Uj Kelet, 1924. november (7. évfolyam, 244-267. szám)
1924-11-01 / 244. szám
v'! sir täum. fiB 170104. Vkl-KalozsvAr, SL Baron Sin r#p, (Bransai-utca) 10. VteMons Eserkesztös & kiadóhivatal — 977 ■B. B. 87.------558 regsiraSok kizárólag a MMfcdtsfáaéghez CiaiasHKSik Kéziratokat neat dank viasza. ',iSUS'!'""' "Vmmti„„ ' 'trasso 8. ,, Borni,, Egész etrív.«,,*^,, Belévre — — 4a»'" Negyedévre — — 240 Egy hónapra — SS^-» Egy szám ára pályatad-Ji.' váron és vidéken is 4 lei Bukarestben — 5*— Csehszlovákiában ISIDu POLITIKAI NAPILAP Egy hónapra — eb 35'— Egy szám — 1'50 1944 november 1 Szombat 0nt- Kolozsvár ★ VII. évfolyam * 244. szám 5685. Marchesvan 4 A Foreign Office bosszúja Ne szépítsük a dolgot. Az angol választások eredménye, ha nem is végzetes, de mindenképen fájdalmas csatavesztése az európai demokráciának. Ha Macdonald ki is jelenti, hogy a munkáspárt büszke lehet a választási eredményekre, mert egy évvel ezelőtt még álmodni sem mert volna ennyi szavazatról, mi mégis nagyon jól tudjuk, hogy keserű most a szájaize Angliában és Európában minden igazi demokratának. Mi volt az oka annak, hogy az angol munkáspárt tiz hónapi páratlanul eredményes és történelmi jelentőségű kormányzása után nem bírta a választók többségének bizalmát a maga számára megnyerni. Mivel magyarázható, hogy Macdonald, aki következetes pacifista politikájával visszaadta Európának a tíz év óta áhított békét, aki nyugvópontra juttatta a háború utáni Európa rákfenéjét, a jóvátételi kérdést, aki új célokat és új lehetőségeket tárt fel az angol világpolitika horizontján, alig tíz hónapos kormányzás után kénytelen eltávozni helyéről, hogy átadja helyét annak a pártnak, amelynek világszemlélete éppen az ellenkező végleten mozog. A tömeglélektan alapos ismerete szükséges ahhoz, hogy az angol politikai pálfordulás lényegét megérthessék. Mint befolyásoló, de távolról sem döntő momentum, kétségtelenül közrejátszott az az elv is,, amit az államéletben általában politikai váltómezőgazdaságnak neveznek. Nincs az a kormányzati rendszer, amely programját és ígéreteit száz százalékban meg tudná valósítani, és ez az oka annak, hzert a tömegek tulajdonképen minden kormányban és minden pártban csalódnak. Ez a csalódás juttatja a következő választásnál diadalra az ellenzéki pártot, amely a kritika kényelmes páholyában ülve, nyugodtan aperálhat a választók bizalmára. Hiszen ő nem felelős semmiért. Ha a politikai életet elvi szempontok egyálta- lán nem befolyásolnák, akkor is felváltanák egymást a kormányok és pártok, egyszerűen azért, mert a tömeg az új párttól és új kormánytól mindig valami újat és többet vár, mint attól a kormánytól, amelynek működését már ismeri. A tömegeknek ez a változásokat kedvelő hajlama bizonyára az argói választásoknál is megnyilatkozott. A munkáspárt optimista elemei már hangoztatják is, hogy a konzervatívok mostani győzelme a legbiztosabb garanciája annak, hogy a következő rezsimváltozásnál szükségszerűség a munkáspárt került uralomra, minthogy a harmadik nagy angol párt, a liberális, úgyszólván teljesen megsem-misült és szemmel láthatólag elvesztette létalapját. A hét párt szisztéma visszatérése mindenesetre megkönnyíti majd a munkáspártnak egy bizonyos türelmi idő után a hatalom megszerzését. A mostani választási vereség legfőbb és döntő oka azonban a Macdonald-kormány orosz politikája volt. Az orosz-angol szerződés forszírozása miatt vesztette el a kormány a liberálisok támogatását, amely nélkül a parlamentben helyzete tarthatatlanná vált. A közismert Campbell-ügy csak ez a narancshéj volt, amelyen Macdonald elcsúszott. Az egész választási harcot az orosz probléma dominálta s a polgári pártok mesterien tudták kihasználni a konzervatívságra hajló angol tömegeknek a forradalomtól való irtózását és felkelteni a magántulajdon megszüntetésétől való félelmet. Pedig a munkáspárt részéről egyik veszedelem sem fenyegette Angliát. Köztudomású dolog, hogy a Le bour Pony tulajdonképen nem is kifejezett munkáspárt és nem tartozik egyik munkásinternacionáléhoz sem. A Labour Party különböző társadalmi csoportok politikai tömörülése, amelyben a túlnyomó többséget a radikális polgári felfogás képezi. A Fabian Society, amely szintén egyik, mégpedig a legsúlyosabb alkotó része a Labour Party-nak, a haladó szellemű intellektuelek egyesülete. A kormány orosz politikája azonban megkönnyítette a konzervatívok agitációját és lehetővé tette a tömegek legaljasabb és legközönségesebb indulatainak felkeltését. Az így teremtett atmoszférába csapott le mint bomba az ismert Zmovjev-levél, mely torvuk legraffináltabb, de egyben leggyalázatosabb politikai trükkje volt. Ma már szinte biztosra vehető, hogy a Zinovjev levél közönséges hamisítvány, melyet a konzervatív párt zseniális ügyességgel alig néhány nappal a választások előtt do to it * «tzvfiíi*':\yelé , amely a munkássormánynak a kegyelemdöfést megadta. Egy hallatlan ervtánpadás volt ez a Macdonald-kormány ellen, amelynek etikai vonatkozásai semmivel sem, állnak fölötte a közönséges urnák pásnak. És hogy ez a politikai trükk sikerülhetett, annak köszönhető, hogy a Downingstreeti külügyi hivatal tisztviselői öszszejátszottak a konzervatívokkal Macdonald ellen. A Foreigen Office egyszerűen elárulta főnökét.“* Ezen nem is kell csodálkozni. Az angol külügyminisztérium tisztviselői karában a legmagasabb arisztokrácia tagjai ülnek, akiknek egyáltalán nem volt ínyükre az új rezsim. Még emlékezetes, milyen konsternációt keltett a tisztviselők között, amikor Medonald a kormányra lépése utáni napon reggel kilenc órakor megjelent a minisztériumban és ott egy lelket sem talált, mert a tisztviselő urak meg voltak szokva, hogy tizenegy-tizenkét óra felé szállingózzanak be a hivatalba. Az előkelő konzervatív és liberális kormányok alatt ez így volt szokásban. Macdonald munkára és fegyelemre szorította a tisztviselőket és csak természetes, hogy ezek az első kínálkozó alkalommal fellázadtak ellene. Hasonló eset történt a párisi Quai d’Orsayn is. Herriot kormányralépése után, az emlékezetes asnnesi meghívó-affér kapcsán, amikor a francia külügyminisztérium tisztviselői ugyancsak elárulták Herriet-t. Harriet azonban alapos tisztogatást végzett a tisztviselők között, úgy, hogy ma már hasonló veszedelemtől nem kell tartania. A Zinojevjev-levél, eltekintve attól a kínos és rettegést élesztő hatástól, melyet a választókra gyakorolt, azt is megmutatta, hogy Macdonald mennyire járatlan az európai diplomáciai boszorkánykonyhájában. A levéllel kapcsolat-ban a munkáskormány." a bakklövések egész sorozatát követte el, úgy, hogy maga a párt is komikus helyzetbe került. Ettől pedig az Isten őrizzen Angliában, különösen választások előtt. Nem kis mértékben járult hozzá a munkáspárt vereségéhez az sem, hogy a konzervatívoknak sikerült a választók nyolcvan százalékát mozgósítani. A legutóbbi választásokon átlag csak hatvan százaléka a szavazóknak adta le szavazatát, vagyis a politikailag semleges és közönyös polgári elemek nem vettek részt benne. Most azonban a kommunistaellenes harci riadóval sikerült megmozgatni ezeket a semlegeseket és közönyöseket is, akik a Zinovjev-levéllel falra festett ördögben legszemélyesebb érdekeiket, a magántulajdonukat látták veszélyeztetve, így hát Angliában a rövid munkáspárti intermezzó után ismét a konzervatívok veszik át a hatalmat. Nem kell attól tartani, hogy a konzervatívok forradalmi módon fognak mindent visszacsinálni, amit Macdonald alkotott. Az angol-orosz szerződés talán kútba esik (bár ez sem bizonyos), de a matikáskormány többi eredményeinek gyümölcsét minden lelkiismeretfurdülés nélkül fogják elfogyasztani a konzervatívok. Macdonald nagy alkotása , a londoni egyezmény változatlanul érvényben marad, mert valószínűtlen, hogy a konzervatív kormány, amelynek Távol- és Közelkeleten és a többi gyáraitólon annyi nehézségekkel kell majd megküzdenie, nyílt konfliktusba fog bocsátkozni Franciaországgal. Változások főként a gyarmatpolitikában lesznek, ahol Macdonald megértő törekvéseivel szemben ismét az „erős kéz“ politikája fogja átvenni a vezetést. Lehet, hogy az angol világhatalmi politika szempontjából ez hasznos lesz, de lehetséges az is, hogy tragikus összeomláshoz fog vezetni. Annyi bizonyos, hogy a munkáskormány mostani bukása révén sok kellemetlen és ferde helyzettől szabadult meg a gyarmatpolitikával kapcsolatban. A jobboldali polgári pártok e pillanatban osztatlan örömmel üdvözlik a konzervatívok diadalát. Mi, akik a haladó polgári eszme hívei vagyunk, azt hisszük, hogy a küszöbön álló angol konzervatív uralom újabb bizonyságot fog szolgáltatni az argói népnek és Európának, hogy a politikai szélsőségek között való ingalépésben felmorzsolódik a népek energiája és a társadalmi béke a felborulás örökös veszedelmének van kitéve. Az inga lengésének meg kell szűnnie végre és el kell foglalnia azt a természetes középponti, nyugalmi állapotát, amely nélkül soha sem állhat helyre a népek és társadalmi osztályok békéje. — Vandál garázdálkodások egy bécsi képkiállításon. Bécstől jelentik : Vandál módon rongáltak meg két bécsi képkiállításon festményeket. A Secessio kiállításán Beckmann festőnek egyik képét késsel végighasították, egy másik kiállításon pedig, amelyet az úgynevezett Neue Sahlte- ben rendeztek, Kokoschka festőnek egyik festményét sértették meg késsel. Valószínű, hogy mind a két merényletet ugyanaz az ember követte el, aki valószínűleg ellensége a modern festészeti irányzatnak és nemtetszésének ilyen brutális módon adott kifejezést. " Abszolút többséget kaptak az angol konzervatívok Emelkednek a papírok a londoni tőzsdén P: (London, október 30. Az Új Kelet tudósítójától.) Az angol választások eredményei a következőkben foglalhatók össze. Megválasztottak 400 konzervatív, 151 munkáspárti, 49 liberális, 13 pártonkívüli és 1 kommunista képviselőt. Ezzel tehát a konzervatív párt abszolút többséghez jutott, úgy hogy nyomban a parlament összeillése után átveheti a kormányzást a munkáspárttól. A konzervatívok mandátumszaporulata 144, míg a liberálisok vesztesége 110, a munkáspárté pedig 42. A választások eredményének hatása alatt a londoni tőzsde megjavult. Különösen feltűnő az indiai papírok emelkedése, mert a nagytőkés körök azt remélik, hogy Baldwin Indiában rendet fog teremteni. Macdonald a választás eredményeinek nyilvánosságra jutása után kijelentette, hogy a munkáspárt büszke lehet a választási eredményekre, mert annyi szavazatot szedett össze, amennyiről egy évvel ezelőtt még álmodni sem mert. Baldwin táviratot küldött választóinak, amelyben kifejti, hogy a választások igazolják az angol közönség józanságába vetett bizalmát. Az összes lapok megegyeznek abban, hogy a munkáspárt vereségének az oka elsősorban az orosz kérdés, másodszorban a munkanélküliek olcsóbb élelmezésére tett megvalósítatlan ígéret. A közvéleményben a legnagyobb feltűnést a liberális párt megsemmítő veresége keltette. A liberális lapok bíznak a liberalizmus feltámadásában, a lesújtó vereség ellenére is.