Új írás, 1980. január-június (20. évfolyam, 1-6. szám)
1980-06-01 / 6. szám - KÖRKÉP - Tandori Dezső: Zelk Zoltán ablakai
TANDORI DEZSŐ Zelk Zoltán ablakai Meszelt égbolt a címe annak a versnek, melyben Zelk Zoltán a kitekintés lehetőségének két végletét úgy foglalja össze, olyan azonnali készenlét jegyében, hogy - költészetének sajátsága ez - mintegy „eleve" kizárja a vitát, elismerteti a maga költői igazságát, s mert ő a költészettel (bizonyítottan) azonosul ilyenkor is: a költészetét. Hanem ha itt, az említett vers ürügyén mégis (egyetlenegyszer!) vitázhatnék vele, mikor azt mondja: a napba néző csak hunyorog, de a meszelt égboltot kényszerűen bámuló „fogoly", a beteg belevakul látványába, itt azt kell mondanunk ekképp: a két véglet között ott a nem, nem a középút! — harmadik az „igazi valóság" (a realitás, ahogy egyik szép versében erre hivatkozik is), ott van legalábbis a költészethivő Zelk Zoltán számára a vers; nap helyett és mennyezetek ellenére oly erővel van ott, hogy maga a megszólalás átsegíti őt majdnem mindenen, s amin nem, azt is megszólalásig feszíti, megörökítésre érdemesíti. Ez a percre kész lét, ez a készenlét az egyik pólusa Zelk előterének. A másik pólus talán a soha-el-nem-készülés tudata, az örök átváltozásé, azé a nem relativista felfogásé, életátérzésé, hogy mire kimondunk valamit, már ezzel is minden más lesz, hanem épp ilyenkor kell alkalmasint abban hinni, hogy a legjobb tudásunk szerint kimondott dolog - ha nemcsak a mi dolgunk, vagy ha egyelőre még nagyon, de nagyon csak a miénk fontos, nélküle nem lenne egész a világ „végzetes szabálya", bármi kisiklatott szerelvény is ez a tágabban így értelmezett Hely (ahogy Zelk egyik gyönyörű versében újabban írta). Ez az idézett vers már nincs a kötetben, a kötet 1944 és 1977 között született műveket tartalmaz; címe a Zelkre címadáskor gyakran jellemző erős teljességigény jegyében összefoglaló: Reménytelen győzelem (s talán a költészetet mint szellemi vállalkozást jelöli), ám a verseit író Zelkre jellemző részletes hitelesség és robbanékony érzékenység szelleme szerint már az összefoglalásnál messzebb jutunk, s mindegy, hogy győzelem vagy sem,a reménytelenséget is messze elfelejtjük. Tágas tere van ennek a kötetnek, már azzal is, hogy első szava és utolsó szava is a számunkra köznapian nem könnyen elérhető régiókba csap: madár, madarak, olvassuk a kötet elején és végén. Ezen a „szétcsapó" ablakon nézhetünk be Zelk versei közé itt, jó négyszázötven oldalon, és a válogatás erősségét a leginkább az jellemzi, ahogy az egymás melletti versek felelgetnek, egészítgetik társaikat, ám évtizedeket átívelő motívumok, mozzanatok is hozzájárulnak a könyv egységéhez. Zelk Zoltánnak talán a legtömörebben összefogott gyűjteménye a Reménytelen győzelem. Ablakai: a madármotívum miatt mondtuk-e ezt? Már akkor azért is, ahogyan a zelki többszólamúság létrejön a válogatásban ismét. Többszólamú Zelk úgy is, hogy megszólít írótársakat, ismerősöket, megszólít ismeretleneket, mintegy az olvasót szólítja meg, s ezzel a legősibb költőtartások egyikét vállalja. Q. Ui X CCo *