Uj Kelet, 1920. január (3. évfolyam, 1-5. szám)

1920-01-01 / 1. szám

2 1920 1 sz. UJ KELET taktikával soha sem fogják meg­nyerni a zsidóságot az aktív mun­kának, mert még abban az eset­ben is, ha sikerülne meggyőzni a tömegeket a nemzeti elv elfoga-­­­dásának szükségességéről, ha fenn­tartás nélkül behódolnának a for­mai nacionalizmus utilitárius ígé­reteinek, akkor is csak dogmákat vennének magukra, amelyeknek az élethez semmi közük s ame­­­lyek a zsidóságra nézve pozitív haszonnal nem járnának. Nem volna ez egyéb, mint bizonyos hasz­nossági életlehetőségekhez való asszimilálódás. A gyakorlat azon­ban azt mutatja, hogy még ez sem sikerül, tehát a metódus min­denképen hibás. Említettem, hogy a nemzeti gondolat az erdélyi zsidóságban rendkívül mély gyökeret vert. A szűkebb értelemben vett Erdélyre gondoltam itt, ahol kétségtelenül erőteljesen megindult az egész­séges és élettől duzzadó naciona­­lizálódási folyamat. Biztató re­mények vannak arra nézve, hogy az erdélyi zsidóság csakugyan aktív és alkotó zsidó nacionaliz­must fejleszt majd ki magából. De hogyan, miképen történt ez az átalakulás? Mi volt a vezérlő gondolata? — Egyedül a cioniz­must itt is kísérletezték egy da­rabig a „nemzeti” jelszavak ra­kétáival, de aztán annál őszintéb­ben és bensőségesebben tértek át a tiszta cionista gondolat hirde­tésén ami csakugyan megtalálta az utat és behatolt a tömegek lelkébe. A cionista eszme volt az mely a nacionalizálódási folyamat­nak helyes irányt szabott, azt tar­tartalommal töltötte meg és ak­tivitást vitt bele a mozgalomba. . Nem becsüljük túl az eddig elért eredményeket, sőt szigorú önkri­tikával szemléljük azokat, de az mindenesetre tény, — mi legalább erősen hisszük — hogy­­az út, melyre az erdélyi zsidóság rálé­pett, az igaz, a helyes, a zsidó ul Ez azonban csak a szűkebb értelemben vett Erdély zsidósá­gára nézve áll. Országrészünk többi zsidóságának egyrészt még a kísérletezés stádiumában van. A formai nacionalizmussal, a nem­zeti jelszavakkal kísérleteznek és sokszor szinte kínos tojástáncot járnak a cionizmus körül. Hiány­zik az őszinteség ezekben a tö­rekvésekben s ha a vezetők mun­kája talán őszinte intenciókból is fakad, az eszközök nem őszinték s ezért nem is lehet hatásuk. De nincs is szükségünk ilyen után elért eredményekre. A cionizmust mindig a nyíltság és őszinteség jellemezte. Az eseményeit bebizo­nyították, hogy az az eljárás volt helyes, amelynek alapelveit még az első baseli kongreszuson fek­tették le. Semmi kerülő út, a mi pályánk egyenes, nyílt. Ne folya­sem máról, vagy tegnapról da­tálódik a bécsi zsidó politika kez­dete. A bécsi zsidóság, a Nyugat és Kelet mesgyéjén volt a mo­dern politikai cionizmus szülő­anyja és az osztrák népparlamentért küzdött harcok közepette Bécsben született meg az önálló zsidópo­litika gondolata is. Emlékezem még reá, mintha tegnap lett volna, amily lelkesedést keltett 1905 év őszén az akkori, aránylag kis cio­nista világban egy a „Welt“-ben megjelent vezércikk-sorozat, amely azt követelte, hogy az új Ausztria népei sorában a zsidó népnek is adassék meg, a nemzetiségeket illető jog. Akkor még csak nemzeti kú­riákról volt szó. .Azóta nagyot fordult a világ sora. A cionista eszme győzedelmesen vonult vé­gig az egész földtekén és vele a zsidó nemzeti eszme. Az első esz­tendőkben még lehetett vitázni arról, vájjon szükséges és helye­selhető-e a Palesztináért való mun­kálkodás mellett az országos zsidó belpolitika, avagy sem ? Jött azon­ban az élet, erős kézzel megra­gadta a zsidó nép hullámos ten­geren imbolygó hajójának kor­mányát, hogy megszabja a biz­tos irányt — minden szürke el­mélet ellenére. Négy esztendei vi­lágháború után Európa minden oly államában, ahol népünk nagy számban él, a cionista szervezet belátta, hogy csak úgy tarthatja meg a talajt lába alatt, ha a fő­módjunk mi se más eszközökhöz. A nyíltság és őszinteség a mi legerősebb fegyverünk. Ezért va­gyunk mi verhetetlenek, ezért kell, hogy győzzön a mi eszménk. A tömegeinkhez beszéljünk a cionizmus tisztán csengő hangján, meg fognak érteni bennünket. Ma már megértenek bennünket. Ne kerteljünk és ne járjunk tojástán­cot. Ne féljünk attól, hogy el­riasztjuk a kételkedőket, az in­gadozókat. Ne akarju­­k zsidó na­cionalizmust, cionizmus nélkül. Ez nem lehet s ha lehet, semimit­­ sem ér. Az igazi zsidó nacionalizmus­hoz csak a cionizmuson keresztül vezet az út. «­ •­munka — a­ zsidó nép otthoná­nak felépítése — mellett nem ha­nyagolja el a zsidó tömegek napi szükségletének kielégítését sem, amennyiben aktív részt vesz az országos politikában. A politika mint olyan, nem le­­het öncél. Mi lehet a zsidó po­litika célja ? Mindenekelőtt a zsidó kulturautonómia elnyerése. Való­színű, hogy a legtöbb európai ál­lamban — legalább is Nyugaton — bekövetkezik az államnak az egyháztól való elválasztása, ami által természetesen a zsidó val­lásoktatás is kiküszöbölődik az iskolák tantervéből. Ez ugyan -*-• objektíve szemlélve a dolgot — nem jelent túl nagy veszteséget, a p­izitív zsidóság szempontjából te­­ntve azonban, hogy ily módon ifjaink tízezrei mindennemű zsidó oktatás nélkül nevelődnének, na­gyon sajnálatos és káros volna, ha a zsidóságot a dolgok ilyetén alakulása előkészületlenül találná. A zsidó politikának tehát első­sorban a zsidó iskolát kell meg­teremtenie a nemzetiségi kisebb­ségeknek adandó jogok alapján. Ezek szerint a zsidó iskolának nyilvánosnak és az állam által fentartottnak kell lennie. Nem je­lenti tehát azt, hogy a zsidók a maguk pénzén annyi iskolát ál­lítsanak fel Pesten, amennyi ne­­kik tetszik, hanem hogy az állam az adópénzekből a szükséghez mért számban nyilvános nép és középiskolákat nyisson. Termé- AZ AUSZTRIAI ZSIDÓ POLITIKA Az „Új Kelet” részére irta : Bató Lajos (Bécs).

Next