Új Katedra, 2008 (20. évfolyam, 1-10. szám)
2008-10-01 / 8. szám
KATEDRA, Csoportdinamika A csoportdinamika kifejezés alatt nem csupán az adott csoportban zajló folyamatok összességét vagy a szociálpszichológiának a csoportok természetét, fejlődését kutató tudományágát, hanem azokat a módszereket, gyakorlatokat is értjük, amelyek segítségével a csoportfolyamatok megfelelőképpen irányíthatók. Mondani sem kell, hogy ezen praktikák, törvényszerűségek megfelelő ismerete és hatékony használata különösen fontos a pedagógia területén, hiszen az iskolákban szinte minden tevékenység csoportokban, közösségekben zajlik. A pedagógus a csoportfolyamatokban rejlő erők felhasználásával jól működő közösséget képes teremteni, ezen csoportok erejét pedig így az oktatási-nevelési folyamatok szolgálatába tudja állítani. Az ember csoportokban és közösségekben él, és gyakran úgy veszik körbe ezek a csoportok, hogy észre sem veszi azokat. Pedig az egyén nagyon nagy befolyással lehet egyegy csoport életére és alakulására, és persze ugyanígy fordítva is: egy adott csoportban elfoglalt hely, szerep nagyban hatással van az egyén világára. Sokszor sajnos csak akkor konstatáljuk, hogy milyen csoportnak vagyunk a tagjai, amikor valamilyen konfliktus merül fel az adott csoporton belül vagy éppen egy másik közösséggel szemben. Ezért különös jelentőséggel bír, hogy megértsük az ilyen válságtünetek hátterét és értelmét, hogy termékennyé tegyük ezeket a konfliktusokat a csoport fejlődése érdekében. Pszichológiai értelemben azok a személyek (kettő vagy több) képeznek csoportot, akik egymás viselkedését kölcsönösen szabályozzák, vagyis egy csoporttag cselekedete — amelyet mások magatartása is irányít — minden más csoporttag viselkedését befolyásolja. A csoportban részt vevő emberek egy vagy több közös tulajdonsággal rendelkeznek, önmagukat minden mástól megkülönböztethető egységnek tekintik. A csoporttagokban bizonyos célok és érdekek pozitív kölcsönös összefüggésének tudata él, a célok elérésére pedig együttesen törekszenek. A huzamosabb időn keresztül fennálló csoportokban sajátos normarendszer alakul ki, ami szabályozza és irányítja a csoporttagok kommunikációját és interakcióit. Ilyen elsődleges csoportnak tekinthetjük a családot, a munkahelyi kollektívát, az iskolai osztályt és általában azokat a közösségeket, amelyekben a tagok egymást közelebbről ismerik és kölcsönösen ápolják viszonyukat. Csoportfolyamatnak a szociálpszichológiai törvényszerűségek következtében a csoport életében lezajló szakaszokat, történéseket nevezzük. Az emberi csoportoknak jellemző sajátossága ez, ami a csoport tagjainak viselkedéséből, a csoportként való működés során kialakult kapcsolatokból, szerepekből, feszültségekből és konfliktusokból fakad. A csoportfolyamat szakaszait nagyon leegyszerűsítve a következőképpen foglalhatjuk össze: csoportformálás, a hatalom és az irányítás elosztása, a szabályozás, a teljesítés és végül a csoportlezárás. Ha azt akarjuk, hogy a csoport együttműködő és sikeres legyen, alapvető jelentőségű a csoport megszületésének pillanata, vagyis a csoportformálás szakasza, amit kísérletekkel is bizonyítottak. Noha Jacob Levy Moreno a szociometria és a kiscsoportkutatás módszerének kidolgozója, a csoporttagok teljesítményét vizsgáló Elton Mayo is számos megállapítással és tapasztalattal gazdagította a csoportdinamika tudományát. Mint önálló tudományterület, csak az 1930-as évek vége felé jött létre az Egyesült Államokban Kurt Lewin szociál- és szervezetpszichológus munkássága nyomán. A csoportdinamika kifejezést ő honosította meg, sőt 1945-ben ő hozta létre az első olyan intézményt is, amelyik csoportdinamikai kutatásokkal foglalkozott. Lewin a csoportot a legfontosabb társadalmi szervezetnek tekintette, így fontosnak tartotta az ott érvényesülő viselkedésmódosító technikák tanulmányozását és alkalmazását. Lewin a csoport légkörére és a vezetési stílusára, a csoportkohézióra és a csoporttal való azonosulásra, a csoporton belüli kommunikációra és a csoportdöntési folyamatokra vonatko zó 2008. október