Uj Kelet, 1921. október (4. évfolyam, 218-238. szám)

1921-10-27 / 235. szám

Cliff (10107svér) &612 tisii 25 Az összeomlott hazugság Képtelen anachronizmus, hogy ma, ezer­­kilencszázhuszonegy végén, háborúk és forra­­dalmak szörnyű évei után, még mindig azon múljon országok és népmilliók sorsa, hogy egy- egy elcsapott király ambicionálja a régi állását. Abszurdum elgondolni, hogy esetleg újabb világégés keletkezhetett vo­lna abból, hogy első vagy negyedik Károly visszafoglalja a magyar trónt és a­­budai, várból be talál vonulni a bécsi Barczba is. Ez a szerencsétlen Habsburg-család, amely több, emberéletbe ke­­rült évszázados uralkodásé alatt, mint amennyi perc volt ez évszázadokban, a közelmúltban már megindított egy ilyen megállíthatatlanul átkos görgeteget. Ezerkilencszáztizednégy nya­rán a monarchia • akkori trónörököse miatt kapott hajba az elaggott Ausztria a kicsiny agresezi▼ Szerbiával és •ez a hajbakapás húsz­­millió ember pusztulását eredményezte. Perenc Ferdinánd, aki komor, hallgatag és nyilván kivételesen értelmes és tartalmas tagja volt a degenerált dinasztiának, egy izben érdekes mondá­sa jellemezte a vérrel és erőszakkal összepántolt monarchián az uralkodást. ,A legnehezebb ékszer, amely valaha férfiú fejét szorította: a monarchia koronája.* Bizony, súlyos ékszer volt, nemcsak a viselőjének szo­­rította a fejét, de a népeknek is, akiket vér­­rel-vassal, méreggel és vik­­­ával, merev man­­dérral és halott régi imákkal ez egy korona alá kényszerítőnek. Végtelenül fájdalmas, hogy ennek a korhadó monarchiának háború utján kellett összevá­ltania, milliónyi ember és mil­­liónyi család összeomlása árán, ha ott csak várni kellett volna egy két évig és a széthullás folyamata magától megkezdődött volna. Egyet­­len ember nem­ akad, aki sajnálja. Kivéve persze a Habsburgokat, az ő politikusaikat és a simert rtá.Sob spanyol udvar tányérnyaló la­kásait. . . " ׳ Nos, a dinasztia élére állt politikusainak és lakásai­nk, megkezdte a földalatti munk­át, méreggel, tő­re k­ét intrikával, kimen­ett nép vagyonok tallérjaival, re.Vaurélni akarta a hul­­lát, amely már reg­­oszli­nnyá foszlott. Károly még mindig a régi frázist hangoztatatja: • monarchia történelmi szükségszerűség. Minden jelentéktelen hit, ׳ amely az utódállamok apró­­cseprő bajbról érkezik, elefánttá dagad a bol­­hából e kettőszenezésü pápaszemen át. Károly a nemzeti országok belső bljait, mert bajok ma minden­ütt ▼&on.i k, gyérf a hatalmas Ame­rikában élt Angliát) in is, maga felé ítélte meg és félév al itt­­­elszúr is elérkezettnek látta az időt, hogy meg­­esdje a monarchia lehetetlenül abszurd ulratakará-iat. Mindekét ' ízben súlyos kudarccal. Tegyük fel,­­ hogy a kísérlett nem mond csütörtíiket, de sikerül, mi történt volna. IM hétr: ׳ tovább alig tartott volna Habsburgi K­ároly uia­bb királysága. 03 közben Európa szerte fborult volna a rend. A kisantant két­­ségtelenül v­égrehajtotta volna a mozgósítást, bevonult volna Magyarországra, amelyre nézve az a kenned a következmények végtelenjét je­­lentette volna. Ma a kisantant nem elég fürge, Ausztriát is magival ránthatta volna a raonar­chista láz s h r akció j­á­adásnak vette volna ezt Bajorországb­an és Németországban is. Kö­­zépeurópának a helyzete a lehető legtüskésebb, csak nagy erőfeszítésekkel tudják a koalíciós középpárti kormányok országaikat irányítani, miközben a jobbszélsők és a balszélsők a fel­­fordulást kisí­tik elő. Mindezt egy egy ember alatt, aki ahelyett, hogy beletörődne a sorsába s valami rendes foglalkozás után látna, min­­■e.aára.1 ,i'iéptík tőlé akar kerülni. . Noha Magyarországon az események még zajlanak, annyi kiderült, hogy a­­királyha*­néu belefáradt a hűségbe s amikor önszánté­­bol kellett ▼érezni, nem sietett elebújni nemes zárkózottságából. Nyilvánvalóan gy­űll a hely e­set a német néppel is, amely ugyanilyen el­szánt buzgalommal várj szeretett Kaiserját. Sok hazugság omlott össze a habsburgi össze­omlással: a reakció egy nagy illúzióval lett szegényebb. Az elhalványult glót­iákat kár újra­ fényesíteni: nem megy. Nincs többé feltáma­­dás. Nem történelmi szükség a monarchia, nem történelmi jog a Habsburgok pragmatica sanctiója, amely jussként hagyta apáról-fiára a tizenhét egymáshoz láncolt népen az ural­kodást. A népek dolgozni akarnak és élni bősében egymás mellett s aki a maga önző céljaiért egymás­­ellen tüzelné őket az átko­zott lélekkel és átkozott kezekkel nyúl a dol­gokhoz, semmi se fog sikerülni neki. Károlyt Málta szigetére internálja az antant Az exkirály Anglia foglya — Csehszlovákia mozgósít . Nincsen még elintézve a magyarországi probléma Mélta­társa Rakovszky, aki az osztrák kama­rilla tipikus képviselője. Károly Svájcban nem így képzelte kalandja befejezését. Azt hitte, dudassal fog bevonulni a magyar fővár. •­ba. A ״ Messagoro* a Károly­­puccs előzményeit írja meg és elmondja, hogy» a királyt svájci kastélyában mindig sokan lá­togatták meg. A király meggyőződése az volt, hogy a november forradalmakat vissza lehet csinálni. Azt hangoztatta állandóan, hogy az osztrák­magyar monarchia nem tákolmány, hanem történelmi szükség szerűség. Számított a cseh­országi németek támogatására, akik ▼Issza­­kívánjak a német hegemóniát. A­ 67 horvát képviselő közül 50 Károly híve. Magyarország feltétlenül monarchista és királyhű. A király még ma is számít arra, hogy a legközelebbii választásoknál a legitimisták döntő győzel­­met fognak aratni Horthyék minden mesterkedése ellenére és majd eljön az idő, amikor nyíltan fog be­vonulni magyar fővárosba. A .Mitina megírja, hogy Károly vakmerő útjára a következő okok alapján vállalkozott: A jugoszláv-albán viszály, a beszarábiai álhírek és végül mágnásainak unszolása. Károly azon­ban nem tudta, hogy utódállamok belső bajai­ról közölt hírek legnagyobbrészt épen a ma­­gyr legitimista sajtónak a fantáziájából szár­maznak. A külföldi sajtóban, még a francia lapokban is a magyarországi eseményekkel kapcsolatban az­t a feltevés merült fel, hogy Károly visszatérését diplomáciailag jól előké­­szítették s az Csak valamelyik antanthatalom, valószínűleg Franciaország beleegyezésével tör­­tént. A francia külügyminisztérium szükséges­nek tartotta, hogy hivatalosan megcáfolja eze­ket a lapjelentéseket és kijelentette, hogy Franciaországnak semmi köze nincsen Károly puccskisér- * létéhez. • A francia sajtó kommentárral kiséri a magyaros ági eseményekről érkező híreket. A ,Journal des Debars" szerint a régi monar­­chiának restaurációja nyomban fejlesztené a németek revansvágyit. A .Temps­ szerint Károly vállalkozási veszélyezteti a Magyarországgal szomszédos államok egzisztenciáját. A lapok sürgetik, hogy a nagyhatalmak egyszers min­­denkorra intézzék el ezt a kérdést. A nagy­követek tanácsa ma délután újból tanácsko­zásra ült ÖRSze. A nagykövetek tanácsának a rendkívüli ülése elhatározta, hogy Károlyt Málta szigetér­e in­ternálják. Lloyd Quorge is nyilatkozott a magyarországi eseményekről és azt mondta, hogy nemcsak Károly, hanem a Srabsburg-dinasztia bármelyik­­ — Az Új Kelet tudósítójától — Habsburg Károly kalandja lezárult. Károly exkirály a magyar kormány foglya és a tatai kast­lyban várja, hogy határozzanak sorsa fölött. Az antant-kormányok Károly kiadását és internálását követelik. Az az antantjegyzék, amely az új kir­álykaland első óráiban érkezett Budapestre, pontosan összefoglalta a szövetsé­gesek־׳ kívánságait. Ebben a jegyzékben amely ultimátum jellegű volt, a nagyhatalmak köve­telték a magyar kormánytól, hogy azonnal fogassa el Károlyt, vegye őrizetbe és sürgősen távol­sa el Magyarország területéről. A köve­­telés első két pontját teljesítette már Bethlen kormánya: Károly fogoly 63 ő­rizetben van. A magyar kormány a nagyhatalmak további uU- vitását várja. A nagyhatalmak megbízásáb 1ל valószínűleg a budapesti angol követ fogja átvenni az elfogott királyt, az ő őrizete alatt marad mindaddig, mig a szövetségesek meg nem állapítják Károly tar­tózkodási helyét. Az átadás Tatán fog megtörténni. A királyi párt nem viszik Budapestre, Tatán fog maradni addig, amig továbbszállításukról a hatal­­mak nem gomboskodnak. Tatán őrzik egyelőre gróf­ Andrássy Gyulát, Orotz Gusztávot és Rakovszky Istvánt is, akiket azonban a mai nap folyamán Budapestre visznek. Ezt a három politikust, akiknek az utolsó évtizedekben nagy szerepük volt Magyarország történetében, Károly többi híveivel együtt lábadás címén rögtönítélő hí­­róság elé állítják. A kormányt nem vezeti a bosszúállás politi­kája, de minden bűnöst, tekintet nélkül poli­­tikai múltjára, állásaié, bíróság elé fog állítani, mert egyszers mindenkorra meg akarja akadá­­lyozni az ország konszolidációja ellen irányuló akciókat * * A mai Magyarország vezető politikusai tehát józanabb belátásra jutottak. Meg tudják értetni annak a bonyodalomnak a jelentőségét, amelybe ez a kaland sodorhatta volna az or­szágot. A nemzetgyűlés még nem ült össze és a közeli napokban össze se fog ülni, de a képviselők már valamennyien a fővárosban tartózkodnak. A keresztény nemzeti párt el­fordult Andrássy Gyulától, a kisgazdapárt pe­dig a legélesebben foglal állást ellene. Jellemző Berki Gyula kisgazdapárti képviselő,­ Nagyatádi Szabó István bizalmasának n­yilatkozata. Berki Gyula többek között azt mondotta, lehetetlen ebben a pillanatban nem gondolni Tiszára, akivel a sötétlelkű András­iy évtizedeken át gyülözetes harcokat folytatott. Annyi hasznot mindenesetre hozott a királypuccs, hogy Andrásan a magyar közélet­nek ez a legnagyobb méreg é­s ke­verője végleg került. 1 ♦

Next