Uj Kelet, 1964. október (45. évfolyam, 4920-4945. szám)

1964-10-01 / 4920. szám

je Megrontotta , és meghurcolta... ן Házasságszédelgő és naiv leányka esete A haifai törvényszék egyévi elzárásra ítélte Mose I Aschendorf 22 éves kirját-h­ájimi fiatalembert, aki az­­ utolsó pillanatban visszalépett házassági tervétől, mi­­után 1500 fontot vett kölcsön menyasszonyától. A tárgyalás során kiderült, hogy a fiatalember már megadta a pénzt volt menyasszonyának, a törvény­­szék azonban ennek ellenére súlyos ítéletet hozott, mert úgy vélte, hogy elrettentő példát kell szolgál­­tatni mindazoknak, akik ki akarják használni a lá­­nyok naivságát. Az askeloni bíróság 5000 font kártérítésre ítélte Dávid Azuláj 20 éves ifjút, aki megszegte Kirját­ Maláchiban lakó menyasszonyának tett házassági ígéretét és meghurcolta a fiatal lány jóhírnevét. Ke­­resetében a fiatal leány előadta, hogy Dávid Azuláj apján keresztül kérte meg a kezét és a házasságot illetően írásbeli szerződést is kötöttek Ezután ״ vő­­legénye” egy petach-tikvai szállodába csalta, ahol megrontotta, majd Kirját-Máláchiban fűnek-fának elmondotta az éjjeli szállodai kalandot. Az alperes meg sem jelent a tárgyaláson és a bírósághoz intézett levelekkel próbált kibújni a fe­­lelősség alól, amikor azonban Sámir bírónő tegnap felolvasta az ítéletet, sírásban tört ki és azt mon­­dotta, hogy nincs módjában megszerezni a pénzt. Ezzel szemben a fiatal leány kijelentette, hogy ma is hajlandó feleségül­­menni a fiúhoz, mert jóh­íré­­­­nek megrontása után már senki sem akarja,­el­­­­venni. " Kína az a­tomklub­ ajtaja előlt Mit tudunk a titokzatos óriásról? Ilonnán veszi információit a nyugati világ? — Politikai körök számára bombaként hatott Dean Rusk amerikai külügyminiszter jelentése, hogy a kommunista Kínának is módjában áll a közeljövőben felrobbantani első atombombáját. A rendkívül fejlett tudományos-technoló­­giai vívmányok korszakában egy pillanatig sem lehet két­­séges, hogy úgy Amerika, mint a Szovjetunió szinte abban a másodpercben tudomást szerez a kínai atomrobbantás­­ról, amikor Mao Cr tung végtelen birodalmában az ég felé emelkedik az első gombafelhő. Nyilvánvaló, hogy amennyiben Kína is belép az „atom­­hatalmak klubjába”, úgy döntő fordulatot vehetnek a kommunista világon belüli kapcsolatok és megváltozhat a Kelet és a Nyugat egész globális stratégiája is, mert most már semmiképpen sem lehet „kihagyni” Kínát bár­­milyen nemzetközi rendezés keretéből. Ennek a küszöbön­­álló nemzetközi fejleménynek az árnyékában nyugati hír­­magyarázók vegyes érzésekkel teszik fel a kérdést, mit tud a nyugati világ arról a nagy ismeretlenről, amelyet formálisan a Kínai Népköztársaság, avagy közkeletűen a kommunista Kína néven tart nyilván a nyugati köz­­vélemény. Mindenekelőtt tudjuk: Kí­­na a világ legrégibb kul­­túrájával rendelkező orszá­ga. Tudjuk, hogy egész tör­­ténelme folyamán, egyes területein olyan éhínség Sok minden jel arra mu­­tat, hogy az öreg kínai mar­­xisták 1949-es forradalmi győzelme után, felfejlődött egy modernebb, kínai kom­­munista nemzedék. Számta­­lan jel mutat arra, hogy a két elképzelés és a két osz­­tály viszonya és kapcsolata nem zökkenésmentes. Senki nem tudja azonban a két nemzedék közötti ellentét igazi mélységét felmérni. Tudjuk, hogy a kommu­­nista Kína lakossága jelen­­leg hozzávetőlegesen 750 millió. A szám nem lehet teljesen pontos, mert soha még az ország­ történeté­­ben nem történt hivatalos és pontos népszámlálás. Tud­juk, hogy lakosság jelen­­legi szaporodási arányszá­­mát tekintve, a kommunista Kína lélekszáma 1980 táján, hozzávetőlegesen egy mil­­liárd lesz. A jelen pillanatban, a Föld összlakossága közül minden ötödik személy kí­­nai és tudjuk azt is, hogy pusztított időnként, amely­­nek következtében milliók haltak éhen. Jelenleg Kíná­­ban olyan rendszer uralko­­dik, amely teljes mértékben diktatórikus. A rendszer cél­ja: minden áldozattal és minden körülmények között megteremteni Kína iparát. A jelenlegi rendszer 15 esztendős múltra tekint vissza. Ez alatt a 15 év alatt a rendszer gazdasági erőfe­­szítései merőben sikertele­­nek voltak. Éppen úgy, mint Kína egész történelme fo­­lyamán, milliók haltak éhen, az iparosítási kísérletek a legteljesebb mértékben ku­­darcot vallottak, ennek el­­lenére folytatják azokat. A kommunista Kína min­­denesetre elért egy bizonyos semleges, úgynevezetett „ál­­ló” helyzetet a koreai kér­­désben és kétségtelenül, el­­ért bizonyos sikereket ak­­kor, amikor Indiát megtá­­madta, minden öt kínai közül négy a mezőgazdasági munkás. Kétségtelen adatokból tud­­juk, hogy a kommunista Kí­­na olyan óriás, amely kép­­telen saját lakosságát el­­tartani és megfelelően élel­­mezni. A kínai ipar — min­­den erőfeszítés ellenére — jelentéktelen. Az ország kép telen arra, hogy saját óriási természeti és emberi erőfor­­rásait kiaknázza és felhasz­­nálja. A tudósok tévedtek A statisztikusok szerint, a kommunista Kína rövide­­sen eléri az 1957-es eszten­­dő termelési kapacitását, ekkor azonban még mindig legalább 100 millió lakosát nem fogja tudni ellátni a legszükségesebb ennivalóval sem. Tudjuk azt, hogy a kom­­munista Kínában hatalmas területeket használ fel a kommunista kormány arra, hogy munkatáborokat tart­­son fenn. Ugyanakkor, hoz­závetőleges becslésünk sincs arról, mennyien vannak ezekben a munkatáborok­­ban. Tudjuk azt, hogy évekkel ezelőtt a kommunista Kína hadseregében fegyelmezet­­lenség bizonyos jelei mutat­koztak. Tudjuk viszont azt is, hogy amikor Kína meg­­támadta Indiát, a lázadásra hajlamosak nem voltak a hadseregben, amelynek fe­­gyelme ebben az időpontban töretlen volt. Érdekes egyébként, hogy a szakemberek és a tudósok néhány év előtti megítélése szerint, Kína csak a hetve­­nes években érkezik majd el ahhoz, hogy komoly és figyelemreméltó atombomba mennyiséggel rendelkezzen. Nem lehet tudni, mennyiben változtatja meg ezt a prog­­nózist Dean Rusk külügy­­miniszter mostani bejelen­­tése, hogy Kína közeláll az első atombomba felrobban­­tásához, de az elsődleges óvatos becslések szerint, a pekingi kormánynak sike­­rült a jelek szerint meggyor­sítani atomkutatási tevé­­kenységét. Mao, a lírai sztálinista Ebben­­kétségkívül orosz­­lánrésze van a kommunista Kína igazi urának és diktá­­torának, Mao Ce-tungnak, aki az erőltetett gazdasági­­tudományos fejlesztés fana­­tikus híve. Keveset tudunk Mao Ce-tungról. Tudjuk azonban róla, hogy régi kom­munista politikus, filozófus és lírai költő. Tudjuk a het­­venesztendős Maoról, hogy sztálinista. A kommunista Kína má­­sodrendű politikusainak ne­­m Folytatás a 7-ik oldalon ! Minden ötödik ember kínai ! MAO CE TUNG Csak erőszak útján! RUSK :Mindenről tudni fognak ... Az amerikai nagybankok is alkalmazkodnak az arab bojkotthoz Dr. Prinz panaszt emelt az amerikai kormánynál New York, (ITIM, Reu­­ter).­­ Dr. Joachim Prinz, a Zsidó Világkongresszus amerikai elnöke táviratban tiltakozott Luther Hodges amerikai kereskedelemügyi miniszternél az ellen, hogy néhány nagy amerikai bank behódolt az arab bojkott­­nak. A bankok intézkedé­­seinek velejárója az, hogy az Izrael-ellenes feltételek mellett folyósított hitelek és kölcsönök által az ame­­rikai ipart is bevonják az Arab Liga és Izrael között folyó gazdasági háborúba. Ezáltal ezek a nagy bankok a politikai gyűlöletet is szítják. Dr. Prinz bejelentette, hogy kezében vannak a Bank of America, a Chase Manhattan Bank és a New York Trust Co. igazgatói­­nak Jordániában és Szíriá­­ban működő ügynökeikhez intézett utasításainak foto­­kópiái, amelyek előírják a hitel, vagy kölcsön kiutalá­­sának feltételeit. A fotokó­­piákból kiderül, hogy a hi­­tel kiutalásának egyik fel­­tétele az, hogy az amerikai kereskedőknek tilos ebben a két arab országba izraeli hajókon, vagy izraeli kikö­­tőkben horgonyzó más nem­zetiségű hajókon hozni amerikai árukat. Ezeket az árukat tilos Izraelben vásá­­rolt nyersanyagból gyárta­­ni, vagy nem lehetnek olyan cikkek, amelyeket külföldi nyersanyagból Izraelben dolgoztak fel. Dr. Prinz rámutatott ar­­ra, hogy az amerikai pénz­­intézetek behódolása az arab bojkottnak, szöges el­­lentétben áll az Egyesült Államok és Izrael között fennálló kereskedelmi egyez­ményekkel és követelte, te­­gye meg a szükséges intéz­­kedéseket az arab ügyet szolgáló amerikai bankok ellen. Igazságtalan börtönfogság után Koppelson pihenni akar — A gyilkossággal vállalt izraeli „rejtekhelyre” vonult — ״ Halálosan fáradt vagyok... Ez az egész, amit most mondhatok. Nyugalomra van szükségem, legalább néhány napra, amíg magamhoz térek és elmondhatom teljessé­­gében mindazt, ami velem történt... Higgy­e meg, hogy legrettenetesebb álmomban sem képzeltem, hogy valaha is egy olyan bonyodalom középpontjába kerülök, amelyből csak csodálattal határos módon menekültem meg__Még most sem tudtam megemészteni a puszta gondolatot, hogy sikerült kimenekülnöm a mexikói pokolból” — mondotta óvadék ellenében való szabadlábra helyezése után az újság­­íróknak Chájim Harry Koppelson. Tulajdonképpen ez volt első és utolsó nyilatkozata, amelyet Szimchát Tora elő­­estéjén való hazatérése óta tett. Koppelson, akinek drámai kalandjai és a me­­xikói börtönben kitöltött közel kétesztendős fogsága nemcsak az izraeli, de a világsajtó bűnügyi rovatait is élénken foglakoztatta, most, négy és félévi távol­­lét után újra Izraelben tar­­tózkodik és kijelentése sze­­rint új életet akar kezdeni az országban. Ez az új élet azonban kellemetlen inci­­denssel indult. Mint arról már beszámoltunk, a luddi repülőtérre érkezése pilla­­natában a határrendőrség egy évek óta függőben lévő körözőlevél alapján a hely­­színen letartóztatta a kí­­nos eleganciával öltözött és kalandos események szövevé­nyébe cseppent Koppelsont, akit egy állítólagos váltó­­hamisítás gyanúja miatt vittek a repülőgéprel egye­­nesen az abu-kabiri fogház cellájába. Időközben ezer font óva­­dék ellenében a járásbíró­ság tárgyalásának lefolyta­­tásáig, szabadlábra helyez­­te Koppelsont. A bírósági tárgyalóteremből Koppelson fivérével együtt ismeretlen helyre távozott, hogy sza­­badon kibeszélje magát csa­­ládjával és feleségével, va­­lamint ügyvédjével való ta­­nácskozás után megtegye a következő lépéseket életé­­nek restaurálására. A ma­­gas, szikár Koppelson, aki csakis az izraeli cellafogság után ölelhette keblére fel­­tűnő szépségű feleségét és két gyermekét, most tehát egy ,,rejtekhelyen" pihen és próbálja kiheverni a ször­­nyű fizikai és lelki élmé­­nyek utóhatásait. Chájim Harry Koppelson azonban anélkül, hogy beha­­tóbban nyilatkozott volna most a sajtónak, mégis az újságok érdeklődésének a középpontjába került, mert regénybe illő kalandos életé­­vel és szabadulásával egy olyan izraeli ״ karrier é­rve­­lését eleveníti meg, amely­­nek megítélése és kiértéke­­lése feltétlenül eltérő lehet a közönség körében­ volna, 1963 márciusában közölték vele, hogy a nyu­­gatnémet hatóságok kiad­­ják Mexikónak az amerikai milliomos meggyilkolásá­­nak a gyanúja miatt. Bilincsbe verve, repülő­­gépre tették két mexikói detektív kíséretében s út­­nak indították Franciaor­­szágon keresztül. Ezt meg­­előzőleg azonban Koppel­­sonnak sikerült a német­országi börtönből értesíte­­nie párisi barátait, akik ügyvédet fogadtak, hogy megpróbálják, valósággal az utolsó percben megaka­­dályozni, Mexikónak való kiadatását. Bobby Kennedy interveniál... Amikor a Koppelsont szállító repülőgép a párisi repülőtérre érkezett, a he­­lyi hatóságok — egy párisi törvényszéki feltartóztató rendelkezés alapján — nem engedték továbbutazását. Kétségbeesett jogi-diplomá­ciai küzdelem fejlődött ki Koppelson visszatartása, il­­letőleg továbbvitelének a joga körül és már-már úgy látszott, hogy a rejtélyes nemzetközi események fo­­nákságába merült izraeli­­nek sikerül Párisban letöl­­­ni a rabláncokat. Az utolsó pillanatban azonban szemé­­lyesen interveniált Francia­­(Folytatás a 7־ ik oldalon) Nemzetközi kábítószer-csempészek ? Koppelson a felszabadító háború során megrokkant, majd taxisofőrként dolgo­­zott Tel-Avivban. Később, külföldre utazott, hogy sze­­rencsét próbáljon. Ennek a szerencsepróbának különbö­­ző állomásai voltak és Chá­­jim Harry Koppelsont kon­­tinenseken keresztül Ame­­rikától Franciaországon át Németországig vezette, nem mindig nyilvános üzle­­ti tevékenysége során. A döntő fordulat 1962 októbe­­rében történt, amikor Köp­­pelson történetesen Német­­országban tartózkodott. A német rendőrség két embe­­re jelent meg lakásán egy szép napon és a helyi kapi­­tányságra vitték. Meglepe­tésére közölték vele, hogy egy nemzetközi kábítószer csempész bandában való tagsággal vádolják és a mexikói hatóságok gyanú­­ja szerint ő is részt vett Melchior Vidal amerikai milliomos, egy mexikói cu­­korgyár tulajdonosának a meggyilkolásában. Hiába tagadott Koppel­­son és hiába hangoztatta, hogy semmi köze a kábító­­szer csempész bandához, a német rendőrség változat­­lanul őrizetben t­artotta. Közel félévig sínylődött az izraeli állampolgár a német börtönben és végül ahe­­lyett, hogy szabadságra he­­lyezték volna, avagy a hely­színen bíróság elé állították Az Ágadét Jiszráél kilép a natanjai városi koalícióból Ben Ami hazatérése után Neuwirth tanácsos lemond . A koalíciónak csak egy szavazatnyi többsége lesz Natanja. (Az Új Kelet tudósítójától.)­­ Natanjai városi és városházi körök­­ben már hosszabb ideje tartja magát a hír, hogy az egyik városi tanácsos kilép a koalícióból és ez­­zel egy szavazatra csök­­kenti az eddigi 9:6 arányú többséget. Az Agudát Jiszráél leg­­utóbbi városi bizottsági gyűlésén annak tagjai éles kritikát gyakoroltak a vá­­ros vezetősége felett, rá­­mutattak arra, hogy a vá­­ros vezetősége minden té­­ren megnyilvánuló bizony­­talan vezetése nemcsak 11­­ási téren, hanem minden más tekintetben károsan érezteti hatását. Az Agu­­dát Jiszráél városi taná­­csosa, Jediezkiel Neu­­wirth, Kirját Cánz ״ kül­­ügyminisztere”, aki a vá­­ros vallásos rétegének kö­­rében általános rokonszenv­nek örvend és a szociális irodának az elnöke, már hónapok óta nem vesz részt a város vezetőségé­nek ülésén, hogy ezzel is demonstrálja nemtetszését a város vezetőségének po­­litikájával szemben. Az Agudát Jiszráél vá­­­rosi bizottsága arra a ha­­tározatra jutott, hogy be­­várja Ovéd Ben Ami pol­­gármester hazatérését Boa­tonból, amelyet ezekre a napokra jeleztek és utána bejelenti, hogy képviselő­­je kilép a koalícióból.­­• Munkatársunk felkereste Neuwirth városi tanácsost, aki kijelentette, hogy a hír minden valószínűség szerint igaz, ám a végső döntés az Agudát Jiszráél bizottságának kezében van. Amennyiben Neuwirth városi tanácsos kilép a ko­­alícióból, ennek többsége mindöszes egy szavazaton múlik és könnyen megle­­het, hogy még a választá­­sok előtt belső válság és ennek folyamataképpen­­ a városi tanács lemondása várható. .. 1964 XI­IIj Kelet 3

Next