Új Ifjúság, 1971. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-26 / 4. szám

A SZOCIALISTA IFJOSAGI SZÖVETSÉG SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XX «vf. 1971 Január 26. Ara L- Kés Mivelhogy nem regulázhatom az eseménye­ket, önmagamat regulázom, s ha azok nem alkalmazkodnak hozzám, én alkalmazkodom őhozzájuk. Montaigne AZ ÚJ IFJÚSÁGNAK NYILATKOZIK KROCSÁNY DEZSŐ, AZ SZSZK MUNKAÜGYI ÉS NÉPJÓLÉTI MINISZTERE K­ifflll­SZHS 19­7­1 Közeledik a tavasz s ezzel több tízezer fiatal nem kis dilemmája: a pályaválasz­tás ... Ezekben a hetekben számtalan családban veszik fontolóra, hogy milyen pályát válasszon fiuk vagy lányuk, mi fe­lelne meg neki a legjobban, illetve hol is állná meg legderekasabban a helyét? ... E kérdés időszerűségét s komolyságát tu­datosítva kértünk interjút KROCSÁNY DEZSŐ munkaügyi és népjóléti miniszter­től, aki a leghivatottabbak egyike arra, hogy tizenéveseinknek tanácsot, útmuta­tást adjon ebben a rendkívül fontos és alapos megfontolást igénylő kérdésben.­­ Miniszter elvtárs, bevezetésképpen arra kérjük, hogy összegezze röviden az elmúlt évek pályaválasztási tapasztalatait és körvonalaiban jellemezze fiataljaink ez irányú pillanatnyi lehetőségeit! Szlovákiában ebben az esztendőben mintegy 95 ezer fiatal áll majd e fontos kérdés végleges megoldása előtt, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy ezekben a hetekben csaknem ugyanennyi családot is foglalkoztat ez a probléma. Kétségtelen, hogy a pályaválasztás min­den fiatalnak komoly gondot okoz, hiszen úgyszólván ettől a lépéstől függ az illető későbbi egyéni elége­dettsége és társadalmi érvényesülése. Az is természe­tes, hogy minden szülő azt szeretné, hogy gyermeke boldog legyen, azaz a munkahelyén teljes mértékben érvényesíthesse tudását s rátermettségét; szeresse és örömmel végezze a mindennapi munkáját s ne csak szükséges rossznak tekintse azt! Természetesen nem­csak a szülők, hanem az egész társadalom célja ez, hi­szen csupán a szeretettel és hozzáértéssel végzett mi­nőségi munkának van igaz értéke. Nem véletlen ezért, hogy szocialista társadalmunkban a fiatalok e fontos válaszúton sem maradnak magukra, hanem a döntésük előtt számíthatnak az idősebbek, a pedagógusok s a pályaválasztási szakemberek hathatós segítségére. fiatalok érvényesülésével a legmagasabb gazdasági irá­­­nyító szerveink is foglalkoznak, hiszen a pályaválasztás kérdésének — politikai s közgazdasági síkon — jelen­tős szerepe van a távlati és az évi nemzetgazdasági tervek megfogalmazásában. Egyrészt a társadalom szük­ségleteit, másrészt az ifjúság elhelyezkedésének objek­tív lehetőségeit mérlegeljük. Afféle „bizalomcsoda“ ez a pályaválasztást irányító szervek és a szülők között. Mindkét fél célja: érvényesülést, biztonságot teremteni a fiataloknak, hogy mindenki az adottságaihoz és tu­dásához mérten tudjon elhelyezkedni.­­ A szociológusok egy, elsősorban a 15 évesek pálya­­választását befolyásoló demográfiai hullámról be­szélnek. Ez csak tetőzi a pályaválasztás amúgy is nehéz problémáját, hiszen 15 évesen csak nagyon kevés fiatalban kristályosodott ki végleg, hogy mi is szeretne lenni... Kérjük, beszéljen ezért a fenti álta­lános jellemzés után most m­ár konkrétan a kilen­cedik osztályt elvégző fiatalokra váró lehetőségek­ről, különös tekintettel a magyar iskolák végzős diákjaira!­­ Sajnos, nagyon sablonszerűen és régen beszélünk már egy mumusként ijesztgető demográfiai hullámról!... Felelősségteljesen kijelenthetem, hogy ez csak afféle falra festett ördög! Sőt ellenkezőleg: egyre inkább gon­­dot okoz a csökkenő populáció. Számadatok bizonyítják, hogy nemcsak a cseh országrészekben, hanem már Szlovákiában is több üzem munkaerőhiánnyal bajlódik, s ezért egyre kedvezőbb feltételeket biztosítanak szakiparitanuló-képzésnek. E pozitív változás egyik elő­­­idézője a kormány 412/1966 és 409/1967 sz. határozata volt, mely lehetővé tette, hogy az üzemek a saját szük­ségletüknél több tanoncot, főképpen leányokat képez­zenek. A fiataloknak nemcsak az érdeklődési körük, hanem a tudásuk és rátermettségük is különbözik. Természe­­(Folytatás a 4 old.) IFJ. SÜLI JÁNOS: JANUÁR VERES PÉTER: ...Mert nekünk van hitünk Csodálkoztok ugye ott a túlsó parton, hogy hiába minden: pénz, börtön és hazugság, —a szennyes mocsárban piros virágok nyílnak, s a föld alól a csatornákból, napégette földekről és füstös hodályok mélyéből oly tiszta ének hallik, amilyent a jóllakott unalom nem tud mondani soha, s a fülledt, nehéz levegőben sötét évezredek korbá­­csos jajjai úgy cserdülnek fel, mint kisgyermeksírás a vak éjszakában. Mi megmondjuk miért: ... Mert nekünk van hitünk! Mert görnyedt testünkben hívó lélek sajog, betört bordánk alatt igazi szív dobog, és kivert fogaink közül a megismert élet, az örök szenvedés, s fájdalom tiszta hangja sír fel... ... Mert nekünk van hitünk. És azt mondjuk nektek, hogy hiába is minden. Hiába sorozzátok a régi szerszámok mellé a gázbom­bát, tankot, gépfegyvert és repülőgépet bitófát és villamosszéket — mi el nem pusztulunk soha. Az örök néptenger hullámai vagyunk, és a történe­lem szelevihara mozgat bennünket. És ha elhasalunk betört fejjel a kövezeten, kifolyó vérünket felissza a puszta homokja vagy a szántóföld fekete sara; vagy, ha elfáradva tompa lemondással hajtjuk is fejünket az örök járomba, akkor is: millió anyák méhéből és a történelem fekete mélysé­geiből bajban edzett kölykeink születnek és nőnek, akik felveszik az elejtett zászlót és folytatják tovább az örök harcot, s gőgös hatalmatok hitetlen cinizmusotok nem tud megnyugodni soha. Mert nekünk van hitünk! KORUNK 1933 Jóformán még meleg a székük ott a zöld asztal mögött, amelyen tavaly nyáron az érett­ségikor legszívesebben kis kukaccá változtak volna... Mire vitték azóta, mi történt velük az érett­ségi óta eltelt fél év alatt? Erről szól riportunk a 3. oldalon. FORSYTE SAGA Következő számunkban bemutatjuk a televíziónézők legújabb kedvencét, a Forsyte Saga sorozat egyik fő­szereplőjét, Nyre Dawn Portert. Meglepő hasonlóságok Irene Forsyte és Nyre Dawn Porter sorsa között. Nyre a gyermekesen pajkos, a szá­mító, a szenvedélyes, a rideg, a megnyerő, a csábító nő, a végzet asszonya. Már most biztosítsa lapunk következő számát! ÉDES ÉLET Ezút­tal nem Fellini filmjében, hanem a va­­­lóságban, a Via Puccini szám alatti luxusvil­lában. Mivel szórakozik a ró­mai felsőbb tízezer? Miért ölte meg a fe­leségét Camillo Casati márki? Ezekre a kérdésekre ad választ a lapunk 10. oldalán induló riportso­rozatunk. Képünkön Camillo Ca­sati márki és felesége, Anna Falarino.

Next