Uj Kelet, 1959. augusztus (40. évfolyam, 3347-3372. szám)
1959-08-02 / 3347. szám
Problémák egy tanúvallomás tükrében״, Mi'lágá Leumít Szfaradim, az új párt — Miért nem kapnak sikánt a marokkóiak éhségsztrájk nélkül? — Az askenázinak a felesége te dolgozik—״ Mi” és ״ ők” — ★ Aki nem dugja be a fülét ■z meghallhatja, hogy mi dübörög a mélységben. De Vajon dübörgő hangok, tör- jek fel a mélyből? Talán nincsenek is olyan erédítő mélységek, amelyeket egyesek rajzolnak és a hang bizonyos mértékben azért olyan fülsértő, mert mesterségesen felerősítik. De azért a szakadék éppen elég mély és a kiáltást nem kevés torok visszhangozza. Nagy bűn lenne nem figyelni rá. Szerencsére a választásoktól nem választ el bennünket már negyedévnél hoszszabb idő , utána nagyon alaposan kell foglalkozniuk az illetékes tényezőknek azokkal a problémákkal, amelyek a Vádi Szálib bizottság tárgyalásán felmerülnek s amelyek közül számos kérdés nem új. Mert tévedés lenne azt hinni, hogy csak „marokkói kérdés” szerepel a számtalan tanuvallomás során, amelyek már eddig is elhangzottak. A marokkói származású tanuk csak azt hiszik, hogy bizonyos kérdések az ő sajátos problémáik. Vannak ilyenek, de legtöbbje általános gazdasági és társadalmi probléma és ezért igényel ennek a bizottságnak a munkája és az ott elhangzott sok-sok tanúságtétel különös figyelmet az ország minden polgára részéről. Nem érkezett el még az ideje, hogy kiértékeljük az egyes tanúvallomásokat, sőt előadásokat. A figyelmes Olvasó maga is számtalan megállapítást tehet, elég módot nyújtanak erre a tárgyaláson elhangzottak. Kell, hogy tiszta, de legalábbis tisztultabb kép álljon előttünk a problémákkal kapcsolatban. ★ Csak a kihallgatások negyedik napján került sor az első „polgári” tanúra, mert addig a rendőrség képviselői beszéltek és a tüntetés egyik, állítólag fő vezére. Szirti Toledáno, 38 éve®, nős, 3 gyermek apja, 11 éve él az országban, a Bank Le■mi kádári fiókjának a tisztviselője. Fején kipa, vallásos. Az elnök kérdésére, hogy milyen származású, közli, hogy —szfárádi. Miután dr. Ecsoni megmondja neki, hogy kizárólag a származási országára gondolt, akkor kijelenti, hogy — marokkói I szfárádi. — Tudna Ön nekünk valamit mondani azokról a problémákról, amelyek bennünket foglalkoztatnak? — Van mit mesélni, válaszolja Toledano — majd így folytatja. — Amikor 1948- ban az országba érkeztem, nem tudtam mi az askenázi-szfárádi. Először az előtáborban tudtam meg, ahol megkérdezték tőlem, melyik országból jöttem, megmondottam. Szóval szfárádi, szögezte le a tisztviselő. A munkakeresésnél rájöttem, miért fontos ez. Aztán mikor a gyermekem megbetegedett pólóban, akkor te azt tapasztaltam, hogy létezik askenázinak és ezsáradinak járó kezelés. (Az elnök nem reflektál az utóbbi megállapításra, ellenben megkérdezi: — Amikor a tanú munkát keresett, minden askenázinak volt-e munkája?) Tanú: Nem. De én mégis megkülönböztetést éreztem, mert azt láttam, hogy ״ nekik" nagy segélyeket adnak , ha munkát kapnak, ők kapják a jó helyeket. Csak 1952-ben tudtam állandó munkához jutni, jelenlegi munkahelyemen, a Bank Leumiban, amelynek köszönöm, hogy itt, mint egyenlő jogú polgárt kezelnek. Egyébként minden más területen érzem a megkülönböztetést. Sajnálom nagyon, ami Vádi Szállóban és másutt történt, de tudjátok meg, hogy a szárádiak nagyon rossz helyzetben vannak. Elnök: Miért? Tanú: Van oka az eseményeknek. A pártok is csak moádonokat létesítenek, de semmit sem segítenek. Klebanov, biz. tag: Hány moádon van Vádi Szálihban? Tanú: Tudtommal az Abdut Avodának, a Mapájnak és a Hisztadrutnak. Elnök: A Hisztadrut a* nem pért. Tanú: Becolzot... Azután arról beszél Teledana, hogy nem csak a munka, hanem a nevelés terén is van megkülönböztetés a szfárádiakkal szemben. Elnök: A törvény szerint mindenkinek egyforma joga van a tanulásra. Nem tartják be? Tanú: Azt hiszem, igen. De a középiskolába a szfárádi gyerekek nem tudnak feljutni, mert erre nincs meg a szüleiknek az anyagi lehetőségük. Mikor azután az ilyen fiatal azt látja, hogy nem tanulhat, nem tud előrejutni — az askenázi viszont igen — akkor elkeseredés keletkezik benne és rossz útra tér. — Vallási téren is súlyos megkülönböztetés tapasztalható — folytatja a tanú —, nem csak a rabbik számszerű összetétele tekintetében. Ha nem tudná a Bizottság, a haifai hitközség 48 tisztviselője között egyetlen szfárádi sincs. Elnök: Biztos Ön ebben? Tanú: Talán a sámás. Toledano kérdés nélkül is közli, hogy tagja a „Miflágá Leumít Hászfárádim”-nak. Elnök: Szóval még egy párt! Mennyi tagja van? Tanú: Sok. A mi célunk az igazi mizug galujot megvalósítása. (Plakátot vesz ki az iratai közül és felviszi az elnökhöz. Kéri, hogy csatolják a dokumentumokhoz.) Mi, marokkóiak igen szeretjük támogatni a rászoruló testvéreinket. Chuc Láárecben több ilyen intézményünk volt. Einstadt prof. biz tag: Itt nincs? Tanú: Itt nincs módunkban. Elnök: Szeretnék kissé bővebben hallani a munkával kapcsolatos megkülönböztetésekről. Tanú: Ez országos probléma. Elnök: Mindaz, amiről eddig beszélt. Tanú: Azt tudom, hogy hosszú sorok állnak a listák előtt. Csaknem mind a keleti odából kerülnek ki, különösen pedig az északafrikai országból származók köréből. Elnök: Nem gondolja, hogy ha az illetőknek lenne szakmájuk, könnyebb lenne elhelyezni őket? Tanú: Ezeknek az embereknek külföldön — pl. Marokkóban is — volt szakmájuk. Elnök: Milyen szakmák? Tanú: Képzett és tanult kereskedők voltak. Az arabok között ez nagyon becsült foglalkozás volt. Elnök: Kétségtelen, hogy a kereskedelemhez is kell képzettség ma már, de remélem azt belátja, hogy nálunk — én másutt sem — nem lehet mindenki kereskedő. Ha nincs más tanult szakmája, persze, hogy csak egyszerű munkás lehet. Tanú: Vannak képzett rétegeink, de csak a tuba jut nekik. Mert sztáradiak, nem kapnak más munkát. Elnök: Meg tudná mondani, hány akadémiai végzettségű út elé jött az utóbbi időben Észak-Afrikából? Tanú: Nem. Ram Solomon, bis. tag: ön jól érzi magát a bankban, ahol dolgozik? Tanú: Bár minden szfárádinak ilyen munkahelye lenne! Ram Solomon: Vannak még más szfárádiak is a bankban? Tanú: Igen és fontos pozíciókat töltenek be. Mondottam, hogy léteznek Intézmények, ahol nem lehet ok panaszra. Ezután arról beszél, hogy vannak az országban északafrikaiak, akik nagy vagyonnal érkeztek ide és ma valósággal koldulniok kell. Majd mintegy másfél hónappal ezelőtt, a Szochnut előtt lezajlott éhségsztrájkoló élőkről beszél. Ezek a családok 8 éve vannak az országban, ma te eriffben laknak (illetve laktak), sokan közülük munka nélkül vannak, nem lehet csodálkozni rajta, hogy, ha úgy érzik magukat az országban, mintha „kisebbség” lennének. Ha egy askenáz érkezik, mindjárt taxit vesz, ha nem jó a sikán, amit kapott, ott hagyja és vesz magának lakást. Amikor az afrikai családok éhségsztrájkot tartottak, kaptak sikunt. Miért nem lehetett nekik enélkül te adni? A sikun sok problémát megoldana. A sokgyermekes családok tagjai hely hiányában a földön ül nek. Ilyen körülmények között nem tehetnek róla azok, akik esetleg piszkosak. Azt mondják róluk: részegesek, bűnözők. Miért? Mi azt akarjuk, hogy aekenáziak és sztárádiak egy nép legyünk ebben az országban, akik együttes erővel oldják meg az állam problémáit Miért sértegetnek bennünket? Azok a cikkek, amiket az újságírók írtak rólunk Vádi Szálih után, igazságtalanság volt velünk szemben. Elnök: Miért nem igyekeznek megfelelő képviseletre szert tenni a pártokban és akkor ott lehetnek mindenütt. Tanú: Mi most mate az új egyesületünkbe akarunk beszervezni minden ezsárádit, a mi pártunkba__ Elnök: így nem segítjük elő a célt, hogy leromboljuk a különbséget Mit lát megoldásnak a kérdésben? Tanú: Ingyen közoktatást, egyenlő elbírálást a munka terén és így tovább. Eieentadt pro£: Ön nem minden gyermeknek akar ingyen oktatást? Tanú: De igen. Klebanov: Gondolja elég arra a befolyó adó, hogy be tudjuk vezetni az ingyenes középiskolai oktatást? Tanú: Erre kell lenni pénznek. Értesülök róla, hogy Marokkóban ma is milyen fontos szerepet töltenek be a zsidók. Bírák, tanácsosok. Ami a kedvezményeket illeti, hiába mondják a családfőnek, hogy a Te fiad 50 font helyett 20 fontért tanulhat, mikor az a 20 font is hiányzik, sőt a 10 is. Klebanov: Az askenáziaknak több lehetőségük van a gyermekeiket taníttatni? Tanú: Az askenázinak van munkája, a felesége is dolgozik, megkeresnek ketten 5-700 fontot, ebből tehet a gyereket taníttatni. Ők is tudják küldeni gyermeküket tanulmányútra te. Szfárádiról én még nem igen hallottam ezt. Megtehetik, nekik (az askenáziaknak) van dollárjuk. Mi nem irigyeljük, de tény, hogy mi ezt nem tehetjük. ★ Ez a ״ nekik” és ״ mi" borzalmasan cseng a levegőben. Visszaverik a terem falai, de a szemek — azokat figyelem, amint a tanúvallomás elhangzott — nem tiltakoznak ? A tanú megigazítja a fején a kapelit, erről eszmélek fel, hogy zsidó beszélt. ״ ö" ugyanabból a népből való, mint ״ Temás ugyanabban a hazában él. Már annyi magyarázatot adtak a dolognak. ״ Faji" gyűlölet, társadalmi lenézés, kisebbségi érzés, gazdasági okok, kulturaivó különbség é® még sok minden más. Mégis az a benyomásunk, hogy kölcsönös jószándékkal minden rendbehozható. Problémamentesen? Szó sincs róla Egész sereg kérdés ugyanis — mint mondottuk — távolról sem csupán a ״ szfárádiak" ügye. (Folytatás* hétfőn) A Bibliából is jól ismert Gilboa és Gilead hegyek közötti völgyben 120 méterrel a tenger színe alatt, hét kilométerre keletre a Jordántól fekszik Izrael legrégibb városainak egyike, az ősi Bét-Seán. Ennek az ősi városnak egykori fényes történeimé■ből még látni az ásatásairól ismert dombot, valamint a kétezer évvel ezelőtti római színház maradványait. A Jordán völgye felőli városi bejáratnál lévő múzeumban található kőzetek, pénzérmek a különböző teletekre mind tanúi az egykori dicsőségnek. Az útban lévő Zsidó Állam történelmében mint a pogromokra induló gyilkos arab hordák főfészkeként BISAN néven volt ismeretes, mígnem 1948 május 12-ikéne Hagana csapatai felszabadították. ★ Míg többezer éves történelme folyamán a város majd mindig idegen maradt a zsidóság számára, addig 1949 júniusában kezdődött el az újkori zsidó történelem honfoglalóinak áramlása Bét-Seán felé. Ma, tíz évvel az új honfoglalás után a város — minden valószínűség szerint — az ország összes élő városai közül a legkeletienebb jelleget viseli magán. A főutcája melletti suk — amennyiben a legforgamatasabb utat főutcának lehet egyáltalán nevezni — a valódi perzsa vásár kicsinyített mása. Igaz, hogy Bét Seán lakóinak nagy hányada valóban Perzsiából származik. A keleti emberek kényelmével a suk környékén ülő helyzetben árulva szegényes portékájukat, avagy beszélgetve ütik el az időt, így ülnek tétlenül, ta- lán egy keleti világ ábrándos meséjét szőve Bét-Seán mai bölcsei. A fiataloknál ugyanezt a tétlenséget tapasztaltam a padból , egy menetrendtáblából álló ״ Egyed" állomással szembeni vendéglőben, ahol fiatal eraberek a délelőtti órákban, két billiárd asztalira■ ha ápuló 8 féóznyomásra beállttott futball asztalnál tatái■ el az időt. E vendéglő »״» leti része a városka víztoronya, míg szemben véve egy facrifben találjuk a Magé■ Dávid állomást. Itt legalább a lombos fák árnyékában tudnak a szegényes mentőállomás alkalmazottai — pihenő idejükben — védekeni a rekkenő meleg ellen. Mindenek előtt belátogattunk az Új Kelet bizományosához a főúton lévő Stark-fole újságos papír üzletbe. Ez a város magyarjainak napi találkozóhely■ Itt találkoztunk többek között Feiberger Mose 36 éves volt szászrégeni órással, aki nagy nyomorban van. Hááromszáz font kellene neki, hogy a poloska« facrifje* egy Amidár sikánnal felesz,relhesse. Gyomorfekélye miatt fekete munkára nem m* het s mint a város keleti bölcsei ő is a levegőbe kimúl , a csodáról álmodozik. Ugyanitt találkozunk Friedmann Józseffel, aki két gyermekével meg tudna szabadulni az izraeli bíróság legszörnyűbb fogalmától, a ״ dadhaktól amenynyiben az Amidárnak ki tudná fizetni 170 font lakbér tartozásait. Csupán százhetven fontot s ezután meg• kapná sikonjogát Kirjá* Nocrátra, ahol emberibb megélhetést ígértek kis családjának. Hogy ezt a nyo morlistát ne folytassuk, a városka jobbmódu magyar• jaiból is bemutatunk néha׳• nyat. Többek között a po®• ta főnökét, aki húsz évvel ezelőtti alisjája előtt a mu■ bácsi héber gimnázium növendéke volt. A főutcána׳־ lálunk még egy-egy magyar üzletet, Davidovics Eliézer fűszernagykereskedését, áld egyben a Carmel Mizrachi bőrtermékek helyi képviselője is. Ugyanígy találunk magyar üzletet a város másik — szebbik — végén most felépített gyönyörű, modern kereskedelmi negyedben. Az új vásárcsarnokszerű 32 üzletből, ottlétünkkor csupán egynéhány volt még nyitva. Ezekből néhányan az időközben be•csukott cordania leépített alkalmazottai közül kaptak egy-egy helyiséget. A váró®• nak ez a része — a rendőrség környéke — már sokkal modernebb. Jobban mondva ez az uj váson Hogy városi jellegét inkább kihangsúlyozzák Bét Leán׳• nak, az eddigi országutat te kezdik kiszélesíteni. Látogatásunk nem lenne teljes, ha a városi múzeumot nem kerestük volna fel. Egy háznak csúfolt róna falán függ a tábla, mely hirdeti, hogy itt a közeibe■ múzeum van. Egy hatalmas teremben találjuk a múzeum igazgatóját, Nechemie Corit. örömmel kalauzol bennünket az egykori mecsetből átalakított múzeumban, mely mindössze tizenegy hónapoa Költségvetése is úgy látszik a város szegényes körülményéhez alkalmazkodik, miután a körzeti tanács a ré•giségi osztállyal karölva mindössze havi 25, huszonöt fonttal járul hozzá a fen■• tartási költségekhez. Itt találjuk az 1921—33 közötti időszakban megszakítások* kal végzett tudományos ásatások egynéhány leletét. Miután ezek az ásatások az amerikai Pennsylvaia-i Egy■ bem védnöksége alatt s annak finanszírozása mellett folytak, az értékes leletek nagy részét a Jeruzsálem Rockefeller múzeumba szakították. Bét-Leán, forró, fülledt katlan. Az ország legkeltibb jellegű városa. Mikor lép már előre egy kicsit ? Irta: Dr. ÄrJe Kaddar BÉT-SEAN az egyik legrégibb város Irta: Galili G. Ervin Az esernyő praktikus közhasználati cikk. Az esernyővel száz dolgot lehet csinálni. Az esernyőt az ember magával viheti, vagy otthon hagyhatja, kinyithatja, vagy a hóna alatt szorongathatja, az esernyőt sétapálcaként lehet használni, libákat és kutyákat lehet vele elhesegetni, fiatal hölgyeket lehet vele az esőcseppektől megóvni és ezáltal önmagát kellemes helyzetbe hozni, az ember az esernyőjét zálogként hagyhatja a péküzletben, fegyverként lehet vele hadonászni, az esernyőt születésnapi ajándékul lehet adni, az ember saját esernyőjét valahol otthagyhatja és a más esernyőjét magával viheti. Brúnó egy esernyőt vitt magával. A kávéházból Az esernyő nem volt az ő esernyője. De Brúnó nem szándékosan vitte el. Egészen véletlenül vitte el az idegen esernyőt. Mert kint esett az eső és mert azt hitte, hogy esernyővel jött a kávéházba. Brúnó idegen esernyővel masírozott ki szépen a kávéházból. Hirtelen valaki utána szaladt, utolérte Brúnót és a vállán kopogott. — Megbocsát egy pillanatra... — Kérem! — Minga elvitte az esernyőmet! — Az ön esernyőjét? — Nincs mese! Különben hívom a rendőrséget! Brúnó az idegen úrra nézett, Brúnó az esernyőjére írta: Johanna Roesler nézett. És megijedt. Ez tényleg nem az ő esernyője volt, egy idegen esernyő volt. Brúnó kínos zavarban állt ott. — Ezer bocsánat... tényleg nem szándékosan vittem el... tessék, itt van az esernyője ... higyye el, csak tévedés volt... Az idegen úr egy szót se hitt neki. — Jól van, no! — mondta. — Fő, hogy visszaszereztem az esernyőmet! Brúnó a következő sarkon négy barátjával találkozott. Zavartan mondta el nekik kínos élményét. A barátok kárörvendve röhögtek. — Ez is csak veled történhet meg, Brúnó — mondták és közben a saját esernyőikre gondoltak. Esernyővel mentek el otthonról, mert éppen esett az eső. Most már nem esett és a színházba készültek. De a színházban minden esernyőért ruhatári díjat kell fizetni. — Drága Brúnó! — kérték őt —, nagy szívességet tehetnél nekünk. Te most úgyis haza tartsz. Kérlek, vidd magaddal a négy esernyőt. Igazán szép lenne tőled. Lennél olyan szíves? Brúnó van olyan szíves. Brúnó átveszi a négy esernyőt és beszáll a villamosba. Brúnó a villamosban ÜL A négy esernyővel a kezében. Egyszerre csak beszáll egy úr és Brúnóval szemben ül le. Ez az úr a kávéházból, az esernyős úr. Brúnó sejti, mi fog következni. Brúnó zavarában bíborvörös lesz. Ekkor a szemben ülő úr ajkán már gúnyos mosoly ül. Előre hajol, a négy esernyőre mutat, melyet Brúnó a kezében szorongat és ezt mondja: — Na ugye... amint látom mégis sikerült önnek a dolog! (Fordította: h. t.) EGY MONDATBAN • Jól értesült amerikai körök szerint az Egyesült Államok ez év novemberére rakéta kilövését tervezi a Mars bolygó közelébe és ennek sikere esetén 1960 októberében lövik ki az első rakétát magára a Marsra. • Abdul Nasszer tegnap Alexandriában tartott beszédében a cionizmus ellen újabb kirohanás kíséretében támadta a New York Times című lapot is, amelyet a cionisták bérencének nevezett. • Az UNO gazdasági és szociál tanácsának genfi ülésén a Szovjetunió, Lengyelország és Bulgária megtagadták a sajtószabadságról szóló nyilatkozat aláírását. ‘196» Vin 1 UJ Kelet S T