Uj Kelet, 1921. október (4. évfolyam, 218-238. szám)
1921-10-27 / 235. szám
Cliff (10107svér) &612 tisii 25 Az összeomlott hazugság Képtelen anachronizmus, hogy ma, ezerkilencszázhuszonegy végén, háborúk és forradalmak szörnyű évei után, még mindig azon múljon országok és népmilliók sorsa, hogy egy- egy elcsapott király ambicionálja a régi állását. Abszurdum elgondolni, hogy esetleg újabb világégés keletkezhetett volna abból, hogy első vagy negyedik Károly visszafoglalja a magyar trónt és abudai, várból be talál vonulni a bécsi Barczba is. Ez a szerencsétlen Habsburg-család, amely több, emberéletbe került évszázados uralkodásé alatt, mint amennyi perc volt ez évszázadokban, a közelmúltban már megindított egy ilyen megállíthatatlanul átkos görgeteget. Ezerkilencszáztizednégy nyarán a monarchia • akkori trónörököse miatt kapott hajba az elaggott Ausztria a kicsiny agresezi▼ Szerbiával és •ez a hajbakapás húszmillió ember pusztulását eredményezte. Perenc Ferdinánd, aki komor, hallgatag és nyilván kivételesen értelmes és tartalmas tagja volt a degenerált dinasztiának, egy izben érdekes mondása jellemezte a vérrel és erőszakkal összepántolt monarchián az uralkodást. ,A legnehezebb ékszer, amely valaha férfiú fejét szorította: a monarchia koronája.* Bizony, súlyos ékszer volt, nemcsak a viselőjének szorította a fejét, de a népeknek is, akiket vérrel-vassal, méreggel és vikával, merev mandérral és halott régi imákkal ez egy korona alá kényszerítőnek. Végtelenül fájdalmas, hogy ennek a korhadó monarchiának háború utján kellett összeváltania, milliónyi ember és milliónyi család összeomlása árán, ha ott csak várni kellett volna egy két évig és a széthullás folyamata magától megkezdődött volna. Egyetlen ember nem akad, aki sajnálja. Kivéve persze a Habsburgokat, az ő politikusaikat és a simert rtá.Sob spanyol udvar tányérnyaló lakásait. . . " ׳ Nos, a dinasztia élére állt politikusainak és lakásaink, megkezdte a földalatti munkát, méreggel, tőre két intrikával, kimenett nép vagyonok tallérjaival, re.Vaurélni akarta a hullát, amely már regoszlinnyá foszlott. Károly még mindig a régi frázist hangoztatatja: • monarchia történelmi szükségszerűség. Minden jelentéktelen hit, ׳ amely az utódállamok aprócseprő bajbról érkezik, elefánttá dagad a bolhából e kettőszenezésü pápaszemen át. Károly a nemzeti országok belső bljait, mert bajok ma mindenütt ▼&on.i k, gyérf a hatalmas Amerikában élt Angliát) in is, maga felé ítélte meg és félév al ittelszúr is elérkezettnek látta az időt, hogy megesdje a monarchia lehetetlenül abszurd ulratakará-iat. Mindekét ' ízben súlyos kudarccal. Tegyük fel, hogy a kísérlett nem mond csütörtíiket, de sikerül, mi történt volna. IM hétr: ׳ tovább alig tartott volna Habsburgi Károly uiabb királysága. 03 közben Európa szerte fborult volna a rend. A kisantant kétségtelenül végrehajtotta volna a mozgósítást, bevonult volna Magyarországra, amelyre nézve az a kenned a következmények végtelenjét jelentette volna. Ma a kisantant nem elég fürge, Ausztriát is magival ránthatta volna a raonarchista láz s h r akció jáadásnak vette volna ezt Bajorországban és Németországban is. Középeurópának a helyzete a lehető legtüskésebb, csak nagy erőfeszítésekkel tudják a koalíciós középpárti kormányok országaikat irányítani, miközben a jobbszélsők és a balszélsők a felfordulást kisítik elő. Mindezt egy egy ember alatt, aki ahelyett, hogy beletörődne a sorsába s valami rendes foglalkozás után látna, min■e.aára.1 ,i'iéptík tőlé akar kerülni. . Noha Magyarországon az események még zajlanak, annyi kiderült, hogy akirályha*néu belefáradt a hűségbe s amikor önszántébol kellett ▼érezni, nem sietett elebújni nemes zárkózottságából. Nyilvánvalóan gyűll a hely eset a német néppel is, amely ugyanilyen elszánt buzgalommal várj szeretett Kaiserját. Sok hazugság omlott össze a habsburgi összeomlással: a reakció egy nagy illúzióval lett szegényebb. Az elhalványult glótiákat kár újra fényesíteni: nem megy. Nincs többé feltámadás. Nem történelmi szükség a monarchia, nem történelmi jog a Habsburgok pragmatica sanctiója, amely jussként hagyta apáról-fiára a tizenhét egymáshoz láncolt népen az uralkodást. A népek dolgozni akarnak és élni bősében egymás mellett s aki a maga önző céljaiért egymásellen tüzelné őket az átkozott lélekkel és átkozott kezekkel nyúl a dolgokhoz, semmi se fog sikerülni neki. Károlyt Málta szigetére internálja az antant Az exkirály Anglia foglya — Csehszlovákia mozgósít . Nincsen még elintézve a magyarországi probléma Méltatársa Rakovszky, aki az osztrák kamarilla tipikus képviselője. Károly Svájcban nem így képzelte kalandja befejezését. Azt hitte, dudassal fog bevonulni a magyar fővár. •ba. A ״ Messagoro* a Károlypuccs előzményeit írja meg és elmondja, hogy» a királyt svájci kastélyában mindig sokan látogatták meg. A király meggyőződése az volt, hogy a november forradalmakat vissza lehet csinálni. Azt hangoztatta állandóan, hogy az osztrákmagyar monarchia nem tákolmány, hanem történelmi szükség szerűség. Számított a csehországi németek támogatására, akik ▼Isszakívánjak a német hegemóniát. A 67 horvát képviselő közül 50 Károly híve. Magyarország feltétlenül monarchista és királyhű. A király még ma is számít arra, hogy a legközelebbii választásoknál a legitimisták döntő győzelmet fognak aratni Horthyék minden mesterkedése ellenére és majd eljön az idő, amikor nyíltan fog bevonulni magyar fővárosba. A .Mitina megírja, hogy Károly vakmerő útjára a következő okok alapján vállalkozott: A jugoszláv-albán viszály, a beszarábiai álhírek és végül mágnásainak unszolása. Károly azonban nem tudta, hogy utódállamok belső bajairól közölt hírek legnagyobbrészt épen a magyr legitimista sajtónak a fantáziájából származnak. A külföldi sajtóban, még a francia lapokban is a magyarországi eseményekkel kapcsolatban azt a feltevés merült fel, hogy Károly visszatérését diplomáciailag jól előkészítették s az Csak valamelyik antanthatalom, valószínűleg Franciaország beleegyezésével történt. A francia külügyminisztérium szükségesnek tartotta, hogy hivatalosan megcáfolja ezeket a lapjelentéseket és kijelentette, hogy Franciaországnak semmi köze nincsen Károly puccskisér- * létéhez. • A francia sajtó kommentárral kiséri a magyaros ági eseményekről érkező híreket. A ,Journal des Debars" szerint a régi monarchiának restaurációja nyomban fejlesztené a németek revansvágyit. A .Temps szerint Károly vállalkozási veszélyezteti a Magyarországgal szomszédos államok egzisztenciáját. A lapok sürgetik, hogy a nagyhatalmak egyszers mindenkorra intézzék el ezt a kérdést. A nagykövetek tanácsa ma délután újból tanácskozásra ült ÖRSze. A nagykövetek tanácsának a rendkívüli ülése elhatározta, hogy Károlyt Málta szigetére internálják. Lloyd Quorge is nyilatkozott a magyarországi eseményekről és azt mondta, hogy nemcsak Károly, hanem a Srabsburg-dinasztia bármelyik — Az Új Kelet tudósítójától — Habsburg Károly kalandja lezárult. Károly exkirály a magyar kormány foglya és a tatai kastlyban várja, hogy határozzanak sorsa fölött. Az antant-kormányok Károly kiadását és internálását követelik. Az az antantjegyzék, amely az új királykaland első óráiban érkezett Budapestre, pontosan összefoglalta a szövetségesek־׳ kívánságait. Ebben a jegyzékben amely ultimátum jellegű volt, a nagyhatalmak követelték a magyar kormánytól, hogy azonnal fogassa el Károlyt, vegye őrizetbe és sürgősen távolsa el Magyarország területéről. A követelés első két pontját teljesítette már Bethlen kormánya: Károly fogoly 63 őrizetben van. A magyar kormány a nagyhatalmak további uU- vitását várja. A nagyhatalmak megbízásáb 1ל valószínűleg a budapesti angol követ fogja átvenni az elfogott királyt, az ő őrizete alatt marad mindaddig, mig a szövetségesek meg nem állapítják Károly tartózkodási helyét. Az átadás Tatán fog megtörténni. A királyi párt nem viszik Budapestre, Tatán fog maradni addig, amig továbbszállításukról a hatalmak nem gomboskodnak. Tatán őrzik egyelőre gróf Andrássy Gyulát, Orotz Gusztávot és Rakovszky Istvánt is, akiket azonban a mai nap folyamán Budapestre visznek. Ezt a három politikust, akiknek az utolsó évtizedekben nagy szerepük volt Magyarország történetében, Károly többi híveivel együtt lábadás címén rögtönítélő híróság elé állítják. A kormányt nem vezeti a bosszúállás politikája, de minden bűnöst, tekintet nélkül politikai múltjára, állásaié, bíróság elé fog állítani, mert egyszers mindenkorra meg akarja akadályozni az ország konszolidációja ellen irányuló akciókat * * A mai Magyarország vezető politikusai tehát józanabb belátásra jutottak. Meg tudják értetni annak a bonyodalomnak a jelentőségét, amelybe ez a kaland sodorhatta volna az országot. A nemzetgyűlés még nem ült össze és a közeli napokban össze se fog ülni, de a képviselők már valamennyien a fővárosban tartózkodnak. A keresztény nemzeti párt elfordult Andrássy Gyulától, a kisgazdapárt pedig a legélesebben foglal állást ellene. Jellemző Berki Gyula kisgazdapárti képviselő, Nagyatádi Szabó István bizalmasának nyilatkozata. Berki Gyula többek között azt mondotta, lehetetlen ebben a pillanatban nem gondolni Tiszára, akivel a sötétlelkű Andrásiy évtizedeken át gyülözetes harcokat folytatott. Annyi hasznot mindenesetre hozott a királypuccs, hogy Andrásan a magyar közéletnek ez a legnagyobb méreg és keverője végleg került. 1 ♦