Uj Kelet, 1955. április (36. évfolyam, 2026-2048. szám)
1955-04-01 / 2026. szám
Fények és árnyak Amerikában MÁRAMARO ZSIDÓK KÖZÖTT NEWORKBAN A harmincas évek elején, amikor a máramarosszigeti Szentegylet krónikáskönyve (4*ink:W. d’Chevra Kádisá) először került a kezembe, igen jót mulattam a felfedezésen. Az első bejegyzés Ugyanis, amely a 18-ik szazad első feléből datálódott és a Szentegylet alapszabályait tartalmazta, a következőképpen szólt: • ״ A jóságos Teremtő segedelmével... alulírottak a mai napon összeültünk Sziget városában és megalakítottuk a Chevrá Kádisá és Gemilesz Cheszed egyletet az itt következő szabályokkal: 1. Mir zoln álé gezint in ■fcárk záj, in mir zoln álé hubn pámusze berevách... (Mindnyájan jó erőben és egészségben legyünk és bőséges párnászával legyünk ellátva.) Akkor mosolyogtam az eredeti fogalmazványon. Ma már tudom, hogy ezekből a naiv sorokból a mélységes zsidó szolidaritás csendül ki. Azok a derék zsidók azt akarták mondani, hogy a chevrá-tag egészsége és párnaszéja — a közösség ügye. A hangsúly azon van, hogy „mindnyájan”, — mert az egész chevrá egytlenegy család. Mindegyik közülünk való. S ha valakinél baj van, gondolkodás nélkül segíteni kell, felé tendál. Zsidók, segítsétek Izraelt! Adjatok a Gyűjtőakcióra! Ez a nagy persely. Ez a pénz névtelenül érkezik oda. A zsidó nép adja. Az az előnye, hogy ennek révén senki sem akar véleményt mondani és Izrael kormánya legjobb belátása szerint, szabadon gazdálkodik vele. A zsidó nép lelke mélyén azonban él a sé 11. Miért ne használjuk ki ezt a momentumot? Az Egyesült Gyűjtőakció és a Függetlenségi Kölcsönakció mellett miért ne legyen módom segíteni szorosabb értelemben vett testvéreimen, a máramarosi zsidókon? Popovics rabbi szintén azt vallja, nagy hiba figyelmen kívül hagyni a landsmannschaft momentumot. ״ Abból indulok ki — mondja — hogy ez vallási parancs: ״ Ánijé kechá kodmim” (városod szegényei előbbrevalók). A tapasztalat azt mutatja, hogy a specifikus cél új erőket mozgásit, változatosságot visz be a gyűjtőmunkába. Amerikában az ilyesminek ״ project” a neve. Ha a Hadassza új kórházat épít, az a tény, hogy konkrét célról van szó, lendületet visz be a munkába. Új alapítványokra, új intézményekre, új katedrákra van pénz. Popovics rabbi mosolyogva teszi hozzá: ״ Mindig akad tábla, amely keresi a falat, ahová elhelyezték...” azt mondtuk a tel Avivi miténak: minthogy mi adtuk a pénzt, a részvényeket a mi nevünkre kell írni. A telavivi komité azonban nem akart ebbe belemenni. Ragaszkodtak ahhoz, hogy három részvény az ő nevükön legyen és csak két darab a federáció nevén. Mi nem mehettünk ebbe bele. Addig ugyanis egyenlő partnerek voltunk, ötven százalék a federáció, ötven százalék a Miskenet. Mármost, ha a mi vagyónunk képviselete két részre oszlik — newyorki federációra és telavivi komitéra — az egyensúly felborult volna. Mert, ha valamelyik komitétag, akinek részvény van a nevén, öszszefog az öt részvénnyel rendelkező Miskenottal, azok többségbe kerülnek és mi elveszítjük a kontrollt a vagyonunk felett. 50 ezer dollárért még egy bádogtáblát sem adnak .. . — Mikor robbant ki a válság? — 1950 végén — mondja Fox — amikor Izraelbe utaztam a chánukát-hábájitva. Új komitét neveztünk ki, de nem volt áldás benne. Azt értük el, hogy mindenki elégedetlen. Éveken át paralizálva volt a munkánk, mert amíg a bnébráki síkon ügye nyitott sebként tátongott, nem foghattunk hozzá egy újabb tervhez, egy újabb gyűjtéshez. A lakók elégedetlenek, mert azt mondják, Izraelben sikán-rendszer van, mindenki saját lakásában lakik, miért fizessenek ők házbért? Mi megértjük a szegény lakókat, akik esetleg bővíteni is akarnák lakásukat, de nem mondhatunk le a tulajdonjogról. Mit szólna az a sokezer máramarosi zsidó, aki Izráelben él, ha pont ez a 64 család kapna ingyen lakást? Már azzal is szerencséjük volt, hogy pont őket emeltük ki a máábárákból, a nagy tömegalisja idején, amikor Izráelben a legsúlyosabb volt a lakásínség. — Hát akkor adják el a lakásokat, úgy ahogy az Amidár teszi — adom a jó tanácsot. — Örömmel megtennénk — mondja Fox. — Ez meg is felelne a célunknak, mert ezen a pénzen újabb sikukókat építenénk és egy újabb sikánhoz újabb pénzt tudunk gyűjteni. A baj csak az, hogy egyik partner részéről sem tapasztaltunk megértést. A lakók például azt mondják, hogy a federáció annak idején 16 ezer izraeli fontot fektetett be, az akkori beváltási kulcs szerint ugyanis a federáció az 50 ezer dollárért körülbelül 16 ezer fontot kapott. Hogy ma más az árfolyam? Nem érdekli őket, a föderáció ne akarjon rajtuk keresni... A Miskenot azt mondja, hogy a lakásokat csak részletfizetésre lehet eladni. Ez a részletfizetés évekre szól. A Miskenot csak abban az esetben járul hozzá a lakások eladásához, ha a pénzek az ő pénztárába folynak be. Csak azután, hogy a Miskenet megkapta a maga részét, teljes egészében, — fogja ,ütni a federáció az első centeket... Popovics rabbi a talmudi éldát idézi: ״ A tehén soktal inkább akar szoptatni, 'mint ahogy a borjú akar 'ropni..Számunkra ez a munka — a máramarosi testvérek megsegítése életcélt jelent, tartalmat, társadalmi életet, zsidóságot. És ha nem hagynak írta: Schön Dezső Másfélmillió helyett — öt és félmillió ... Louis Fox-szal, a máramarosi föderáció newyorki elnökével beszélgettem. — Boox a következőket mondja: — Az amerikai zsidó tömegbevándorlás döntő tényezője a rokoni segítség volt. Minden Amerikába vetődött zsidót egy gondolat bántott: hogyan lehet meg- spórolni néhány dollárt egy családtag „áthozatalára”. A zsidó bevándorló erején fel is dolgozott, a lehető legszerényebb módon élt, évekre eladósodott, csak azért hogy kivehesse hozzátartozóját. Első helyen a legközelebbi hozzátartozók álltak: a feleség, a gyerek Azután a szülőre, a testvérre gondoltak. Később jöttek a bácsik, nénik, unokatestvérek. Segíteni a hovátartozókon — ez az érzés hatotta át a zsi, emigráns egész életét. Tudta, hogy az ő helyzete más, mint a német, lengyel, olasz, vagy ír bevándorlóé. Az ő hozzátartozói nem maradtak saját országukban. Ő nem akart néhány évig dolgozni, pénzt spórolni, hogy azután haza mehessen, mert az a régi otthona nem volt az ő otthona. Ha a zsidó bevándorlók hagyták volna, hogy a dolgok "normális" mederben haladjanak és nem tettek volna kétségbeesett erőfeszítéseket, ma Amerikában az öt és félmillió zsidó helyett legfeljebb másfélmillió zsidó élne... Rövid gondolkozás után Fox hozzátette: — El sem tudom képzelni, milyen volna a zsidó nép helyzete a világon — elsősorban pedig Izraelben — hogyha ma mindössze másfélmillió zsidó élne Amerikában... A családdal kezdte , és Izraellel, a zsidó néppel végezte... Ez az amerikai zsidóság felelősségérzete, amely azt diktálja, hogy az egész zsidó nép sorsáról gondoskodjék. LOUIS FOX, a máramarosi zsidók amerikai föderációjának elnöke ,Városod szegényei előbbrevalóak” A találkozón hárman jelentek meg: Louis Fox, az elnök, Joszéf Popovics rabbi, a főtitkár és Hanfeli Tóbiás, a végrehajtóbizott■ág tagja. Fox mindjárt az elején arról tájékoztat, hogy a federáció nem fraternális egyesület, tagjait nem segíti, kizárólagos célja az Amerika területén kívül élő máramarosi zsidók megsegítése. A második világháború idején alakult. Néhány év óta munkásságát Izraelre összpontosítja. A föderáció célkitűzései Világosan állanak előttem. Lássuk a részleteket. Fox tovább magyaráz: “ Amíg Máramaros létezett, a segítés módja egyszerű volt. Évtizedeken át az „útiköltség” volt a legfőbb segítség. Ennek tudható be, hogy több máramarosi zsidó él Amerikában, mint ahány zsidó élt a két világháború között egész Máramarosban. Amikor a kvótatörvényt életbe léptették, a segítés módozatai megváltoztak, az egyéni segítség egyre inkább a kollektív jelleget vette fel. Iskolákat, templomokat, fürdőket építettünk, az őszi ünnepekre küldtünk pénzt és holmit, pészáchra ünneprevalót. A háború után a táborlakókat támogattuk. 115 ezer dollár készpénzt és sokezer csomagot küldtünk Németországba, Ausztriába, Olaszországba és Svédországba. Ez a munka is zavartalanul folyt. Viszont, amióta Máramaros Izraelben tette át székhelyét" — zavarok vannak. — Miben rejlenek a nehézségek? — kérdem. Louis Fox érdekes teóriát fejt ki. Az irányzat — mondja — az egységesítés Harc a bnebráki sikun körül A föderáció izraeli munkájáról beszélünk. Fox úgy jellemzi a helyzetet, hogy „több a súrlódás, kevesebb a munka”. Popovics rabbi pedig magyarázatképpen hozzáteszi: „Odahaza sakter, mikve, vagy gabbe-állás körül folytak a háborúskodások. Ma sikun-harc folyik.” Louis Fox előadásából a következőket vettem ki: a máramarosi federáció elhatározta, hogy lakásokat épít az új élék számára. Az ügyek intézésére Izráelben bizottságot neveztek ki, amelynek élén Rottenberg József állott. A federáció megállapodást kötött a Hápoél Hámizráchi ״ Miskenet” nevű vállalatával. A Szochnut hozzájárulásával Bné Brák területén felépült 64 lakás. A federáció erre a célra befizetett készpénzben 50 ezer dollárt. A lakások felépültek és 64 máramarosi zsidó család beköltözött. — És miért tört ki a háború? — A részvények miatt kapom a választ. A 64 lakásból álló vagyonkomplexumot ugyanis bejegyezték. A százezer dolláros vagyon fele a „Miskenot”-é volt, a másik fele a miénk. A 100 ezer dollárról 10 darab részvényt bocsátottak ki.rf Mi | GÄNE SIMSON !“nzVo I \ Migdal Askalon /vwvwwwwv׳wn. j ( Kibővítve, a legnagyobb komforttal, megnyílt. J ) ELSŐRENDŰ KÓSER MAGYAR KONYHA. ( ( PÉSZÁCHRA ELŐJEGYZÉSEKET MÉG \ ) ELFOGAD KŐVÁRI ERNŐ. ;({ MEGJELENIK » MARTHA« EGY ÁPOLÓNŐ REGÉNYE ______________________________________NI Én és a kisöcsém BUCSUELŐADÁSAI:· Bársony Rózsi kettős főszerepbe« Kinlnnn Haifa tamat-Gan—Tal-Aviv noinap ״ .2 ג?זי»ama״ *Pr. 5. «ombat este 9 órakor kpld.^ ^ 8.8 órakor. Még néhány jegy: Még néhány jegy: Rechnite, Bia-Irünbergernél, Shapira-u. II. ük u. 30. — Tel-Avivban: ,,Kocaahárán: dr. Sommer, Síkanco", Dizengoff 93. sz., ,,Kanal*", Amidar, Allenby 8*. — Petách-Tikrán: Foto Neser, Stampfer u. 35. sz. Autóbuszközlekedés az előadások után minden irányban biztosítva ׳♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ Eladók Tel-Aviv Cafonban a Kasztéi szálló környékén és Dizengoff 222. sz (Arlozoroffnál) gyönyörű lakások a Kitűnő építkezés 1 szoba 4700.— fonttól • terveinek megfelelően Itt szoba 5200.— fonttól • Kényelmes feltételek 2 szoba 6200.— fonttól • egy rész Jelzálogban. 2V1 szoba 7500.— fonttól továbbá ^ T letek ~ ׳ termek minden nagyságban és mindenféle célra, 4000 fonttól Iroda:BARSHEFER-Chevra Lebinján Veháskápt B. II Bázel u. 36. (a tűzoltósággal szemben) 8—12, 4—7-ig. bennünket dolgozni, szenvedünk. Nem mondom, Amerika gazdag ország, a mi máramarosi testvéreink meg éppenséggel jószivel és bőkezűen adakoznak, de azért 50 ezer dollár összegyűjtése, teából, jegyekből, meg hasonlókból, nem kis fáradtságba került. S a végén: ahnebráki sikánban még egy bádogtábla sem jelzi, hogy „Rectov Máramaros”. Bné Brák városi tanácsa nem tartja fontosnak, hogy legalább egy tffb- jával hódoljon a máramarosi zsidóság emlékének ... azokon a házakon, amelyek a mi pénzünkön épültek fel. Máramarosi falu és Gemilesz Cheszed pénztár A zsidó Máramaros 140 községből állott. A nagyobb helyek: Máramarossziget, Huszt, Felsővisó, Borsa, Técső, Dragomérfalva, Ökörmező, Szaplonca, Petrova. Ma a Tiszán inneni része Romániához, a tiszántúli része Oroszországhoz tartozik. A maréknyi zsidóság, amely a pusztulás után oda visszatért, mindenképpen el van vágva a világtól és a világ zsidóságától. Ha tehát az Amerikában élő máramarosi zsidók segélymunkát akarnak végezni, önkéntelenül is Izráelre vannak ״ ráutalva”. Sálom Alechem egyik gyermekmeséjének a hősével mondhatjuk: ״ Jó dolgom van, árva vagyok ...” A bnébráki tapasztalat után a kaliforniai federáció a Gemilesz Cheszed munkát tűzte ki célul. A federáció egyik ága az „izraeli komité”, amelynek élén Martin Wiesel áll. Titkára Simon Younger. A pénztárt 10 ezer dollárral indították meg, időközben további tízezer dollárt irányoztak elő erre a célra A pénztár munkáját Izraelben héttagú bizottság intézi. A pénztár hosszúlejáratú, kamatmentes kölcsönöket folyósít az arra rászoruló máramarosi zsidók között. A newyorki federáció azonban nem hagyta magát eltántorítani eredeti célkitűzéseitől. Egy olyan országban — mondják a federáció vezetői — ahol máábázák vannak, a sikánépítés konstruktív segítséget jelent. Még attól sem kell tartani, hogy a federáció — nemzeti feladatok vállalásában — a Szochnuttal és az állammal párhuzamos, tehát ,felesleges” munkát végez. A sikunépítés még hosszú évekre bő teret biztosít minden hasonló akció számára. Igaz, a bnebráki akció keserű szájízt hagyott, de Amerika népe a kísérletekből tanul... Louis Fox elmondja a második sikunakció részleteit. Kfár-Atá mellett építik fel az új falut, amelynek Kfár Máramaros lesz a neve. Az építkezést a Rassco végzi. A falu 335 dunám területen épül. A szerződés aláírásakor a federáció 35 ezer dollárt fizetett be, összesen 100 lakásegységet terveznek, kétcsaládos házakat egy-egy dunári területen. Az első szériában 40 lakást építenek, 26 két és félszobás, 14 másfélszobás lakást. A lakásokat máramarosi zsidók, márbáró lakók fogják kapni és szerény házbért fognak fizetni. Emlékezz... Kissé megkésve ugyan, — a háború befejezése óta egy évtized telt el — a máramarosi landsmannschaftok az emlékkönyvek kiadásához is eljutottak. Az európai zsidóság emlékének méltó módon való (A cikk vége a 4-ik oldalon) SZEREZZE BE SÜRGŐSEN A H. O. H. IRODALMI TÖRVÉNYSZÉK RENDKÍVÜL IZGALMAS TÁRGYALÁSÁNAK peranyagát ABÁDI ERVIN BÁL UTÁN CÍMŰ KORRAJZÁT Készüljön AZ APR. 41 KI (HÉTFŐI) főtárgyalásra! (HELY: T.-A., BÉT HACHINUCH, REINES-U. 6, KEZDET ESTE 19KOR) • A KÖZÖNSÉG MINT ESKÜDTSZÉK VESZ RÉSZT A H. O. H. IRODALMI TÖRVÉNYSZÉK FŐ TÁRGYALÁSÁN ! • A KÖNYV ÁRA . . . IS 3.500 KAPHATÓ UJ KELET, T.-A., RECHOV HANEGEV 11 BS AZ UJ KELET MEGBÍZOTTAKNÁL ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ L955IV1 Uj Kelet S