Uj Kelet, 1940. május (23. évfolyam, 99-123. szám)
1940-05-23 / 116. szám
Jácokacszát. Több, mint száz esztendeje úgy mondták, hogy Törökország Európa nagy betege. Az ozmán birodalom azóta, hogy a török csapatok kiszorultak Magyarország területéről, állandósul veszített erejéből és szinte sorozatosan veszítette el a donamenti és balkáni államok feletti hatalmat. A török birodalom azonban még leromlottságában és belső gyzíngi**égei okozta züllöttségében is európai nagyhatalom volt, amellyel az európai nagy politika állandóan számolt. A beteg ember gazdag kincsek tulajdonosa volt és úgy Anglia, mint Oroszország arra törekedett, hogy megkaparintsa ezeket a kincseket. Az orosz ן Klinikának mindig törökellenes volt a vonala és ennek nemcsak az volt az oka, hogy már Rettenetes Iván óta a Bizánc megszerzése, Konstantinápoly meghódítása volt az oroszKritikának a célja, hanem az is, hogy a Dardanellák megkaparintása a Fekete-tenger kapuját megnyitotta volna Oroszország előtt a világtengerek felé és Törökország ázsiai birtokain keresztül megadta volna a lehetőségeket az India felé való előnyomulásra, így kényszerítette bele az állandó orosz nyomás által angol szövetségbe és bizonyos Angliával szemben való függőségbe a régi török birodalmat. A világháború előtti török politikának majdnem száz esztendőn keresztül az angol protekció adta meg az alapjait és ennek az angol támogatásnak, helyesebben az angol barátság keresésének az oka az orosztól való, már beidegzett félekim volt. Az angol diplomácia egyik súlyos tévedése volt, mikor a Németország elleni, második front megteremtése kedvéért, egy titkos szerződésben a cári Oroszországnak odaígérte a Dardanellájá, és így a világháborúban Törökország a régi szövetséges ellen harcolt. Ebben nemcsak ennek az angol-orosz titkos megegyezésnek volt része, hanem annak a vilmos császári politikának is, amely I. Abdul Hamid szultánt teljesen megnyerte a központi hatalmaknak. Európa beteg embere a világháborúban sokkal jobban tudta megállni a helyét, mint ahogy várták. Gallipolinál az angol hadsereget szinte katasztrófáit, vereség érte és hiába lázította fel Anglia az arab törzseket Ázsiában a török uralom ellen, a nagyon rosszul felszerelt, igen gyenge török erők egészen végig meg tudták állni a helyüket. Ez azután következett a nagy meglepetés. Európa beteg embere volt az egyetlen a legyőzött országok között, amely nem engedelmeskedett a Párizs környéki békéknek. Kemál pasa, a későbbi Kemál Atatürk, kiverekedte, szó szerint kiverekedte már akkor Törökországnak egyenjogúságát, mikor a sokkal erősebb német köztársaság még nem is gondolhatott az egyenjogúságra. Azóta nem lehet Törökországot Európa beteg emberének mondani. Már nem is európai hatalom Törökország. Kemál Ankarát tette meg Törökország fővárosává. Ebből az elhanyagolt ázsiai nagyfa- Iuból modern nagyvárost teremtett, hogy távolabb legyen az európai befolyásoktól. Csal a politikai befolyásoktól, mert Kemál ugyanakkor, amikor visszatért a törökség ősi földjére, Elő-Ázsiába, teljesen európaivá tette a törökséget. A Kalifátus megszüntetése, a valiáns szabályok visszaszorítása az élet szabályaiból, az iparosítás, a hadseregnek modernizálása, a korrupciónak teljes kiirtása modern és erős országot teremtett. A Kemálféle diplomácia pedig ügyesen kihasználta azt a helyzeti és geográfiai előnyt, amelyet a Dardanellák birtoka adott Törökországnak. Kemál szakított az oroszellenes politikával, megegyezett a Szovjettel és ugyanakkor felújította a tradicionális angol barátságot. A török köztársaság, amely a világháború romjaiban született meg, húsz esztendővel a világháború befejezése után már erősebb volt, mint a török császárság a világháború előtt. Ma a világpolitikának legsúlyosabb kérdései bonyolódnak össze Törökország politikájával. A török politikának a legnagyobb változása Kemál halála óta az volt, hogy Törökország megmaradt Oroszországgal szemben a korrektnél is barátibb viszonyban, de teljesen eltávolodott a többi diktatórikus berendezésk abmtól. Németországgal szemben a török politika kimondottan hűvös magatartást tanúsít már hosszú idő óta. Olaszország- rüssersfr í vesett ־״•■ \t I '*^!•POSTA ZSIDÓ NAPILAP | Ara 5 tej | Inn r.rn/t Kl• ■_______________________ Jan Ernő. Ke- ------------ doctor responsabil-Felelős szeritő: Jámbor Ferenc. Adrablu artír delelni st girant responsabU-feleli• Igazgató: Schwartz Endre. I'ropi“־ tar-tulajdonos: Fraternit as 8. A. — de Editură. Registrul publicaţiunilor periodice No. 4S. Des. 889. 19». Tribunalul Cluj, Secţia III. ('MÜiortök, május 23. 1940—070«. Iar 15. XXIII. évfolyam, 116. szám. Arras és Amiens visszafoglalásái jelentik a franciák A Somme és 02 Alsóé partjain megszilárdult a szövetséges arcvonal. Ellentámadásba mentek át az angolok ás a franciák LONDON, május 22. (Radar). A német képesített osztagok kedden estefelé újból előrenyomultak Amiensnél. A franciák ellen támadásba mentek át és Douay-nál visszaverték a támadást. Cambrainál az angolok terülen támadásba mentek át és visszaverték az erős német támadást. LONDON, május 22. A Reuter távirati iroda jelenti, hogy a francia csapatok megközelítették Amienst, sőt lehet, hogy már be is vonultak a városba. Weygand új védelmi vonalat épít ki ROMA, május 22. (Rador). A Popolo d‘Italia úgy értesül, hogy Weygand tábornok elrendelte a szövetséges hadak átcsoportosítását s hogy ezzel új területre, tehesse át a védelmi vonalat. Az uj védelmi vonal a Somme, Aisne-csatorna és a Maas vonalán haladna. Hír szerint Petain marsall helyeselte a tervet. Párizs hivatalosan cáfolja Abbeville és Treport elestét Berlin, május 22. (Rador). A DNR részleteket közöl Giraud tábornok elfogatásáról. Eszerint a 9. francia hadsereg főparancsnoka, aki úgy látszik, nem volt tisztában az általános fronthelyzettel, elhatározta, hogy egy tank fedélzetén a csata színhelyére siet, hogy felderítő szemlét tartson. Felderítő útján egy német páncélos formációval találkozott, amely támadásra indult és foglyul ejtette a tábornokot. Rheimst kiürítik Párizs, május 22. (Rador). Rheims kiürítése szakadatlanul folyik, a hatóságok értesítették a város lakosságát, hogy semmi körülmények között nem szabad visszatérniök a városba. Újabb csapatok érkeztek Kanadából London, május 22. (Rador). A mai nap folyamán két új katonai szállítmány érkezett Anglia nyugati partjaira, Kanadából. Párizs, május 22. (Rador). Hivatalos hadijelentés május 22-én: Az ellenség tovább folytatja nyomását a part irányában kisebb gépesített különíbények támadásai formájában. Arras jelenleg kezeinkben van. Lotharingiában az ellenség három front mögötti várost lőtt, viszonzásképpen a német harcvonal mögötti három városra tüzeltünk. Párizs, május 22. (Rador). A Havas táv- Irat! Iroda jelenti a szerdai francia hivatalos közlemény kiegészítéseként: Az elmúlt éjszaka során nem változott a helyzet, amely kedd este a következő képet mutatta: Belgium északi részén Escaut környékén folytatódnak a harcok a szövetségesek és a német csapatok között. A szerdai napot Arras visszafoglalása jellemzi Sommetól északra a helyzet továbbra is zavaros, a környéken felsorakozó könnyű német különítmények következtében. A Somme-i vonalat erősen tartják a francia csapatok, hasonlóképpen az Asme vonalat, valamint az Alánétól, Sedántól délkeletre, a Maginot-vonalon keresztül egészen a svájci határig terjedő területet. Ezeken a vonalakon sehol nem történt említésre méltó esemény. Párizs, május 22. (Rador). Hivatalos helyen cáfolják azt a hírt, amely szerint Abbéville és Treport városokat elfoglalták volna a németek. Hasonlóképen cáfolják Giraud tábornok elfogatását is. Ezzel szemben német részről azt állítják, hogy a tábornokot ezúttal másodszor ejtették foglyul. Első ízben a világháború alatt, midőn Giraud tábornok, akkor még kapstény, német fogságba esett. gal szemben pedig alig titkolt gyanakvást tanúsít és habár az angol-török katonai egyezménynek van egy olyan pontja, amely a szerződést tulajdonképpen értéktelenné tehetné, mert az mondja, hogy ez a szerződés nem kötelező Törökországra nézve, ha a másik szerződő fél a Szovjettel hadiállapotba kerül, mégis a valóság az, hogy Törökország, amely a Közel-Keletnek legerősebb katonai állama és amelynek hadserege jóval nagyobb, mint az angol-francia közelkeleti szárazföldi haderő együttvéve, tulajdonképpen a szövetségesek oldalán áll. E pillanatban talán a világ nagy Szerencséjére ez a melléállás még épp olyan ideális értékű, mint a sokat emlegetett angol-török katonai megegyezés. A török politika a reálitásoknak a politikája és a törökökben is van annyi józanság, hogy tudnak tanulni a derék Macchiavelli mestertől, ők az angolokhoz húznak, de az nem jelenti semmiképpen sem, hogy az angolok szép szemei kedvéért feláldozzák magukat. Mindenesetre azonban azt jelenti, hogy ha úgy látják, hogy az érdekaikét össze tudják egyeztetni rokonszenvükkel, akkor érvényesülni fognak a rokonszenvek. Ankarában az angol katonai szakértők, az 311110! gazdasági szakértők és a francia politiki tanácsadók igen jelentős munkát végeznek, de Ankarában még ma is töretlen a befolyása az orosz politikai tanácsadóknak. Ankara a régi szultánok politikájának örököse, ahogy Moszkva a régi cárok politikáját folytatja. Itt tulajdonképpen nincs barátság, itt tulajdonképpen közös érdekek vannak, mélyen rejtett ellenséges érzések, amelyekre igazi keleti ügyességgel ráhúzták a barátság álarcát. Ankara a maga elhatározásait a moszkvai döntésekhez fogja szabni. És ezért a világpolitika egy rejtélyes percben Ankara. ANGOL RÉSZRŐL ELOSZLATTÁK SPANYOLORSZÁG AGGODALMAIT Madrid, május 22. (Rador). A Reuter jelenti: Az asszonyoknak és gyermekeknek Gibraltárból való eltávolítása Spanyolországban azt az impressziót keltette, hogy a háború lehetősége igen közel érkezett Spanyolországhoz. Ez az első impresszió azonban ma már elmúlt, miután Anglia biztosította a spanyol kormányt, hogy semmi aggodalomra nincs oka Anglia szándékait illetőleg, amely tudatában van Spanyolország teljes semlegességének. VILÁG TÜKRE Mit üzen Svájcból a Szentgotthárd? Andermatt, május hó Ahol most állok — furcsa, szédítő érafe — Európa közepe. A Schölenen komor, hatalmas sziklafalai között süketítő robajjal rohan a Reuss s ennek örvénylő vízeséseit íveli át karcsún és elegáns könnyedséggel az „ördögök hídja“, amely még ma is a rómaiak hódító és építő lángelméjét magasztalja. A nyugalmazott híd keskeny úttestét benőtte a moha. Ma már az új ״ ördögök hídján" keresztül vezet — vadregényes szakadékok fölött _, az északot és délt összekötő híres Szentgotthárd út. Az ördögök két hídját kétszáz méter választja el egymástól és kétezer esztendő. Ennek a kétezer esztendőnek mélyen szántó történelmi emlékei és tanulságai úgy kergetőznek most előttem, mint a sziklafalakat ostromló Reuss viharos hullámai. Innen — a Szentgotthárd hegységből — ágaznak szét az Alpok megejtő szépségű láncolatai. Itt erednek s innen futnak északkelet, dél és nyugat felé, mint Szentgotthárd üzenetei a források, patakok, folyóvizek, amelyek egész Európát behálózzák, majd folyammá dagadva, ömlenek az Északi, a Földközi, az Adriai és a Fekete - tengerbe. Itt ütközött meg — svájci földön — a diadalmasan előrenyomuló római civilizáció, a fiatal, nyers népek barbár erejével és ebből a találkozásból pattant ki az új, az európai kultúra szikrája. Germán, francia, olasz és rheto-román népcsoportokat itt kovácsolt össze és edzett egységes nemzetté a szabadság és a humanizmus eszméje, amely a 15. században, Morgartennél és Lenpachnál elsöpörte a zsarnokságot. A szabadságszerető paraszt csapatok hősies győzelme véget vetett a lovagkornak és megteremtette a katonai fejlődés útját a nagy nemzeti hadseregek kibontakozása felé. Itt, ahol most állok, évszázadokon keresztül kemény harcosok meneteltek és gyilkolták egymást, kereskedők közlekedtek megrakott szekereikkel, haramiák fosztogattak, hatalmas birodalmak birkóztak, iparosok baktattak, éhezők és üldözöttek kerestek új hazát, eszmék ütköztek össze, vadul lüktetett és egymásba keveredett az Európa közepén összetorlódó népek kalandos vére. A történelmi emlékek és a tajtékzó vízesések féktelen kavargása után valóságos oázisa a békének, a csendnek és a szeld nyugalomnak: a nyájas üdülőhely, Andermatt. Festői völgyben sorakozó kedves, vendégszerető alpesi házak, ábrándozásba ringató táj, de minden időszerűtlen káprázatnak hamar végeszakad: köröskörül 3d־ goru betonerődítmények, géppuska-fészkek őrzik a Szentgotthárd hágó kapuját. Tilalomtáblák figyelmeztetik a gyanútlan járókelőket, erre meg arra, tilos az út, tilos a fényképezés, tilos egy pillanatra is elfelejteni, hogy visszavonhatatlanul a mában élünk és ez a ma riasztóan más, mint a mit sem sejtő tegnap, a messze és boldog tegnapelőtt. A stratégiai fontosságának teljes tudatában élő Andermatt minden rendű és rangú lakosával hosszasan beszélgettem. Mindabból, ami érdekeset és tanulságosat hallottam, a nemzeti és világnézeti egységnek, a hazafias helytállásnak szilárd öntudata és elszántsága sugárzott. Andermatt egyik tekintélyes polgára ezeket mondotta: — Ezek a mi büszke hegyeink, ezek a mi minden égtáj fate új világokat, pazar lehetőségeket nyitó hágóink és szorosaink mindig nagy katonai, gazdasági és kultu-