Új írás, 1973. január-június (13. évfolyam, 1-6. szám)
1973-02-01 / 2. szám - Görgey Gábor: Lilla és a kísértetek (komédia két felvonásban, I. rész)
STUMPF: Minden szót. NACHTIGALL: Minden szót? STUMPF: Was liegt, das pickt. NACHTIGALL: Ahogy Klopstock mondja. STUMPF (tűnődik): Tulajdonképpen szidták. NACHTIGALL: Kétségtelenül szidták. STUMPF: De mit szidtak? NACHTIGALL: Ez az. Nem mindegy, mit szidnak. STUMPF (óvatosan): Szerintem a franciákat szidták. NACHTIGALL: És a franciák csinálták a forradalmat! STUMPF: Tehát ha szidták a franciákat, akkor a forradalmat szidták. NACHTIGALL: Azt mondták Magyarországról, hogy provincia. STUMPF: Ez egyezik... NACHTIGALL: ... Ferenc császár őfelsége véleményével! STUMPF (elborul): Csak mit akartak azzal a Sziámmal? NACHTIGALL (legyint): Rímkényszer. STUMPF (hivatalosan): Mi nem gyakorlunk semmiféle kényszert! NACHTIGALL: Rímkényszer! Sziám - provincián. STUMPF (bambán): Aha. (Szünet) Akkor tehát, amit énekeltek... NACHTIGALL: Vajon megengedhető? STUMPF: Ezt én kérdezem! NACHTIGALL: Én is ezt kérdezem! STUMPF (óvatosan): Az összes szempontot... NACHTIGALL: Figyelembe véve... STUMPF: Minden... NACHTIGALL: Valószínűség... STUMPF: Szerint... KETTEN: Azt hisszük... (egymásra néznek, majd óvatosan, egyszerre) — megengedhető ! (Támadi megszólalására gyorsan visszabújnak az asztal alá, a terítő legördül) TÁMADI: Jó, jó, magyar vidék — de azért gyöngyélet volt az is, ifjúkoromban, Bécsben. Hej-haj, te boldogságos Mária Terézia ! KARDOS: Mária Terézia! Az ő idejében én sem nyugvó hadnagy voltam, hanem a hétéves háborúban csatáztam érette. Hej-haj, te huszárélet! PÓRHÁZI: Élet! Én az élet titkait kutattam a prágai univerzitáson. Amikor még felfedezéseket tettem ott. Hej-haj, ti molekulák! TÁMADI: Én fölfedeztem egyszer egy csizmahúzót. Nem kellett hozzá, csak egy kimustrált kengyelvas Az ember belelép a kengyelbe KARDOS: És uccu neki a poroszoknak! Az ember szeli a húst, roppantja a csontot .. PORHAZI: Pedig az is tiszta szerkezet. Uramisten, mert nem hitték el nekem, hogy a világ atomokból áll! Most nem itt kvaterkáznék. TÁMADI: Bécsben mindig őrségváltás után kvaterkáztunk. Magyarok a Burgban. KARDOS: Magyarok Berlinben! PORHÁZI: Magyarok itthon. TÁMADI: Ott volt a kvártélyunk, a Burgban. Mária Terézia szerette a szép szál magyarokat. Olyanok voltunk, mint egy ménes... KARDOS: Amelyik keresztülvágtat Szilézián! Azok a szép ütközetek... PÓRHÁZI: Az elemi részecskék között! Képzeljenek el mikronagyságú testecskéket... TÁMADI: Testecskék - testőröcskék! így hívott minket. Ahogy Mária Terézia rá tudott nézni a testőreire! Ilyenkor dús keble majdhogy kilépett medréből, mint tavasszal a Duna Mohácsnál. KARDOS: Mohácsi fiúk is voltak köztünk. Kétezerötszáz magyar Hadik-huszár! Elmondjam a berlini portyát? PORHÁZI: Mondtam nekik: neutron. Én így nevezném. De ki tud majd arról, hogy Porházi hogyan nevezte? Száz év múlva fölfedezik, nélkülem. Valami nagyokos. TÁMADI: A kalapos király, az volt a nagyokos ! Hogy egy király szinte már bandzsítson a sok olvasástól - szégyen! Kipenderítette a Burgból a magyar ménest. Mit fájt az neki? Nem ártottunk mi senkinek! KARDOS: Csak jól megmarkoltuk a sivalkodó nők ülepét, jól megsarcoltuk Berlint, azután hajdi,vágta visszafelé! A szép porosz debellák azóta is Hadik-huszárral álmodnak. PORHÁZI: Az én álmom ez volt. Neutron. (Sóhajt) No, de majd száz év múlva fölfedezik. Nélkülem. Addig pedig iszunk. (Fölemeli a poharát) Most ezt a sok elemi részecskét, ami e pohárban van, mind felhajtom ! A neutronokra, méltóságos uram! KARDOS (poharát emelve): A porosz debellákra, méltóságos uram! TÁMADJ (poharát emelve): A megboldogult Mária Terézia emlékére, jó urak! STUMPF (megfeledkezve magáról, kidugja a fejét az asztal alól, lelkesen): Éljen Ferenc császár őfelsége ! NACHTIGALL (követi a példát): Éljen! (A három úrnak megakad a torkán a bor.) TÁMADI: Hát ti mit kerestek itt? STUMPF (előmászik, kezében teli lopó): Bort hoztunk, kérem tisztelettel. NACHTIGALL (előmászik, topóval): A méltóságos úr pincéjéből. STUMPF: A kis hordóból szívtuk. NACHTIGALL: Ezzel a lopóval. STUMPF (megsértődik): Énvelem? Méltóságos uram, ő a lopó! Többet hajtott le, mint én !