Uj Kelet, 1939. október (22. évfolyam, 219-242. szám)

1939-10-01 / 219. szám

2. OUDAL nak, midőn Hitler kijelentette a berlini Sport-palastban, hogy neki ״ egyetlen cseh sem kell", mert ״ a nemzeti szó.־ ilista ideológiával ellentétben állna német ura­­lomnak más fajvak fölé való kiterjeszté­­se." Azóta hatmillió kétszázezer cseh, kö­­zel három millió szlovák és most újabban, közel húszmillió lengyel ismerkedett meg a német fennhatósággal. Az ideológiát ezen a ponton éppoly kevéssé vették komolyan, mint amennyire groteszk, hiszékeny, naiv emberek számára feltálalt Andersen me­­sének tűnik az, amit a nemzeti szocializmus és a bolsevizmus egymásról hat esztendőn át sajtóban, a rádióban, a politikai gyűlé­­seken hirdetett. Csak a történelem régebbi korszkaiban, különböző vallásfelfogások fanatikusai között folyt oly könyörtelen harc, aminő a bolsevikiek és nácik között. Most felosztanak egymás között egy álla­­mot, amelyet oroszok és németek a nekik juttatott területen a maguk elképzelései­­nek megfelelően rendeznek be. Oroszország a megszállt lengyel területeken gyorsított ütemben végzi a szovjetizálást. Németor­­szág sem fog késni a nemzeti szocialista jelszavak és módszerek bevezetésével. Weizmannak valóban minden oka meg volt arra, hogy a genfi kongresszuson meg­­könnyezze a lengyelországi zsidóságot. Az orosz-német szerződés szembetűnő sajátossága az, hogy a diktátorok őszinte nyelvén van megfogalmazva. Eszerint Len­­gyel­ország új területi rendezésével a két fél ״ az ottlakó nemzetiségek békés és et­­nikai sajátosságaiknak megfelelő létét kí­­vánta biztosítani." A népek önrendelkezési joga ugyanis a világ most kialakuló félben levő új rendjében olyan fogalom,­­ mely csak a hatalmasok, csak az erősek és erő­­szakra készek vindikálhatják a maguk szá­­mát. ..A Német Birodalom kormánya és a szovjet kormány — mondja tovább a nyilatkozat — véglegesen megoldották a lengyel állam feloszlásából származó kér­­déseket, és eképpen biztos alapot teremtet­­tek Kelet-Európában, a tartós béke szá­­mára.“ Még a fentieknél is sokkal közvetleneb­­bül hat azonban az indokolás, amelyre a két állam Lengyelország felosz­­tásánál hivatkozik. A felosztás alapját a két kormány azon megegyezése képezi, hogy a megjelölt demarkációs vonalban látják ״ a két állam birodalmi érdekeinek határait״. Ez az egyszerű nyelvezet nem­­csak történelmi׳ és kulturhistóriai doku­­mentum, de ugyanakkor messzemenő pers­­pektívákat nyit meg a közel és távolabbi jövő fejlődése szempontjából. 1918-ban a bécsi kongresszuson résztvevő hatalmak a dinasztikus elv és érdekek alapján intéz­­kedtek Európa felosztásáról. 1856-ban a párizsi kongresszus HUT. Napóleon kezde­­ményezésére a nemzetiségi elvet vette fi­­gyelembe. 1919-ben a versaillesi és azzal kapcsolatos békeszerződések jogbölcseleti­­ és politikai alapjának a népek önrendelke­­zési jogát tették meg. A Népszövetség esz­­mei felépítésében, gyakorlati célkitűzései­­nek homlokterében az az elgondolás szere­­pelt, hogy egyrészt kizárják a háborút,­­ mint a nemzetközi viszályok megoldásának eszközét, másrészről pedig megszüntessék az erőt, mint nemzetközi viszonyok jog­­forrását és a nemzetek egymáshoz való vi­­­szonyát, a megértés, az együttműködés és a főleg a jog, a szabad és független élet­­hez való jog alapjára helyezzék. Ez, ami a dolog elméleti részét illeti. A gyakorlati rész éppoly világos. A Moszk­­vában megkötött orosz-német barátsági 63 ha­társzerződés rövid bevezetése leszö­­gezi, hogy ״ Oroszország és Németország kizárólagos feladatuknak tekintik a béke és rend helyreállítását Európa keleti részé­­ben. Ez egyrészről kategórikusan elvitat­­ja Angliától és Franciaországtól a jogot, hogy Kelet-Európa ügyeibe beleszóljanak, másrészről azonban a két nagyhatalom­­nak vindikálja a jogot, hogy ellentmondást nem tűrően döntsenek a Kelet-Európában élő kis nemzetek sorsáról. Európa törté­­nelmében ez a jogigénylés teljesen új feje­­zetet nyit meg és a versaillesi békeszerző­­dés által inaugurált korszak radikális lezá­­rását kívánja jelenteni. Egy ilyen állásfoglalás várható gyakor­­lati következményesek lemérése azonban meghaladja az adott lehetőségeket.­­ Az új keleteurópai hatalmi helyzet egyik jellegzetes következménye az orosz-észt ״ segélynyújtási" szerződés. Ebben Észtor­szág ׳ hozzájárul ahhoz, hogy a rigai öböl bejáratánál lévő cseh­ és dagoi szigeteken az oroszok légi, tengeri és gyalogsági ka­­tonai bázist építsenek. A fentiek után ter­­mészetszerűleg nem szabad csodálkozni azon, ha ezt a szerződést ״ kölcsönös segély­nyújtási“ okmánynak nevezik és ha a szer­­ződő felek külön pontban hangsúlyozzák ki, hogy mindkét fél tiszteletben kívánja tartani a másik függetlenségét és szuve­­renitását". A valóságban a megállapodás orosz protektorátus alá helyezi ezt a kis, a Balti államok között is legkisebb, mind­­össze egymillió 350 ezer lakossal rendelke­­ző államot. Amikor egy ilyen kis állam egy 160 milliós birodalommal köt „kölcsönös segélynyújtási“ szerződést, a tragikum leg­­alább olyan mértékben érvényesül, mint amidőn Leydoner tábornok az észt hadse­­reg főparancsnoka kijelentette a minap a rádióban, hogy ״ Észtország kész fegyver­­rel megvédeni függetlenségét." Ősei és Dago szigeteinek megszállásá­­val az orosz flotta mélyen benyomul a Balti tengerbe és egyrészről Svédország és Finn­­ország, másrészről Lettország, Litvánia és Németország felé tesz szert kitűnő katonai bázisokra. A Balti államok hosszú idő óta a németek keleti terjeszkedésének felvonu­­lási terepeként szerepeltek. 1918 júliusá­­ban Hindenburg rendelettörvényt készített , amely Kurland németekkel való betelepít t téséről, a balti nagybirtokok kisajátításé­­ról és a német fennhatóság alatt álló egy­­séges Balti állam létesítéséről intézkedik. E terv megvalósítását keresztülhúzta a há­­ború elvesztése. Az észt, lett és litván né­­pek a forradalmi felbomlás nyomán nem­­zeti tanácsokat alakítottak és kiharcolták Függetlenségüket. Az oroszok bevonultak ugyan Lettországba, de 1919 májusában kiverték a szovjet csapatokat. A német hadsereg is megkísérelte a békekötés után elfoglalni a Balti államokat, de az angol francia flottának a Balti tengeren való megjelenései visszavonulásra kényszeritet­­te őket. Az emlékezetes angol-francia-orosz tár­­gyalások folyamán a balti kérdés sokáig szerepelt a napirenden. Moszkva kezdet­­től fogva olyan befolyás biztosítását igé­­nyelte a maga számára ezen a területeken, amely megakadályozza a német expanziót Oroszország felé a balti államokon át és azoknak segítségével. Az angol és francia diplomácia képtelen volt engedékenységre hangolni a balti államokat. Ezek — német befolyás hatása alatt — az oroszoknak bármely beleszólási jogát elutasították és külügyminisztereik nagyhangúan kijelen­­tették, hogy minden hasonló megállapodást „háborús kihívásnak“ fognak minősíteni. Hogy ennek kellő nyomatékot is adjanak, siettek megnemtámadási szerződést kötni a Harmadik Birodalommal, amely a balti függetlenség tántoríthatatlan védőjeként lépett fel. Ma ugyanaz a német diplomácia kijelenti, hogy semmit sem tehet a balti államokért. Lényegtelen, hogy az otoer­eszt szerződés Berlin hozzájárulásával, vagy anélkül jött létre. A tényeken az nem változtat. Hiába­­való idővesztés vona a történtek morális hát­­terén tűnődni. A valóság az, hogy Oroszor­­szágnak úgyszólván puskalövés nélkül sike­­rült meghódítania Lengyelországnak közel kétharmadát, kiterjeszteni befolyását a haiti területre és benyomulni Európába. Ha meg­­gondoljuk, hogy ugyanakkor szétrobbant az antikomüktem-front, hogy Saracsoglu török kül­ügyminiszterrel a Fekete-tenger új helyzeté­­ről tárgyal Moszkva és ha hozzávesszük, hogy Budapest és Belgrád a diplomáciai kap­­csolatok újraf­elvé­telét kérte az oroszoktól, akkor megközelítő képet kapunk a Lengyel­­ország ellen viselt német háború első ered­­ményeiről. A moszkvai közös orosz-német nyilatkozat foglalkozik a nyugati helyzettel is és a há­­ború abbahagyására szólítja fel Angliát és Franciaországot. A felhívást egy orosz-német kereskedelmi megállapodás van hivatva kellő nyomatékkal ellátni. Ez azonban a kérdésnek egy másik fejezete, amelyre majd később térünk ki: Kasztner Rezső. Uj Te HÎ1 .!h*1!' VASÁRNAP, 1939. OKTÓBER 1. Az orosz-német szerződés szövege Az orosz-né­et szerződés, amelyet Molotov és Ribbentropp Moszkvában kötöttel meg, így hangzik: 1. Német-orosz egyezmény béke és háború esetére. Miután a német birodalom és Szovjet- Oroszország kormányai véglegesen megol­­dották a lengyel állam széthullásából szár­­mazó kérdéseket, ezáltal biztos alapot te­­remtettek a tartós keleteurópai békének, a mai napon aláírt szerződéssel teljes meg­­egyezésben fejezik ki azt a véleményüket, hogy az összes népek igazi érdekeinek meg­felelően véget kell vetni az egyrészt Né­­metország, másrészt Anglia és Franciaor­­szág között fennálló ׳ hadiállapotnak. A két kormány közös erőfeszítéseket vé­­gez abban az irányban,­­hogy esetleg más baráti hatalmakkal egyetértésben minél hamarabb elérje ezt a célt. Ha a két két­­kormány erőfeszítései mégis sikertelennek maradnának,, kétségtelenné válna az­­a tény, hogy Anglia és Franciaország felelő­­sek a háború folytatásáért. A háború foly­­tatása esetén közös tanácskozások lenné­­nek Németország és Szovjet-Oroszország kormányai között a szükséges intézkedések tekintetében. II. A két hatalom határmegállapítási és ba­­rátsági szerződése. A német birodalom és Szovjet-Oroszor­­szág kormánya, az eddigi lengyel állam felosztása után kizárólag kötelességüknek tekintik a rend helyreállítását ezeken a területeken s biztosítani az itt lakó nem­­zetiségeknek a békés és népi sajátossága­­iknak megfelelő életlehetőséget. Ennek a célnak az érdekében megegyeztek a követ­­kezőkben: Első cikkely. A német és szovjet kor­­mányok a két ország hatalmi érdekeinek megfelelően az eddigi lengyel állam terü­­letén állapítják meg a két ország között levő határvonalat. A határt a szerződés­­hez csatolt térkép jelzi s egy kiegészítő jegyzék határozza pontosan meg. Második cikkely. A két fél véglegesnek ismeri el a hatalmi érdekeknek az 1. sza­­kaszban meghatározott határát és bármely harmadik hatalomnak ebbe a rendezésbe való beleszólását visszautasítja. Harmadik cikkely. Az első pontban még­ teljesen befizetett alaptőke. Lei 28,000.000.a kéespénzbeni tartalékok 1938. év végével Lei 269,869.821. 1938. évben kifizetett károk Lei 38,269.807. a társaság fennállása óta kifizetett károk 1 milliárd 621 millió Lei. i /#׳ A* Biztosítsuk *LÉTÜNKET és VAGYONUNKAT a már 57. év óta fennálló Intézetnél, mely műveli a biztosítás ágazatait. Képviseletek az ország minden részében Erdélyi kerületi iroda Caj, Str. Regina Maria 6. (A társaság saját székházában.) okirat A cég bejegyeztetett az Urévi törvényszéknél 71/1884. 87. alatt. Alapítási közzé tétetett Mon. Of. 240/1882, valamint az utóbbi módosítások 172/1933 . 500.000 lej készpénztőkével, valamint Bukarest­ központjában levő irodával, er­­délyi gyárvállalat, vagy nagykereskedő cégnek a bukaresti piacon való képviseletét keresem Ajánlatokat ״ M. I." jeligére az Új Kelet oradeai fiókkiadóhivatala Str. Millerand 4 továbbit. , határozott vonaltól nyugatra fekvő terül­teken a német kormány, a keletre félt területeken a szovjet kormány határoz meg a szükséges politikai statútumot. Negyedik cikkely. A német és szo­ ן kormány a fentebbi rendezést biztos­íiap­nak tekinti a népeik közti baráti viszon további kifejlesztésére. ötödik cikkely. Ezt a szerződést megerő­lítik, a megerősítő okmányokat minél ha­marább kicserélik Berlinben. A szerződő az aláírással azonnal érvénybe lép. A német-szovjet határmegállapítási ( barátsági szerződéshez csatolt határra­ állapító jegyzék a következőket tarta­mazza: ״ A határ Litvánia déli részén kezdődi innen Augusztusától nyugati irányban német birodalom határáig folytatódik . Pisia folyó mentét követi. A ׳ határ inni délkeleti irányban fordul s Nurnál éri a Bug folyót. A Bug folyó mentét Krisi­nopolig követi, innen nyugatra fordul Ravaruszkánál és Lubezovtól északra San folyóig terjed. A vonal innen a S folyását követi egész a folyó eredetéig. ///: A német-orosz gazdasági kapcsolat tervezete. A harmadik megállapodás a német־ oro gazdasági kapcsolatok rendezésére vot­kozik. A megállapodást a tárgyaló fél levélváltás formájában szögezték le. Molotov külügyi népbiztos és a népbi­tosok tanácsának elnöke az alábbi levél intézte Ribbentrop német külügyminiszet­hez: ,.Birodalmi miniszter úr! Megbeszéléseinkkel kapcsolatban­­ szerencsém ezennel megerősíteni, hogy szovjet kormány a politikai szerződés al­ján és szellemében kész minden eszköz kifejleszteni a Németország és Szovje­oroszország közötti gazdasági kapcsolat­­át és árucserét. E célnak érdekében más két fél gazdasági tervet dolgoz ki, amel­yek alapján a szovjetunió nyersanyagok szállít. Mindkét fél úgy dolgozza ki gi­dasági tervét, hogy a német-orosz árucső elérje az árucsere múltbani legnagy­ mennyiségét. A két kormány azonnal mi­teszi a szükséges intézkedéseket és go­doskodik arról, hogy a tárgyalások már gyorsabban megkezdődjenek és sikerei fejeződjenek be. Fogadja birodalmi­­­niszter ur nagyrabecsülésem ismételt ki­jezését. Molotov s. k." Ribbentrop külügyminiszter levelet in­tett Molotovhoz, amelyben igazolta a t többi levél vételét. A válasz megismé Molotov levelének szövegét és a követke szavakkal fejeződik be: ״ A birodalmi kormány nevében és a­sitására kijelentem egyetértésemet a zöltekkel és tudomására hozom, hogy a rodalmi kormány a maga részéről megte a szükséges intézkedéseket.*" — Idegroh­aknában felak­hatotta indst egy temesvári szabómester. ׳ Temesvárról lentik: Back János negyvenkilencéves sza­mester idegrohamában felakasztotta ma­ a lakásajtó kilincsére és mire hozzátarte észrevették tettét, már halott volt. B! évek óta súlyos idegbajban szenvedett hosszabb időt töltött a zsombolyai elmekt házban is. Kiszabadulása után röviddel­­ gyilkosságot követett el, de a cukorsprc leszakadt alatta és igy megmentették élei Tegnap egyedül tartózkodott otthon, hirtelen rohamában egy nyaksállal aka­tatta fel magát. A holttestet az életunt­­­ból hazatérő fia fedezte fel, aki feltártá a szomszédokat, de a szabómester már jó, halott volt.

Next