Uj Kelet, 1920. január (3. évfolyam, 1-5. szám)
1920-01-01 / 1. szám
2 1920 1 sz. UJ KELET taktikával soha sem fogják megnyerni a zsidóságot az aktív munkának, mert még abban az esetben is, ha sikerülne meggyőzni a tömegeket a nemzeti elv elfoga-dásának szükségességéről, ha fenntartás nélkül behódolnának a formai nacionalizmus utilitárius ígéreteinek, akkor is csak dogmákat vennének magukra, amelyeknek az élethez semmi közük s amelyek a zsidóságra nézve pozitív haszonnal nem járnának. Nem volna ez egyéb, mint bizonyos hasznossági életlehetőségekhez való asszimilálódás. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy még ez sem sikerül, tehát a metódus mindenképen hibás. Említettem, hogy a nemzeti gondolat az erdélyi zsidóságban rendkívül mély gyökeret vert. A szűkebb értelemben vett Erdélyre gondoltam itt, ahol kétségtelenül erőteljesen megindult az egészséges és élettől duzzadó nacionalizálódási folyamat. Biztató remények vannak arra nézve, hogy az erdélyi zsidóság csakugyan aktív és alkotó zsidó nacionalizmust fejleszt majd ki magából. De hogyan, miképen történt ez az átalakulás? Mi volt a vezérlő gondolata? — Egyedül a cionizmust itt is kísérletezték egy darabig a „nemzeti” jelszavak rakétáival, de aztán annál őszintébben és bensőségesebben tértek át a tiszta cionista gondolat hirdetésén ami csakugyan megtalálta az utat és behatolt a tömegek lelkébe. A cionista eszme volt az mely a nacionalizálódási folyamatnak helyes irányt szabott, azt tartartalommal töltötte meg és aktivitást vitt bele a mozgalomba. . Nem becsüljük túl az eddig elért eredményeket, sőt szigorú önkritikával szemléljük azokat, de az mindenesetre tény, — mi legalább erősen hisszük — hogyaz út, melyre az erdélyi zsidóság rálépett, az igaz, a helyes, a zsidó ul Ez azonban csak a szűkebb értelemben vett Erdély zsidóságára nézve áll. Országrészünk többi zsidóságának egyrészt még a kísérletezés stádiumában van. A formai nacionalizmussal, a nemzeti jelszavakkal kísérleteznek és sokszor szinte kínos tojástáncot járnak a cionizmus körül. Hiányzik az őszinteség ezekben a törekvésekben s ha a vezetők munkája talán őszinte intenciókból is fakad, az eszközök nem őszinték s ezért nem is lehet hatásuk. De nincs is szükségünk ilyen után elért eredményekre. A cionizmust mindig a nyíltság és őszinteség jellemezte. Az eseményeit bebizonyították, hogy az az eljárás volt helyes, amelynek alapelveit még az első baseli kongreszuson fektették le. Semmi kerülő út, a mi pályánk egyenes, nyílt. Ne folyasem máról, vagy tegnapról datálódik a bécsi zsidó politika kezdete. A bécsi zsidóság, a Nyugat és Kelet mesgyéjén volt a modern politikai cionizmus szülőanyja és az osztrák népparlamentért küzdött harcok közepette Bécsben született meg az önálló zsidópolitika gondolata is. Emlékezem még reá, mintha tegnap lett volna, amily lelkesedést keltett 1905 év őszén az akkori, aránylag kis cionista világban egy a „Welt“-ben megjelent vezércikk-sorozat, amely azt követelte, hogy az új Ausztria népei sorában a zsidó népnek is adassék meg, a nemzetiségeket illető jog. Akkor még csak nemzeti kúriákról volt szó. .Azóta nagyot fordult a világ sora. A cionista eszme győzedelmesen vonult végig az egész földtekén és vele a zsidó nemzeti eszme. Az első esztendőkben még lehetett vitázni arról, vájjon szükséges és helyeselhető-e a Palesztináért való munkálkodás mellett az országos zsidó belpolitika, avagy sem ? Jött azonban az élet, erős kézzel megragadta a zsidó nép hullámos tengeren imbolygó hajójának kormányát, hogy megszabja a biztos irányt — minden szürke elmélet ellenére. Négy esztendei világháború után Európa minden oly államában, ahol népünk nagy számban él, a cionista szervezet belátta, hogy csak úgy tarthatja meg a talajt lába alatt, ha a főmódjunk mi se más eszközökhöz. A nyíltság és őszinteség a mi legerősebb fegyverünk. Ezért vagyunk mi verhetetlenek, ezért kell, hogy győzzön a mi eszménk. A tömegeinkhez beszéljünk a cionizmus tisztán csengő hangján, meg fognak érteni bennünket. Ma már megértenek bennünket. Ne kerteljünk és ne járjunk tojástáncot. Ne féljünk attól, hogy elriasztjuk a kételkedőket, az ingadozókat. Ne akarjuk zsidó nacionalizmust, cionizmus nélkül. Ez nem lehet s ha lehet, semimit sem ér. Az igazi zsidó nacionalizmushoz csak a cionizmuson keresztül vezet az út. « •munka — a zsidó nép otthonának felépítése — mellett nem hanyagolja el a zsidó tömegek napi szükségletének kielégítését sem, amennyiben aktív részt vesz az országos politikában. A politika mint olyan, nem lehet öncél. Mi lehet a zsidó politika célja ? Mindenekelőtt a zsidó kulturautonómia elnyerése. Valószínű, hogy a legtöbb európai államban — legalább is Nyugaton — bekövetkezik az államnak az egyháztól való elválasztása, ami által természetesen a zsidó vallásoktatás is kiküszöbölődik az iskolák tantervéből. Ez ugyan -*-• objektíve szemlélve a dolgot — nem jelent túl nagy veszteséget, a pizitív zsidóság szempontjából tentve azonban, hogy ily módon ifjaink tízezrei mindennemű zsidó oktatás nélkül nevelődnének, nagyon sajnálatos és káros volna, ha a zsidóságot a dolgok ilyetén alakulása előkészületlenül találná. A zsidó politikának tehát elsősorban a zsidó iskolát kell megteremtenie a nemzetiségi kisebbségeknek adandó jogok alapján. Ezek szerint a zsidó iskolának nyilvánosnak és az állam által fentartottnak kell lennie. Nem jelenti tehát azt, hogy a zsidók a maguk pénzén annyi iskolát állítsanak fel Pesten, amennyi nekik tetszik, hanem hogy az állam az adópénzekből a szükséghez mért számban nyilvános nép és középiskolákat nyisson. Termé- AZ AUSZTRIAI ZSIDÓ POLITIKA Az „Új Kelet” részére irta : Bató Lajos (Bécs).