Új írás, 1963. július-december (3. évfolyam, 7-12. szám)

1963-07-01 / 7. szám - Zelk Zoltán: Józsefvárosi hajnal, 1933 (vers)

ZELK ZOLTÁN 7­SS JÓZSEFVÁROSI HAJNAL, 1933 ÉS KÉK ÉS KÉK és egyre kékebb és megpattan a cimbalom, a küszöbről még visszanézek, nem dübörög már a falon, nem hullámzik a tánc árnyéka, egy eltaposott hegedű gyermekhangon fölnyüszít néha és kék és kék és keserű. KÉK CILINDERÉBŐL a hajnal fákat varázsol s házakat, kis kurvák szomorú kalappal szállnak az ablakok alatt. Mert mindig is volt, aki szárnyal, mert mindig lesznek angyalok, akik ha törött, sáros szárnnyal, de soha, sohase gyalog. EGY FÉLLÁBÚ KOLDUS zihálva áll a tej­színű hold alatt, tört mankójával hadonászva felkölti a galambokat. De tudja már, hiába áll ott, mankója hiába suhog, partra vonják a teli hálót a razziázó hekusok. FÖLRÖPPEN A GALAMBOK csokra, fordul, cikázik, meglazul, kibomlik és a párkányokra lassú hullással visszahull. A kialvó hold füstté lobban. Kinyit a csarnok. Kosarak, ládák közt fanyar forrás csobban — szivárog a friss gombaszag. A RÁKÓCZI TÉRI padokra kiül a munkátlan sereg, csak nézik a rozsdás halomba gyűlő lehullott perceket.

Next