Uj Kelet, 1955. november (36. évfolyam, 2203-2228. szám)
1955-11-01 / 2203. szám
IZRAEL Paris legősibb földjén állók, Szent Lajos szigetén a Sainte Chapelle alatt. Tűkacsú, csipkés, gótikus tornya grandiózus lendülettel és könnyedséggel szökken fel Paris egébe. Milyen különös, — gondolom —— ahányszor látom, mindig más képet, más szimbólumot mutat nekem. Ha a pogány kerületekből jövök erre, mintha a tisztulni vágyó emberiség égig zendülő fohásza lenne. Amikor Peront bombázó repülőgép toloncolta Paraguayba, a Sainte Chapelle tornyában Róma mindenhatóságának kinyújtott sceptrumát láttam. Sokszor tőrnek, vagy bütykös buzogánynak tűnik, amit a hitében megtört emberiség szegez az égnek. Néha azt hiánylom, miért nincsenek nekünk, zsidóknak is ilyen tornyaink? Ma nem zavarnak a parabolák, csak a szépség foglalkoztat, csak Montereau-ra, az építészre gondolok, aki pontosan hét évszázaddal ezelőtt álmodta ezt a zseniális álmot. És a kápolna ablakait lesem, a híres tizenöt színes mozaikot amelyek a legszebben bontják szét a fényt és csinálnak egy napsugárból száz százszínű meleg fényességet. Rövid révületemből hirtelen fekete tógás ügyvédek térítenek vissza a hétköznapra. Tudni kell, hogy Szent Lajos kápolnája a párisi igazságügyi palota udvarában áll, vagy inkább a palotát építették a kápolna köré, így a Sainte Chapelle mellett szaladgálnak el a felek, a bírák és ügyvédek a törvényszékre. Már elmúlt a törvénykezési szünet, megindult a rettentő masina, a bűnök zúzó malmai újból őrölni kezdenek. Megkezdődött a játék Paris legnagyobb grandguignol színházában amelyet feszülten figyel, szürcsöl, élvez a francia nép aprajanagyja. Egy roppant város kloákája torkollik ide, az alvilág minden szennye, a felsők gyáva árulásai, a szenvedély örök drámái, a nagy bűnök és kis tévedések mind, mind ide kerülnek számadásra vagy eltussolásra. Belépek a Palais de Justice folyosóira, ״ az elveszett lépések termébe". Miért is jövök ide? Gyakran a nosztalgia kerget. Nosztalgia a dunaparti Kúria hangulata, a hűvös, barna faboritásos termek után, ahol a béke idején minden szó és tett formája és súlya pontosan leméretett. Ahol a pátosz ugyan hiányzott az indokolásból, de a megközelítő igazság izét érezte még az is, aki vesztett. Akkoriban még úgy látszott, hogy azok a birák az élet ezer tapasztalata mellett, mégis már felülről nézik az életet, mentesek mindenfajta szenvedélytől és tényleg csak egy szerelmük van: az Igazság bekötöttszemű istenasszonya a Kúria homlokzatán ... Az egyik terem előtt megkérdem az ajtónálló huissier-t: — Monsieur, van ma valami érdekes per a programon? — Monsieur, itt csak unalmas valutaperek mennek, ha izgalmas gyilkosságot akar, holnap jöjjön kora reggel a tizes esküdtszéki terembe. Valutaperek? Hirtelen a pesti fasiszta idők emléke rohan meg. A már vesztüket érző, siboló zsidók emléke, a félelmük és a súlyos fegyházak, amit kaptak. A régi emlékektől zaklatva már meg sem lepődöm, amikor a tárgyalóteremben a vádlott nevét hallom: Josephe Tannenbaum. Vájjon hogyan bánik a menkült zsidó valutással a francia törvényszék? Írta: Dr. Kenedi Ferenc Tannenbaum fiatal zsidó sikertípus. Elegáns, nyugodt, nem gesztikulál. A rendőrség megint egy egész hálózatot leplezett le és Monsieur Tannenbaum az egyik főnök, akit in flagranti értek. Jól megtanulta a leckét. Az elnök kérdéseire elmondja szenvedéses előéletét, szabadulását a táborokból, hiábavaló küzdelmeit a munkapapírokért, a vízumokért, a menekült zsidó egész kálváriáját. Franciaországban a valutabűnök csak ritkán és csak akkor kerülnek a törvényszék elé, ha a delikvens az elkobzott értékeken felül nem akarja megfizetni a hatóságok által előírt kártérítési összeget. Ez a liberális és gazdag állam a gyakorlatban csak ritkán sújt börtönnel valutáért, inkább lefelezi az illegális hasznot és futni hagyja a bűnöst. Ilyképpen a valutásnak nincsen komoly veszélyérzete, a rizikó pedig be van kalkulálva az üzletbe. Azt hittem, hogy most is csak sablonos per lesz, amelynek során Tannenbaum majd egyezséget köt a kincstárral. De nem így történt. A francia ügyész megkezdte a vádbeszédét, amely annyira különös volt, hogy le kellett jegyezzem. Az ügyész körülbelül a következőket mondotta: — Monsieur le Président! Franciaország nagylelkű ország. A háború után a nyugati világon talán mi voltunk az egyetlenek, akik százezrével fogadták be a menekülteket, mert a francia nép, amely maga is sokat szenvedett, együtt érzett a bujdosókkal. Mi nem zártuk le hermetikusan a határokat nem alkalmaztunk kvótákat és nem kértünk affidavitát. Volt egy hallgatólagos törvény, hogy ha valaki, akár szökve is, de elérte már Páris városának falait, itt maradhatott. Legfeljebb az volt a kívánságunk, hogy becsületes foglalkozást válasszanak és dolgozzanak, a politikától pedig tartózkodjanak. Számoltunk azzal is, hogy a francia nyelv tudása és szakmai képzettség nélkül sokan fognak arra kényszerülni, hogy illegitim hasznokat keressenek. Kezdetben még ezt is türelemmel néztük. Ezek az idők azonban már régen elmúltak. A háború utáni cseppfolyós állapot megszűnt. Nyugateurópa határai megkeményedtek, a termelés mindenütt teljes erővel folyik, már nincsen semmiféle szükség a feketepiacra, a csempészésre, mert a kereskedelem és ipar megkapja a szükséges szállítási engedélyeket és az idegen valutát. Sokan valóban el is helyezkedtek, becsületes foglalkozást választottak. Mások, ha nehezen is, végül megszerezték a továbbutazás feltételeit és elhagyták Franciaországot De még mindig sokan vannak itt akik nem hajlandók lemondani a gyors, de erkölcstelen haszon harácsolásáról Ezt már nem tűrheti Franciaország. Nem bánhat velük kesztyűs kézzel. Különösen nem, ha zsidókról van szó. A lengyel, román, magyar menekültek még nem térhetnek vissza hazájukba. Ezzel szemben a zsidó menekült előtt szabadon áll az út Izrael felé. A 2000 esztendő után újra megalakult zsidó állam nem csak történelmi csodát, de valóságos életet is jelent a zsidóknak. Ez a kis ország nagyszerű lendülettel fejlődik. Expansióban van és örömmel, ezer munkalehetőséggel várja mindazokat, akik becsületesen dolgozni akarnak, legyen az szellemi, vagy fizikai munkás. Ha tehát az a menekült európai zsidó, aki Hitler poklaiból megszabadulván, még mindig inkább vállalja a félelmet és az üldözést, ahelyett, hogy mint annyian testvérei közül, hazájába visszatérne és bekapcsolódnék a fejlődő állam egészséges vérkeringésébe, kétszeresen bűnös. Ezek már nem érdemlik meg a francia nagylelkűséget és észre kell téríteni őket. A vádlott súlyos megbüntetését és Franciaországból való kiutasítását kérem! Az ügyész beszéde alatt Monsieur Josephe Tannenbaum lesütötte a szemét, az elnök többször bólogatott, a védő pedig szorgalmasan jegyzett. De a védőbeszédet már nem vártam meg, nem voltam kiváncsi. Ugyan mit is mondhat értelmeset a színigaz és talpraesett vádbeszéd után. Majdnem tapsolni kezdtem. Az ítélet nem lehet kétséges, Izrael javára fog szólni. Kiléptem a tárgyalóteremből. Künn, Szent Lajos kápolnája alatt krisztusi érzéseim támadtak. Monsieur Président — morfondíroztam magamban — szívem mélyéből igazat adok az ügyész úrnak, de be kell vallani, hogy Tannenbaumnak, sajnos, Izraelben is sok üzlettársa van... fájdalmas, de mi már ilyenek vagyunk... Méltóztassék ezt enyhítő körülménynek beszámítani. Aztán arra gondoltam, hogy a védelem az én részemről csak foglalkozásbeliéllfmrmácia EDWARD M.WARBURG IZRAELBEN Ez is egész biztosan kizárólag zsidó specialitás: sokszoros milliomos, méghozzá 1 dollárban, aki egész életét vagyona gyarapítása vagy szórakozás helyett a zsidó nyomor enyhítésének szenteli. Nem hiszem, hogy erre bármilyen más népnél példa lenne. Edward M. Warburg, a United Jewish Appeal elnöke és éltető lelke, aki most hatvan tagú delegáció élén az országot járja, fiatal életének nagyrészét a zsidó nyomor enyhítésének szenteli. Nehéz a zsidó nábobról írni, mondotta egyszer valaki, könynyebb dicsérni a nincstelen szegényt vagy ócsárolni a hatalmast és a gazdagot, nem könnyű a miliomosért lelkesedni. Wargurgban van azonban valami csodálatraméltó. Nem az, hogy milliókat adományoz. Biztosan sokkal több marad neki. Amit becsül benne az ember az az, hogy szívét és idejét, tehetségét, egész életét a zsidó ügynek szenteli. Edward Warburg ezt apjától, Félixtől és nagyapjától Schiff bankártól örökölte. Az „idegen” Salom Asch hazafiatlan indítványa Az első világháború előestéjén történt. Amerika készült megüzenni a háborút Németországnak. A dolog csak napok kérdése volt, mert Wilson már kitűzte a kongresszus időpontját, mely ebben a kérdésben dönteni készül. Világos volt, hogy az összes galiciai zsidókat azonnal ellenségnek fogják nyilvánítani és a Joint, melynek központja már akkor is Amerikában volt, nem küldhet egy fillért sem a központi hatalmak zsidóinak. Egy fillér nem sok, annyi sem volt a Joint kasszájában, ígéretek voltak, meg álmok egy ötmillió dolláros kampányról. Salom Asch erre azt a merész és eredeti indítványt tette, hogy a „tehetősebbek” előlegezzék a várható gyűjtés eredményét és utalják át az ötmillió dollárt egy semleges országba, hogy később szükség esetén eljuttatható legyen a lengyel és a galíciai zsidókhoz. Persze azonnal felállt egy milliomos és hevesen ellenezte az indítványt. Csak egy „idegen” tehet egy ilyen hazafiatlan indítványt avagy hogy is képzelik az urak, ő nem fogja Amerika ellenségeit támogatni. Az agg bankár, Jakob Schiff, Warburg apósa, ellenvéleményt jelentett be. Nagyon lehetséges, hogy ez az akció bizonyos mértékben veszélyezteti az amerikai zsidóságot, azonban miért képezzenek, az amerikai zsidók kivételt, mikor az egész világ zsidósága veszélyben forog? Warburg azonnal elfogadta az „idegen” Salom Asch indítványát és bankháza azonnal kiutalta az öt milliót, melyet sose gyűjtöttek aztán össze... A második világháború kitörésekor önként jelentkezett szolgálatra az amerikai hadseregben. A háború vége felé ezredesi rangban a szövetségesek parancsnokságában, Belgiumban, a menekültek visszaszármaztatásával volt megbízva. Egy alkalommal egy teherkocsi „küldemény” menekült érkezett meg az egyik belga város pályaudvarára. A fiatal Warburg ment ki fogadni és átvenni őket. A találkozás az amerikai milliomos és a csontvázig lefogyott, haláltáborokból érkező menekültek között megrázó élménnyé vált és Warburg elhatározta, hogy minden tőle telhetőt meg fog tenni minden menekült, minden, üldözött megmentésére. Nem pénze, szíve emelte fel A lekesedés nem volt szalmaláng. 1945-ben Warburg hazatért és elkezdte nagy munkáját, nekifogott a zsidó segítőszervezetek talpraállításának. A Joint és a Magbit élére állt. A dollárok aranyözöne megindult. Nemcsak milliói állították az amerikai zsidóság élére, hanem mindenekelőtt erős befolyása, melyet a tömegekre gyakorolt. Bejárta egész Amerikát székébe, hosszába, szervező és beszélőképességével megbabonázott sok százezer zsidót. Amikor elfáradt és át akarta helyét valaki másnak engedni, a hitközségek tiltakoztak, úgyhogy kénytelen volt tovább szolgálni. Az anya adománya — félmillió dollár Nemcsak egész Amerikát járta be, Erec Jiszráélt is. Ez nyolcadik látogatása nálunk tíz év alatt. „ változtatta át Marseille kikötőjét a ״ Joint kikötőjévé”, ő teremtette elő a pénzeket a ״ repülő szőnyegének nevezett akció fedezésére, mely mögött 45 ezer jemenita zsidó alisjárása rejtőzik. 1951-ben rábeszélte édesanyját, hogy adományozzon kerek fél millió dollárt sikánépítések céljára, a házak egy része az apjáról elnevezett Kfár Warburgban épült. 1947-ben magával vitte a híres amerikai újság és regényírót, a „ ״ Hirosima” szerzőjét, John Herseyt, Varsóba való látogatására, melynek eredménye az ismert gettóregény ״ A falu lett. Kilenc év alatt — kilencszer lett megválasztva Az apjáról elnevezett faluban nem egy megrendítő találkozása volt. Napbarnított, életerős férfiak és nők üdvözölték régi ismerősként, Warburg kényelmetlen helyzetben volt, sose látta ezeket az embereket. Ők azonban őt jól ismerték találkoztak vele a buchenwaldi D. P. táborban, a marseilli kikötőben, a Joint irodáiban. Ez a talákozás, ez az átalakulás volt Warburg jutalma fáradhatatlan munkájáért. 1939-ben már a Magbit bölcsője mellett állott, mely azóta ezer millió ,dollárt gyűjtött öszsze. 1951-ben választották meg a Magbit elnökévé. 860 ezer menekültet mentettek meg, amelyeket Warburg vezetése alatt gyűjtöttek össze, 812 ezer jött közülök Erec Jiszráélbe, 38 ezer Amerikába és más országokba. Az utóbbi négy rövid év alatt 300 millió dollárt gyűjtött az Appeal Warburg vezetése alatt. (Folyt, a 8. oldalon) Írta: Dr. Feuerstein Emil Találkozás a milliomos és a haláltáborok menekültjei között E Warburg fia az az Edward, ki most országunkat járja, hogy megállapítsa hol a legnagyobb a szükség. Az ilyen önfeláldozó munka azonban nem örökölhető. Hogy van ez tehát, hogy a fiatal Warburg tökéletesen apja nyomdokaiba lép? Mi volt az a szikra, mely lelkét tágralobbantotta? Nagy emberek mosolya Nem titok, hogy Petőfi Sándor diák- és vándorszínész korában nem dúskált az anyagiakban. Vándorútja során Petőfi egyszer egy tiszai révhez ért, de még az a félgaras se volt a zsebében, amelyre átkelési díj címén szüksége lett volna. Félrevonta a révészt, nyíttan a szemébe nézett és határozott hangon ezt mondta: — Megkérném, bátyám, vigyen át engem a túlsó partra, ahol majd olyan tanáccsal szolgálok, ami nagy hasznára lesz. A révész teljesíti a kérést és a többi utassal átfuvarozza Petőfit a túlsó partra. Ott azután Petőfi ezt súgja a fülébe: — Senkit se vigyen át fizetség nélkül, se engem, se mást a túloldalra, mert különben szegény ember marad. Ez a jótanácsom... * Sir George Thompson, a híres angol fizikus szenzációs nyilatkozatot tett közzé, melyben beszámol arról, hogy egyes majomfajtákat olyan munkafolyamatok elvégzésére lehet betanítani, melyek géppel végre nem hajthatók és az ember számára nehezek, vagy kellemetlenek. Thompson, aki a genfi atomkonferencián is részt vett, elmondta, hogy malájföldi ültetvényesek már évek óta majmokkal szedetik le a gyümölcsfák teteiről a gyümölcsöt. — A majmok — jelentet׳־ te ki az angol fizikus — aránylag igénytelenek, kitűnően dolgoznak és bérmozgalmakban nem vesz־ nek részt... • Kassai Vidor, a múlt század egyik derűs kedélyű, közkedvelt színész-politikusa, az egyik képviselőválasz־ táson ellenzéki programmal lépett fel. — Hogy én milyen 48-as vagyok — harsogta lelkesen az egyik választói gyűlésen,— az is bizonyítja, minthogy alkotmányos költségekre is 48 forintot hoztam magammal. — Hát az 1800 hol maradt? — szólalt meg egy öblös hang a hallgatóság köréből. TEL-AVIVI MOZIK HEH MŰSORA: AIXENBY: Dpbíré© ARMON-DAVID: Vörös és fekete CHEN: The girls of pleasure Island EDEN: Debila׳, a cigánylány ESZTER: A fivér 7 menyasszonya MIGDAIIOR: Dane© little lady MUGRABI: Three for the show MATMID: A revizor - Iany Kaye OrHIR: A római asszony ORION: A mezítlábas hercegnő SDEROT: Amber TAMAR: Marty YARON: The man who loved redheads ZAMIR: Night sons Értesítés a kereskedőknek Tisztelettel értesítjük a kereskedőket hogy nagybani elárusító osztályt nyitottunk Tel-Avivban, Mikve Jiszráél u. 22. sz. a. Ez a fiókunk a kereskedők rendelkezésére áll az ország minden körzetéből, a Tel-Aviv—jaffai körzet kivételével. Irodai órák: délelőtt 8—2 és délután 3—5 óra között Tel-Aviv—Jaffa körzet részére a nagybani és kicsinybeni eladást továbbra is Tel-Avivban, Mikve Jiszráél u. 2. sz. a. folytatjuk. SYPHOLUX 0פי1נ1ה0 1955 X11 Új Kelet 3