Uj Kelet, 1959. május (40. évfolyam, 3271-3294. szám)
1959-05-03 / 3271. szám
A LEGGAZDAGABB EMBER Az ország — és tail® a Közelkelet — de talán az egész világ leggazdagabb embere az elmúlt héten nem a heiderabadi maharadzsa és nem is Richard Murchineon a texasi olajmilliomos volt, hanem Junis Buchari, aki Jaffán a ll־ ea utcában lakik. Buchari volt ugyanis az, aki a rabbinátustól megvette az ország — és a külföldi— összes chámecját pészáchra. ״ Azt mondták nekem — meséli tört he*erséggel Buchar, hogy m*g az amerikai cháméc is az enyém volt.” *—• Mi az, hogy ״ cháméc”? — Az kérem az, amit a zsidók nem esznek pészáchkor. — És mi a pészách? — Hát már hogy kérdezhet ilyet? Az maguknak ünnep. Buchari a dhámecért 25 fontot fizetett és amikor az ünnep kimenetelével ״ viszszaszolgáltatta az árát” 30 fontot kapott érte, öt fontot keresett tehát az üzleten. Nem véletlenül választotta őt a rabbinátus erre a ״ gesejtre”. Buchari, aki egyébként a városi köztisztasági hivatal szorgos köztisztásza, egyben a tel-avivi Nagytemplom állandó ״ sábeszgója’is. ״ Én oltom szombat ünnepkor a lámpákat” »־ jelenti ki büszkén. Buchari nem arab, hanem mohamedán üzbég, aki 27 évvel ezelőtt alistázott Üzbegisztánból. — Mit csináltak volna, Buchari úr a rabbinátusnál, ha az ünnep végén kijelentik, hogy maga nem adja vissza a dámócot, vagy, hogy mondjuk 1000 fontot követel érte? Junisz Buchari elmosolyodik bajusza alatt:״ ezt kérdezze meg talán a főpaptól a főrabbinátuson, aztán mondja meg nekem a választ. Talán hasznos lesz jövőre ...” ,tekints vissza HARAGOSAN” Egy jiddis színtársulat érkezett az amerikai Pervidence városba New Yorkból és a helybeli rabbi unokáját tisztelte meg avval, hogy kiossza rá az előadandó darab gyerek szerepét így kezdődött meg Hy Kalus színházi karrierje. Ma 34 éves korában Izráel egyik legismertebb színházi rendezője és ő rendezte a Hábimá legutóbbi sikerét: John Osborne angol drámaíról Tekints vissza haragosan” című színdarabját. A new-yorki egyetemen Kalus orvostanhallgató volt,de többet foglalkoztam” mondja ״ a fakultás szintársulatával, mint anatómiaival és ez meg is látszott a vizsgák eredményén”. Anélkül, hogy szini-iskolába járt volna — igaz, hogy elolvastam többszáz könyvet, amely színházról szól — ״ kisebb szerepekhez jutott a Brodwayn, majd amerikai kisvárosokban megkezdte rendezői karrierjét. Hat évvel ezelőtt a Kameri színház egy félévre meghívta Vendégrendezőként az országba. „Két kis kofferrel érkeztem mindössze hat hónapra, közben megnősültem, két fiam született és még mindig itt vagyok”, ő rendezte többek között a Habimában az Anna Christiet és a Kameri színházban a Jones császárt. A ״ Tekints vissza harago- San című darabot ,amely a magával meghasonlott ideálok után hiába kutató és a múlt generációt megvető mai ifjúságról szól, a Habima társulata Hy Kalus ,magasfeszültségű” nyomása alatt 26 nap alatt készítette elő. __ Napi 8 órát tartottak az együttes próbák meséli Kalus amerikaias héberségével, majd még kilenc óráit próbáltam különkülön a színészekkel, úgyhogy napi 17 órát dolgoztam, a munka után már nem volt erőm hazamenni és a színpadon elhelyezett diványra feküdtem le aludni, amely a színpad egyik díszlete. Egy reggel felébresztett a Habima takarítónője: „Keljen már fel — mondotta — mert nemsokára itt lesz az az őrült amerikai”. CSAK A NÉV VÁLTOZIK Ha híres amerikai művész érkezik Izraelbe, zenész, énekes, vagy hollywoodi filmszínész, — a következőképpen is lehet vele interjút csinálni: — Ön ugyebár zsidó? És a válasz az lesz, hogy ״ ige״”• — És a szülei Lengyelországban (vagy Oroszországban, vagy Litvániában) szillettek és otthon még jiddisül beszéltek, de ön, hogy is mondjam kicsit eltávolodott a zsidóságtól. — Hogyis mondjam... igen... eltávolodtam. __ Mindamellett rendkívül szimpátiával tekint Izrael fejlődésére és büszke a kis zsidó államra? — Igen... a kis államra... — És bámulattal töltik el a mi teljesítményeink? — Bámulattal. __ fis egy kis biográfiát: ön fiatal korában mint rikkancs (vagy mosogató, vagy festő modell, vagy dijbirkózó) kereste meg a kenyerét és ötven dollárt keresett hetente ? — Negyvenötöt. __ És ma kétezer dollárt kap egyetlen fellépéséért. — Kétezerötszázat. — És ön rendkívül boldog, hogy itt lehet? — Igen. — És rendkívül boldog, hogy nemsokára elmehet innen? — Igen. Vagyis nem. Mindig ugyanaz, csak a név változik: Isaac Stern, E. G. Robinson, Milstein, Kay. Mindegyikük nagy művész, jó zsidó ember és az individualizmus tetőpontja, mégis jobban hasonlítanak egymásra, mint két falafelárus a Carmel piacon. A fentiek után már csak a lexikális adatokat kell feljegyezni: a filharmonikus zenekar jelenlegi vendége, George London (azelőtt Burnstein a Metropolitan opera basszbaritonistája, a világ egyik legnagyobb énekese, 38 éves és a Borisz Godunovból énekel részleteket a Héjbál Hátárbutban.) * Az olvasó és e sorok írójának együttes örömére a rovat néhány hónapra búcsút vesz az újságtól, mert nemcsak Izraelben vannak emberek, akikről beszélnek, hanem Amerikában is. Lampel Tamás SZTÁLIN NEM BŰŰNÖS Az elmúlt hetekben jelent meg a nagy szovjet enciklopédiának az a kötete, mely Hewlett Johnsonnal, a hirhedt cantebury-i vörös dékánnal is foglalkozik. Az egyik angol lap rámutat arra, hogy az orosz enciklopédia 78 sort szentel Hewlett Johnson életművének ismertetésére, ugyanakkor Jézusnak csak nyolc sor jutott ugyanabban az enciklopédiában. A szovjet enciklopédia többek között a vörös dékán azon kijelentését is tartalmazza, mellyel teljes abszolúciót biztosít Sztálinnak. __Sztálin nem lehet bűnös __ jelentette ki Hewlett —, mert a jó Isten mindent megbocsát. __ BÉT-SEÁRIM A nagyközönség még távolról sem tud eleget arról, hogy milyen nagyszabású s fontos archeológiai ásatások folynak úgyszólván szemeik előtt Nem beszélve arról, hogy Bét-Seárim múltja és annak jelentősége a talmudi korban tágabb köröken majdnem teljesen ismeretlen. Kétségtelen hogy rövid néhány éven belül, Izraelnek ez a vidéke lesz a turisták érdeklődésének egyik fő célja. Eddig ugyanis az országban ilyen kiterjedésű archeológiai gócot nem találtak. Egy óriási kiterjedésű földalatti „nekropoliszra” bukkantak, benne számtalan épen maradt szarkofággal, faragványokkal és feliratokkal. A híres magyar származású prof. dr. S. Klein már évtizedekkel ezelőtt meghatározta nagyjából az ősi Bet Seárim földrajzi helyet és sok tanulmányt írt erről a témáról, de komolyabb ásatások csak az utóbbi években folytak a helyszínen és ezek igazolták a nézetét. Benjámin Mazar egyetemi tanár 1957-ben megjelent első komoly művét az ásatások eredményéről prof. Klein emlékének szentelte, aki az egyetem országismertető katedrájának első tanára volt és hervadhatatlan érdemeket szerzett archeológiai és geográfiai kutatásaival. Tanítványa az ugyancsak magyar származású Kutser tanár folytatja mestere művét és filológiai téren hozzájárul a helymeghatározás és feliratok megfejtéséhez. Jelenleg a völgy baloldali magaslatának barlangjait tárják fel, de geológusok és archeológusok egyaránt azon a nézeten vannak, hogy a szemben levő hegy belsejében valószínűleg hasonló leletekre bukkannak. Legutóbbi kutatási módszerek ugyanis igazolták, ha egy hegyoldalon a vegetáció egyes helyeken a rendesnél dúsabb, ha a fű zöldebb, akkor ott a talaj lazább, az esőt jobban magába szívja és szinte biztos, hogy azon a helyen barlangszáj vagy hasonló nyílás van. Olaszországban repülőfelvételekkel állapítják meg az ilyen helyeket és a képeken mutatkozó sötétebb színek alapján irányítják az ásatásokat Mielőtt azonban közelebbről szemügyre vesszük ezt az archeológiai csodát, kell, hogy röviden vázoljuk ״ Bét-Seárim’׳ múltját és annak reánk vonatkozó történelmi jelentőségét. Bét-Seárim a közelmúltban egy kis arab falu volt és Sájk Ibriknek nevezték. Ott találjuk még ma is annak a mohamedán szentnek kupolás sírját, akinek úgy látszik egyetlen erénye az volt, hogy „ibrikből” (arabul is kis csészét jelent) szerette inni feketekávéját. A Tanaiták idejében virágzó központja volt a zsidó szellemi életnek. Ismeretes, hogy a Szanhedrion a zsidóság legmagasabb 71 tagból álló bírósági és törvényhozói szerve, melynk hivatalos és állandó állomáshelye a szentélyben, az úgynevezett ״ Liskát Há״ áziz”-ban volt. Azonban 40 évvel a második templom pusztulása előtt vándorútra kelt. Az erőszakos római uralom lehetetlenné tette annak szabad, elfogulatlan működését, miért is tudósaink jónak látták, hogy ez a magas fórum félrevonulva intézze a zsidóság szellemi életének irányítását. Első állomása Jeruzsálemben a szentélyen kívül volt, egy Chanut vagy Chanujot nevű külvárosban, de Rabbi Jochanan ben Zákkáj Vespasiánuszhoz intézett kérelméből kitűnik, hogy onnan második, tartósabb helyére Jávneba kerül. Jávneből Usába, onnan ismét Javneba, majd Ciporiba és végül Tibériásba vándorolt. Mialatt a Szanhedrion Bét- Seárimban működött, annak vezetője és Nászija Rabbi Jehuda (135-220) volt, akit általában ״ Rábénu Hakados”־ nak, szent tanítónknak neveztek, szigorúan erkölcsös és szerény életfolyása miatt Dacára mérhetetlen gazdagságának, aszkéta életét élt és vagyonát tanháza fenntartására és tanítványai eltartására fordította. A nagy Rabbi Akiba mártírhalálának napján született és mint a Misna kodifikálója, alapját vetette az élő tan fejlődésének. Dacára a törvénynek, hogy az írott tant, a Tórát, nem szabad szóbelileg és a szóbeli tant nem szabad írásba foglalni, bátran elhatározta ezen elv megbontását, írásba foglalta a szóbeli tant, mondván ״ Ét lászot Lehásém héséru Torátechá”. Vannak körülmények, amikor parancs, egy fennálló elv megbontása és mert Róma terrorja és a szétszóródás előjelei, a szóbeli tan elsikkadását vonhaja maga után, tehát a tan fenntartása érdekében volt bátor így határozni. Szenvedélyes propagálója volt az ivrit nyelvnek és ezt élénken bizonyítja műve a ״ Misna” tiszta, héber nyelvezete. Házanépét is az ivrit nyelv használatára biztatta, holott akkor az arameus nyelv volt a szokványos. Talmudtudósok kértek felvilágosítást cselédjétől, ha nem voltak tisztában valamelyik arameus kifejezésnek ivrit fordítását illetőleg. Rabbi Jehuda volt az, aki az ivrit mellett csak a görög nyelvet tűrte és ezt a Tóra egyik mondásának magyarázatával alátámasztotta. Korában Bét-Seárim volt az egész zsidóság szellemi központja és mint az ott székelő Szanhedrion vezetője irányította az egész vallási életet. Mint Dávid király házának leszármazottja, sok súlyt fektetett arra, hogy mint Náazi megfelelő tiszteletben részesüljön, hogy ezzel biztosítsa feltétlen autoritását. Az akkor uralkodó Antoniusz császári ház egyik leszármazottjával való szoros barátságáról sokat ír a Talmud. Filozófiai témákról vitatkoztak és a császár annyira tisztelte és becsülte tudós barátjának nézeteit, hogy azokat sok tekintetben megfogadta és tanácsái birodalma kormányzását illetőleg számtalan esetben kikérte. Betegsége folytán kénytelen vol lakhelyét a közeli magasan fekvő Ciporiba helyezni, ahová rövidesen a Szanhedrion is követte. Halálos betegsége idején, tanítványai felkérték Rabbi Kárpát nézzen a nagy mester hogyléte után, de Rabbi Káprá már holtan találta és megszaggatott ruhával jelent meg tanítványai előtt mondván: az égiek és a földiek viaskodtak érte és az égiek győztek. Temetkezési helyül még életében Bét Seárimot nevezte meg és temetése alkalmával a kohanitákra vonatkozó érintési tilalmat felfüggesztették, mert halálában is tisztának meg szentnek nyilvánították. A Talmud legendákat mesél temetésével kapcsolatban és biztosra vehető, hogy nem Ciporiba®, hanem Bét-Seárimban került utolsó nyugvóhelyére. Az a sírhely, melyet hosszú ideig Ciporiban, mint Rabbi Jehuda Hánászi sírhelyének tekintettek, még ma is látható, de nem az ő, hanem hasonló nevű unokájáé. Mivel abban az időben Jeruzsálemben temetkezni a római megszállás miatt nem lehetett, sokan bel és külföldről is a nagy tudós közelében kívánkoztak pihenni, így keletkezett ez a csodálatos Nekropolisz, melynek barlangjaiban és számtalan fülkéiben tömegesen temetkeztek hithű és vallásos zsidók. 1936-ban egy véletlen folytán archeológusok figyelmesek lettek egy barlangnyílásra és rövid ásatás után egy csodaszépen kiképzett kapura bukkantak, melynek boltíve remek zsidó és görög emblémákkal volt ellátva. Csak jóval később tűnt ki, hogy ez tulajdonképpen egy mellékjárat és ma már messziről látszik a vakítóan fehér kőböl épült hároméves impozáns főbejárat architektúrája. A kapu előtti völgy térségének stílszerű kiképzése kitűnően illeszkedik az egész komplexum nagyszabású méreteibe és ezáltal a szemlélő megkapja a megfelelő perspektívát. Az egész térség parkírozásának kontúrjai már kivehetők, az enyhén lejtő utak készek és megállapítható, hogy itt komoly munka folyik. A vakító napsütés és rekkenő hőség egy csapásra megváltozik, midőn nevezett kapun belépünk a barlangba, ahol egy tűrhetően képzett vezető fogadja a látogatókat és csekély beléptidíj ellenében csoportonként körülvezeti vendégeit a citelin világítás mellett a labirintusnak látszó barlagok sokaságán. Már az előtérben feltűnik a nagy szarkofágok tömege, nehéz, súlyos kőkoporsók szorosan egymás mellé helyezve és csontgyűjtő fülkék sziklába vájva. Kitűnik, hogy egyes kisebb, nagyobb barlangrekeszeket családok bérelték és hogy a későbbi generációk is oda temetkezhessenek, a korábbiak csontjait egybegyűjtve úgynevezett ״ likut ácámot"-okba tették. Néhány kivételével, az összes szarkofágok barbár módon feltörve és ezáltal a figurális kiképzések megrongálva, a feliratok is nehezen olvashatók és hiányosak. Egyesekben vasszegeket találtak, ami arra vall, hogy a holttesteket esetenként faládákba helyezték és úgy kerültek a kőkoporsókba. Mivel a sírrablók értéktárgyakat a koporsókban zsidó szokás szerint nem találtak, úgy látszik elkeseredésükben barbár módon romboltak, ahol csak lehetett. Az egyik nagy barlangrekesz teljesen üres, csak kisebb kararai márványtöredékeket találtak, amiből arra lehet következtetni, hogy az értékes anyag miatt az összes urnákat elcipelték. A drága olasz márvány arra vall, hogy gazdag idegen zsidók temetkezési helye volt ez a fülke. Rendkívülien érdekes az a megállapítás, hogy a sírfeliratok túlnyomó része görög nyelvű és bár találni igen sok zsidó emblémás relifet, mint például sofár etrogulár, szőlőfürt, olajkorsó és főleg menorát, ugyanannyi a görög szalag és oszlopdísz, a görög-római rozettadisz, sőt az egyik szarkofág oldallapján tisztán kivehető Zeusfej is látható. Sok helyen a betűk és rajzok rozsdavörös színekkel vannak aláfestve, hogy azok jobban kivehetők legyenek. A zsidónyelvű feliratok betűi az akkori kor ismert formái, melyek nagyjában hasonlóak a ma is használt betűkhöz. Látunk egy Raban Gamlel és Rábán Simon feliratot, melyekről feltételezhető, hogy hasonló nevű tanaitokkal vagy amoritákkal azonosak. Az egyik barlangrekesz felirata: ״ az egész rekesz az Aristtás csa- lád tulajdona, mely Cidonból származik és legyen részük a jóban”. Egy bakuti Kohen család tulajdonát képező barlangrészt is látunk és egy díszes szarkofágot, melyben a felirat szerint „Paulinus droguista” csontjai pihennek. Érdekes egy Rabbi ״ Ananja” nevű tadmuri lakos sírfelirata, aki a híres Palmyra városállamból hozatta ide földi maradványait, hogyha nagy Mester közelében pihenhesse arok álmát. Tadmor sivatagi várost még Salamon király alapította és benne erős helyőrséget helyezett el, hogy birodalma határát vad törzsek betörése ellen megvédje. A római uralom idején egy Zenobia nevű félig zsidó származású királynő uralkodott Tadmorban, illetve Palmyrában és a Talmud számtalan esetben erinti a királynő bölcsességét, azonban a város lakóit barbár, várszomjas hordának tekinti. A Tadmoriai a második templom pusztulása idején a rómaiak oldalán harcoltak a zsidók ellen és a Talmud említi, hogy azok nem kincsekre és értékekre vetették magukat, hanem fiatal zsidó hajadonokra, miért is átkozza emléküket. Palmyra város romjai még ma is láthatók és azok méreteiből következtetni lehet annak nagyságára. Látunk egy sírfeliratot, mely igazolja, hogy benne a bejruti hitközség elnöke, görög nyelven ״ Archysynagogos” pihen. Számtalanszor találkozunk az ismert formulával ״ aki ezt a sírt felbontja, annak rossz vége legyen” Az egyik urna fedőlapjára vésve arameus nyelven a következő mondás 01 vasba tot ״ Itt nyugszik Simon ben Jochanan, eskü alatt, hogy aki azt felbontja, csúnya halásban részesüljön.” Egy Matróna, nem okvetlen öreg nőnek kellett lennie, mert a rómaiak az előkelő nőt ia igy nevezték, sírfelirata ״ Fehlavi” óperzsa nyelven van írva. Látni kisebb mozzaik részeket is és egészen primitív rajzokat. Sok a hi*bás felirat, amiből arra lehet következtetni, hogy a kőfaragás tisztán céhmester* ség volt és a mesterember helytelenül olvasta a szöveget. Egyes szarkofágokon haló emblémát látni, ami bizonyára azt jelenti, hogy az illető Zebulun törzsbeli, vagy annak területéről származik. Kétségtelen, hogy Bét-Seárim városa közel ehhez a Nekropoliszhoz terült el és annak egyes épületeinek alapját már kiásták. Sőt az egyik templom kiásott alapjára restaurálva felépítették magát a templomot is. Mivel a város négyoldalon épült, a nagy esők adta vízáramlás az épületek földfeletti falait teljesen elmosta és így csak a föld alatti alapfalak maradtak meg, ami nehezíti az ásatási munkálatokat. Remélhető, hogy a közeljövőben sikerül ennek a híres városnak sok tanházát és templomainak alapjait napvilágra hozni és így pontosabb képet alkotnunk annak egységéről. ★ Szemeimet vakította az éles napfény, amikor többórás földalatti vándorlás után a kellemes hűvös temperaturából a rekkenő hőségbe kerültem. Gondolataim a múltban kalandoztak. Akkori vezetőink bölcsen felismerték az egység, az autoritás elengedhetetlen fontosságát és a Tan a szellem szuperenitását. A Nekropolisz erre tanít bennünket, de sajnos a Heliopolisz ignorálja. Eszembe jut, vajon lojálisabbak voltak e Tanaitáink és Amoritáink, midőn sírfeliratként engedélyeztek görög feliratokat és emblémákat, míg a Golában a sírkövek hátlapjára sem igen engedélyeztek idegen nyelvű feliratokat? Kétségtelen, hogy Rabbi Jehuda jobban idegenkedett a korrumpált ivrittől, mint a tiszta görögtől. Ezért találunk olyan feltűnően kevés arameus (korrumptált ivrit) és annál több görög meg tadmori feliratot. Rabbi Jehuda, akárcsak későbbi méltó utóda, Maimonides a tissta ivritet ápolta és ha szükség volt arra, hogy a széles néprétegek is megértsék, akkor az előbbi görögöt és az utóbbi az arab nyelvet használta. Breuer Dávid 1959 V 3 Új Kelet 3 A bűnügyi regények sikere Conan Doyle után kétségtelenül a legnépszerűbb és legtermékenyebb bűnügyi regényíró George Simenon, akinek népszerűségét az is bizonyítja, hogy Svájcban filmet készítenek életéről, melyben bemutatják, hogyan szű ■étik meg egy Simenon-regény. A filmben Simenon regényeinek népszerű alakjai is „szerepelni” fognak.