Uj Kelet, 1920. november (3. évfolyam, 90-114. szám)
1920-11-26 / 111. szám
A cionista konferencia befejező ülése A konferencia negyedik napja is lezajlott. Az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség megalkotta az új szervezeti szabályait, megállapította jövő esztendei költségvetését, megválasztotta új vezetőségét és a jól, becsületesen végzett munka lelkesítő tudatával, szemek ragyogásában viszszatükröződő szent bizakodással és szájakon diadalmas ujjongással kitörő „ad ló avdátík- Tatém“-val szétoszlott. Káprázatos az a teljesítmény, melyet Erdély zsidósága, a konfe-rencia négy napján véghez vitt és a ragyogó belső tartalomnak az a képe, mely a külvilág előtt magtárait. A megnyitó gyűlésnek méltóságos és felejthetetlen benyomásokat keltő délutánjától kezdve, a hajnali négy óráig tartó bizottsági tanácskozásokon keresztül, az elnökség utolsó zárószaváig, minden intézkedés, minden szó, mely a konferencián elhangzott, az erdélyi zsidó nép olyan benső erejéről, olyan céltudatos és egységes akarnitádisáról tanúskodott, mely mellett szegény egyesiek berzenkedése csak olyan szánalmas-humorosan hatott, mint amikor kicsiny ölbéli ebecske «iparkodik neki a rengetegek hatalmas eTepútjának. És túl minden berzenkedésen és irigy acsarkodáson túl, áll a történeti tény, hogy Erdély nemzeti kisebbségei között, a zsidó nép volt az első és eddig az egyetlen, mely politikai iskolázottságának és szervezettségének, parlamenti megnyilatkozást adott Mert valóban Erdély zsidóságának parlamentje volt a konferencia, olyan parlament, melyen az egész erdélyi nemzeti zsidóság, jövendő fejlődésére kiható intézkedések történtek. Erdély zsidósága egyetlen szervezetének, Zsidó Nemzeti Szövetségnek eddigi szervezeti szabályai, a rája háramló feladatok bővís,lésével szűknek bizonyultak: a konferencia megalkotta az új szervezeti szabályokat. Erdély zsidóságának gazdasági érdekeit, intézmény eddig nem támogatta, a konferencia megalapította a zsidó nemzeti bankot. Nem volt eddig céltudatos és egyöntetű kulturális berendezkedésünk : a konferencia megalapozta biztos bázisát' a Tarbut, zsidó iskolaszervezetnek. A nagy áldozatokkal életre hívott napilapunk mellett, állandó hiányát éreztük a népet nevelő tudományos, szépirodalmi folyóiratoknak és könyveket a konferencia határozott és nem telhetik kié sok idő, hogyfolyóiratunk, diáklapunk megindul és megkezdődik a könyvek kiadása, az erdélyi zsidóság, eleddig vajmi kevés részt vett a palesztinai Zsidóország tényleges fölépítésében. Felejthetetlen pillanat volt az, mikor 4 londoni kiküldött, minden szervezett zsidótól, feszes vagyonának tíz százalékát követelte, mint Egyszeri hozzájárulást — és évi jövedelmének tíz százalékát öt esztendőn keresztül — Zsidóvizíg fölépítésére. A londoni kiküldött hatalmas beszéde után csak egy felszólalás hangzott el, az őszhajú, min® mosolygó Fischer Tivadar néhány szaval, a konferencia delegátusai, százötven ember viharos szent lelkesedéssel ajánlotta meg, a maga és választókerülete nevében, a nemzeti adót. Nem szavak hatása alatt keletkezett múló lelkesedés volt ez. Még ugyanez napon, más, szervezeti célra szükséges pénzről folyó tárgyalások közben, a konferencia százötven delegátusa, minden különösebb emóció nélkül, harmincezer lejt tett le, az elnökség asztalára. A delegátusok, saját zsebükből és minden egyéb vállalt kötelezettségükön felül. Sanyi lelkesedés, ennyi kemény céltudatosság mellett ki merne kételkedni az erdélyi zsidóság és a Zsidó Nemzeti Szövetség jövendő sorsában? Hatalmas szervezetté fejlődött az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség. Nagyszerű erejének legszebb kifejezője az a költségvetés, melyet a konferencia, a jövő esztendőre elfogadott. Csupán a központi iroda működésére százezer lejt irányozott elő. A Szövetség alszervezeteia Tarbut, Nemzeti Alap, sajtó, ifjúsági, testnevelő és egyéb kulturegyesületei milliókra menő költségvetéssel rendelkeznek. És ennek a hatalmas szervezetnek vezetését, a konferencia, utolsó aktuséval olyan férfiak kezébe tette le, akik társadalmi pozíciójuknál fogva és eddigi muoskásságukkal méltó és hivatott vezérei az erdélyi zsidó népnek. A konferencia negyedik napjának tárgyalásairól következőkben számolunk be. ' P *\m l * 1'A' • ? • . . » Befejezték a szervezeti vitát A konferencia utolsó ülését, csütörtökön reggel kilenc órakor nyitja meg dr.Fischer József, a konferencia elnöke. Örömmel jelenti a konferenciának, hogy a szervezeti kérdésben felmerült ellentétes nézeteket a tegnap este hosszas tárgyalások után sikerült leegyenlíteni. Lehetne talán jobb, lehetne precízebb megoldást is találni a szervezeti kérdésben, de az egységes munkát csakis e megegyezés alapján lehetett biztosítani. Minthogy nézetet tétek, amelyek a vita folyamán felmerültek, elsimultak, javasolja a konferenciának, hogy a vitát zárja be és ejtse meg a szavazást A konferencia magáévá teszi dr. Fischer előterjedéseit és a szervezeti bizottság módosított javaslatát nagy lelkesedéssel egyhangúlag elfogadta. A határozat ezeket tartalmazza: Megegyezés a szervezett kérdésekben A konferencia a szervezkedés kérdésében az összes pártokra, így a miszachira nézve is, a szervezkedés szabadságának elvét fogadja el, egyben azonban kimondja, hogy az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetségben a mizrachi sékeleket fizető cionisták elhelyezkedése tekintetében ez időszerint fennálló vitás pontok miatt a mizrachi sékeleket fizető cionistákat egyesítő országrészi szervezetnek az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetséghez való viszonyát a cionista világszervezet londoni végrehajtóbizottsága fogja megállapítani. Ettől függetlenül megállapítja azonban a konferencia, hogy az összes e területen élő cionisták legfőbb szerve az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség szervezeti szabályzatainak III. fejezetében szabályozott és minden szervezet szabályzataiban teljesen azonosan szabályozandó évi konferencia, mely az összes e területen élő sékelfizetők szabályszerűen megválasztott delegátusainak gyülekezete és amelyet az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség szőkebb intézőtanácsa hív össze. Az évi konferencián tehát úgy a mizrachisták, mint a poale cionisták elküldik Szaufifaneriton megválasztott delegátusaikat. Az egységes zsidóság A szervezeti kérdésekkelkapcsolatosan foglalkozott még a konferencia az e területen élő összzsidóságot összefogó szerv kérdésével. A konferencián az a gondolat jutott kifejezésre, hogy módot kell adni arra, hogy az e területen élő zsidók közül azok, akik valamely pártszervezethez bármi okból, csatlakozni nem akarnak, szintén bevonhatók ingyenek az általános zsidó munkába. Ezért a konferencia úgy határozott, hogy módot keres arra, hogy az e területen élő zsidóság összessége, mint „Transsilvániai Zsidók Nemzeti Szervezete“ pártárnyalatra való tekintet nélkül, összefogjon az egyetemes zsidóság érdekében és ennek előkészítésével az Erdélyi Zsidó Nemzeti Szövetség vezetőségét bízza meg. A konferencia ezen határozatával megmutatta, hogy a legőszintébben törekszik arra, hogy a zsidóság minden rétegét, azokat is, akik vallási vagy más szempontból eddig távoltartották magukat a zsidó mozgalmaktól, bekapcsolja az egyetemes zsidó érdekekért folyó nagy munkába. A határozatot egyhangúlag elfogadták. A ma Israeli isták búcsúzó üdvözlése Altmann Sámuel, a nagyváradi mikrachisták elnöke kér ezután szót, hogy a nagyváradiak nevében elbúcsúzzon a konferenciától, mivel még a délelőtt folyamán el kell utazniok. A legnagyobb örömmel konstatálja, hogy ilyen szerencsés megoldást sikerült találatok. Kér a konferenciát, hgy senki se kételkedjék a mizrachisták elvhűségében. Amizrachisták époly jó cionisták, mint a többiek, sőt sok tekvitetben még nagyobb áldozatokat is hoznak. Senkinek sem szabad elfelednie, a mizrachisták milyen heves küzdelmeket folytatnak otthon, hitközségeikben és mennyi rosszindulattal, menynyi gyanúsítással kell megküzdeniük. Annak a biztos reményének ad kifejezást, hogy azon az aranytűdön, melyet e konferencia e javaslat elfogadásával épített, az egész zsidóság be fog tódulni a zsidó nemzeti munka táborába. A realiák védelme Dr. Harsányi Jenő (Déa) napirenden kívül szóvátesz egy incidenst, amely tegnap játszódott le Kolozsváron. Egy rendőr bántalmazott egy kis zsidó iskolásgyereket, mert pajeszt hordott A szervezetnek ki kell működését terjeszteni arra is, hogy a belső vallásosságnak külső kifejezéséért senkit bántódlás vagy üldözés ne érhessen. Ezzel kapcsolatosan szükségesnek tartja, hogy felhívja a figyelmet a jesivákra is, amelyeknek egyenjogúsításáért és fejlesztéséért a Szövetségnek ugyancsak síkra kell szállnia.