önmaga írja, milyen kitűnő iskolává lett az államosítás óta, milyen jók a tankönyvek és mennyire szeret ott lenni a kisfiú. Az az intézet, amelyben szívesen él a gyermek, jó intézet. Látjuk egyébként a leveléből, hogy volt abban a bizonyítványban «hetes» is, jellemzően azokból a tárgyakból, amelyek kevésbbé érdeklik a fiát, amelyekkel tehát nem foglalkozik fölöslegesen és számára túlságosan magas fokon. Na úgy látja, ahogy igazunk van: beszélje meg a kérdést gyermek tanulmányaira felügyelő intézeti tanárral: szülő és iskola együttműködése biztosítja a jó eredményt. — Hozassa meg és olvassa el Makarenko: Az új ember munkáját, kovácsa című remek pedagógiai Nagyon fogja érdekelni; nagy hasznát veszi majd iskolaorvosi minőségében is és jobban meg fogja érteni gyermekét, mint valaha. — örülünk, hogy annyi idő után ismét hírt adott magáról. Sajnáljuk, hogy olyan ritkán szólal meg; eleven, érdekes leveleit mindig szívesen olvassuk. túl VERA 238. Sokszor figyelmeztettük fialeányolvasóinkat: a számonkérés, a próbára tevés kétélű fegyver. Hiszen ha az ember «biztosra mehetne», akkor könnyű lenne. Ha úgy történt volna minden, ahogyan elképzelte. Azt remélte, ha kiadja az útját, neki fájni fog a szíve és könyörög majd, hogy bocsásson meg. Nem így történt. A fiatalember beletörődött a szakításba. Maga most kidolgozott egy bosszúelméletet és azt szeretné, megvalósítani. Vissza akarja őt hódítani, csak azért, hogy azután végleg szakítson vele. Azt szeretné elérni, hogy ő is szenvedjen. Ez így, papírosan, nagyon szépen hangzik és régi regényekben,színdarabokban gyakran elő is fordult, hogy a kijátszott, alázatos, szenvedő lány gőgös, tündérszép démonná szerelmes változott és a hűtlen férfiú térdenállva esdekelt egy jó szaváért. Lehetséges, hogy néha az életben is megesik ilyesmi. De ahhoz, hogy valaki ilyen átalakuláson menjen keresztül, erős akarat, szilárd elhatározás szükséges. Viszont, ha ezek a tulajdonságok meglennének önben, nem fordulna hozzánk tanácsért. Annak a nőnek, aki ilyen nehéz, hódító hadjáratra vállalkozik, rendelkeznie kell a hódító fegyverekkel, nem szabad azokat mástól kölcsönkérnie. Maga íelhatározta, hogy mit fog csinálni, aztán tőlünk kérdezi, hogyan csinálja. Sajnos, erre vonatkozóan nem tudunk tanácsot adni. Vagy véget érzi magában az erőt és a képesarra, hogy meghódítsa őt és akkor a mi segítségünk nélkül is menni fog, vagy nem érzi, akkor pedig hiába a jótanács. Azután meg kérdés, hogy érdemes-e a bosszúállásra ennyi energiát pazarolni. Higgye el, ha ennyi fáradsággal megpróbálná őt kiverni a fejéből, sokkal több haszna lenne belőle! CSALÁDAPA. 132. Az életbiztosítás, amelyről hallott, ma még csak tervezet, de rövid időn belül meg fog valósulni. Igaza van: régi, magán-életbiztosító társaságok olyan súlyos feltételeket szabtak, hogy szerényebb sorsú dolgozó vagy nem fogadhatta el, vagy (ha meg is kezdte a befizetést, nem sokáig bírta), abba kellett hagynia és a befizetett összeg vagy jórészt elveszett. A most egészben tervbe vett típus-életbiztosítás — a tervezet szerint — mindössze hat forintba fog kerülni havonta és kötvényenként. Egy-egy kötvény után halálesetkor 500 forintot, túlélés esetén — tizenöt év múlva — 1000 forintot fizet ki az állam. Minden biztosított több kötvényt is vásárolhat. Mindegyik kötvény egyúttal sorsjegy is lesz: a Lottójövedék, a hivatalos kincstári szervezet, havonta rendez sorsolást, amelyen, ezer kötvény közül kettő nyerhet. A nyertes kötvény továbbra is játékban marad; akinek több kötvénye van, valamennyivel részt vesz minden sorsoláson. • — A típuséletbiztosítás terv szerint márciusban indul meg. Mégi egy kis türelem — és nem kell többé siratnia a régi, elértéktelenedett biztosítását, amelybe egy kétes hírű magáncég ügynöke «ugratta be. KÖRORVOS, 199. Azért nem látja mostanában az újságokban sofőrtanfolyamok hirdetéseit, mert a gépkocsivezetők kiképzését az Állami Autóműszaki Intézet vette át. Itt háromféle tanfolyam van: az alapfokú tagozat; ezt mindenkinek el kell végeznie, aki gépkocsit akar vezetni; a középfokú tanfolyam, hivatásos sofőrök számára; és a felsőfokú tanfolyam, amely garázs- és szerviszvezetésre képesít. Az alapfokú tanfolyam hathetes, félnapos; a középfokú háromhetes, egésznapos, és felsőfokú hathetes, egésznapos. — A tanfolyamra való behívás szakszervezeti úton történik. A Körorvos számára nem fényűzés az autó. Reméljük, nemsokára eljön az az idő, amikor minden körorvos és körállatorvos autón járhatja körzetét. Rejtvény versenyünk eredményhirdetése húsvéti (április 17.) ünnepi számunkban 175