Uj Kelet, 1927. augusztus (10. évfolyam, 171-196. szám)
1927-08-16 / 184. szám
4 Risztics, a heroikus A levegő legendái tehát egy újabbal szaporodnak. Ez a legenda kétszeresen érdekesebb, mint az eddigiek. Eddig csak Amerikából Európába kísérelték meg az utat. Most fordítva: Európából Amerikába. S ez összehasonlíthatatlanul veszélyesebb. Nungesser és Colli a veszélyez imminensebb voltára fizettek rá. Arra, hogy a légkör viharképző tendenciáinak huzama ellenébe megy az, aki Európából indul. A kelet-nyugati irány fokozottabb ellenállások leküzdését jelenti. Nyilvánvalóbb és kiszámíthatatlanabb kozmikus akadályokat . . . Érdekesebb a Risztics repülése más szempontokból is. A nagy és vakmerő it idáig nem sikerült még európainak. Nungesser és Colli pusztulása az óceán felett úgy hatott, mintha az európai fajta szevedett volna vereséget a későbbi sikeres amerikai pilóták teljesítménye mögött. Lindberg, Chamberlin, Byrd, az óceán ez acélmadarai az amerikai emberfajta fölényével jöttek meg és érkeztek el az európai tornyok légi partjaihoz. Szinte egy civilizatorikus végzet azt sugalmazta az embernek, hogy teljesítményük lehetősége azonos magának az amerikai fajtájú embernek a lényegével. Úgy látszott hónapokig, hogy óceánt legyűrő pilótának lenni egyszersmind amerikaiságot is jelent . . . Amerikai gépet s amerikai idegeket . . . Risztics repülése ennek a látszatnak ellenpróbája. Riszticcsel az első európai ember köt ki a Broadway felhőkarcolói tövében. Risztics útja, ha akarják, ha nem, az európai idegek s az európai vakmerés próbája. A Szabadság-szobor felett elszálló Risztics megérkezésével egy odaát alantasabbnak, fáradtnak, enerváltnak tartott emberfajta kockája perdül: az európaié... Az európai gépé s az európai emberé... S még érdekesebb, hogy ennek az európaiságnak egyik reprezentánsa most magyar, — azaz, legyünk egész pontosak: pesti, illetve Pest egyik tipikus városrészének a fia, szülöttje és neveltje, — a Józsefvárosnak s igy igazi értelmében pestikispolgár ivadék, gyerekkora és ifjúsága környezetében : jassz. Wie im Buche steht.. . A pesti jasszról idáig csak az derült ki, főleg az irodalomban s az irodalommal rokon területeken, Molnár Liliomán s Molnár és mások írásművein keresztül, a pesti kabaréirodalomban, boulevardzsurnalizmusban, kávéházi duma-formákban és viccekben, hogy határozott és sajátos típusa egy világvárosivá dagadó malterképződménynek. A pesti jasszmivolt eddig a pesti rizsét s a pesti élet argó teremtőit jelentette. Érzékeny szivet és cinizmust, elementáris linkséget, a pesti szellem egész mithológiáját, sorsokkal és lebujokkal, hozzátartozó külön nyelvvel és atmoszférával. Egy andalító gamenséget, egy lelki strichet, melyet ugyanúgy ki lehet bányászni a Heidelbergbe elszármazott metafizikusból, mint a hollywodi vagy párisi, vagy helsingöri pestimagyar szellemi és emberi habitusából . . . Aki valaha meg fogja írni Pest nagyvárossá vedlésének történetét, égetni való munkát ir, ha a pesti népszellem e különös aromája s az egész világon páratlanul álló lelki konglomerátumát, a rasszságot nem fejti fel a legalaposabban. Mert ez a szellem termékeny volt. Ez a szellem újította meg a pesti zsurnalizmust s tette páratlanná Európában. Ez a szellem fakasztotta a pesti vígjátékot s tette uralkodóvá a világon. Ez a szellem alumnálta a pesti vállalkozót és szórta szét mindenfele, ahol lassúság és impotencia és életre való gyávaság található a földön. Ez a szellem, amely nem magyar, hanem pesti, tehát magyar-sváb-szláv-zsidó keverék (mint az a tipikus pesti cukor, amit a ligetben, hajdan, s e szellem kialakulásának hős korában, egy töröknek maszkírozott józsefvárosi züllött péklegény árult) felfedezhető minden pesti emberben. Ez az a szellem, mely ellen hadat viselt a kurzus s ami végül is győzött, miután a valóság ellen nem lehet hadakozni, mert a pesti ember, ha kinyitja a száját egy különböző etnikai síkba nevelt jassz szólal meg benne: az ősjassz, amelyik a pesti ember életfájára úgy rakodik a pesti iskola, a pesti ucca, a pesti kávéház s a pesti élet más száz, kikerülhetetlen sugallata révén, mint a fák gerincére az évgyűrűk. Ebbe a rasztába, ebbe az emberfajtába tartozik Risztics, a pilóta is. Riszticst most jobbra-balra ki fogják majd sajátítani. Neve miatt azt mondják majd, hogy szláv, állampolgársága miatt pedig azt, hogy magyar. Holott teljes igazában egyik sem, hanem pesti: az idegei, a feje, az élete, a sorsa miatt: Pesti jassz. ! Minden egyéb nemzetiségi jelzés nélkül.. A legszázszázalékosabban olyan pesti, mint a pinty. (És ez is egy rassz-bizonyíték !) Aki most majd firtatni fogja Risztics eddigi életét, az azután meglepő adalékokra fog akadni Risztics rasszságának alátámasztására. Élete egy tipikus pesti élet. Azé a pesti emberé, amelyik a nép s nem ez, vagy amaz a kiválóság . . . Életének legegyszerűbb adatai egy rasszfajta, egy pesti élet tipikus adatai. Az apja ősjózsefvárosi lakó, városi szolga. Fia a józsefvárosi telkeken nő fel. A Tisza Kálmán-téren, Wertheimer-mulató körül. Amikor Blériot Pesten járt 1910-ben, az öreg Risztics, ez őrült szenzáció alkalmával a nagy szenzáció egyik névtelen napszámosa. Jegyszedő a rákosi repülőtéren. Fia ekkor jegyződik el a repülőtérrel. Ekkor jár negyedik reálba’. Persze ijesztő a bizonyítványa. Jobb lesz, ha inasnak megy. Az apja lakatost akart nevelni belőle. A fiú azonban villanyszerelő lett. De onnan is többször megszökött. Az ilyen kilengés hozzátartozik minden igazi pesti ember életéhez, így ér Risztics János élete a világháborúhoz s a világháborúban a pilótasághoz. A rasszság nem zárja ki a bravúrt, sőt involválja. A tizenhárom harctéri kitüntetés , a „Hofer“ dicsérete olasz repülők letöréséért így nem ellenmondás Risztics János életében, hanem a jassz-individualizmus egy szükséges tartozéka, mert ez emberfajtának keblében mindig valaminő sikerekért is dobban a szív. A legtöbb e fajtából persze elreked a pesti élet kellemeiben való mestergrádusnál. Risztics aktívabb volt. A háború után autógarázsírozással s autóügynökösködéssel foglalkozik. (A rassz természetrajzába az is beletartozik, hogy mindig talpra ugrik.) Majd amikor megalakult a magyar Légi Forgalmi Társaság , újból pilóta lesz. Ahol persze ismét „kileng.“ Aktivitása és vállalkozó szelleme nem tud pihenni. 1924-ben a svábhegyi autóverseny idején tíz méter magasságban röpköd a versenyzők felett. A Társaság szigorúan megdorgálja. Ő azonban mozifelvételeket csinált ekkor s ez legalább is jó üzlet, — ami viszont felér a dorgatóriummal. Különben sincs karrierlehetőség a Légiforgalminál. A következő évben ott is hagyja, örökre Bécs és Pest között röpködni ! ? Ez legalább is unalmas ! Dessauba megy. Eleinte csak hangárfelügyelő. A túlságosan mechanikus és nehézkes poroszok közt azonban csakhamar előtör. A pesti ember karriertípus. Ha a helyére kerül, versenyenkívül, mint az amerikai . . . ... A többit már mindenki tudja. Részletesen megírták a lapok, mint állított fel másik társával egyetemben új világrekordot a kitartó repülésben, mely a most vállalt óceáni-út tréningje volt . . . . . . Most ismeretlen távolságokban száll. Viszi a napot. Keletről-Nyugatra. És heroikus szivét s szivében a pesti rasszok világát. Adja isten megérkezését. Gaál Gábor UJ KELET___________________ Kedd, 192 7 augusztus 16 Újabb Sacco és Vanzetti-ügy Amerikában (Newyork, augusztus 15. Az Új Kelet tudósítójától.) Mialatt Bostonban Sacco és Vanzetti a világ millió emberének tiltakozása és szinte lázas ellenőrzése mellett várja sorsa eldöltét, azalatt a chicagói börtönben egy szintén halálraitélt és három év óta időről-időre megkegyelmezett delikvens várja, kiszabadul-e, vagy az elektromos széken fejezi-e be életét. Ennek az embernek a sorsa sok tekintetben hasonlít Sacco és Vanzetta sorsához. Őt is gyilkosság miatt fogták perbe és ő is, mint Sacco és Vanzetti, teljes ártatlanságát hangoztatja. Russel Scottnak hívják az elítéltet, aki a chicagói börtönben ül. Sorsa feltétlenül érdekesebb, mint a két olasz anarchistáé, azonban az ő esete magántermészetű, mentes minden politikai vonatkozástól, azért a nagyvilág figyelme nem igen terelődhetett reá. Russel Scott egykor színész volt. Egy staggione társulat tagja, az Egyesült Államok nagyobb városaiban szerepelt és mint karakterkomikusnak, nagy jövőt is jósoltak. Egy napon a társulat pénztárosát, aki a színházi bevételeket otthon szokta tartani, lakásán meggyilkolva találták. A pénz — hozzávetőleges becslés szerint ezer dollár — nyomtalnul eltűnt. Ugyanazon nap éjjelén, amikor a gyilkosság történt, Scott váratlanul, szinte szökésszerűen eltűnt a városból. Kézenfekvő volt a gyanú, hogy ő követte el a gyilkosságot és ő vitte el atársulat pénzét. Nemsokára elfogták, de Scott a leghatározottabban tagadta, hogy bármi köze is lenne a gyilkossághoz és a rabláshoz. A rendőrség természetesen a színész szökésével indokoltnak tartotta azt a feltevést, hogy a gyilkos és rabló nem is lehetett más, csak ő maga. Szerelem Scott erre kijelentette, hogy menekülése összefügg egy szerelmi üggyel és a nőre való tekintettel nem mondhat el közelebbi részleteket. — Asszonyról van szó és inkább hajlandó vagyok viselni egy rablógyilkosság következményeit, semhogy eláruljam ! A vizsgálat során azonban már éreztették a letartóztatott színésszel, hogy esetleg halálra is ítélik. Egy alkalommal felkérette magát a vizsgálóbíróhoz, aki előtt hajlandónak nyilatkozott megnevezni a nőt, akivel azon az éjjelen megszökött. Az asszony, egy kereskedőnek a felesége, annak idején Chicagóba ment rokonai látogatására és ezt az alkalmat Scott arra használta fel, hogy együtt utazzon vele. A rendőrség azonban már nem tudta kihallgatni az asszonyt, mert eközben meghalt. Scott ugyanis csak két héttel a nő halála után mutatott hajlandóságot arra, hogy a titkát elárulja. Szinte kizártnak látszott, hogy az asszony haláláról tudott volna, az esküdtek mégis halálra ítélték Russel Scotot és pedig azzal az indokolással, hogy az asszonyesetet csak kitalálta, mert különben maga jelentkezett volna, hogy barátját megmentse. A hűséges testvér Az elítélt a legjobb ügyvédek egyikét vette maga mellé. Az ügyvédnek sikerült a perújrafelvételét kieszközölnie és a halálos ítéletet elhalasztották. Az új eljárás azonban nem tudott több mentő körülményt produkálni és így újból megerősítették az első bíróság ítéletét. 24 órával akivégzés előtt azonban az ügyész levelet kapott Scott fivérétől, amelyben közli vele, hogy a gyilkosságot nem a színész, hanem ő maga követte el. E levél alapján az államügyész intézkedett a halálos ítélet végrehajtásának felfüggesztéséről és egyúttal Russel Scott fivére ellen elfogató parancsot adott ki. Két héttel később elfogták Russel Scott fivérét. Akkor pedig kiderült, hogy a fiatal Scott a hatóságokat csak félrevezette, hogy fivérét megmentse. Már úgy látszott, hogy Russel Scott végérvényesen el van veszve. Erre a delikvens őrületet szimulált, ami, mint egykori színésznek, könnyű volt neki. Egy ideig sikerült is az elmeorvosokat megtévesztenie és Russel Scottot beutalták a bolondok házába. Itt azonban hosszú megfigyelés után rájöttek, hogy a színész csak színleli az őrültséget. Ismét a chicagói fegyházba hozták és az elmúlt hetekben ügyvédjének újra sikerült negyedszer is elhalasztani az ítélet végrehajtását. Jobb a halál Scott kijelentette, hogy most már nem is fél az elektromos széktől, a hároméves izgalom annyira fásulttá tette őt az élettel szemben, hogy már szinte óhajtja a halált. Hémet Hmn Lepage Hirdessen az Uj Keletbe®