Új írás, 1986. július-december (26. évfolyam, 7-12. szám)
1986-07-01 / 7. szám - Weöres Sándor: Versek - Károlyi Amy: A látogató (vers)
1 Illett volna álmodnom édeset nagy rézlámpák tövében puha párnán. Mikor egy álom teljesedik. A teljesültség nem álmodik. 2 Képekben szólalt meg a gondolat írásjelekben, szünetekben. Ki érti meg? Az angyalok, a mogyoró, a fűzfabarka rejtjeles rügyeit kitakarva. WEÖRES SÁNDOR Disztichonok Megverseltem már valamennyi sötétet, nem volt alkalmam hinni hiábavalót. Mind kimaradtak a szóból font ketrec sűrűjéből, fuss a nyomukba, ha bírsz, én fogarast sem adok. Rigmus Egy ezredév elmúlása, másiknak feltámadása, ha ugyan lesz virulása, nem a gödörbe bukása. KÁROLYI AMY A látogató 3 Hogy ugyanaz a levegő, az utca, a ház, s a kerten át a temető-dülő? Mindez lehetetlen. Csak a nevek valódiak s a mindent egybe öblítő idő. Te, fehér-ruhás, te jársz az eszemben. 4 S a piros levelű bokrok egy bokor-család leányai. Ezek koronázták homlokod, ezek szegélyzik a járdát s ablakból: kék domb, mint a tenger. Nekem is csak ilyen tenger jutott mi sem változott. Képekben szólal meg a gondolat, írásjelekben, szünetekben. 3