Új írás, 1973. január-június (13. évfolyam, 1-6. szám)

1973-02-01 / 2. szám - Görgey Gábor: Lilla és a kísértetek (komédia két felvonásban, I. rész)

STUMPF: Minden szót. NACHTIGALL: Minden szót? STUMPF: Was liegt, das pickt. NACHTIGALL: Ahogy Klopstock mondja. STUMPF (tűnődik): Tulajdonképpen szidták. NACHTIGALL: Kétségtelenül szidták. STUMPF: De mit szidtak? NACHTIGALL: Ez az. Nem mindegy, mit szidnak. STUMPF (óvatosan): Szerintem a franciákat szidták. NACHTIGALL: És a franciák csinálták a for­radalmat! STUMPF: Tehát ha szidták a franciákat, akkor a forradalmat szidták. NACHTIGALL: Azt mondták Magyarország­ról, hogy provincia. STUMPF: Ez egyezik... NACHTIGALL: ... Ferenc császár őfelsége véleményével! STUMPF (elborul): Csak mit akartak azzal a Sziámmal? NACHTIGALL (legyint): Rímkényszer. STUMPF (hivatalosan): Mi nem gyakorlunk semmiféle kényszert! NACHTIGALL: Rímkényszer! Sziám - pro­vincián. STUMPF (bambán): Aha. (Szünet) Akkor tehát, amit énekeltek... NACHTIGALL: Vajon megengedhető? STUMPF: Ezt én kérdezem! NACHTIGALL: Én is ezt kérdezem! STU­M­PF (óvatosan): Az összes szempontot... NACHTIGALL: Figyelembe véve... STUMPF: Minden... NACHTIGALL: Valószínűség... STUMPF: Szerint... K­ETTE­N: Azt h­isszü­k... (egymásra néznek, majd óvatosan, egyszerre) — megenged­hető ! (Támadi megszólalására gyorsan vis­sza­bújnak az asztal alá, a terítő legördül) TÁMADI: Jó, jó, magyar vidék — de azért gyöngyélet volt az is, ifjúkoromban, Bécs­­ben. Hej-haj, te boldogságos Mária Terézia ! KARDOS: Mária Terézia! Az ő idejében én sem nyugvó hadnagy voltam, hanem a hét­éves háborúban csatáztam érette. Hej-haj, te huszárélet! PÓR­HÁZI: Élet! Én az élet titkait kutattam a prágai univerzitáson. Amikor még felfede­zéseket tettem ott. Hej-haj, ti molekulák! TÁMADI: Én fölfedeztem egyszer egy csizma­húzót. Nem kellett hozzá, csak egy ki­mustrált kengyelvas Az ember belelép a kengyelbe KARDOS: És uccu neki a poroszoknak! Az ember szeli a húst, roppantja a csontot .. PORHAZI: Pedig az is tiszta szerkezet. Uram­isten, mert nem hitték el nekem, hogy a világ atomokból áll! Most nem itt kvater­­káznék. TÁMADI: Bécsben mindig őrségváltás után kvaterkáztunk. Magyarok a Burgban. KARDOS: Magyarok Berlinben! PORHÁZI: Magyarok­­ itthon. TÁMADI: Ott volt a kvártélyunk, a Burgban. Mária Terézia szerette a szép szál magyaro­kat. Olyanok voltunk, mint egy ménes... KARDOS: Amelyik keresztülvágtat Szilézián! Azok a szép ütközetek... PÓR­HÁZI: Az elemi részecskék között! Kép­zeljenek el mikronagyságú testecskéket... TÁMADI: Testecskék - testőröcskék! így hí­vott minket. Ahogy Mária Terézia rá tudott nézni a testőreire! Ilyenkor dús keble majd­­hogy kilépett medréből, mint tavasszal a Duna Mohácsnál. KARDOS: Mohácsi fiúk is voltak köztünk. Kétezerötszáz magyar Hadik-huszár! El­mondjam a berlini portyát? PORHÁZI: Mondtam nekik: neutron. Én így nevezném. De ki tud majd arról, hogy Porházi hogyan nevezte? Száz év múlva fölfedezik, nélkülem. Valami nagyokos. TÁMADI: A kalapos király, az volt a nagy­okos ! Hogy egy király szinte már bandzsít­son a sok olvasástól - szégyen! Kipenderí­tette a Burgból a magyar ménest. Mit fájt az neki? Nem ártottunk mi senkinek! KARDOS: Csak jól megmarkoltuk a sivalkodó nők ülepét, jól megsarcoltuk Berlint, azután hajdi,vágta visszafelé! A szép porosz debel­­lák azóta is Hadik-huszárral álmodnak. PORHÁZI: Az én álmom ez volt. Neutron. (Sóhajt) No, de majd száz év múlva föl­fedezik. Nélkülem. Addig pedig iszunk. (Fölemeli a poharát) Most ezt a sok elemi részecskét, ami e pohárban van, mind fel­hajtom ! A neutronokra, m­éltóságos uram! KARDOS (poharát emelve): A porosz debel­­lákra, méltóságos uram! TÁMADJ (poharát emelve): A megboldogult Mária Terézia emlékére, jó urak! STUMPF (megfeledkezve magáról, kidugja a fejét az asztal alól, lelkesen): Éljen Ferenc császár őfelsége ! NACHTIGALL (követi a példát): Éljen! (A három úrnak megakad a torkán a bor.) TÁMADI: Hát ti mit kerestek itt? STUMPF (előmászik, kezében teli lopó): Bort hoztunk, kérem tisztelettel. NACHTIGALL (előmászik, topóval): A méltó­ságos úr pincéjéből. STUMPF: A kis hordóból szívtuk. NACHTIGALL: Ezzel a lopóval. STUMPF (megsértődik): Énvelem? Méltósá­gos uram, ő a lopó! Többet hajtott le, mint én !

Next