Új Ifjúság, 1970. július-december (19. évfolyam, 27-52. szám)
1970-10-27 / 43. szám
új ifjúság Amikor az én nemzedékem még középiskolás diák volt, Dugonics András nevét mindenkor a legnagyobb tisztelettel kellett kiejtenünk, és még most is, amikor harmincadik születésének százévfordulója alkalmából ,felidézem András pap emlékét, gondolatban bocsánatot kérek néhai jó professzoromtól, aki ezért a rövid írásért minden bizonnyal megbuktatna. Sajnos az, amit mi Dugonicsról a két világháború között a magyarországi tanultunk, abból tanintézetekben a hivatalos felfogásból indult ki, hogy magyar diák nem mondhat rosszat a nemzet klasszikusairól. Szívesebben írnék lelkesedő megemlékezést, de nem tehetem, mert ha életművét vizsgálom, akkor meg kell állapítanom, hogy a magyar írók panteonjában még a hátsó sorokban sem kaphat helyet. Greguss Ágost, András tisztelendő egyik ismertetője, aki kinevezte az irdogáló piaristát „magyar „régiségbúvárnak“, ,,hazafiúi érzelmek és ismeretek terjesztőjének“,fontosnak tartja óvatosan megjegyezni, hogy „Dugonicsnál“ hiányzik az esztétikai érzék, ízlése fonák, sőt irálya sem legszabatosabb...“ Greguss a régiségbúvár jelzővel nyilván az Etelka című regény miatt ruházta fel az írót. Tény, hogy ez a regény fontos, egyrészt azért, mert tulajdonképpen ezzel kezdődött ismét a magyar szépirodalmi alkotás fejlődése, másrészt pedig azért, mert ez volt az első magyar könyvsiker — ezer példánya egy év alatt elfogyott. Csakhogy ebben a regényben Dugonics — Árpád korát írta le — és lábjegyzetek tömegével igyekezett a korképet történelmileg hitelessé tenni — viszont leírása szerint az Árpád-kori ország szinte ugyanolyan volt, mint a XVIII. században. Mintája, forrása valami nagyon rossz német regény lehetett és ennek tudható be, hogy párducos Árpádot gyenge, zsarnoki nőcsábásznak tüntette fel. A mániákusan magyarkodó Dugonics — dalmata volt és valószínűleg ezért hangsúlyozta szüntelenül magyarságát, ezért támadta olyan gorombán nemzetiségeket és azt hiszem, a nagyon igaz Szerb Antalnak az a Dugoniccsal kapcsolatos megállapítása, hogy: „Magyarországon a fajvédelmet mindig idegen fajnak csinálták. Pedig hosszú időt töltött nemzetiségileg vegyes területeken, hiszen Privigyén, Nyitrán és Nagykárolyban diákoskodott és 1774-től a nagyszombati egyetem matematikatanára volt. Kazinczyék joggal kifogásolták durva, nyers népiességét és azt, hogy napkeleti őseinkkel Szeged-környéki népi közmondásokat mondat. Nem szeretem régen holt szellemi kiválóságok emlékét profanizálni, de sajnos Dugonics András írói-emberi tulajdonságairól úgyszólván semmi, sőt nem írhatok. Talán csak azt, hogy kitűnő tanár volt, előadásait magyarul tartotta, és magyar nyelvű tankönyvével (A tudákosság tankönyve) hozzájárult a matematikai szaknyelv magyarosításához. Stílusában Pázmányt és a nyugati precieuxeket követte, de egyéni ízekkel is ..gazdagította"! így aztán Etelka, amikor ájulásából magához tér, úgy káromkodik, mint egy szegedi halász. Amit írt, annak semmi köze nincs a történelemhez, hanem ellenkezőleg — durva történelemhamisitás, szentimentális és képtelen fantazmagóriák sokasága. 1808-ban, amikor nyugdíjazták, hazament Szegedre és tíz év múlva meghalt. Úgy érzem, hogy Szerb Antal jellemezte a legjobban: „...Dugonics magyarkodása mánia, eksztázis, delirium. Csodálatos tehetségtelensége dacára egyike irodalmunk legérdekesebb jelenségeinek.“ Péterfi Gyula 0) Ifjúéig. Szlovákia Szocialista Ifjúsági Szövetsége Központi Bizottságának lapja . Kiadja a Smena kiadóvállalata . Szerkesztőség és adminisztráció Brstislavs, Praiské 9. Telefon: 485 41-45. Postafiók 30 # Főszerkesztő: dr. 51 fl ASZE GYÖRGY. főszerkesztőhelyetts és kultúra: ICTH ElEMÉR A riportrovat vezetfile: PAt.A QY1 r.AJOS Riporterek: ZACSEK ERZSÉBET, KESZ.ELI FERENC, NÉMETH ISTVÁN kelet-szlovákiai szerkesztő és sportrovatvezető BATTA GYÖRGY A melléklet rovat vezetője: HORVÁTH RUDOF Nyomda: öltömé 91 Zépedoslovenské ti a $ Előfizetési dl egész évre 52.— Kis, félévri 26.— Kis. negyedévre 13.Kis • Terjesztis Posta Hír iapszolgálata. előfizethető minde* postakézbesítőnévae> postahivatalnál *1 Kéziratok* sem írtunk meg és nem ki! ifink vissza A lapo *ít töldre a PNS ílstredná expedíciá tjaffe Bratislava l v - waldovo sám 5. 48 fiMi- Hét megrendelni Mit csináltál a nyáron? „Tönkre csalt“ Az a lány alaposan megtréfált. Egy vasárnap délután „randevút" beszéltünk meg a Kis-Duna partján. Eljött, csónakáztunk, fürödtünk, napoztunk, s mi tagadás, az erdő felé csalogattam. Engedett is a csábításnak, jött. De megjártam ám. Amikor már sajgóst, fájt — sőt vérzett — a lábam, akkor vettem észre, hogy ő cipőt visel, ezért olyan virgonc, ezért enged olyan könnyen a csalogatásnak. Sőt, most már nem én, hanem ő csalogatott. Pont oda, ahol a legtöbb volt a csalán, ahol a legjobban szúrtak az ágak, a Félreértés Ez a rövid kis epizód Prágában történt, ahol szolgálati úton voltam. Megérkezésem után üzemünk fiókrészlegének a portáján érdeklődtem az iránt a személy iránt, akivel tárgyalnom kellett volna. A portán egy idősebb néni teljesített szolgálatot. Elértette a bemutatkozásomat és az üzem címét, mert meglepetten nézett rám, és a következő kérdéssel fordult hozzám: — Ön már itt? Hiszen tizenegy órakor szolgálati kocsi fogja várni a repülőtéren! Ez engem nem lepett meg, mert érkezésemről előző nap üzemi távírón értesítettem az illető személyt. Bár az is igaz, hogy ennyire elegáns fogadtatást azért mégsem vártam A portásnő betessékelt a porta melletti kis vendégszobába és arra kért, hogy várjak, legyek türelmes. Rövid idő múlva tudtomra adta, hogy itt a szolgálati kocsi. Megköszöntem a szívességét, és a legtermészetesebb mozdulattal beültem a szolgálati kocsiba. Már az utcán robogtunk, amikor megszólalt a sofőr: — Mi újság önöknél? — Semmi különös, nekünk is megvan a magunk baja álmunkéval. A következő kérdés azonban teljesen elállította a lélegzetemet: — Hogyan haladnak a szerelési munkálatokkal? — Miféle szerelési munkálatokkal? — Hát amit az önök csoportja végez Bombayban. — Már megbocsásson, de ön vagy tréfál velem, vagy bolondnak néz. Hiszen én egy egyszerű csehszlovák állampolgár vagyok csupán, és talán soha sem jutok el Indiába. Most ő lepődött meg, de a következő pillanatban befordult az egyik mellékutcába: — Hát ön nem Indiából jött? — Nem én! — Akkor szíveskedjék kiszállni! Nem állhatok a rendelkezésére, tizenegy órakor a repülőtéren kell lennem. Értetlenül bámultam az elrobogó kocsi után. Nehezen, de aztán rájöttem, hogy félreértés történt. Mint ahogy később kiderült, egy Indiában dolgozó szerelőcsoport főmérnöke ,e é robogott a repülőtérre. Szabó István: Borsi tüskék, Tele volt az erdő tönk- első utam Galántáról mindket. Az egyik tönkbe, akkorát járt a Kis-Dunához vezetett, rúgtam, hogy majd a lábam Szegény Pionír! Mi tagadás, ujja törött el, volt mit cipelniem az én 80 kilómat. A melegben alig lllte A „PIONÍR" KUDARCA lett. Alighogy megérkeztem, rég Minden éjjeli műszak után tön nem voltam egyedül, mint korábban. Egy lány jött hozzám, motorozni szeretett volgyalog baktattam a Kis-Dunára. Unta is a lábam, hosszú volt az út, egyedül... senki sem akart mellém szegődni. Egy napon azonban végleg meguntam a magányos gyalogolást, elhatároztam, hogy véget vetek ennek a bandukolásnak. A döntést tett követte, és megtakarított pénzecskémen egy kis kétüléses 0,20-as Pionírt vásároltam magamnak. Az na.— Hova? — kérdem. — Akárhova — hangzik a válasz. — Még az erdő fele is? — Akár oda is! Megrágom az indítókart egyszer, kétszer, tízszer, de a motor csak nem startol. A tizenkettedik rúgásnál az én angyalom már nem is volt. Egy kétszázötvenes ülésén trónolt és nevetve integetett vissza a porfelhőből. MONTE-CARLO JÓKÁN? Ha Monte-Carlóban megtudták volna, hogy Jókán milyen fogadási lehetőségek vannak, akkor bizonyára egy-két milliomos nem ott, hanem Jokan tölti a nyarat. Hogy miért? A nyár elején elkészült nálunk a tekepálya. S jöttek is szép számban tekézni, akarom mondani, kuglizni az emberek, még akkor is, ha nem nagyon tudták. Aki tudott, az viszont alaposan meg akart tollasodni, és olyan nagy fogadásokat diktált, hogy néhányan már el is álltak. Nem úgy én! — Nem dobsz két fát, nem dobsz három fát... — Dehogynem dobok! Az egyik embert már el is nevezték fogadóirodának, de azért velem már ő sem teketóriázhatott. Úgy történt, hogy kezdetben bizony elvesztettem jó pár koronát, megfizettem tehát a tandíjat, de azért megérte, mert most már a menők sem beszélnek velem olyan hetykén. Sőt, egyre ritkábban hangzik el a „nem dobsz“. Vagy lehet, hogy Monte-Carlo mégsem Jókán van? Nagysallón is megalakult A közelmúltban a nagysallói fiatalok is megalakították a Szocialista Ifjúsági Szövetség helyi szervezetét. Megválasztották a tíztagú vezetőséget és már az alakuló gyűlésen munkatervet fogadtak el. A munkaterv külön figyelmet szentel a küszöbön álló csehszlovákszovjet barátsági hónapnak. , KISZ-FIATALOK SZLOVÁKIÁBAN Nagyon kedves csoportot látott vendégül a brezovói dróthálófonó nemzeti vállalat ifjúsági szervezete. A tapolcai járás KISZ-fiataljai látogattak el hozzájuk, élükön Vidova Károly járási KISZ-titkárral. A fiatalok először megtekintették vendéglátóik üzemegységét. Nemcsak a gyártási technológiával és a gyártmányokkal ismerkedtek meg, hanem elbeszélgettek és összebarátkoztak a gyár fiataljaival is. Ezt követően négy napra a gyönyörű Vág völgyébe és a Magas-Tátra legszebb részeire látogattak. Útközben megálltak Nemeckán, ahol a partizánfalu emlékművénél koszorút helyeztek el, és megtekintették a „Fiatalok a köztársaságnak“ akció keretében épülő általános iskolát. Itt-tartózkodásuk hetedik napján, a viszontlátás reményében, azzal a meggyőződéssel búcsúztak szlovák barátaiktól, hogy látogatásukkal tovább erősítették a magyar és szlovák fiatalok barátságát. Bungyi Zsuzsánna FIGYELEM! FIGYELEM ! Az Új Ifjúság szerkesztősége pályázatot hirdet levelező munkatársak részére. Ha érdeklődést érez az újságírói foglalkozás iránt, jelentkezzen. A pályázaton részt vehet mindenki a következő feltételek mellett: 1. A levelezők külső (extern) munkatársai a lapnak. (Nem lépnek tehát munkaviszonyba vállalatunkkal.) 2. A beküldött és a közölt anyagokat a szerkesztőség az érvényben levő előírások szerint honorálja. 3. A levelezők munkáját szakmailag és politikailag a szerkesztőség irányítja. 4. A pályázaton megfelelt levelezőknek a szerkesztőség szakmai képzést biztosít. Jelentkezésüket személyi adataikkal együtt (név, cím, életkor, foglalkozás, iskolai végzettség) küldjék címünkre. A jelentkezéshez egy, esetleg két írást is csatoljanak. Jelentkezési határidő: november 15. Cím: Új Ifjúság, Bratislava, Prazská 9. A borítékra írják rá: Levelezők A szerkesztőség I -i I MIRKA Nyúlánk, csupa elevenség, csupa sziporka. Alig jutott túl a húszon, s máris főiskolán vizsgáztat, de közben — egy másik főiskolán — maga is vizsgázik. A frizurája fiús, az egyénisége tagadhatatlanul nőies. Az édesanyja cseh nemzetiségű, az édesapja magyar. Ezek után teljesen természetes — vagy logikus? — hogy Mirka Eperjesin Ukrán-német szakos. A kassai Műszaki Egyetem Gépészeti Karán egyik napról a másikra, váratlanul jelent meg, éppen olyan váratlanul, mint ahogyan Stein úr, a nyelvtanszék tanára meghalt. Mirka nem töprenghetett sokáig, mert máris beosztották, és jöttek egymás után a német órák, meg a vizsgák. Senki sem nézte asszisztensnek. Egy néhány idősebb, levelező tagozaton tanuló „szaki“ például rá akarta venni, hogy lógjanak meg az előadásról, ha „úgyis egy új nő“ lesz az előadó. Mirka aztán kibökte, hogy az az új nő ő lenne, mire az idős hallgatók úgy elinaltak, hogy azóta sem merészkedtek el német órára. Pontosan olyan, mint a legtöbb lelkiismeretes tanár. Ha a gépészhallgatók félvállról kezelik a németet, mert nem szaktantárgy, Duruttya Miriam asszisztensnő alaposan kioktatja őket nézetük helytelen voltáról. Sikerült egy szemesztert Ausztriában hallgatnia, és ennek roppant örül, mert egy idegen nyelvet a helyszínen lehet a legkönnyebben és legtökéletesebben elsajátítani. Egy-két szemeszterre még szívesen visszamenne. Mirka egyébként minden alkalmat megragad, hogy Goethe nyelvén beszélhessen. A világhírű kassai Békemaratonnak több éve tolmácsa, számos maratonistával tartja a kapcsolatot, jópár osztrák és angol futóval levelez. Ami pedig nyelvhez való viszonyát és kapcsolatát illeti? Kihasználhatnánk, hogy végre specialista is akad sorainkban, és az ukrán nemzetiség kultúráját, lapjait rendszeresebben figyelhetnénk általa. Mirka jószívű lány, a maratonisták és diáktársai bizonyára ezért szeretik. Egyébként minden érdekli, amiben valami ötlet vagy fantázia van. Régis mozsarakat gyűjt. Az állomány jelenleg tizennégy tagú. Szepességben jártakor gyönyörű kézi faragású bútorokat látott. A szíve még most is fáj értük. Szülei pedagógusok. Az alma tehát egész közelre pottyant a fához. És ritkaságnak számít az is, hogy a Duruttya- család négy tagja közül (Miska még főiskolás), három főiskolán ad elő. A múltkor, amikor Eperjesre utazott, az autóbuszban két diák suttogott mögötte: „ez a csaj a némettanárnőnk“. Úgy látszik, még nem szokta meg teljesen ezt az új feladatkört, mert elpirult, és előbbre ült. A suttogást aztán már nem hallotta. De néha még most is elvörösödik, ha rágondol. Kolár Péter felvétele. (bt) Komszomolista fiatalok Ha végigszalad az ember tekintete a képén látható fiatalokon, örül a szíve, de szomorkodik is. Hand elszántság, vidám és önzetlen kulturális munka, és végül mégsem a munkások igaz háborújában, hanem a második világháború harcterein kellett ottmaradniok A hét fiatal közül ugyanis már csak kettő van az élők sorában, Homán Irén és Pesta Géza, a többiek ki itt, ki ott esett el, de egyikük sem tért vissza a háborúból. A huszas és harmincas években Komáromban kiválóan működött a Komszomol helyi szervezete Az alapszervezetnek volt szavalókórusa, énekkara, zenekara, színjátszóköre és egy több szakosztályt magába foglaló sportköre. Nagyobb találkozóikon ezek a csoportok adtak műsort. Leggyakrabban orosz nép- és forradalmi dalokat, énekeket adtak elő. Ma egy kissé elkedvetlenedik az ember, ha arra gondol, hogy a mai fiatalok nem követik példájukat. Komáromban ugyanis jóformán semmiféle ifjúsági rendezvény sincs. Hol vannak a mai Schlár Edék, Spirk Sándorok Gárdonyi Palik, Széman Ferencek és azok is, akik a képen nem láthatók, de annak idején ugyancsak mind-mind részesei voltak a sikernek, mint Rácz Gyula, Spirk Márton és a többiek A mai fiatalságnak a kommunista fiatalság soraiba kellene lépnie. Holczer László, Komárom