Uj Kelet, 1925. szeptember (8. évfolyam, 201-224. szám)
1925-09-01 / 201. szám
KLUDOvPOEMKAI-2WPNAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK Romániában Egész évre — — 850 Félévre - - 460 Negyedévre — — 240 Egy hónapra — 85 Egy szám ára pályaudvaron és vidéken is 4 lel Bukarestben — 5.— Csehszlovákiában Egy hónapra — ck 35*— Egy szám — 1*50 |9SrkC8ZtÖ8£g hi tiu 17 hivatal ét nyomda ' 91*1“Kolozsvár, St Baron 80 irop. (Brassai-utca) 10 peltfon: Szerkesztőségi kiadóhivatal — 977 ■te. K. Sz. — — 558 «irmok kizárólag ' Sinfce" J*1*' ■ "'«it'11 ar v\j»transe "• 1925 szeptember 1 Kedd Cluj-Kolozsvár * VIIL évfolyam ★ 201 szám 5685. Elül 12 Véget ért a zsidó nép XIV. világparlamentje Szokolov a héber kultúráról. Megszavazták az Iparbank és a hosszú lejáratú kölcsön terveit. A tanítók ügye a kongresszus előtt A politikai bizottság a kongresszus elé terjesztette a kibővítendő Jewish Agency tervezetét. Tomboló lelkesedéssel köszöntötte a kongresszus a két vezért Weizmannt és Szokolovot választották meg a világszervezet elnökeivé — A Új Kelet kiküldött munkatársának távirati jelentése — testük, hogy a nagy összeütközésben, a kettő közül melyik fog összeroppanni. Már-már úgy látszott, hogy a vezér az, aki kénytelen lesz vezéri polcát elhagyni és a veszteség pótolhatatlansága keservesen belénk nyilallott. Nem így történt. Sokkal szebben, sokkal igazabbul történt. Az igazságok összeütközése Csak arra volt jó, hogy mindkét oldalról felismerjék a másik fél igazát és arra, hogy vezér és tábor még jobban egymásra találjanak. És ha Weizmann azért akart távozni a mozgalom éléről, mert a kongresszus megnyilatkozásaiban bizalmatlanságot látott maga iránt, a kongresszus, az utolsó napon a teljes és minden pártot, minden frakciót magába ölelő bizalomnak olyan csattanó kifejezését adta, amely előtt Weizmannak, ennek a sziklából faragott embernek is meg kellett hajolnia. A nép és vezetők egymásra találtak. A Weizmann továbbra is a világszervezet élén marad. Ez azonban nem változtat azon, hogy azok a kívánságok, amelyeket a kongresszus az országépítés ügyében kifejezett, továbbra is égő kérdések maradnak, amikre a zsidó nép összessége várja a feleletet. Igazabbul: nem is várja. A feleletet immár közös akarattal és közös erővel fogja megadni a szent munkában egymásra talált vezér és nép. Az utolsó kongresszusi napok eseményeinek részletes ismertetését itt adjuk: A cionista világkongresszus csütörtöki ülése, amint arról az új Kelet előző számaiban részletesen beszámolt, válság elé állította a világszervezetet Az exekutive tagjai ugyanis arra való tekintettel, hogy az ellenzéki frakciók a felmentvény megadására elrendelt szavazásnál tartózkodó álláspontot foglaltak el, deklarációban szögezték le, hogy az új vezetőségnek nem kívánnak tagjai lenni. Minthogy a kongresszus valamennyi frakciója ragaszkodott ahoz, hogy a világszervezet, illetőleg a végrehajtóbizottság elnökei újból Weizmann és Szokolov legyenek, akció indult még a válság elsimítására. A permanens bizottság pénteken délután megtalálta a helyzet megoldásának kulcsát. A bizottság elhatározta, hogy egy speciális bizottságot jelöl ki, amely egy új határozati javaslatot fog megszövegezni. A határozati javalatban a kongresszus összesége bizalmat szavaz Weizmannak és leszögezi, hogy valamennyi pártnak az az általános kívánsága, hogy Weizmann továbbra is az exekutive élén maradjon, ugyanabban a határozatban felszólítják Weizmannt és Szokolovot, hogy mint a cionista világszervezet, illetőleg a kongresszus elnökei, alakítsunk új végrehajtóbizotságot. A kijelölt szövegező-bizottság elnöke dr. Leon Reich volt, a Mizrachit pedig Farbstein delegátus képviselte. A permanens bizottság akciója teljes sikerrel járt. Szombaton a kongresszus nem tartott ülést, vasárnap délben plenáris ülés ült ösze, amely este tíz óráig tartott. Este tízkor a gyűlést félbeszakították, majd tizenegytől tovább folytatták egész hétfő reggel hat óráig. A plenáris ülésen valamennyi párt bizalmi határozatának hatása alatt Weizmann és Szokolov kijelentették, hogy hajlandók újból megbízást vállalni az exekutive vezetésére. A két cionista vezér kijelentésére a terem óriási tapsviharban tört ki és percekig ünnepelte a világszervezet legmarkánsabb vezéregyéniségeit. Ezután a választásokra került a sor, melyeknek során óriási lelkesedéssel Weizmannt és Szokolovot választották meg a világszervezet, illetőleg az exekutive elnökeivé és megbízást adtak nekik a végrehajtóbizottság összeállítására. A választás után általános lelkesedés lett úrrá a teremben és szűnni nem akaró heddad kiáltásokkal ünnepelte a delegátusok csoportja, valamint a zsúfolt karzat közönsége az újonnan megválasztott vezetőséget. _ A nagy metropolis akkor ébredt álmából, amikor a Konzemt.uj egytermében az átvirrasztott és átdolgozott éjszaka után diadalmas erővel csendültek fel a Hatikva hangjai. Reggeli hat óra volt. A zsidónép tizenegyedik világparlamentje véget ért. (Cluj-Kolozsvár, augusztus 31. Az Új Kelet tudósítójától.) Az események mind ellene szólottak és mi mégis tudtuk, hogy így kell annak elkövetkeznie. Éreztük, hogy Weizmannak és Szokolovnak, de főleg Weizmannak helyén kell maradnia, mert ha nem, a cionista világmozgalom és a palesztinai államépítés beláthatatlan súlyosságú bonyodalmak elé kerül. A történelem és a mindennapi élet eseményei azt bizonyítják, hogy nincs olyan ember, aki végzetesen pótolhatatlan volna. Bizonyítja ezt maga a zsidó nemzeti mozgalom története is. A kezdetek első napjaitól mennyi pótolhatatlannak látszó veszteséget értünk meg hatalmas egyéniségekben, nagy vezérekben. Utunknak derekán elveszítettük a legnagyobb nagyunkat, Herzlt is, de csak az emberek halandók, az eszme, az örök és a cionizmus túlélte ezt is. Valóban nincsen pótolhatatlan ember és mi mégis úgy éreztük, hogy a világkongresszus utolsó napja végzetes csapással fenyegeti a cionista mozgalmat, mert elkényszerítette élünkről azt, aki minden történelmi példák ellenére is pótolhatatlan a mi sorainkban. Az ellentétek a kongresszus és Weizmann között nagynak, áthidalhatatlanoknak látszottak. Áthidalhatatlanoknak azért, mert mind a kettőnek, a kongresszusnak is, Weizmannak is igaza volt. A kongresszusnak igaza volt akkor, amikor a zsidó nemzet elégedetlenségét fejezte ki mindama sérelmek és nem teljesült jogos remények ügyében, amelyek országépítő munkákban napról napra elénk merednek és amelyeket a vezérek nem tudtak megakadályozni. És igaza volt a kongresszusnak abban is, hogy ahhoz a hihetetlen és a világtörténet- ben páratlanul álló erőfeszítéshez mérten, amelyet a zsidó nép összesége a palesztinai zsidó salam felépítése érdekében kifejt, az eredmények nagyon is csekélyek voltak. De igaza volt Weizmannak is, amikor hittel vallotta, hogy a két utolsó esztendőben minden reálisan elérhető eredményt elértünk és ami ezentúl van, az az irrealitások világába, a szép álmok és vágyak birodalmába tartozik és csak az eljövendő napok hozhatják meg a megtestesülésüket. Két igazság ütközött össze és mi elszoruló szivet A határozati javaslatok Bécs aug.31. A kongresszus X . ülésének az adott jelentőséget, hogy dr. Lichtheim a bankbizottság további javaslatai során beterjesztette az Iparbankról szóló határozati javaslatát is. A kongresszus a javaslat szerint elhatározza egy olyan Iparbank felállítását, amely elsősorban a kis- és középipari üzemek fejlesztését szolgálja. Az alapításban részt vesznek a Jewish Colonial Trust, illetve az Anglo Palestine Company és a Keren Hajjeszad a költségvetési bizottság erre vonatkozó határozatai értelmében. A határozati javaslatot elfogadták. A bankbizottság által beterjesztett és a Jelzálogbankra vonatkozó javaslatnak szövege a következő : „A kongresszus kijelenti, hogy a zsidó jelzálogbank kötelezvényeinek eladása legfontosabb követelmény arra nézve, hogy PaA javaslatok elfogadása után Motzkin elnök néhány percnyi szünetet rendelt el. Szünet után megjelent a tribünön Weizmann, akinek a kongresszus viharos ovációkat rendezett. Percekig tartott a lelkes tüntetés. Majd egy negyedóra múlva, amikor az elnökség, Nachum Szokoloval az élén, megjelent, megismétlődött a spontán és hosszantartó ováció. Motzkin kijelenti, hogy a kongresszus vasárnapig meghosszabbította üléseit. A következő szónok Nachum Szokolov volt, akit, amidőn a tribünre lépett, hatalmasan megéljenzett a kongresszus és a közönség. A palesztinai nevelésügyről tartott kimerítő referátumot héber nyelven Plesztinában a haladéktalanul szükséges ingatlankölcsön előteremtessék. A kongresszus felhívja az összes cionista szervezeteket, hogy dolgozzanak a kötelezvények elhelyezése érdekében.“ Ezt a határozati javaslatot szintén egyhangúlag elfogadta a kongresszus plénuma. A harmadik határozati javaslat, amely a kölcsönre vonatkozik, így szól: „A kongresszus az összegyűjtött adatok és jelentések alapján a legfontosabb feladatának tekinti, hogy Palesztina hosszúlejáratú kölcsönének kérdését megoldja. Ez eszköz lenne egy nagyarányú kolonizáció megteremtésére. A kongresszus felszólítja tehát az exekutívét, hogy a kérdés tanulmányozása körül a legnagyobb figyelemmel járjon el és vegye különösen tekintetbe a dr. Ringel elnöklete alatt álló albizottság jelentését. A kongresszus elhatározta tovább, hogy tanulmányi bizottságot küld ki, amelynek költségeiről a budget gondoskodik. Ez a bizottság karöltve az exekutivével, fogja az idevonatkozó javaslatokat felülvizsgálni. A tanulmányi bizottság tagjait az állandó bizottság jelöli ki. A bizottságnak joga lesz levelezőtagok kinevezésére. Hat hónapon belül a kongresszus után az exekutive és tanulmányi bizottságtartoznak munkájuk eredményéről a végrehajtó bizottság elé jelentést terjeszteni.“ Ezt a határozati javaslatot Friedland delegátus rövid hozzászólása után szintén elfogadták. Ünnepük Weizmannt