Új Kelet, 1931. november (14. évfolyam, 246-266. szám)
1931-11-01 / 246. szám
MV. ÉVF. . 246. SZÁM M» 5 l €fC 1 Ui—líi)107,Svár. 1931. No. 224.716-929 * Szerkesztőség é* kiadóhivatal: Str. 4fcvrrMr*L. Pop (volt Brassói november ■ nSMMRHSHHmn flnnrwnifMMMi ucea) II. szám. Telefonszám: >-77 sam Av m IjM----''''ll jfl?lSff £ ELŐFIZETÉSI ÁRAK: **V riTOTGS9HH Hmm SftKn AllBmlfll Félévre.............................CC3 lej ■ illUib pSl ® Í^Í Negyedévre...................52« 1«J 'Aé.ÜbáuSí* oauniiBioosy *iru\\i*o *»loiiqia *«0 ääft j£j!ÉH ^Éj! E** ^“‘küLTOLM ' '** na ^1»® a §|I|& W ELŐFIZETÉSI ÁRAK Cikkeink atái .. grarafi M j^fll HUS ' jj Egy évre I« dollár forrás megye JHiv Stí vagy ennek jBIPéWlinKIMBHBP______________________ Takarékossági nap A mai nap hivatalosan, a takarékossági gondolat megünneplésének volt szentelve. Takarékoskodjunk! — hangzott a felhívás. A takarékosság jegyében vibráltak a levegőben a rádióhullámok. Erről tartottak előadást az iskolákban, a serdülő ifjúságnak. És az emberek különösképpen megértéssel fogadták a takarékosság szózatát. Végigjártuk a szórakozóhelyeket. Színházat, mozit, kávéházat. Üresen tátongtak. Benéztünk az üzletekbe. Sehol egy lélek. Csupán elvétve lézengett egy-egy eltévelyedett ember az üzlethelyiségekben, amelyeknek kirakatai ragyogó árukkal és olcsó árakkal csábították az embereket a takarékosság elleni merényletre. De hiába. Az emberek bámulatos és imponáló lelki erővel álltak ellen a szórakozás sziréni hangjainak, a kirakatok csábos varázsának. Talán megálltak egy pillanatra, mint ha megingott volna bennük az ellenállás akaratereje. De végül is győzött az eszme, a hiúságos anyagi kívánságokkal szemben. És takarékoskodtak. Olyan visszhangja volt a felhívásnak, hogy az emberek holnap megismétlik a takarékossági napot. Sőt holnapután is__ És ki tudja, mikor hagyják abba? Az éhhalálra ítélt nyugdíjasok A már megis Unbb a soknál, amit az állam a nyugdíjasaival művel Ha valamelyik bank vagy kereskedelmi vállalat nem tesz eleget fizetési kötelezettségének, már meg is kérheti a kényszeregyezséget, vagy csődöt. Ezzel szemben a pénzügyminisztérium még csak nem is szégyenli magát, hogy négy hónap óta nem fizeti a nyugdíjasok keservesen megszolgált járandóságát. Annyira nem szégyenli magát, hogy nem is mentegetődzik, de még azt sem tartja szükségesnek közölni a nyugdíjasokkal, hogy egyáltalában szándékszik-e valamikor fizetni Az ország valamennyi pénzügyigazgatóságának a folyosóján nap-nap után hatalmas tömeggé verődik össze a rongyosok hadserege. Beteg, öreg emberek, szerencsétlen özvegyasszonyok, akik hasztalanul várják, hogy odalökjék mára nekik a koldusfilléreket. Az egyik nap nincs pénz. A másik nap van pénz, de nincs engedély a fizetésre. ~, így megy nap nap után kerek négy hónapja. Minden forog és minden változik, csak a nyugdíjasok nyomorúságának a frontján nincsen semmi újság. Reggeltől estig csüggedten és reményüket vesztve egyre álldogálnak a nyugdíjasok a folyosókon és a kapuk előtt. Azaz valami újság mégis csak van. A lugosi pénzügyigazgatót felfüggesztették, mert engedély nélkül kifizette a nyugdíjasok hátralékait... Ezenkívül vájjon még mit akar a kormány a nyugdíjasokkal? Azt akarja talán, hogy éhenhaljanak? A költségvetés csak jól járna vele. Halott nyugdíjasnak nem jár nyugdíj és a száját sem nyithatja többé panaszra. A német Johunabohn Akik abban reménykednek, hogy az angliai választások eredménye stabil helyzetet teremtett az európai politikában — tévednek. A nemzeti kormány győzelme nem több és nem kevesebb, mint parlamentáris győzelem, mely gyakorlati tevékenységével (védővámos rendszer) csak mélyíteni fogja a világválságot. Ezenfelül belpolitikai vonatkozásokban is az ellentétek elmélyítésére fog vezetni, éppen azért, mert a munkáspártnak nem lesz lehetősége arra, hogy a munkásság elke A vedését parlamenti úton vezesse le. Ennek ellenére az angol belpolitikának sokkal kevesebb forradalmi megrázkódtatástól kell tartania, mint a német politikának, mely a jelek szerint a zűrzavarnak, a kiélezettségnek, a bizonytalanságnak, a tohuvabohunak olyan fokára ért, ami minden pillanatban végzetes robbanásokra vezethet. Egyelőre ellenőrizhetetlen hírek keringenek arról, hogy Brüning megegyezett Hitlerrel, ennek a kormányba való belépése tekintetében. Szerintünk ez a megoldás — bármily keservet kellene nyelnie miatta a világ zsidóságának és haladó szellemű embereinek — elfogadhatóbb volna, mint az a lehetőség, melyről a Münchener Post című lap határozott formában tesz említést — hogy Hitlerék november 9-én fegyveres puccsal akarják magukhoz ragadni a hatalmat. Hitler a Brüning-kormányban nem juthatna döntő szerephez, ellenben alkalma volna bebizonyítania demagógiájának teljes értéktelenségét és koncepciótlanságát. Ez pedig neki és pártjának gyors lejáratásához vezetne, örökre kompromittálná őket. ...y Ugyanakkor azonban, amikor Hitlerék fegyveres puccsra készülődnek, a baloldali táborban is harci riadó kürtjelei hangzanak. November elsejével óriási bérharc kezdődik Németországban. A német munkaadószervezetek felmondták a kollektív szerződéseket és tizenötszázalékos bérredukciót akarnak végrehajtani. Miután a felmondás hárommillió munkást érint, könnyen meglehet, hogy a munkanélküliek száma máról holnapra nyolcmillióra fog emelkedni. Ez pedig egyet jelent a teljes szociális felfordulással, melynek következményei beláthatatlanok. Beláthatatlanok, hiszen a munkásszervezetek máris kimondották, hogy semmiféle koncesszióra nem hajlandók többé. A jobb- és baloldali forradalmi hangulat, a zűrzavar, a tohuvabohu állapota tehát a tél beálltával krónikussá lett Németországban. Ez a zűrzavar természetesen a gazdasági életre is tragikus kihatással lehet, annál is inkább, mert az európai gazdasági és szociális élet súlypontja ma Németországban van. Ez magyarázza meg azt az idegességet, mellyel egész Európa Németország felé tekint. Az egyetlen megoldás: újabbb külföldi kölcsön Due a külföldi kölcsön felvételének lehetősége iránt puhatolódik Párizsban. Kétmilliárd lejjel szállította le a pénzügyminisztérium az egyenesadó bevételi előirányzatát Húszmilliárdnál nagyobb inkasszóra nőn számmál az állam az elkövetkező esztendőben Bucuresti-Bukarest, október 31. (Az Új Kelet tudósítójától). Politikai körökben nagy érdeklődéssel kísérik Duca volt belügyminiszter párizsi tárgyalásait. A liberális párt vezére több mint két hete a francia fővárosban tartózkodik. Érintkezésbe lépett a francia politika összes vezető faktoraival és hosszasan tárgyalt Briand külügyminiszterrel és Flandin pénzügyminiszterrel. Feltűnő, hogy Ducát a francia vezető politikusokkal folytatott tárgyalásaira Dinu Cezianu párizsi román követ is elkísérte. Egyesek ebből arra következtetnek, hogy Duca felsőbb helyről kapott megbízatást arra, hogy kontaktusba lépjen a francia politika vezetőivel. Duca egy új kölcsön lehetőségei iránt érdeklődött A liberal 3 párt vezérének párisi tárgyalásai kettős irányban haladnak. Egyrészről azon fáradozott, hogy eloszlassa a francia közvéleményben azt a határozottan barátságtalan hangulatot, amely Romániával szemben a Iorga-kormány kinevezése óta kialakult s amely külpolitikailag igen sokat ártott az ország érdekeinek. Másodszor — beavatottak értesülése szerint Duca egy újabb román kölcsön felvételének lehetősége iránt puhatolózott a francia államférfiaknál s a pénzügyi élet azon vezetőinél, akiket felkeresett. Hogy ezek a puhatolózások milyen eredménnyel végződtek, azt nem lehet egyelőre tudni. A probléma azonban sokkal aktuálisabb, mint ahogyan azt egyesek állítják. Vezető kormánykörökben ugyanis egyre inkább az a meggyőződés alakul ki, hogy Románia mai irtózatos pénzügyi krízisében az egyetlen megoldás a külföldi kölcsön marad. A liberális párt fel akarja mondani a kormánnyal a fegyverbarátságot Duca egyébként a jövő hét végén tér vissza Bukarestbe. A liberális vezért párizsi útjára elkísérte a párt több markáns vezetője is, így többek között Dinu Bratianu, Victor Slavescu és dr. Anghelescu volt közoktatásügyi miniszter. Dinu Bratianu hétfőn hazaérkezik és beszámol a liberális párt vezetőségének Dúca párizsi tárgyalásairól. A Lupta értesülése szerint a liberális pártban egyre határozottabb formát ölt az a kívánság, hogy mondják fel a kormánnyal kötött fegyverbarátságot és folytassanak kategorikus ellenzéki politikát. A Viitorul legújabb számaiban egyre hangsúlyozottabban kritizálja a kormány tevékenykedését Nincs kilátás a költségvetés előirányzatainak behajtására Bucuresti-Bukarest, október 31. A kormány tevékenységét a költségvetési munkálatok kötik le. Mint ismeretes, az uralkodó elnöklete alatt tartott minisztertanács 24 milliárd 750 millió lejben állapította meg az 1932. évi költségvetést. Kormánykörökben azonban számolnak azzal, hogy a rendes állami bevételek nem fogják fedezni ezt az összeget. A folyó évi költségvetés 33 milliárd lejre volt előirányozva s kérdéses, hogy ebből az év végéig sikerülni fog-e 25 milliárdot inkasszálni. Az egyre súlyosabbá váló viszonyok előreláthatóvá teszik azt, hogy az elkövetkezendő esztendőben az állam az előirányzott adó behajtásánál rendkívül nehézségekkel fog találkozni. A Lupta szerint aligha van kilátás arra, hogy húsz milliárdnál több behajtható legyen az elnyomorodott országban. A „heroikus“ megtakarítások kormánykörökben ezekre a megjegyzésekre válaszolva, hivatkoznak arra, hogy a Iorga-kormány olyan megtakarításokat eszközölt, amelyek határozottan heroikusaknak mondhatók. Egyedül a hadügyminisztérium költségvetését kétmilliárd 450 millió lejjel kell csökkenteni. A tisztviselők inkadrálása következtében a személyi kiadások tételénél egymilliárd 417 millió lejes megtakarítást eszközölt Argetoianu pénzügyminiszter. Ilyen redukciót képvisel tehát a tisztviselőkre inkadrálás címén kivetett új áldozati adó. (Folytatás a 4. oldalon, VILÁG Az angol választások és Palesztina Mit hozhat az angol választások eredménye a cionizmusnak és az épülő Zsidó Nemzeti Otthonnak! Weizmarm ugyan igen élesen előre bejósolta az események kialakulását, nyilatkozatában azonban a pesszimizmus árnyéka húzódik meg. Különösen a cionista külpolitika perspektíváinak tekintetében. A választások eredménye a konzervatívok győzelme, amely egyet jelent a védővám kiépítésével, valóban „az angol érdekek államszövetségének“ árnyékát veti előre. Egy ilyen politikának az inaugurálása tényleg nem a legkedvezőbb és a legalkalmasabb keret arra, hogy az eddigi jánuszarcú mandatárius politika helyét egy határozottabb és a Balfour-deklaráció szellemének tökéletesen megfelelő közigazgatás foglalja el. És Anglia mai gazdasági helyzete sem olyan, amelytől sok jót várhat a zsidó Palesztina. Ezek csakugyan olyan szempontok, amelyek érthetővé teszik Weizmann aggodalmait. Van azonban az éremnek egy másik oldala is. Elsősorban: a jelenlegi angol kormány összetétele. Azok az államférfiak, akik ma állanak a brit kormányzat élén, csaknem egytől egyig őszinte barátai a zsidó nemzeti mozgalomnak, függetlenül Sir Herbert Sámueltől és Reading márkitól, akik aktív szerepet töltöttek be eddig a Jewish Agencyben. Ám hiú ábránd lenne, ha azt hinnők, hogy ennek a kormánynak első gondja éppen Palesztina lesz. Különösen Anglia mai kritikus pénzügyi helyzetében. Egészen bizonyos, hogy sok-sok probléma egész tömege előzi meg a cionizmus kérdéseit. De! Egy bizonyos. Ez a kormány nem fog kitermelni olyan intézkedéseket, amelyek az előző kormányzatot terhelik. A Pasfield-politikának vége. Ez kétségtelen. De nemcsak a kormányban, az új parlamentben is számos olyan politikust találunk, akik eddig is nagy szolgálatot tettek a mi ügyünknek. Elsősorban Baldwin, a győztes konzervatív párt vezére, aki a legenergikusabb támadásokban részesítette a munkáskormány Palesztina-politikáját és az emlékezetes augusztusi zavargások után Lord Balfourral, Lloyd Georgezsal egyetemben erőteljes felhívásban figyelmeztette a kormányt a mandátumban vállalt kötelezettségeinek teljesítésére. Mellette még: Thomas, Sassoont, Lady Astort, Chamberlaint és Lord Ameryt emeljük ki az új angol parlament soraiból, akik a múltban is élénk tanújelét adták a palesztin amozgalom iránti őszinte barátságuknak. Ezzel szemben csúfos vereséget szenvedett Lord Passfield, a munkáskormány volt gyarmatügyi minisztere akinek nevéhez fűződik, az emlékezetes Fehér Könyvön kívül, az elmúlt két esztendő minden sérelmes intézkedése Palesztinát illetőleg. És megbukott az a szellem is, amely rövid ideig, de annál károsabb hatással, dominálta a mandatárius hatalom Palesztina-politikáját. Az épülő Palesztina legújabb hírei pregnánsan illusztrálják, hogy a világgazdasági krízis, az angol pénzügyi helyzet kritikus volta, valamint a világ zsidóságának egyaránt zilált gaz-