Új írás, 1973. július-december (13. évfolyam, 7-12. szám)
1973-11-01 / 11. szám - KÖRKÉP - Szigethy Gábor: Csokonai Vitéz Mihály, anno 1795
SZIGETHY GÁBOR Csokonai Vitéz Mihály, anno 1795 „Budáról május 20-án. A halálra ítéltetett személyek szekerekre ültetődtek ma jókor reggel, s lehozattattak a Várból a Bécsi kapuhoz nem messze eső generális kaszáló vagy rét nevezetű térségre. Az öt rabokt közül mindegyik külön-külön négylovas szekéren ült, háttal a kocsisnak és szembe a papjával. Hajnóczy József, evangelika valláson lévén, tisztelendő Molnár nevű prédikátort kívánta maga mellé. Nagy bátorságot mutattak gróf Sigray Jakabon kívül, ki még a tömlöcben beköttette a maga szemeit. Hajnóczy ráismert egy katonára, ki a szekér mellett ment, s azt mondta felőle tiszteletes Molnár úrnak: Én adtam - úgymond - ezt a legényt viceispán koromban katonának, s úgy történt, hogy midőn Bécsbe vivének fogva, ő vala egy a mellém adatott őrzők közül, s most midőn halálra visznek, íme ő egy legközelebbről kísérő strázsám." (A bécsi Magyar Hírmondó tudósításából, 1795) Csokonai Vitéz Mihály 1795 húsvétján Halason volt legációban s onnan Pestnek vette útját, a Kunságban legáción levők régi szokása szerint. Május 9-én herceg Batthyány József prímásnak udvarol verseivel, feltételezhetően felkeresi az első magyar Játszó-Színi Társaság előadásait s talán a társulatot is, hisz korábban levelezett velük: öt levelet írt, magát ajánlva, de választ nem kapott. Május 15-én Dugonicsnál tiszteleg, terjedelmes verssel köszönti, 20-án ott tolong a tolongók között a Vérmezőn. Június 8. és 10. között már Debrecenben látták, s mert akkoriban körösi szekéren is négy nap volt az út odáig, legkésőbb 4-én reggel el kellett hagynia Pestet. De mert a nagykőrösi gazdák szervezte távkocsikázás tetemes összegbe került, okunk van hinni, hogy Csokonai legfeljebb ha gyorsparaszttal, az olcsóbb, de rázósabb kocsialkalmatossággal utazott, ha nem éppen gyalog, menetközben kéredzkedve fel jobb emberek szekerének saroglyáiba. Így lehet, hogy korábban indult, de június 2-án, ez Pál és Szolártsik Sándor kivégzésekor talán még Pesten volt. Csokonai Vitéz Mihály nem érezte jól magát Pest-Budán. Idegen volt számára a város, a nyüzsgés, a soknyelvű sokadalom, a baráti fogódzók nélküli bizonytalan világ. „Inkább laknám Moldovába, Bukarestbe, / Mintsem a candra, pénz sípos, fene Pestbe. / Búcsúzz hát el innen, hasam és erszényem, / Mert itt pénzbe kerül minden kedves kényem." A kollégiumi diák, akinek ritkán fordult meg pénz a zsebében; aki a piaci kofákat is ismerte Debrecenben; aki ha kiült Darabos utcai házuk elé a kispadra, minden arra haladónak, mint ismerősnek köszönt; aki ismerte a debreceni kurtakocsmákat, ahol varbort mértek titokban, merthogy ismerősei, barátai voltak a szőlősgazdák is; aki kollégiumi