Uj Kelet, 1965. július (45. évfolyam, 5151-5176. szám)

1965-07-30 / 5176. szám

Papandreu teret veszít Athénben? A londoni ״ Observer” athé­­ni tudósítójának kiértékelése szerint Papandreu ázsiója ha­­nyatlófélben van. Az utcai harcok forradalmi légköré­­ben. — írja — Athanaszia­­desz-Novasz, Görögország új miniszterelnöke elhatározta, hogy a jövő héten felveti a bizalmi kérdést a parlament­­ben és annak kimenetelétől teszi függővé kormányának jövőjét. A jelek azt mutatják, hogy Novasznak sikerült kivédenie elődjének brutális támadását. A sztrájkok, tüntetések, az erőszak az athéni utcákon felelevenítették az 1944 de­­cem­beri kommunista felkelés gyászos emlékeit. Mindez nem tesz jót Papandreu ügyé­nek. Másrészt, a görög de­­mokraták attól tartanak, hogy a kommunista veszély­­től való félelem hatalomra juttatja a totalitáris jobbol­­dali rezsimet, amely félszá­­zadra visszavetné a haladó­­szellemű, igazi demokráciára törekvő széles görög rétegek aspirációit. Az utcai összecsapások, a gumibottal , könnygázzal sú­lyosbított rendőrségi rohamo­­zások ellenére, a válság egyik érdekes jelensége, hogy a köz­igazgatás normálisan műkö­­dik. Papandreu hívei — a kom­­munisták buzgó támogatásá­­val — azt a hiedelmet igye­­keznek kelteni, hogy vezérü­­ket a Palota reakciós klikk­­je szorította ki a kormány­­ból a demokratikus népaka­­rat ellenére. Ám, ez legjobb esetben csak féligazság. Papandreu menesztését nem egészen a király egyéni ak­­ciója provokálta ki. Valójá­­ban Papandreu saját pártjá­­ban, a Központi Egység Párt­­jában erős disszidens elemek szervezkedtek ellene, akik egyre jobban kiábrándultak Papandreuból és ezek az ele­­mek kétségtelenül megerősí­­tették a király kezét, amikor elhatározta az idős államférfi leváltását. Papandreu 17 hónappal ez­­előtti elsöprő győzelme visz­­szatükrözte a görög nép aka­­ratát, amely több demokrá­­ciát követelt Karamanlisz nyolc éven át tartó jobboldali s gyakran nyomasztó uralma után. De Papandreu Közpon­ti Egysége, melyet kormány­ra juttatott, csak névleg volt az. Igazi liberális elemek mellett számos marxista ״ társutast'’ foglalt magában. Az idős miniszterelnök­, akit mindkét szárny presszionált, de egyiknek sem volt elkö­­telezve, úgy oldotta meg a problémát, hogy behozta And­­reas fiát — egy volt közgaz­­dasági profeszort — a kor­­mányba és úgy dirigálta az országot, mint valamit csalá­­di magánvállalatot. A jövő heti parlamenti csa­­tában Novasz 99 jobboldali ellenzéki képviselő passzív tá­­mogatására és körülbelül 30 Központi Egység szavazatra számíthat. De az abszolút többség megszerzéséhez még legalább 20 habozó honatyát kell megnyernie. A Központi Egység 171 parlamenti kép­­viselője közül mintegy száz még egyik irányban sincs el­­kötelezve. .. A VHIgM PAPANDREU A király határozata ... Home lelép a porondról .Nem tudom. Nem mond­hatom, hogy el voltam ra­­gadtatva, amikor felhívott, hogy vállaljam el a tisztsé­­get.” Ez volt Lord Home vála­­sza 1962-ben arra a kérdés­­re, hogy véleménye szerint miért nevezte őt ki külügy­­miniszternek Harold Mac­­millan miniszterelnök két esztendővel ezelőtt. Arra a kérdésre, hogy szeretne-e miniszterelnök lenni, Lord Home azt válaszolta, hogy nem — és hozzáfűzte: — Amikor, fiatal korom­­ban az első üveg bor feneké­­re néztem, az apám így szólt hozzám: „Tudod, a legfonto­­sabb dolog az életben, azt tudni, hogy mikor kell meg­­állni.” Mindamellett,­­ 1963-ban Lord Home miniszterelnök lett. A betegeskedő Macmil­­lan őt választotta utódjának, mint a legkevésbé rosszat. Lord Home lemondott rang­­járól, Sir Alec Douglas-Home lett és elfoglalta posztját az alsóházban. De a munkás­­párt ereje megnövekedett és a múlt októberi választáso­­kon kiszorították Home-ot a miniszterelnöki bársonyszék­­ből. Mint az ellenzék vezére, Sir Alec dicséretreméltó erő­­feszítéseket tett, hogy visz­­szaszerezze a hatalmat a cse­­kély többséggel rendelkező Labour-kormánytól, de nem bizonyult méltó ellenfélnek Wilson, munkáspárti minisz­­terelnök erőteljes egyénisé­gével szemben. A toryk so­­raiban érezhető volt az elé­­gedetlenség, de a nyilvános­­ság előtt kevés olyan szó hangzott el, amely Sir Alec menesztését követelte volna. (״ Hogyan is viselkedhetnénk ilyen brutális módon egy fi­nom emberrel szemben, aki eredetileg nem is akarta ezt a tisztséget?” — kérdezte egy konzervatív képviselő.) A múlt héten Sir Alec en­­gedett a kulisszák mögötti nyomásnak és lelépett a po­­rondról. ״ Sokan úgy érezték, hogy egy másik vezérnek jobbak lehetnének a győzel­­mi esélyei a következő vá­­lasztásokon.” (New York Times) LORD HOME Talán egy másik vezérnek ... Húsz évvel Bergen-Belsen után Nehéz ünnepelni Bergen- Belsen felszabadulását anél­­kül, hogy Németországra te­­kintenénk és felvetnénk a kérdést: mi a biztostéka an­­nak, hogy a történelem nem fog megismétlődni. Ezeknek a szörnyű esztendőknek él­­ményei talán önmagukban garancia arra, hogy az em­­berek nem fogják tűrni visz­­szatérésüket. Ámde az ember bizalma az emberben annyi­­ra megrendült a borzalmak következtében, melyeket Bel­­sen szimbolizál, hogy semmi­­féle biztosíték nem lehet ki­­elégítő s ezért van különös jelentősége­ a horogkereszt­­mázolási járványnak, amely legutóbb kiújult Nyugat-Né­­metországban. Bármely félre­­sikerült alak, aki néhány ho­­rogkeresztet mázol vagy né­­hány sírkövet felborít Német­­országban, biztosítva lehet a világraszóló publicitásról és hatalmas emocionális lánc­­reakciókat válthat ki. Ez ért­­hető, de sajnálatos, mert a túlzott visszahatás éppen az ellenkező célokat szolgálja. Senkinek nincs kétsége afe­­lől, hogy az antiszemitizmus még létezik a Federális Né­met Köztársaságban. De az is nyilvánvaló, hogy a kor­­mány és a hatóságok igye­­keznek elfojtani az antisze­­mitizmus megnyilvánulásait. A felvilágosult rétegek első­­sorban a fiatal intelligencia antiszemita ellenes maga­­tartást tanúsít és erélyesebb akciót követel a háborús bű­­nösök ellen. Mindemellett, no­­ha a Bambergben és másutt megnyilatkozó vandalizmus a zsidógyűlölők kis csoportjá­­nak műve csupán, a legébe­­rebb őrségre van szükség, ne­­hogy a járvány továbbter­­jedjen. (The Jewish Chronicle) Jeruzsálemiek figyelmébe! Egyedüli szaküzlet N . P. PLASTEX PLASZTIKÁRUK SZAKÜZLETE Shamai­ u. 16 (Zion mozi mögött) Bőröndök, táskák, plasztik mé­­terben, függönyök, abroszok és ajándéktárgyak minden alkalomra dús választékban. Előzékeny kiszolgálás! Szolid árak! C­hérut- Liberális blokk Tájékoztató gyűlés MAGYAR NYELVTERÜLETRŐL SZÁRMAZÓK a magyarul beszélőknek vasárnap, augusztus 1-én este 8 órakor Rámát-Gánban, a Bialik-u. 42. sz. a. Bét Háezráchban. ELŐADÓK: Dr. BALKÄNYI ZOLTÁN Dr. FODOR ALEXANDER JONA FLEISCHMANN Megnyitó : J. Even - Szapir Reményt keltő jelenség a Szovjetunió és a zsidóság viszonyában Az amerikai rabbik és a moszkvai nagytemplom hí­­vei közötti találkozó híre fu­­tótűzként terjedt el a vilá­­gon, mindenekelőtt pedig a zsidó közösségekben. Ennek a hírnek nagy jelentősége, de egyben rejtélye is van. Vajon ez a találkozó — a­­mely természetesen a szovjet hatóságok tudtával és bele­­egyezésével jött létre — vál­­tozást jelent-e a hatóságok magatartásában a Szovjet­­unió és a világ zsidóságának kapcsolatait illetőleg ? Vagy talán csak valami gesztus volt, amelyre a szovjet kor­­mányt különböző oldalakról észlelhető külföldi nyomás késztette. A jövő mondja meg, mi a való helyzet. Mielőtt azonban megoldód­­na a rejtély, el kell ismer­­nünk ennek az eseménynek a fontosságát és hangsúlyoz­­nunk kell, hogy nagyrabe­­csüljük a szovjet hatóságok lépését, bármi is volt az in­­díték. Maga a tény, hogy az amerikai zsidóság képviselői ilyen drámai módon találkoz­­hattak a moszkvai nagy­­templom híveivel, biztató jel­­nek tekinthető. Valamennyien tudjuk, ho­­gyan reagált mostanáig a szovjet sajtó a moszkvai zsidó templom imádkozói és külföldi vendégek találkozói­­ra és az ott lezajlott ״ illegá­­lis beszélgetésekre”. Mind­­ezek tudatában minden zsidó a világ különböző részein, szívdobogva olvasta Levin főrabbi bejelentését: „Ked­­ves amerikai vendégek ülnek itt velünk és mi örömmel hallgatjuk szavukat.” Köny­­nyű megérteni, mit érezhet­­tek a jelenlévők. A hírek sze­­rint könnyes szemmel hall­­gatták az amerikai rabbik szónoklatait. Ezek a könny­­cseppek jelképezték a Szov­­jetunió zsidó tömegeinek vá­­gyát, hogy kapcsolatokat, akár a legszűkebbeket is, lé­­tesíthessenek a világ zsidó­­ságának képviselőivel. Mi nem vádoljuk a szovjet hatóságokat a közönséges értelemben vett antiszemitiz­­mussal. Kifogásunk az, hogy a szovjet hatóságok nem en­­gedélyezik a szovjet zsidós Ságnak, hogy nemzeti, vallá­­sos, kulturális közösségként éljen, hagyományos módon őrizve a történelmi folyto­­nosságot. Kifogásoljuk azt is, hogy a szovjet hatóságok nem hajlandók elismerni, mi­­szerint mi egy népet képe­­zünk, még akkor is, ha en­­nek a népnek bizonyos részei különböző országokban és különböző uralmi rendszerek alatt élnek. A tény, hogy ez­­alkalommal lehetővé tették az amerikai zsidóság képvi­­selőinek, hogy közvetlenül találkozzanak a moszkvai nagytemplom imádkozóival, bizonyítja, hogy a szovjet uralom közvetve elismeri en­­nek a találkozónak a ter­­mészetességét, továbbá, hogy ez a találkozó nem jelent semmiféle „veszélyt” a szov­­jet hatóságokra. Csaknem teljes bizonyossággal állít­­hatjuk, hogy mindazok, akik jelen voltak a moszkvai nagytemplomban, valamint az egész szovjet zsidóság köszönettel és nagyrabecsü­­léssel adózik a szovjet ható­­ságoknak, amelyek ez alka­­lommal enyhítettek merev magatartásukon és engedé­­lyezték ezt a drámai talál­­kozót. A három amerikai rabbi így imádkozott: „Vajha a Mindenható meghallgatná ké­résünket, hiszen kérésünk és a mi kérésetek ugyanaz.” Ez a fohász is sokat kife­­jez, mert hiszen való igaz, hogy a Szovjetunió zsidósá­­ga és a mi kérésünk ugyan­­az: mi is azt akarjuk, hogy béke legyen a világon, hogy kimélyüljön és megszilárdul­­jon a megértés a két világ­­hatalom, az Szovjetunió és az Egyesült Államok között. Ez a megértés képezheti a békés együttélés alapjait a világon és elháríthatja a fe­­nyegető atom­kataklizmát. A zsidó nép a szétszóratás­­ban és Izraelben csak jókí­­vánságait küldheti a Szovjet­­unió népeinek, amelyek erő­­feszítéseket tesznek, hogy boldogságot, szabadságot és bőséget jelentő uralmi rend­­szert honosítsanak meg a maguk számára. A világ zsidóságának a legkevésbé sem áll érdeké­­ben bármilyen szovjetellenes politikát folytatni, egyetlen kívánsága csak az, hogy te- írta: Jona Késze­ lyék lehetővé számára a ha­­gyományos zsidó szövetség fenntartását a Szovjetunió zsidóságával, anélkül, hogy eltávolítanák állampolgári hűségétől a Szovjetunió és annak kormánya iránt. A szétszóratás történelme azt bizonyítja, hogy amikor bi­­zonyos országok, vagy ható­­ságok lehetővé tették a zsi­­dóságnak, hogy szabadság­­ban és megbecsülésben éljen nemzeti, vallási és kulturális szükségleteinek megfelelően, növekedett ennek a zsidóság­­nak a hűsége az illető or­­szág iránt. Semmiféle káro­­sodás sem érte a különböző kormányokat, ha ennek a szabadságnak a keretein be­­lül kimélyültek az ott élő zsidóság kapcsolatai más or­­szágok zsidóságával. Levin moszkvai főrabbi be­jelentette, hogy a szovjet hatóságok engedélyezték a pászkasütést, új imakönyv kiadását és lakhatási enge­­délyt adtak 20 jesivanöven­­déknek. Más országok vi­­szonylatában mindez csepp a tengerben, ha azonban ez a bejelentés — az amerikai rabbik és a templomi hívők találkozásával együtt — , ar­­ra utal, hogy valamiféle eny­­hülés tapasztalható a szov­­jet hatóságok magatartásá­­ban a zsidóság iránt, öröm­­mel köszöntjük azt, abban a reményben, hogy ez további haladást jelent a hőn áhított irányba. Éry Jabotinsky professzor, Zeév Jabotinsky fia átadja Jószéf Nedavának, az ismert tudósnak és írónak a Jabotinsky-díjat ״ Az egyiptomi vesztő­­hely” című könyvéért.­­ ( J­abotinsk­yról szóló cikkünket lásd a melléklet 3-ik oldalán.) A JABOTINSKY-DIJ ÁTADÁSA A svéd király kézfogása mentette meg Izraelbe szeretne jönni és nősülni ez egykori magyar válogatott balszélső Előttem fekszik egy egész csomó levél: régiek, tava­­lyiak és most az idei, leg­­frissebbek. A levelek tete­­jén egy sokatmondó fény­­kép­ készült a madridi Barnabeu stadion zöld gye­­pén és két világhírű futbal­­lista látható rajta: Puskás és Tóth III. Puskás nevét a világ min­den zugában ismerik- Pus­­kás, Puszkás, ki tudja még leírni is hányféleképpen ej­­tik nevét, de mindenki tud­­ja, hogy a kispesti srácot ״„ c­s­i”-nek hívják, azt is tudják, hogy nemzeti hős volt, amikor hátat fordított hazájának és profi labda­­rúgó bálvány lett széles e világon. Kivételesen hosszú időtartamú sikernek lett az osztályrészese, nem úgy, mint a fénykép másik figu­­rája, aki ezúttal már „civil­­ben” áll az egykori össze­­kötője mellett. Tóth III-nak csak rövid karrierje futott. Pedig a magyar válogatott egykori balszélsője, az Új­­pest, a bajnok nagyváradi NAC, később pedig az aradi LIT­A játékosa, majd ismét budapesti futballista, tudás­­ban semmiben sem maradt válogatott társa mögött. ״ Nem volt szerencsém — írja többek között egyik le­­velében Zohár (Glanz) Mar­­sinak, akivel még Aradon barátkozott össze. „ Ami­­kor a legjobban ment a já­­ték, hirtelen megbeteged­­tem. A beteg profi pedig, még otthon sem cikk, hát még idegenbe...” Hangzik a panasz az egyik régi le­­vélben. A nagy Tóth Matyi súlyos tüdőbetegsége miatt nagyon rossz sorba került. A svéd király, aki többször látta játszani, intézkedett és utasítására egyik svéd­­országi nagy szanatórium­­ban helyezték el. Két súlyos műtét után, hathavi kezelés talpra állította a legruga­­nyosabb magyar balszélsőt, aki hálából végleges letele­­pedési helyéül választotta Svédországot. ★ A levelek a szanatóriumi kezelés befejezése után egy­­re vidámabbakká váltak és Matyi, aki a tornát sem ha­­nyagolta el a futball mel­­lett, ismét „feltornászta” magát. Edző lett és kitűnő­­en működött, mert csakha­­mar az olimpiai keret egyik edzőjévé is kinevezték, csa­­patai nagyszerű sikereket értek el és ennek egyik, eredménye volt, hogy meg­­kapta a svéd állampolgár­­ságot. Mégis levelének tar­­talma tele van vágyakozás­­sal. Nem honvágya volt és van Matyinak, hanem bará­­tai után vágyódik, akik a minden levelében szentel né­­hány sort: egy válogatott mérkőzésen készült felvétel éppen azt a jelenetet örökí­­tette meg, amikor Matyival a király kezet fog... Ez ala­­pozta meg Tóth III. jövőjét, aki mindig közismert volt arról, hogy jól „adminiszt­­rálja” magát. Ezt a képet kicsit maguk között lenni!” Terveket is ír, hogyan kell a csapatok, a játékosok kon­­dícióját feljavítani. Azt írja a svéd amatőrökkel nehéz dolga van. — A labdarúgók rm­vnd ,,amatőrök” — számol be az az egyik legutolsó levelében, — csaknem mindegyik saját autóján jön a tréningre, ne­­hezen törnek be, egyetlen amivel imponálni lehet ne­­kik, a tudás. Szerintem Izraelben olyan csapatot lehetne ösz­­szeszedni, hogy nemzetközi színvonalon is eredményes lenne. Olyan csapatot vet­­tem át, ahol a játékosok­­ egy-egy mérkőzésen a leg­­jobb esetben sem tudtak két gólnál többet rúgni. Hat hó­­nap alatt egyéni módszerrel feljavítottam az átlagot és nyolc meccsen 32 gólt rúg­­tak. A jobbszélsőt — ma­­gam is szélső voltam — megtanítottam futtából rúg­ni, mire a félszezonban hét gólt ért el, míg tavaly egész évben mindössze négy gólt rúgott... A lassú közép­­csatárt vándoroltatom, hogy ,,elvigye" a centerhalfot és ez remekül sikerült. ..” A részletes "edzési mód­­szerben", amit Matyi leír, sok új és egyéni van, ez magyarázza, hogy a békés­­csabai fiú, hogyan tudott megállni az idegen környe­­zetben és ma már komoly megalapozott egzisztenciát mondhat magáénak. A vágya, hogy legalább kis időre Izraelbe jöhessen, nemcsak a labdarúgással van összekötve. Tóth Matyi még nősülni is itt szeretne. Közben 46 éves lett már — említi meg az egyik levelé­­ben —, még sohasem volt nős ... Biztosra veszi, ha idejöhetne, találna magához való asszonyt egy ország­­ban, ahol őt annyian isme­­rik ... Feltételezem, jól tesszük, ha írunk Tóth III., a kitűnő labdarúgó-edző leveleiről és segítünk neki vágyai eléré­­sében, de lehet, hogy ötletet adunk egyik vagy másik csapatunknak, hogy szerződ­tessék a nagyhírű futballis­­tát. Sok barátja él Izrael­­ben ,akik szívesen emlékez­nek a régi nagy futballcsa■ ták hősére, amint éppen az őt annyira jellemző gazella­­szökdécselésével, Oxforddal a feje fölött átemeli a labdát majd hatalmas zúgó bombá­­ja nyomán, már rezeg a háló! Hányszor láttuk ezt a jelenetet tőle, de szeretnénk látni azt is, akit erre meg­­tanít... Lehet, hogy az egykori aradiak arra nem emlékez­­nek, hogy ki volt 1947—48- ban a polgármester Aradon, talán még a belügyminisz­­­ter nevét sem tudják, lehet, hogy a kormányformát is elfelejtették, de azt, hogy Tóth Matyi hogyan cselezte le magát a balszélen és sze­­rezte meg csapatának a győ­zelmet jelentő gólt, azt sem­­mi esetre sem felejtik el. . Bérczi György ★ kor segítségét kérte ... különös véletlen folytán mint küldte be a királynak, ami-Ma már ״ tiszteséges bank betétje van” ... Azonkívül, hogy labdarúgó-edző, torna­­tanár is iskolákban s még­­is — legalább egy időre el­­jönne, ide hozzánk Izraelbe. Leveleiben ezt nem titkol­­ja, hogy egy-két éves ven­­dégszereplésre akarná fel­­váltani az északi országot, a mi forró talajunkkal. —­­״ Tudom, Majsikám —־ írja, hogy ott még sok tennivaló van a futballban, de meny­­nyi barátom van ott és en­dig a zsidó sportemberek közül kerültek ki. Aradon, ahol az UTA csapatának az oszlopa volt és ahol életé­­nek talán a legjobb játékát produkálta, az akkoriban egyetlen vetélytársegyesület a Spárta klubhelyiségében érezte jól magát. A Spárta Arad zsidóságának volt a csapata és ott rúgta a fut­­ballt, mint hátvéd Samu Jóska ,aki jelenleg — mint Tóth III, erről beszámol — a spanyolországi Saragosá­­ban vaskereskedő és több­­szörös milliomos ... A svéd királyi segítségnek, amely­lyel ismét talpraállt, Tótht olyan nagyon szeretnék egy Puskás és (civilben) Tóth III. fi magyar zsidóság 3­7 Új Élet tükrében ״ Késő öreg korban, napok­­kal hetelten — meghalt ko­­runk legnagyobb zsidó teo­­lógusa, a vallási gondolko­­dásnak felekezetünk hatá­­rain túl is megbecsült vezető egyénisége, a Biblia-fordítás elvének és gyakorlatának lángeszű, írói tehetséggel megáldott megújítója, ren­­geteg tudományos és irodal­­mi cím és kitüntetés birto­­kosa — de mindenek fölött igaz, szentéletű ember: Mar­­tin Buber.” Ezekkel a szavakkal kezdi dr. Benoschofsky Imre, or­szágos főrabbihelyettes az Új Élet első oldalán közölt méltató és egyben elparen­­táló cikkét, a nagy filozófus­­ról, aki a közelmúltban Je­­ruzsálemben elhúnyt. A magyar izraeliták lap­­jának vezércikkét ezúttal Schück Jenő, az Ortodox Rab­bitanács elnöke írta „A rab­­bi hivatásáról” címmel. Lévai Jenő — aki egyéb­­ként néhány nappal ezelőtt Izraelbe érkezett és előadást tartott a Jeruzsálemben fo­­lyó zsidóság-tudományi kong­­resszuson — leleplező cikket közöl az Új Életben a bereg­­szász­ gettó volt parancsno­­káról, aki Tollas Tibor néven most Németországban él, a magyar emigráció hangosko­­dó tagja és koszorús költője. Kohlman Tibor volt a neve és csendőrfőhadnagyként, a beregszászi zsidóság egyik elpusztítója volt. Zoli bohócról ír emlékező tárcát Zsadányi Oszkár. Az egykor népszerű, apróterme­­tű művész, a kis Zoli, a 110 centiméteres emberke oszto­­zott a magyar zsidóság sor­­sában és Auschwitz volt éle­­tének utolsó stációja. A cikk­­író megemlíti, hogy dr. Men­­gele, sátáni ötlettel, portási egyenruhába bújtatta Zolit, aki életének utolsó hónap­­jaiban az auschwitzi hírhedt „cigánytábor” előtt teljesí­­tett szolgálatot. Ha élne, most lenne 80 esztendős. A magyar Irodalmi Lexi­­kon szerkesztősége — a mű második és harmadik köte­­tének előkészítő szakaszá­­ban — néhány kevéssé is­­mert magyar zsidó íróval kapcsolatban adatokat kér az Új Élet olvasóitól. Íme a névsor: Lengyel Ernő, Mar­­kovics Sándor, Merényi Lász­­ló, Méry Károly, Fehér (Weisz) Lipót, Miklós Fe­­renc, Nagy András, Nemé­­nyi Lajos, Neményi Imre, Pajzs Elemér, Pintér Fe­­renc, Ráth Mór, Révai Leó, Rónaszéki Gusztáv, Sági Márta, Sebes Ernő, Simon Lajos, Stampfel Károly, Szé­­csi Ferenc, Szegő (Stadler) Károly, Székely György, Szé­­kely István, Szegő Demeter, Szerdahelyi Sándor, Szilágyi Sándor, Szomolány Imre, Vághidi Ferenc, Vajda Já­­nos, Varsányi Gyula, Wohl Janka és Wohl Stefánia. Azok az olvasók, akik ér­­demleges adatokat tudnak szolgáltatni a fenti magyar­­zsidó tollforgatókról, fordul­­janak az Irodalmi Lexikon szerkesztőségéhez, Budapest V. Szalai u. 10-14. Ezúttal is gazdag tudósí­­tás ismerteti a magyaror­­szági zsidóság belső életének főbb eseményeit. Július 22-én rendes közgyűlést tartott a Budapesti Izraelita Hitköz­igazgató-helyettese.• Mártír­­ünnepségeket rendeztek Győ­­rött, Gyöngyösön, Szombat­­helyen, Kaposvárott, Pécsett, Dombóváron, Esztergomban, Keszthelyen és a Budapesti Izraelita Hitközség ortodox tagozatában. LEVELEK is SZERKESZTŐHÖZ ״AV,W/A־.־ASVAV/W.V.W״MWV%V.VA* A Kneszet-képviselő urak figyelmébe! Szeretném most, a parla-­ nek pedig egy törvényjavas­­ment feloszlatása után szó-­­ latot kell szerintem előké­szíteni, amely megfelelő szankciókkal kötelezi a Kne­­szet-tagokat az ülések láto­­gatására. Megemlítem pél­­dául, hogy a képviselőknek mint minden parlamentá­­ris rendszerben­­ tekinté­­lyes fizetés jár. Igazolatlan távolmaradás esetén jogot kell adni a háznagyi hiva­­talnak, illetve a Kneszet tit­­kárának, hogy levonásokat eszközöljön a Kneszet-tagok fizetéséből. Milyen felelőssé­­get várhatunk olyan képvi­­selőktől, akik annyira sem értékelik választóikat, hogy nevükben megjelenjenek a Ház minden tárgyalásán?­vátenni, hogy az ősszel meg­­választandó Kneszetben ren­­dezni kell végre a kép­vise­­lők jelenléti kötelezettségé­­nek ügyét. Szerintem tart­­hatatlan helyzet, hogy a Kneszettagok sokszor hóna­­pokig távolmaradnak az ülésekről, s a legfontosabb törvényeket szégyenteljesen minimális érdeklődés mellett szavazzák meg a tisztelt Házban. Az a véleményem, hogy a Kneszet-képviselő csak akkor áll hivatása magasla­­tán, csak akkor képes a vá­­lasztók érdekében tevékeny­­kedni, ha rendszeresen láto­­gatja a parlament üléseit, s részt vesz a törvényalkotás munkájában. Az igazságügyminiszter־­Moskovics Max Akkó, Gibor éj Szináj 30/35. A haifai Szochnut és a lakáscsere ötvenkilenc éves új éle vagyok, eredetileg a haifai körzetben kaptam ideigle­­nes lakást, de munkám Je­­ruzsálemhez köt, ezért el­­mentem Haifára és kértem a cserét. Azt hiszem, telje­­sen indokolt, mert dolgozom, senkire nem szorulok, azt hittem tiszta sor. Elmentem, tehát a Szoch­­nutba, ahol valósággal a bolondját járatták velem. Órákon keresztül küldtek egyik irodából a másikba, emeletre föl, le,­­ velem jött az asszony is, aki vé­­gül rosszul lett. Mindez el­­kerülhető lett volna, ha a 21 számú szobában ülő tiszt­viselő egy kis megértést ta­­nusít irántam, s elintézi meg­alapozott kérvényemet. A napokban figyelmesen elolvastam az Új Kelet ha­­sábjain Rössel Mordecháj cikkét, s szeretni­, hozzá­­fűzni, hogy a Szochnut há­­za előtt is van sepregetni­­való, mert mi nem külföld felé pislogva jöttünk ide, hanem becsületes munkával akarunk élni a saját orszá­­gunkban, de a Szochnáttól elvárjuk, hogy a rendelke­­zésre álló lehetőségekkel se­­gítse az idősebb, begyöke­­rezni akaró ólékat. Azt hiszem, az a legkeve­­sebb, hogy elintézzék a la­­káscserét, ha már munkát sikerült­­ szereznem. Haas Ferenc Jeruzsálem, Kirját Menáchem 8/19 Miért nem most üti a vasat a HOH? Annak idején nem járt ered-­ este is kapnának egy tömör, magyar nyelvű tájékoztatást az eseményekről. Ez az érv akkor helyes volt. De kérdem én: ma talán kevesebb a csak magyarul tudó polgár?­ A HOH-tól azonnali akciót várunk ebben az ügyben. In­­tézzenek felszólítást vala­­mennyi politikai párthoz, s előre mondják meg, hogy ál­­lásfoglalásukról tájékoztatni fogják a magyar sisuvot. Az ígéretet­ pedig beinkasszáljuk a választások után. Ne mondjunk le a magyar adásról, ha alszik a HOH, éb­­resszük a föl­­ménnyel a HOH akciója a Kol Jis­zráélnál: nyúlfarknyi a magyar hír­műsor,­s m­ég csak nem is naponta. Szerin­­tem — jó izraeli­ szokás­ sze­­rint — most, a választások előtt lehetne megpróbálni a dolgot. A politikai pártoknak első­­rendű érdeke, bebizonyítani, hogy a magyar sisuv érdekeit a szívükön viselik. ‘Van-e jobb időpont felvetni a magyar adások ügyét? Akkor azzal érvelt a HOH, hogy nagyon sok­ olyan polgár él az ország­­ban, akik számára a reggeli órákban az Új Kelet az egyet­len hírforrás. —­ jó lenne, ha Klein A., Cholon, Hárákeret 13. Mi igaz ״ A díj” című regényből? Igen élvezzük׳, nagyon jó­­nak találjuk az Új Kelet most futó regényét, s társaságom nevében szeretném megkér­­dezni, igaz-e, a történet,­­ élő személyek húzódnak-e meg a regényben szereplő nevek mö­­­gött? Mis még az is érdekelne, hogy melyik évben játszódik a cselekmény? Hartmann Méir, Tel Aviv A szerkesztő válasza: Az utóbbi hetekben szá­­mos olvasó tette fel ezt a kérdést levélben, sőt telefo­­non is. Irving Wallace, ״ A díj” világhírű írója nem igaz történetet dolgozott fel, de a valóság talaján mozgatja figuráit, ő maga írja meg, hogy három ízben is hosz­­szabb időt töltött a helyszí­­nen, tanulmányozta a Nobel zsűri dokumentumait, szemé­lyes beszélgetést .0. ottt az érdekeltek­­Százaival. A hiteles társadalmi és erkölcsrajz, amelyet Svéd­­országról olvashatunk a re­­gény lapjain, szintén elmé­­lyült tanulmányokra, az anyag tökéletes ismeretére vall. Ami pedig a cselek­­mény idejét illeti, erre néz­­ve szintén az író igazít ben­­nünket útba: az ötvenes évek elejét jelöli meg. Végül ismételten hangsú­­lyozzuk, hogy Irving Wal­­lace regénye cselekményé­­nek, a fordulatoknak főfor­­rása — az író képzeletvilága. Technikai gimnázium Beiratkozás a ו־׳כשת tanévre a tét, jud, jud-alef és jud-hét reggeli osztályokba Szakok Gép-technika Épület-technika Hűtés és légszabályozás Rádió elektronika Televízió Villamosság Előkészítéssel érettségire Részletek és beiratkozás d. e. 8—13, d. u. 16—20 óra között A ״ Kármel Mizráchi” cég is részt vesz az alapos tisztasági akcióban Tel-Aviv polgára! Szemét, ételmaradék és hulladék — helye a szemétláda. Mindegyiknek óvja háza tisztaságát és tiszta lesz a város is. ___ ■ TEL-AVIV—JAFFA VAROS נייח1 ריסי ״ JH

Next