Új írás, 1985. július-december (25. évfolyam, 7-12. szám)
1985-12-01 / 12. szám - Bor Ambrus: Szakadatlan jelen (regény, I. rész)
BOR AMBRUS Szakadatlan jelen A tömegközlekedési eszköz valahol kihúzódik a szabályozottan áramló forgalomból a járda mellé, Á. leszáll. Gyalog halad tovább a sokaságban egy célépület felé, és amikor befordul a barna roncsorüveg-falú Nagyáruház sarkán, egy kertvárosi utcanégyszöget jár be, néma családi házakat észlel, vesz szemügyre, falakon vadszőlőt lát, s ez már nem meglepő. Ebben az elkerülhetetlen törvényszerűségben sem vibrál már a friss fölismerések feszültsége, öröm vagy szorongás, ez ugyanúgy csak rendezendő esetleg, mint a többi. Egy falon a már alvadtvérszínű vadszőlőt átfedheti egy tengerparti villa falán leomló tűzvörös tölcsérvirágzuhatag, és ha valamin tűnődni kell vagy érdemes lehet, akkor azon, hogy az a tölcsérvirág vajon csak meleg mediterrán tájon tenyészik-e, vagy egyebütt is meghonosítható, bár meghonosítania Á.-nak nem szándéka: nem volna hol (tömb öröklakásának erkélye sincs), a tölcsérvirág pedig megvan. S ez olyan, mint az, hogy amikor Á. épületekben jár és tartózkodik, akkor az irodák, laboratóriumok, termek, polgári ebédlők és szalonok egymásból egymásba nyílnak, és a megkezdett beszélgetések befejezetlenül lebegnek bennük, esetleg egy kurta, egyszeri, lezáró szándékú mondattal folytathatók, de nem zárhatók le. Mindennapos névtelenek zakója hajtókáján megjelenhet a mindennapos liftben egy műanyag tokocskában egy név, amelyhez nincsen arc, és egy lefelé ereszkedő páternoszterfülkében természetes egy épp csak félmagasságig emelkedő, majd visszaereszkedő kéz rebbenése, mint még lehetséges felváltás egy útitárssal. A tetthelyeken más elkövetők jönnek szembe, megszerzetlen barátok viszik valamerre a maguk magányát, s ennek a mozgásnak a törvényszerűségében ismét nincs mit fölismerni, legföljebb az okok azonossága állapítandó meg, mint egy közömbös nőre pillantva egy megszerezhetetlen szerető esetében, talán egy avarrot szövetkabátos asszonyéban, aki épp csak szembejön egy erdőben, a kezében néhány kivételesen szép platánlevél, a szeme közeledőben szép, mert az ő okai is azonosak, és amikor távolodik, akkor már neki is csak háta van, mint a presszókból távozóknak. Egy panelháznégyszög koranyári-sivatagos parkjának mindig ugyanaz a sivár udvarnégyszög a folytatása, ugyanaz a térdig érő sárga gaz, sűrű kóró, közte az a sok rozsdás gépalkatrész, és hátul, az elhagyott olajütőben mindig megismétlődhet az az avas szag, amelyről nem tudható, hogy miért a saját öncsalások és az idegen hazugságok jellemző szaga. Kongresszusi termekben munkahelyi röpgyűlésre összejöttek merednek a semmibe vagy maguk elé, keresnek valamit az ölükben nyugtatott kezükön, amely talán már hatvanéves, az övék és ugyanaz. Az utcanégyszögek, a romnegyedek és a fölépült városok, a gyűléstermek és báltermek, aulák, tanácskozók, klubszobák, szállodai hallok, várótermek hasonlósága nem megdöbbentő, legföljebb megállapítandó, mint a napiparancs-négyszögek, templomi ájtatosságok, politikai gyűlések szertartásrendjéé, a szavaké, amelyek vagy csak szavak, és akkor érthetetlenek, vagy fenyegetéstartalmuk van, lehet, föltehető, gyanítható, és akkor megmaradnak, vélik. Bőröndökben, alumíniumléc-szegélyes repülőkofferokban és zöld katonaládákban elrontott játékok, megfoltosodott könyvek, fölöslegesen továbbhurcolt folyóiratok, prospektusok, politikai és pornó-röpcédulák keverednek a főemlősi létfenntartás eszközeivel, s ez ugyanolyan mindennapos dolog lehet, mint az, még ha kihívásnak tetszhetik is az efféle megállapítás, hogy a mozgások többsége szatellita mozgás, amelynek önmagába visszatérő kör- vagy elliptikus pályáját a ballisztika és a kinetika törvényei határozzák meg. Kétségtelen lehet, hogy akár egy fölszálló utasgép hajtómű-dübörgése, akár egy nem is különösebben ritka .